Sivatagi kerékpártúra: a Duna–Tisza közi Homokhátság félsivatagban: gazdag alföldi táj volt – a hibás tájhasználat miatt elsivatagosodik.
Desert bicycle tour: on the semi-desert of Sand Ridge between Danube and Tisza, Hungary
VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2022.02.07.
Alföldi kerékpártúra: A közepes hosszúságú alföldi kerékpártúrám célja a terepbejárás, a tájhasználat és a vízhelyzet megfigyelése volt Kecskemét környékén. A saját szememmel akartam látni az egykor bölcs művelésű, gazdag táj jelenlegi vészesen elsivatagosodó állapotát, amelyet elsősorban a teljesen hibás tájhasználat, vízgazdálkodás, másodsorban a szárazodó éghajlat idézett elő. A túrám túracél szerinti típusa fotóstúra, katasztrófatúra a Homokhátság félsivatagban.
Az Alföld a múltban: Hazánk alvízi ország a Kárpát-medencében, ahová összefolynak az ölelő hegységekből délies irányba tartó vízfolyások. A magyar Alföld szinte összefüggő ártér volt, ahol az egyszerre kiöntött Duna és Tisza olykor találkoztak egymással. Erdők, mocsarak és lápok borították e tájat, amelyet a sok évszázados tapasztalat és munka szelídített meg a fokgazdálkodás végtelenül bölcs tájhasználati módszerével. Később a történelem viharai lerombolták a harmóniát. A középkorban az oszmán törökkori népirtás szétszakította a hozzáértők generációs láncolatát. A magyar őslakosság egyik török elleni védekező stratégiája a mocsarasítás volt, a fokrendszer szándékos elrontásával. Közben zajlottak a hegyvidéki fakitermelések, erdőirtások. Mindezek eredményeként pusztítóvá váltak a szokásos árvizek, mindenképp szükség volt valamilyen beavatkozásra, meg kellett oldani a helyzetet.
Vízgazdálkodás az Alföldön: 1846-ban kezdték a nagy alföldi folyószabályozási munkálatokat az akkor rendelkezésre álló hidrológiai, ökológiai ismeretekkel és technikai eszközökkel. Ma már tudjuk, hogy a legjobb szándékuk ellenére is csak fele-fele a pozitív és negatív hozadékok aránya, a táj és a helybéliek élete a felismerhetetlenségig megváltozott, átalakult. A legsúlyosabb szemléletbeli és szakmai hiba, tévedés „az árvizet a leggyorsabban le kell vezetni” elgondolás, amely ráadásul pont a fokgazdálkodás logikájának az ellentéte. A folyószabályozás káros mellékhatásai is kívántak megoldást, például a terjengő belvíz. 1960–1990 között meliorációs beavatkozásokkal (belvízlevezetés, csatornázás) kívánták megjavítani a szántóföldi termelés feltételeit, és továbbfejleszteni a folyószabályozás pozitív eredményeit. Sajnos azonban a hibás vízlevezető gondolat mentén haladtak tovább. A vízlevezetést tetézi, hogy a szénhidrogének kútfúrásai átszakították a vízzáró rétegeket.
Vízlevezetés: Jól levezették a vizet, száradni kezdett az Alföld egésze, különösen a Homokhátság területe. 100 évnél is öregebb, ~7 méter mély ásott kutak működtek, melyekben a ~6 méteres vízszint ~1975-ig ellátta a kerteket és a lakásokat. Döbbenetes, kétségbeejtő és rémisztő, hogy ~2009-re a kutak fenékig kiszáradtak, mert a talajvízszint 8–10 métert zuhant. A vízlevezetés rendkívül sikeres volt, de sajnos súlyos elsivatagosodást okozott, ami a Homokhátság egyetlen őshonos élőlényének sem jó, beleértve az embert. A Homokhátság elsivatagosodásának problémáját és súlyosságát nem a homoksivatagos képek szemléltetik legjobban, hanem a fenékig kiszáradt 7 méter mély kút fotója, ahol zöldmoszat jelzi az egykori vízszintet.
Elsivatagosodás: Az elsivatagosodás globális probléma, többféle értelemben is az elszegényedést, elsivárosodást jelenti. A klasszikus kiszáradásos elsivatagosodás sajnos Magyarországon is jelen van, méghozzá a szóban forgó, az ország területének egytizedét kitevő Homokhátságon. Évente mindössze 500–550 milliméter csapadék öntözi, és ez csak csökken, mert a kopár homokos területről felszálló légtömegek elűzik a felhőket, és a globális klímaváltozás miatt országosan szárazodik az éghajlatunk. A homok nem tartja vissza az éghajlatváltozás miatt egyre gyakoribb heves felhőszakadások vizét, az éves párolgás 700 milliméter is lehet, vagyis a vízháztartás negatív, ~-200 milliméter évente. Mintegy 1000 tó kiszáradt, alig maradt tanya, szegényedik, elvándorol az ember is (városiasodás). Az élhetetlen száraz homok eluralkodása, az elsivatagosodás szemmel látható, és jelzik a fenékig kiszáradt kutak, a nyári aszályban elszáradt, lekókadt növények, ahol már a homoki szőlő sem jut vízhez. Visszaszorul az őshonos élővilág, csökken a biológiai sokféleség, előretörnek a tájidegen özönfajok. Már az amerikai eredetű, sivatagi kaktuszok is megjelentek a Kiskunsági Nemzeti Parkban, a Homokhátság félsivatagban. A Homokhátságot az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) félsivatagi területnek nyilvánította.
Elszegényedés: A természet nagymértékben elszegényedett. Korábban nádasok voltak sokfelé, melynek gazdag madárvilága és halállománya volt. Bíbic (Vanellus vanellus), mocsári teknős (Emys orbicularis), réti csík (Misgurnus fossilis), nád, és még számos faj nagy állományai. Mostanára a nádas valamennyi fajával együtt nyomtalanul eltűnt, a helyét kopár területek borítják, a helybéliek életmódja is megváltozott.
Megoldás, kiút: A megoldás, az Új Vásárhelyi-terv, és a hazai vízhelyzet teljes megértését tesz lehetővé a „Szelídvízország” című rövidfilm. A lényeg a régi, ésszerű, bölcs tájhasználat, a fokgazdálkodás logikájának követése: központjában a víz megtartása és széleskörű használata van (az igazi vízgazdálkodás), és a természet, a táj adottságait kihasználó, az arra épülő mezőgazdaság és állattenyésztés. Ártéri gazdálkodás, gyümölcsészet, haltenyésztés, halászat, ártéri mesterségek, ártéri építkezés (lábasházak). A vízi és vízhez kötődő élővilág igen gyorsan képes visszatelepedni és helyreállni, ennek nyomán megélhetéshez jutnának a helybéli emberek, újra pezsegne az élet. Arra kellene használni a tájat, amire kínálja magát.
Feltételek, felkészülés: Kecsemét kerékpárral nehezen megközelíthető a megyeszékhelyek felől, de érkezhetünk vasúttal. Kecskemét környékén az országutak viszonylag forgalmasak és a települések között nincsenek kerékpárutak, óvatosan és megfontoltan kell közlekedni. Útpadka sincs, a homokos földutak szárazak. Az országútról ne nagyon térjünk le, ne kalandozzunk a homok borókái között sem, mert a tanyavilágban jelentős kutyaveszéllyel kell számolni! Szintkülönbség nincs, erős napfény van a Homokhátság félsivatagban, lehet szél és vigyünk vizet.
Kitekintő: A „Szelídvízország” című film kötelező tananyag mindenkinek, mert kiválóan elmagyarázza a vízhelyzetet; idevágó blogcikkem „A 13 legsúlyosabb globális probléma”.
Szakirodalom:
- Nincs helye a hazai flórában a kaktuszoknak.
- Ritka lehetőséget szalaszthat el a magyar vízgazdálkodás.
- Sivatag születik a Kárpát-medencében?
- Szelídvízország.
- Veszélyben a Homokhátság.
Views: 71