Az ember és a természet eltávolodása és okai: erdő, víz, rovar, ülés, búra, beépítés, zaj, égbolt, kerítés, látvány, globális, oktatás.
About the distance between mankind and nature and its causes
VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2022.04.04.
Bevezetés: Nyilvánvaló és vitathatatlan, hogy a nyugati típusú társadalmak embere mostanára meglehetősen eltávolodott a természettől. Ezt jelzi az ember: alapvető ismeretek hiányoznak a természettudományos műveltségterületről, népbetegség a fokozott érzékenység, allergia egyre több dologra, fokozódó táplálkozási és mozgásszervi problémák, testképzavar. Megtört a rend és harmónia az ember és a természet között. Ezt jelzi a természet is: ijesztő mértékű kihalási hullám, eltűnő sokféleség, eltűnő erdőségek, a globális problémák sora. Minden bajnak megnevezhető okai vannak, de az ember és a természet eltávolodásának vajon mik az alapvető okai? Jelen blogcikkemben erre a kérdésre keresem a választ.
Természetes erdő, amit senki sem látott még: Az erdő életével már 5. osztályban találkozhattunk környezetismeret- vagy természetismeretórán. Tanuljuk és tanítjuk, hogy az erdő életközösségének fafaj populációi változatos korösszetételűek, az elöregedett fa elpusztul, kidől és átadja a helyét a cserjeszintben törekvő suhángoknak. De ha az egész országot (Európát!) bejárjuk, ilyen természetes erdőt aligha láthatunk, legfeljebb természetszerű művelt erdőket, ahol a fafajok és azok aránya sem teljesen természetes. … Van egy teljesen szabadon élő erdőnek kijelölt terület a Bükk hegységben, az „Őserdő”. A rajta keresztülvezető jelzett turistautat azonban kivezették az Őserdőből, vagyis azt már nem láthatja a gyalogos természetjáró sem, aki nagy távot túrázott odáig. Hol figyelhetjük meg a „100% természetes” erdőt? A természetes erdő, őserdő, az igazi(!) erdő életét megismerni marad a szakkönyv, tankönyv, a tévé és az informatikai eszközök – ez távol tartja az embert a természettől.
Vízfolyások mély falak között: A vízfolyásoknak meghatározó szerepük volt a települések kialakulásának kezdetén, ezért képezi tengelyét számos városnak és falunak egy-egy patak, folyó. Romantikus festmények és hangulatos régi fotók őrzik a múlt emlékeit, amikor a vízfolyás az élet szerves része volt. Kanyargó, széles medrek, ladikok, fahidak, vízimalmok, mindennap halak a piacon, rákok, madarak, gázlók, lófürösztő, mesébe illő idilli kunyhók. Később szabályozták a vizeket kiegyenesítéssel, kőfalakkal, betonmedrekkel, és egyre szűkebb medrekben. Az egyenesen rohanó vízfolyások medre mélyen bevágódott, a vízszint mélyre került, és a meredek, városokban függőleges falak elvágták az ember kapcsolatát a víztől. Növény sem kell, a ligeterdők fáit és magaskórósait vágják, üldözik. A halak mennyisége drámaian lecsökkent, eltűntek a nagytestű rákok, visszaszorultak a rovarok és madarak, a víz szinte élettelenül áramló közeg lett, sehol sem lehet már belesétálni, nem kell nekünk a víz. Napjaink vízkezelése még mindig a kő és beton, hogy hírmondója se maradjon az élő víznek.
Repülő rovart nem akarunk látni: A szúnyogokat és legyeket egyetlen élőlény sem szereti, kivéve amelyek tápláléknak tekintik. Ennek jegyében előszeretettel felszámolták a vizenyőket, az ultraibolya fénycsapdák a ház előtt gyűjtenek minden rovart, ami él és repül. Vegyszeres rovarirtás, poláros fényszennyezés, a közútforgalom, az autók lámpáinak vonal menti és folyamatos fénycsapda hatása. Bajban a méhek, bagolylepkék. Minél több időt töltünk „rovartalanított” környezetben, annál jobban eltávolodtunk a természettől.
Ülő élet mozgás nélkül: A túlzott motorizáció, a városi és autós életmód létrehozta az „ülő embertípust”. Az ülő embernek fájdalmas és terhes minden aktív mozgás, ez viszont még tovább távolítja az embert a természettől.
Búra alatt, klimatizáltan a hőszigeteken: Szakítva a sok évszázados építészeti hagyományokkal, a 20. században olyan épületek jelentek meg a városokban, amelyek nem felelnek meg a hely éghajlati adottságainak. Bitumenes lapostetők, vékony falak, hatalmas ablakok és üvegfelületek. Ahol a parkok, vizek és az utcai fasorok is visszaszorultak a beépítések, terjeszkedő útfelületek miatt, és kipufogók, kémények ezrei fűtik a közterületeket, városi hőszigetek jöttek létre. A hőszigetek éghajlatnak nem megfelelő épületeit erőből, légkondicionálókkal teszik elviselhetőbbé – amelyek szintén az utcát fűtik. A nyugati típusú ember élete másik jelentős részét ugyanúgy légkondicionált járműben tölti. És aki kijön a „búra” alól, az edzetlensége miatt nehezen viseli a hideget–meleget, az élet valóságát. A „búra” alatt élő „ülő ember” már meglehetősen eltávolodott a természettől.
Természeti emlékek beépítve, beszántva: Ha időrendi sorrendbe rakunk egy területről készült régi térképeket, a vizek, erdők és a „békén hagyott” természeti területek folyamatos zsugorodását láthatjuk. Ma már minden városi és város körüli erdőfolt és vízfelület utolsó hírmondónak nevezhető. De semmi sem tabu, a tőkés vállalkozások szemében nem érték, az utolsó hírmondó természeti emlékek is veszélyben vannak a beruházási, fejlesztési tervek miatt – de a lakosság is képes ezeket felszámolni a terület túlterhelésével, elszennyezésével, a fák elhordásával. A természeti területből kiharapnak egy-egy falatot, kettévágja egy új közút, vagy autós turistákat csődítenek oda. A mellettünk élő természeti területek romlása és fogyása növeli az ember és a természet távolságát.
Madárhangok, amit elnyom az utcazaj: Korunkban egyre növekszik az igény a fásítás, újrafásítás iránt, az emberek érzékennyé váltak a városi fák kivágása iránt. Ugyanakkor a madarak száma világszerte vészesen csökken. Viszont ahol fák zöldellnek, ott általában madárdal is zeng. Mégis fontosabb számunkra, hogy lehessen autóval suhanni a városban, mert ez a legfontosabb szempont, aminek bármit alárendelnek. Ez folyamatos, enyhe vagy elviselhetetlen utcazajjal jár, amely uralja a közterületek döntő többségét. A madárdal az utolsó szempontok között sem szerepel, és ha már ezt sem halljuk és nem is érdekel, nagyon eltávolodtunk a természettől. Nem volt ez mindig így, a száz éve készült fotók elemzésekor rájöhetünk, hogy akkoriban csendben és halk utcazaj mellett éltek az emberek sokkal élhetőbb városokban.
Égbolt, amit eltakar a megvilágított szmogbúra: A csillagos égbolt látványa az ősidőktől a közelmúltig megmozgatta az emberek fantáziáját. Csillagképek és égitestek elnevezései, mondák születtek, mert a fekete éjszakák csillagos égboltja a környezetük, életük része volt. A városokba tömörülő lakosság egyre kevésbé lát ebből bármit is, hiszen szennyezett levegőben, szmogbúrában ülnek a városok, amelyet harsány fények világítanak meg alulról, ez a fényszennyezés. A fényszennyezés az a felesleges és értelmetlen fény és energia, amivel a nem szükséges irányba jut a fény. Az éjszakai élet és közútforgalom, a reklámfelületek lámpái mindenképp megvilágítják a port és a párát, elvakítják az ott élőket, így a csillagos égbolt már nem része az életünknek, eltávolodtunk a természettől.
Kerítések és tilalmak mindenhol: A fejlett nyugati típusú világban a természet visszaszorult, a természeti értékek megfogyatkoztak, s közben túlszabályzott az élet és szaporodnak a tilalmak. Egyre több erdőrész, tó és partszakasz, forrás van kerítéssel elzárva az emberektől: magánterület, védterület, védett terület, vagy fizetős hely. A korlátozások és tilalmak száműzik a szabadságot, a természetben az ember már nem lehet önfeledt. És bár a látogatószám, a turizmus növekedésével sajnos valóban indokolt a szigorú korlátozás, az embert ez csak tovább távolítja a természettől.
Látványprogramok: Az autóforgalom által uralt városokban növekvő igény jelent meg a parkok iránt. A természetvédelem pedig a megőrzés mellett a bemutatást is szolgálja, és a turizmus jelentős és fontos bevételi forrás. Eladható, szerethető, barátságos természetvédelem kell, és divathullámok söpörnek végig még ezen a területen is. Alap, hogy a turizmust kiszolgáló területekre vagy mellé nagy autóparkolók kellenek, és sajnos nem a közösségi és kerékpáros közlekedést helyezik előtérbe, még csak nem is P+R közlekedésben gondolkodnak. Autóparkolók, bazárok, büfésorok, kalandpark, bobpálya, élményfürdő, szálloda, libegő, quadtúra, DH downhill kerékpárpálya, ápolt parkok kellenek a népnek, akik elsősorban nem a hely különleges jellegét szeretnék megcsodálni, s feldúlják a nyugalmat, amiért mentek. Tömegek jutnak közel a természethez, de valójában mégse; ott vannak, de mégis távol vannak a természettől.
Globális konyha: A bolygóméretű, globális kereskedelmet folytató soknemzetiségű, multinacionális hipermarketek egyre inkább bármit bárhol árulnak, mindent mindenhol. Idényzöldséget és idénygyümölcsöt féléves eltolódásban a Föld túlsó feléről, felkínálva a lehetőségét az évszakokra fittyet hányó, a szezonalitást felrúgó táplálkozásnak. Így ehetünk őszi gyümölcsöt tavasszal, nyári gyümölcsöt télen. Alvízi, őshalász hagyományú országunkban sokkal könnyebb tengeri halhoz jutni, mint őshonos édesvízi halhoz. Egyes egészségdivatok nem csak a helyhez és évszakhoz illő, fenntarthatóan beszerezhető növényeket javasolják, hanem például a repülővel szállított avokádót Közép-Amerikából, vagy a licsit Délkelet-Ázsiából. Ez a globalitás növeli az ember és a természet eltávolodását.
A természetismereti tantárgyak leépülése a közoktatásban: Folyamatos átalakulás zajlik a közoktatásban, melyek végső célja a minőség javítása. Jelenleg a nyelvek és a testnevelés vannak előtérben, az érettségitárgyak viszonylag változatlan mértékben uralják az órarendeket, és mindennek természetesen okai vannak. De sajnos a természetismereti, természettudományos tárgyak inkább háttérbe szorultak, nem ez a biológia- és földrajzoktatás virágkora, a környezetvédelem, fenntarthatóság sem lett kötelező tantárgy. Ez pedig tovább növeli az ember és a természet eltávolodását.
Lépések az ember és a természet kapcsolatának javításáért: Az előzőekben számos negatív és lehangoló dolgot fejtegettem az ember és a természet kapcsolatának hanyatlásáról, de szerencsére nem minden ilyen borús, mert vannak pozitív és értékes lépések, eredmények, lehetőségek is. Sosem volt ennyi informatikai eszköz a természet megismeréséhez, mint manapság. Digitalizált anyagok tömege elérhető az interneten, szaporodó határozók és természetbúvár alkalmazások, zsebben hordozható könyvtár áll rendelkezésére, s használhatja, aki csak akarja. A természetfotózás és a természetfilmezés fejlett technikája sosem látott titkait mutatja be tökéletes képminőségben, és számos tévécsatorna ezekkel van tele. Erdei iskolák, majd újjáéledő vándortáborok igyekeznek a természet felé terelni a gyerekeket, és remélhetőleg nem eredménytelenül. Fejlesztik a bakancsos gyalogos természetjárókat kiszolgáló eszközöket, és ha nagyon lassan és toporgósan, de fejlődik a kerékpárúthálózat is.
Mi maradt meg az ember és a természet kapcsolatából? Véleményem szerint a városiasodó világunkban viszonylag kevés dolgot lelhetünk fel az ember és a természet még létező élő kapcsolatáról. Akik mezőgazdasággal vagy bármilyen kertészkedéssel foglalkoznak, szerves kapcsolatban vannak a természettel. A természetjárás valamennyi ága kapcsolatban igyekszik lenni a természettel. Sokan kifejezetten gyűjtögetni járnak természeti területekre (gomba, gyógynövény), tavasszal a medvehagyma szedése igen népszerű manapság. A horgászok és vadászok is a természet ritmusában szerzik a zsákmányt.
Kitekintő: Idevágó az ember és a természet harmóniájának megbomlásáról szóló globális problémák blogcikkem. Hasonló írás e témában: Kapcsolatunk a természettel 100 éve és ma.
Visits: 29