Hónap: 2022 január

Beküldve:

Erdély: varázslatos utazások egy meseországban

Click to rate this post!
[Total: 2 Average: 5]

Ebben a blogcikkben az Erdélyben tett varázslatos utazásaim és számos kalandozásom benyomásait kristályosítom, ami azon olvasók számára lehet izgalmas, akik nem, vagy csak futólag fordultak meg a Király-hágón túli meseországban, Erdélyországban.
Transylvania: magical journeys in a fairytale country: Erdély.

VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2022.01.26.

Erdély fővárosa, a romantikus Segesvár.
Erdély fővárosa, a romantikus Segesvár.

Bevezetés Erdélybe: Erdély önálló földrajzi és kulturális egység, ezeréves néprajzi csoportok hazája és élő múzeuma. Az Erdélyi-medence hatalmas hegyvidéki területéről beszélünk a Király-hágó mögött, egészen Moldva határáig, sőt már a Partium és a Bánság is Erdélyhez sorolt. Az ókorban trák eredetű dákok lakták jóval szélesebb területen, majd 271-ig a Római Birodalom része lett Dacia néven. A forgatagos népvándorlás idején gótok, hunok, gepidák, avarok és szlávok lakták, a 10. századi magyar honfoglalás korában zömét a Bolgár Birodalom uralta. A vlahok (románok) a 12. századtól kezdve érkeztek nagyobb számban a mai Albánia területéről, a rómaiaktól származtató dákoromán elméletnek érdemi bizonyítékai nincsenek. A népvándorlás képlékeny századai során nomád pásztor törzsek mozogtak Eurázsia-szerte, majd a magyarok által már lakott területek gyérebb részeire érkező hegyvidéki románok békésen és mozaikosan beékelődtek. Erdély a magyarság önálló egységévé („Erdélyországává”) alakult a középkorban, és ez a jelleg azóta is megmaradt, hogy Erdély 1918 (Trianon) óta Románia országához tartozik.

Sárkányok kertje: elvarázsolt sárkányok kővé dermedve.
Sárkányok kertje: elvarázsolt sárkányok kővé dermedve.

Az elnyomott Erdély korában: Az első benyomásom Erdélyről még az előző rendszerben történt 1984-ben, amikor a kommunista diktatúra igen pusztító változata taposta az ezeréves Erdélyt. Egynapos körút volt, térképet nem volt szabad vinni, (de megoldottuk). Összefüggő zöld erdőségek, egymás elől bujkáló hegyek, lepukkant települések, dróttal összetákolt rozsdás gázos buszok, rendőrök, és a mérhetetlen szegénység maradt meg az emlékezetemben. A meglepően barátságos utcák és terek szélén élelmiszerboltok ajtaja előtt hosszú sorokban várakozó emberek. A szinte teljesen üres boltokban 3 darab hitvány áru egy-egy termékből, mintha eleve használt lett volna mindegyik, és a személyi kultusz poszterei lefedték a sápadt falakat.

Utazás Erdély szívébe és múltjába.
Utazás Erdély szívébe és múltjába.

Utazás Erdély szívébe: Ma már szabadon utazhatunk, a következő útjaim a „klasszikus” Erdélyt tárták elém 2005 után. Az Erdélybe vezető utak ütőere a Kárpát-medencéből vezet az Alföldön és a Partiumon át, fel a Réz-hegységbe, át a Király-hágón (582 méter tszf.), majd le az ősi földre. Jellegzetes erdélyi, domború kúpformába rakott széna díszíti a tájat szerteszét, minden egyedi: a települések, a látnivalók – megérkeztünk. Egy álló napig mehet a buszunk keletre, még mindig nem érünk a végére, és valami meglepetés lapul minden kanyarban. Itt időzni kell, bóklászni, szemlélni. Hol kátyúkból készült úton, hol zakatoló betonlapokon, hol tüköraszfalton haladunk. Hajmeresztő manőverekkel száguldó helybéli autók, olykor buszok(!), parkoló autókba fulladt belvárosok, rémes lakónegyedek, és a féken tartott idő mementói, ez egy külön ország.

Tordai-hasadék - Erdély hegyei közt.
Tordai-hasadék – Erdély hegyei közt.

Erdély hegyei közt: A Kárpátokhoz tartozó Erdély hegyi tájainak és hegységeinek közös jellemzője a művelés és a vadság girbegurba határa, ahol az élet és az elmúlás kéz a kézben jár. Nyugaton, az Alpok lakói egészen másképp formálták a hasonló jellegű tájat, ott éles határok és pedáns művelés rendeztek el mindent. Erdélyben viszont még megvan az ősi vadság és eredetiség. A Bihar-hegység heves patakjain átkelni sem egyszerű, a kétszeres csapadékmennyiség süppedő, buja életet vitt a fenyvesekbe, ahol némi fajismerettel hosszú listát lehet írni, mert minden fontos fenyvesi növény jelen van. De még a valamivel szárazabb Kalotaszegen is víz csordogál mindenhol, kiterjedt legelők és járatlan hegyek ölelik a falvakat. Legelők, nyájak, erdő és erdő, havasi legelők, apró tavak, lápok, káprázatos tájak, este zuhanó hőmérséklet, a levegőt harapni lehet. Az erdők mélyén farkasok és medvék, főleg a Hargitán.

Kalotaszentkirály: lassan mennek haza a marhák és a bivalyok.
Kalotaszentkirály: lassan mennek haza a marhák és a bivalyok.

Lassan csöpögő idő: Erdélyben sokfelé meg kell állni, időzni, és elfelejteni a nagyvilág zaját. Erdély azonban nem a Király-hágón kezdődik, hanem Budapesten, a Néprajzi Múzeumban, ahol tárgyi emlékeink sorában hangsúlyos szerepet kapott. A vitrinek mögött kimerevített magyar néprajz, mint szertár és időkapszula, teríti elénk a múltat. Erdély azonban beenged egy másik dimenzióba, ahol a jelen az ősrégi múlt folytonossága, itt még elevenek a műkincsek. Még aszfalt sincs minden úton, csak köves és saras zötyögő; háziállatok serege vonul bambán nap nap után, s nénik szedik utánuk a kilapult trágyát; a népművészet itt még öröklött szokás; a népviselet pedig a lassú élet része, büszkesége – és ez nem színpad, nem múzeumi bemutató, hanem maga a tapintható valóság, az élő múlt! Néha mintha áthajtottunk volna egy láthatatlan időkapun: elfelejtett, múltban rekedt városkák lapulnak a hegyek között. Erdély élő múzeum, ahol középkori módszerrel főzik faluvégen a pálinkát, ahol rozsdás bodegában (kocsma) cserélnek gazdát a bölcsességek.

Ványológép, a mosógép őse.
Ványológép, a mosógép őse.

Erdélyiek: Az erdélyi ember egyetlen mondatával felfedi származását, a nyelvhasználatuk sajátos és hamisíthatatlan, az elszigetelt csángók beszédét pedig alig értjük. Szókimondók, jellemük egyenes, mellé nem beszélnek, humoruk ütős. Biztos, hogy van náluk pálinka, visszautasítani nem lehetséges. Ételük tartalmas, ízviláguk markáns, sörük rekeszekben, a kürtőskalács felejthetetlen, a gyerekeknek hűsítő, tábortüzük az égig ér, vendégszeretetük marasztaló, egy erdélyi bulinak párja nincs. Csorba, töltött káposzta, áfonya, csipkebogyólekvár, zakuszka, sajtok, szalonnák, Tiltott Csíki Sör. A polgármester főszervező, a tiszteletes közvetlen és kimért beszédű, minden gyerek tisztelettudó, de még a medvényi pásztorkutya is embertisztelő. Megpillanthatunk szőnyegmosást patakban, ekhós szekerek vándorait, ez egy meseország, de már betörtek a nyugati szelek…

A Tordai sóbánya régen: eredeti állapotában.
A Tordai sóbánya régen: eredeti állapotában.

A nyugati szelek hatásai: Körülbelül 2010 után Erdély a változás útjára lépett. Először aszfaltot kapott néhány ezer éve sáros földút, jobb iskolabuszok járnak, mint bárhol Európában, korszerűsítés és beruházás, high-tech szennyvíztisztító. Majd nyugati támogatással kőfalakat raktak patakmedernek – hogy ne legyen több árvíz, s ne legyen több hal; autópályák létesülnek, faluban terített nagyvárosi térkő és betonozott csatornába terelt csörgedező ér, hollywoodi fényparádé sóbányában, fogyatkozó állattartás, elköltöző fiatalok miatt halványuló hagyományok, egyre több autó, bazár és autós turista. Fiókban maradnak a kelengyének szánt varrottas terítők, vendégeknek és turistáknak szól a kenyérsütés. Csak nehogy az ősi mesevilág alkonyát hozzák a nyugati szelek!

És a Tordai sóbánya most: beépítve, belámpázva.
És a Tordai sóbánya most: beépítve, belámpázva.

Feltételek, felkészülés: Erdélyi utunk előtt alaposan tanuljuk, komoly útikönyvekből és forrásokból készüljünk. Csakis helyi idegenvezetővel, túravezetővel menjünk, kinek a gyökerei ott vannak, aki ismeri a nemzetek közötti és nemzetiségi viszonyokat, és beszéli a helyi nyelveket, kinek ízes a szójárása és vérében a székely humor, aki képes fellibbenteni a csipkét Erdély titkos világáról. Egész Erdélyben, Moldva határáig elég magyarul tudnunk, a vásárokban fizethetünk forinttal. Kerékpáros utazóknak kemény és nem ajánlott ország ez keskeny utakkal, kerékpárutak és padkák nélkül, vad autóforgalommal, rengeteg kóbor kutyával, düledező, ijesztő negyedekkel. Erdély a fotósoknak első osztályú téma!

Kalotaszegi népviseletbe öltözött lányok sorakoznak konfirmálásra egy református templom kapujánál, valahol Kalotaszegen, a kétezres évek elején. A népviselet itt még az élet része, míg nálunk már múzeum és színpad.
Kalotaszegi népviseletbe öltözött lányok sorakoznak konfirmálásra egy református templom kapujánál, valahol Kalotaszegen, a kétezres évek elején. A népviselet itt még az élet része, míg nálunk már múzeum és színpad.

Mit érdemes megnézni Erdélyben? Ha vadregényes fenyvesben, hegyekben szeretnénk túrázni, irány a Bihar-hegység: a Pádis-fennsík és környéke. Őserővel zúgó patakok, a Szamos-bazár átjáróbarlang, a gigantikus szádájú Csodavár barlang. Havasi legelőkkel borított magashegységi táj fogad minket a Fogarasi-havasokban. Ha a főútvonalon megyünk, láthatjuk a Király-hágót, majd Bánffyhunyad palotáit. Kalotaszeg az élő népművészet hazája. Kolozsvár a történelmünk kiemelten fontos városa. Erdély „fővárosa” a festői szépségű középkori Segesvár, a várnegyed Világörökség. Erdélyi kézműves termékek, portékák folyamatos vására Kőrösfőn várja az arra járókat. Szovátán különleges sós tavak és gyógyfürdő. A Hargita hegyein túl pedig Csíksomlyó zarándokhely.

Kitekintő: Erdélyt mindenkinek látnia kell Nagyváradtól Csíkszeredáig!

Felhasznált szakirodalom a „Bevezetés Erdélybe” részhez:

  • Sós, Judit – Farkas, Zoltán (2005): Erdély útikönyv. – JEL-KÉP Bt., Budapest, 456. pp.

Köszönetnyilvánítás: Felejthetetlen Erdélyi útjaimért örök hálám számos szervezőnek, vendéglátónak, barátnak: Édesapám és (+)Bajnok Laci bácsi; Kis Csilla, Szekeresné Zsuzsa néni és Harsány közössége; Vizi-Füredi Mária; doktori ösztöndíjprogram; Sallai R. Benedek és a Nimfea Természetvédelmi Egyesület (Túrkeve); Kiss József és a Holocén Természetvédelmi Egyesület (Miskolc); Péter György-Árpád, Okos-Rigó Hajnal és Okos-Rigó Dénes, Magyarókereke és Kalotaszentkirály csapata, Silvanus Ökológiai Egyesület (Kalotaszentkirály-Zentelke).

Click to rate this post!
[Total: 2 Average: 5]

Találatok: 67

Beküldve:

Ökotúrák: természetjárás természetesen, fogalmak és buktatók

Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

Eco-tours: hiking naturally, concepts and pitfalls

VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2022.01.25.

Ebben a blogcikkben a korunkban gyakran, de nem egyértelműen használt „fenntartható turizmus”, „szelídturizmus”, „alternatív turizmus”, „környezettudatos turizmus”, „zöldturizmus” és „ökoturizmus” fogalmait járom körül: dióhéjban magyarázom és rendezem; majd írok az ökoturizmus buktatóiról.

Globális turizmus: Korunkban a turizmus a világ minden táján jelen van, alapvetően pozitív fogalom, a béke iparága, mégis lehet konfliktusforrás, a túlturizmus, tömegturizmus és keményturizmus pedig globális probléma. A turizmus korunk embere számára divatos hobbi, szakma, életmód, lehetőség, problémaforrás, munka, megélhetés, üzlet, iparág. Minél túlterheltebben, hajszoltabban, minél jobb módban és természettől eltávolodottabban élünk, annál nagyobb jelentősége van a szabadidős turizmusnak.

Túlturizmus, tömegturizmus és keményturizmus: A természeti és kulturális értékekkel és a helybéli lakossággal szembekerülő, túlzott embermozgással, járműforgalommal és túlfogyasztással járó túlturizmus, tömegturizmus és keményturizmus nem fenntartható (rablógazdálkodás), így egyetlen országnak és térségnek sem lehet hosszútávú célja.

Fenntarthatóság: A fenntarthatóság (eredetileg „fenntartható fejődés”) fogalma az 1980-as évektől kezdett elterjedni, lényege a jelen igényeinek olyan módon történő kielégítése, amely a következő generációknak is ugyanilyen életlehetőséget hagy. A fenntarthatóság (élni hagyni másokat) minden nép, kor, kultúra, vallás, politika és filozófia általános, egyetemes, vitathatatlan alapértéke kell, hogy legyen. A nem fenntartható civilizációk csak rövid ideig képesek fennmaradni, történelmi példák tanúsítják, hogyan számolták fel önmagukat. Korunk „nyugati típusú embere” sem fenntartható, és mi is az összeomlás lehetőségével szembesülünk.

Fenntartható turizmus, szelídturizmus, alternatív turizmus, környezettudatos turizmus: A fenntarthatóság gondolatkörén belül megjelenő fenntartható turizmus, szelídturizmus, alternatív turizmus, zöld turizmus és ökoturizmus azonban rendezetlen fogalmak. Használatuk nem egységes a szakirodalomban sem, nem világos sem a tartalmuk, sem a jelentésük. Használják ugyanabban és más értelemben, szinonimaként és turizmus-fajtaként, használják divatból, megnyerve a felelős turistáskodásra vágyókat.

Mi a fenntartható turizmus? A fenntartható turizmus megkímél minden érintettet (természeti és épített környezet, lakosság), és a turizmus lehetőségét pedig meghagyja a következő generációknak is. Véleményem szerint a fenntartható turizmus, szelídturizmus, alternatív turizmus, környezettudatos turizmus ugyanazt jelenti, (és nem is érdemes kis különbségek hangsúlyozásával zűrzavart kelteni olyan turisztikai tevékenységek között, melyeknek egyetlen közös céljuk a fenntarthatóság). Elméletileg szinte minden turisztikai ágat lehetne és kellene fenntarthatóan művelni, ahol a fenntarthatóság alapelveire épül a turisztikai kínálat.

Mi az ökoturizmus? Az ökoturizmus (korábban zöldturizmus) talán a leggyakrabban használt fogalom a turisztikai piacon: ökoturisztikai kínálat. A fenntartható turizmuson belüli ökoturizmus sajátossága, hogy természeti, természetközeli tájakra irányul fenntartható módon. A természeti turizmus is a természeti, természetközeli tájakra irányul, de nem feltétlenül fenntartható módon (például óriási, luxus óceánjáróval, autóval). Az ökoturizmus fogalma 1970–80-as években jelent meg, de máig nem egyértelmű és egységes a használata. Az ökológia tudomány nevéből átvett „öko” előtag egyáltalán nem szerencsés véleményem szerint sem a turisztikában, sem más üzletágakban, mégis ez került leginkább köztudatba.

Milyen az ökoturizmus? Az ökoturizmus számára a természet és a hozzá kapcsolódó kultúra jelenti a vonzerőt, nem a nagy látványosságok. Kis létszámú, nem tömeges. Tudatosan ismeretszerző és tudatosan természetvédő jellege van, egyenletesebb eloszlású, kevésbé szezonális. Haszonhoz juttatja a helyi őslakosságot és a természetvédelmet, egységében kezeli a tájat. Az ökotúrázók izomerővel, vagy természeti erők megzabolázásával mennek természeti környezetbe természetbarát szemlélettel, környezetbarát eszközökkel, élményekért és megfigyelésekért, kis csoportokban.

Ökoturisztikai ágak: Természetjáró turizmus (gyalogos természetjárás), kerékpáros turizmus (túrakerékpározás; hegyi, alföldi), víziturizmus (evezős, vitorlás, folyami, tavi, tengeri, vadvízi, úszó), magashegyi turizmus (hegymászás, gleccsertúrázás, via ferrata), lovasturizmus, síturizmus, barlangászás, falusi turizmus, gyógyturizmus, vallási turizmus, légisportok (sárkányrepülő, siklóernyő) stb.

Az ökoturista vendég a természetben: Minden emberi jelenlét hatással van a környezetre, ugyanakkor a természet része az ember, a természet az emberrel együtt értelmezendő. Egyedül a legmagasabb természetvédelmi fokozatot kiérdemlő rezervátumok, magterületek, fokozottan védett területek azok, melyektől esetenként indokolt az embert teljesen távol tartani, és erre a korunkra rendkívül beszűkült és befolyásolt életközösségek miatt van szükség. Az őslakosság évezredes alkalmazkodással szokott a földjéhez (természeti népek, ősi törzsek, őslakos népcsoportok), ahol hatalmas tudást felhalmozva és biológiailag alkalmazkodva harmóniában él a számára otthont nyújtó természettel. A helyi őslakosság tekinthető házigazdának, akik otthon vannak, míg az ökoturista is csak vendég, átutazó a természetben.

Az ökoturizmus buktatói: Eleve nehéz kifogástalanul fenntarthatóan túrázni és ökoturistaként viselkedni egy hibásan felépített, nem fenntartható világban. A hagyományos, természetközeli paraszti gazdálkodásból kiszakítva évtizedes marketing, átnevelés és üzletpolitika szoktatott bennünket a kényelmi–fogyasztói társadalom rossz szokásaihoz, amelyek globális problémákhoz vezettek. Ezektől nem könnyű megszabadulni, nehéz őket távol tartani, sőt olykor észrevenni is.

Közlekedés: A turizmus, túrázás első lépése eljutni valahová, a közlekedés, utazás. A téma összetettsége és bonyolultsága miatt most csak a természeti területek országon, hazánkon belüli megközelítéséről írok. Évtizedes tapasztalatokkal tudom alátámasztani, hogy hazánkban túrázás céljából minden viszonylatban, lakóhelyünkről bármelyik természeti területre el lehet jutni csak közösségi közlekedést használva. Ez azonban nem mindig egyszerű, tartogat kihívásokat: korán kelni, menetrendhez igazodni, átjutni a fővároson, rizikós átszállást elérni vagy lekésni, várakozni, gyalogos szakaszokat közbeiktatni, az utazáson ivóvíz és mosdó igényeket megoldani stb. Az árát, a viteldíjat tekintve nem olcsó, de lehetnek kedvezményeink, és ha az autó teljes költségével (üzemanyag, díjak, karbantartás, amortizáció) számolunk, több fő esetén sem olcsóbb az autó. Számos oka van annak, miért lett divatos a veszélyesebb, szennyezőbb autóval indulni egy túrára, legyen az a település szomszédságában, vagy az ország túloldalán, és ez a természetben is látványos: autók parkolnak mindenhol, a természet belső területein is, megtelnek az útszélek és a parkolók, dugók is kialakulnak. Autóval érkezve nem beszélhetünk ökotúráról, akkor sem, ha a túrafelszerelésünket vagy túrakerékpárunkat vitettük autóval. Főleg nem lehet ökotúra, ha az autó a vízpartig, vagy fel a hegyre, fennsíkra juttatta a túrázót, eszközeit. És elveszi a túra lényegi részét és szépségét, hiszen a túra célja maga az út és az odajutás munkája, küzdelem önmagunkkal és az elemekkel. Az ökotúrázó helyhez illő, fenntartható közlekedéssel és sebességgel induljon útnak.

Felszerelés: Korunkban a turisztikai technika piacának kínálata alapból mesterséges, szintetikus műanyagokkal van tele, ahol az anyagok visszaforgatása nem megoldott. A ruházattól a kütyükig, hulladékként minden problémás. „Örökéletű” műanyagok, veszélyes fémek. Ezek hulladéka nyilván nem köthet ki a természetben, a lemerült elemek sem, de mikroműanyagok, zsírok és kioldódó anyagok szennyezhetnek. A hulladéktermelés globális probléma, ahol az anyagok körforgása nem valósul meg, ezt azonban végképp ne a turizmus számlájára írjuk.

Étkezés, csomagolás: A környezettudatos vásárlás és csomagolás elvárható az ökoturizmustól, a helyes választás számon kérhető. Például konzervek helyett szalonna és kolbász; csomagolt tartós pékáruk helyett friss pékáru, kekszek; PET-palacos ásványvíz helyett termosz, kulacs, forrásvíz; alufólia helyett textilkendő és papírszalvéta. Hosszú élettartamú evőeszközök, étel-ital tartó edények és dobozok, mosható kendők, elszennyeződés után gyújtósnak használt papírok, hazavitt és szelektíven gyűjtött zacskók. A betétdíjas visszaváltás visszaszorítása, az elvi hibás szelektív hulladékgyűjtés és a társított csomagolások elterjedése nem a turizmushoz köthető. Korbetegség és divat azonban, hogy flakonos ásványvízzel, műteával, aludobozos gyümölcslével és energiaitallal indulnak kirándulni a kristálytiszta források közé, kombidobozos italokat, csomagolt, tartósított péksüteményeket osztanak erdei iskolákban, alufóliába csomagolnak, és ezek gyakran a természetbe, tűzbe kerülnek – ökotúrán ilyenek nem történhetnek.

Kitekintő: Mások is foglalkoznak ökoturizmussal: hamarosan.

Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

Találatok: 50

Beküldve:

A nagyvárosi közlekedés evolúciója

Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

The evolution of urban transport system

VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2022.01.21.

Változó világunk: Gyorsan változó világban élünk, a változás üteme pedig egyre gyorsabb. Mintegy 30 évenként teljesen átrendeződnek a dolgok körülöttünk, ez látványosan elénk tárul az emlékek és a régi városképek tanulmányozásával. A közlekedés rohamos fejlődésen esett át az utolsó 100 évben, és egyáltalán nem egyértelmű, hogy a fejlődés előre mutatott. Nézőpont kérdése, hogy mit tekintünk fejlődésnek. Korunkban az egyén kényelmét, szabadságát és függetlenségét tekintik értéknek, de hosszútávon fontossági sorrendben ezek elé kerül az élhető város és a fenntartható közlekedés célkitűzése. Az archív fotókat elemezve olyan életvitel rajzolódik ki előttünk, amelynek megvalósítása ma hangzatos nevekkel illetett célkitűzés lehetne: sokan szeretnénk olyan városban élni, mint a sárguló képek „fejletlen” világában.

Közlekedésfejlődés és közlekedéstörténet: A technikatörténet fontos fejezete a közlekedéstörténet. A közlekedésfejlődés tetten érhető minden egyes város történetében. Mivel a technikai találmányok és a mérnöki vívmányok szinte minden településén megjelentek, a jelentős változások nagyjából egy időben, legalábbis egy korszakban történtek mindenhol. Szinte ugyanaz zajlott a világ minden táján némi időbeli eltolódással, sőt meghatározóak a divathullámok a mai napig. A technika fejlődése nem állt meg, a történelemnek sem lett még vége, a Földön jelenleg elterjedt városi közlekedési rendszer nem az utolsó állomás. Annál inkább így van, minél problémásabb a jelenlegi helyzet, az autókorszak. Néhány országban azonban túlléptek az autókorszakon, és már mindenhol szerepet játszanak az új idők trendjei, a jövő irányvonalai kirajzolódni látszanak.

Korszakok: A nagyvárosi közlekedéstörténet főbb evolúciós állomásainak, szakaszainak megállapításához elegendő a jelentősebb városok történetének ismerete. Ebben a blogcikkben saját véleményt és korszakolást fogalmazok meg.

1. Városi ősutak kora: Természetes, többnyire terepidomok által vezetett utak a „városi ősutak”, például völgytalpakon, vízfolyások mentén. A nagyvárosok kialakulásának helyei nem ok nélkül valók, az ősi városmagok gyakorta egy-egy víz mentén létrejött útkereszteződés köré épültek. Ezeket a földutakat, kőutakat és a kialakuló úthálózatot gyalogosan és szekerekkel használták, itt vonultak a háziállatok is. Mai szemmel nézve nyüzsgő, de csendes falusias élet zajlott itt. Példák: ókori és középkori típusú városokban, a jelenlegi városok között erre már aligha találunk példát.

2. Kezdeti vegyeshasználatú (multimodális) városi utak kora: A városi ősutak használata az újonnan megjelenő közlekedési eszközök elterjedésével változott meg. Omnibuszok, kerékpárok, villamosok, automobilok, motorkerékpárok voltak a technika vívmányai. Az útburkolat is fejlődött, elterjedtek a kövezett, macskaköves utak. Rajtuk közlekedtek a gyalogosok, az állatok és a szekerek is. Ebben a rendszerben minden járműnek helye volt az úton, a forgalom enyhe és elviselhető volt, mai fogalmakkal élve élhető település és fenntartható vegyeshasználatú (multimodális) közlekedés uralkodott, bár már az első autók és motorok is szennyezték a levegőt. Példák: Európa városai az 1800-as években, az 1900-as évek első évtizedeiben.

3. Autóközpontú városi utak kora: A fejlődés a a helyigényes és területfoglaló jellegű személyautók irányába tolódott el szép lassan. A személygépkocsik fokozatos elterjedése nyomást gyakorolt a városokra. A kezdeti vegyeshaszálatú (multimodális) városi utak egyre meghatározóbb elemei lettek a gyorsabban haladó, zajos, pöfögő gépjárművek, de ekkor még nem okoztak jelentős gondot. Az autókat nyilván a tehetősebb emberek használták, megkönnyítette az életüket, a többi városlakó pedig inkább elszenvedője lett a megjelent zajnak, füstnek és balesetveszélynek. Példák: Európa városai kb. az 1900-as évek közepén.

4. Forgalomnöveléses autóközpontú városi utak kora:
4.1. Autósítás kora: A korszak első felében az autóközpontú városi utakat anélkül is elkezdték fokozni és kiterjeszteni a városokra, hogy azt a forgalomnövekedés feltétlenül indokolta volna. Forgalomtechnikai eszközök fejlesztésével és útszélesítésekkel, többsávosítással dolgoztak, az aszfaltutak megjelenése pedig gyorsította a forgalmat. A városokat módszeresen adták át az autók uralmának, méghozzá szinte erőszakkal, áldozatok árán: vízfolyásokat csatornásítottak és fedtek le, kétsávosítottak, villamosvonalakat, kisvasutat, kerékpárutat számoltak fel, városrészeket (lakónegyedet, temetőt) vágtak át útépítés céljából, a főutakat bevezették a város szívébe, szép terekből is autóparkolókat csináltak. Az ekkori szemlélet szerint egy város legfőbb értéke a jól autózhatóság. Az autókultúra divathulláma Los Angeles városából, az USA-ból, Észak-Amerikából indult világhódító útjára, és a mai napig nehezen tudnak elszakadni tőle. Egyre kiterjedtebb forgalmi dugók, a civilizációs ártalmak megnövekedése és élhetetlen városok kialakulása jellemzi helyhiánnyal, jelentős utcazajjal, légszennyezéssel és balesetveszéllyel. A korábbi fenntartható közlekedéstípusok kiszorultak és másodrangúak lettek, cikkcakkos nyomvonalat kaptak, a gyalogos közlekedés nehézkessé vált. Az autó vágyott státusszimbólum lett, az emberek leszoktak a mozgásról. Példák: Hazánk városai kb. az 1960–80-es években.

4.2. Együttes közlekedésfejlesztés kora: A korszak második felében az autóforgalom ártalmai miatt elkerülőutakat, belvárosi sétálóövezeteket és csillapított forgalmú területeket hoztak létre. A tömegközlekedés ajánlatai azonban nem meggyőzőek az autós tömegek számára, az új, másodlagos, színvonaltalan kerékpárutak sem zavarhatják az autóforgalmat – vagyis az autóforgalom és kiépítettsége változatlanul növekszik. A megjelenő beváráslóközpontok és plázák rendkívül rossz hatással vannak a közlekedési állapotokra, a belvárosi és lakótelepi parkolók, a forgalomtechnikai fejlesztések mind az autók számának további növekedését támogatják, szorgalmazzák. Megjelenik a környezeti nevelés, a zöldebbre váltás népnevelő biztatása, de anyagi és technikai ösztönzés, a választás valódi lehetősége még nincs mögötte. Példák: Hazánk jelenlegi közlekedésfejlesztési szakasza az 1990-es évektől kezdődően.

5. Fenntartható vegyeshasználatú (multimodális) városi utak: A forgalomnöveléses autóközpontú városi utak rendszere nem fenntartható és zsákutcába vezet. Az autós kiépítettség fejlesztése képtelen lépést tartani az autók számának növekedésével és a forgalomnövekedéssel, közben elfogy a hely. Egyre több szakaszon, egyre gyakrabban és tovább tartó forgalmi dugók alakulnak ki, a fővárosokban városképi elemmé válik a dugó. A világon mindenhol rájöttek arra, hogy a közösségi és a kerékpáros közlekedés lehet a közlekedési csőd jó megoldása. Szemmel látható és átütő sikert azonban csak ott arattak, ahol ezt a felismerést komolyan gondolták. Dánia és Hollandia a közlekedési szokások gyökeres átalakításával jöttek ki az „autócsapdából”, létrehozva ezzel az országaik új lüktető, jellegzetes, sportos, egészségtől duzzadó arculatát. A kerékpárt tették a városok első rangú járművévé, az autók elé. A közösségi közlekedés hálózatát, járatsűrűségét és tarifarendszerét, kedvezményrendszerét is az autók elé helyezték, család és vendégek esetében is. A végállomásokon, közlekedési csomópontokon P+R parkolókat hoztak létre, sok ezer kerékpár befogadására alkalmas parkolókat. Virágkorukat élik a belvárost és agglomerációt összekötő, behálózó villamosok–vasutak. A fenntartható vegyeshasználatú (multimodális) városi utak forgalomáteresztő-képessége az autóközpontú városi utak háromszorosa, a városok újra élhetővé váltak: lecsökkent légszennyezés, szinte megszűnt utcazaj, lecsökkent balesetveszély, javuló népegészség, és mindenki gyorsan célba jut. Példák: Dánia, Hollandia.

Értékelés: Utólag már könnyen megállapítható, hogy a technika fejlődésével nem járt együtt a rendszerszemlélet fejlődése. A „fejlődés” következményeit sosem ismerik fel az elején, amikor még át lehet gondolni a haladás irányát. A műszaki és környezeti tudás gyarapodása mellett továbbra is a rövidtávú és az egyéni érdekek mentén történő gondolkodásmód érvényesül – mással nem magyarázható egy nagyváros autós bővítése, miközben a világban már épp ez ellen küzdenek. Például Kína zsúfolt városaiban tömegek kerékpároznak, de a szemükben „magasabb életszínvonalat” képviselő autóra váltanak, amint megtehetik. Magyarország autópálya építései és városi parkolóbővítései mögött is messze elmaradnak a fenntartható közlekedés fejlesztései, ennek megfelelően a hazai lakosság szemében az autó továbbra is az élet alapja. Mindkét ország közlekedésfejlesztése a zsákutca felé tart, a kezelhetetlen dugók elkerülhetetlenek. Valószínűleg akkor fordul a fejlődés fenntartható irányba, ha már leértek a gödör aljára, mint például Hollandia. Úgy tűnik, minden országnak végig kell menni a közlekedés „evolúciós útján”, és nem képesek mások kárából tanulni és kihagyni egy felesleges szakaszt.

Tanulságok: Könnyű belátni, hogy hely nem lesz több a városokban, és minél nagyobb népsűrűségben, minél több ember siet egyéni térfoglaló módszerekkel, annál lassabban halad a forgalom összes résztvevője, és halmozódnak a civilizációs ártalmak. (A civilizációs ártalmak terhelik az államkasszát, növelik a GDP-t.) Kettős irányban sem lehet egyformán fejleszteni a korlátozott hely miatt, az autós ágazat pedig erőszakos helyfoglaló. Közösségben közösségi, a köz egésze által hozzáférhető, árában és útvonalában ösztönző közlekedést kellene megteremteni, és az egyéni közlekedésmódok közül csak azt támogatni, amely a köz érdekei számára pozitív, nem negatív hatású. Nagyvárosokban a hatalmas térigényű autóközpontú közlekedés a legtisztább motorral sem lehet fenntartható. A fenntartható közlekedés, élhető városok iránya az autókat kiváltó közösségi közlekedés és a koppenhágai típusú kerékpárfejlesztés.

Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

Találatok: 25

Beküldve:

Téli kerékpáros öltözködés városi közlekedéshez

Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

Ebben a blogcikkben a téli városi kerékpározás öltözékéről írok, hogyan védjük testrészeinket: városi bringás ruházat télen, téli kerékpáros öltözködés.
Winter dressing for urban cycling.

VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2022.01.15.

Télen kerékpározni: Európa északi és nyugati országaiban rendületlenül közlekednek kerékpárral télen is. Hollandia és Dánia óceáni éghajlatának hideg, szeles, esős telein és a tajgán, Finnország kemény havas telein sem állnak le a kerékpárok, hiszen közlekedni télen is kell. A téli kerékpáros közlekedés az ezredforduló (2000) után kezdett megjelenni Magyarországon, miután megjelentek a többé-kevésbé használható kerékpárutak az erősen autóközpontú országunkban. A hazai köztudat szerint „télen nem lehet kerékpározni”, mert „elcsúszunk, átfázunk, nagyon veszélyes” stb. – ebből azonban semmi sem igaz, csak a kerékpáros ismeretek és gyakorlat, az edzettség (és a vagányság) hiányzik hozzá, egyszerűen nincs benne a kultúránkban. A téli kerékpáros városi öltözködést nem volt kitől tanulnom, ezért saját módszert fejlesztettem ki, és ezt írom le.

Forgalmi dugók korában: Városaink kerékpárforgalomra való felkészítése még meg sem közelíti az autóforgalom kiszolgálásának színvonalát, és még mindig az autós fejlesztés az első. De ez változni fog, mert a világ valószínűleg ki fog lábalni a forgalmi dugók korából. Ahogy ma még normálisnak számít egyedül ülni egy nagy autóban (pl. városi terepjáró) és befullasztani, bedugítani a várost, a jövőben úgy lesz természetes a mikromobilitás és a téli kerékpározás. A közlekedés fejlődése és evolúciója nem állítható meg.

Téli időjárási körülmények: Hazánkban télen általában +10 és -10 Celsius fok közötti hőmérséklet uralkodik, ritkán van hidegebb. Többféle csapadék eshet: eső, hódara, jégdara, és főleg hó. Lehet pára, köd, dér, zúzmara, és gyenge vagy erős szél. A tél az élet minden területén nehézségekkel jár, a szabadtéri tevékenységek télen kellemetlenebbek, így a közlekedés, a kerékpározás is – ettől véd a téli kerékpáros öltözködés, a hidegre tervezett bringás ruházat.

Felkészülni a télre: Az élet rendje, hogy az élővilág minden tagjának fel kell készülnie a télre, a telet át kell vészelni. Míg tavasztól őszig egyszerű a kerékpáros öltözködés, télen sajnos nem egyszerű. Télen a kerékpárkarbantartás jelentősége is megnő. De ha lehet ruhát tervezni mélytengeri sétához és űrsétához, akkor lehet ruházatot összeállítani akár -20 fokos téli kerékpározáshoz is. A téli kerékpáros öltözködést külön meg kell tanulni, mert nagyon könnyű megfázni és átfázni a téli menetszélben. Alkalmatlan ruházattal igen kellemetlen télen nyeregbe ülni.

Téli kerékpáros öltözködés: Alapszabály a réteges öltözködés, tetőtől talpig gondoskodni kell a csontozatnak és az ízületeknek a hideg menetszél elleni védelméről, főleg párás levegőben – akkor is, ha nem érezzük a hideget, „nem fázunk”. Ha ezt nem vesszük komolyan, akkor a következő télre, vagy pár év múlva, vagy idős korunkra már jelentős panaszaink lesznek. Ízületi fájdalmakat, „öreg” ízületet, reumát és egyéb mozgásszervi bajokat előzhetünk meg a szakszerű és fegyelmezett öltözködéssel. Helyesen összeállított bringás ruházattal viszont élmény a téli kerékpározás, mintha szkafanderben suhannánk a dermedt, havas városban.

Fej és nyak: Fejünkre egy vastag polársapka teljesen elegendő, a kerékpáros bukósisak alá sisak alá való sapkát kell venni, és a sisakhuzat is hasznos lehet. A körsál nélkülözhetetlen része a téli kerékpározásnak. A körsál kis ruhadarab, amelyet a fél arcot és fejet is kitűnően védi a hideg széltől. Felhúzható egészen a szem alá, letakarva az orrot és a járomcsontot, valamint a fülünket. A símaszk is kiváló megoldás a fej és a nyak védelmére, de az arcunkra akkor is jól jön a körsál.

Felsőtest: A softhsell téli kerékpáros kabát szélálló és vízhatlan, vékony, gyorsan szárad, kicsire hajtható össze. A kabát alá feltétlenül szükséges egy sűrű, tömött melegítőfelső (pl. polárfelső, pulóver), ezek alá elég egy akármilyen póló, ha +5 foknál nincs hidegebb. Ha +5 foknál hidegebb van, akkor jön még a pólóra egy aláöltözet felső. Ez a póló feletti 3 melegítőréteg (+ körsál) kb. -10 fokig elegendő. Ha -10 foknál hidegebb van, akkor kívülre felvehetünk még egy (bélés nélküli) esőkabátot (vagy széldzsekit).

Alsótest 1: Az egyik lehetőség, hogy az átlagos, de bő szabású városi nadrágunk alá veszünk rétegeket. Téli kerékpározáshoz elengedhetetlen ruhadarab egy szélálló térdmelegítő, amely hatékonyabb és „láthatatlan” a külső nadrág alatt; kevésbé hatékony, viszont könnyen levehető a külső nadrág felett hordva. A városi nadrág (és a térdmelegítő) alá elfér egy softshell–elastic téli kerékpáros nadrág, ez megfelelő +5 fokig. Ha +5 foknál hidegebb van, akkor jön még egy aláöltözet alsó. Ez a 3 melegítőréteg (+ térdmelegítő) kb. -10 fokig elegendő. Kiegészíthető esetleg egy ultravékony melegítőnadrággal, amely a téli kerékpáros nadrág felett hordva megnehezíti a külső nadrág alatt viselt térdmelegítő lecsúszását, (a softshell–elastic anyagokról könnyen lecsúszik). A nadrágszárak tövét sajnos kidörzsöli és kikoptatja a nyereg, a városi nadrágunkat egy bélés nélküli, vékony nyári kerékpáros rövidnadrággal védhetjük meg. Ha -10 foknál hidegebb van, akkor a rövidnadrág helyett esetleg esőnadrágot vegyünk fel kívülre.

Alsótest 2: A másik, egyszerűbb lehetőség, hogy bélelt dzsekihez hasonló thermo nadrágot veszünk fel, alatta csak egyetlen nadrággal (pl. városi nadrág) és térdmelegítővel. Ez a megoldás annyira melegen tart, hogy 0 fok felett túlzásnak érzem. A thermo nadrágot azonban feltétlenül le kell vennünk megérkezéskor, mielőtt befülled.

Kéz és láb: Egy síkesztyű melegen tartja az ujjainkat és a csuklót, egy téli csizma pedig tökéletes választás a láb és a boka hideg elleni védelmére. A síkesztyű többrétegű, szélálló legyen, vagy műszőrmével bélelt, (a vatelin nem jó, mert összeesik, ellapul). Fontos, hogy a kesztyű gyorsan száradjon, (az orkán nem jó, mert nagyon nehezen szárad). A téli csizma lehetőleg ne ázzon át könnyen, de legyen némi szellőzése. A csizma összefogja a nadrág szárát. A lábunkra egy vagy két zoknit húzhatunk. Vannak vastagabb, téli sportzoknik is, sok lehetőség van, kedvünkre variálhatjuk.

Megérkezéskor: Ha megérkezünk egy fűtött helyre és huzamosabb időt töltünk ott (pl. munkahely), ez a téli kerékpáros ruházat így nem maradhat rajtunk. A sapkát vagy sisakot, körsálat és síkesztyűt rögtön levesszük. A kerékpáros kabátot és a nadrágunkat védő rövidnadrágot, illetve a thermo nadrágot is levesszük. A felsőtestről célszerű mindent levenni, és gondoskodni a levett ruháink szellőzéséről, száradásáról. Ilyenkor egy gyors mosdás (pl. vízcsap és vizes törülközős technikával), ing és egyéb réteg a beltéri tevékenységhez, vehetünk akár benti váltócipőt is. Hazaérkezés után mindent vegyünk le és szárítsunk ki, a ruháinkat sűrűn váltsuk, mossuk. Különösen sűrűn mossuk a pólót: legfeljebb 2 használat után megilleti legalább egy gyors kézi mosás.

Téli kerékpáros praktikák: Célszerű megnézni az időjárás előrejelzést előző nap, vagy legkésőbb a reggeli készülődés előtt, ettől függ az aktuális téli kerékpáros öltözködés.. A hazai időjárás hullámszerűen ingadozó, nehezen kiszámítható, de ma már elég pontos szolgáltatást nyújt a meteorológia. Tudnunk kell, mennyi a pillanatnyi és várható hőmérséklet, van-e és lesz-e csapadék. 5–10–15–20 fokos eltérések lehetnek – ettől függ, hogyan öltözzünk aznap. A hátizsákban és a nyeregtáskában mindig legyen törülköző, váltóruha, hely a levett ruhadaraboknak, és esetleg egy tartalék melegréteg is. Télen sose induljunk el lámpák nélkül. A sárvédő-hosszabbító aranyat ér télen. Szükség (útszórás) esetén megérkezés után célszerű áttörölni a kerékpárt, és olajozni, ha már megszáradt. Munkahelyen alakítsunk ki átöltözéshez, mosdáshoz és ruhaszárításhoz alkalmas helyet – ez a vezetés és a munkáltató fenntarthatósági feladata elsősorban.

Kitekintő: Télen sajnos minden nehézkesebb és macerásabb, a téli túrakerékpározás extrém sport. Kétségtelen, hogy kényelmesebb közösségi közlekedéssel utazni télen városban is, amely járhatna sűrűbben a hideg évszakban. A kényelmesnek tűnő autózás is nehézkes: legalább 10 perc reggel (megkeresni és) kiolvasztani az autót, majd szívatóval, dugóban elérni egy jó nagy üzemanyagfogyasztást, vállalni a balesetek megnövekedett kockázatát, küzdeni a parkolóhelyért, megállás után pedig a kipufogórendszerbe fagyasztani a vízpárát. Ennél a kerékpározás sem nyűgösebb télen, cserébe pedig megacélozzuk a testünket, edzettek, szívósak leszünk (kb. 5 év alatt), tökélyre fejlesztjük az egyensúlyérzékünket, és hamar célba érünk. Idevágó blogcikkeim: jeges téli úton kerékpárral, sárvédő-hosszabbító a téli kerékpározás alapja.

téli kerékpáros öltözködés
téli kerékpáros öltözködés
Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

Találatok: 73

Beküldve:

Ez a gyógyszer…

Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

Ez a gyógyszer eddig nem használt, de most már hat.

Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

Találatok: 28

Beküldve:

Vad florárium: erdő befőttesüvegben

Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

Vad florárium: erdő befőttesüvegben: mini növényháznak kinevezett befőttesüvegben (palackkertben) tartok 3 erdei vadnövényt zárt rendszerben.
Wild florarium: forest in a mason jar

VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2022.01.12.

Úti emlékek, otthoni növények, gyógyító erdő: Utazásaimról és túráimról nem hordok haza kincseket, beérem jelképes apró tárgyakkal. A természetet sem telepítem a lakásba – inkább én telepedek ki a természetbe, amikor csak tehetem. Otthon elég néhány szárazságtűrő, szívós szobanövény, amelyek az utazásaimat is eltűrik. A gazdasági növények betöltik a dísznövény szerepét is, de azok főleg a megélhetésemet és jólétemet segítik. Egy természetes (vagy természetszerű) életközösség azonban egészen más, főleg az erdő hat mélyen az emberre. Az erdő finom hangjainak együttese és a levelek tengernyi zöldje, az illat, a levegő, az évmilliók óta szüntelenül zajló élet harmóniája mással nem pótolható és különös módon nyugtatja, gyógyítja a megfáradt, kiábrándult embert.

„Hazavinni az erdőt”: Olyan jó volna „hazavinni az erdőt”, már rég elkelne egy erdőfolt az otthonomban sziklákkal, magas fákkal. Természetvédelmi és tulajdonjogi szabályok tiltják hazavinni az erdőt, és fizikailag is bonyodalmakkal járna szép szálfák gyökérlabdás szállítása kerékpáron és elültetése a szobában. Némi tervezés és kísérletezés után találtam egy áthidaló megoldást: megtelepítek otthon egy tenyérnyi darabot az erdő gyepszintjéből. Mini növényháznak (florárium) kinevezett közepes befőttesüvegben (palackkertben) tartok 3 vadnövényt zárt rendszerben. „Virágföld” az üde erdő talaja, egy alapkőzetből származó kavics és néhány avarból felszedett falevél kíséri. A talajt átitatom a környéken található forrásvízzel, fedő a befőttesüvegre, és kész a vad florárium: erdő befőttesüvegben.

Erdei madársóska: Mini vad floráriumom ékes faja az üde gyertyán- és bükkelegyes erdők gyakori, jellegzetes növénye, az apró erdei madársóska (Oxalis acetosella). Egész Eurázsia északi részén megtalálható, erdőszéleken és akár házunk táján is rábukkanhatunk. Árnyéknövény, a napfény erejének egytizedénél hozza a legnagyobb teljesítményét. Tőlevelei három szív alakú, ékvállú levélkéből összetettek, melyből enyhén pirosan erezett fehér virágok kandikálnak. Az erdők mélyének jelképe számomra e szerény, tündéri növényke. A mini palackerdőben még tél derekán is rendre hozza az új leveleit, melyek minden éjjel gondosan összecsukódnak, alszanak. Parányi, tüneményes zöld folt a hajlékomban: az erdőnek egy tenyérnyi darabja.

Erdő befőttesüvegben (mini vad florárium: palackerdő), fő faja az erdei madársóska (Oxalis acetosella).
Erdő befőttesüvegben (mini vad florárium: palackerdő), fő faja az erdei madársóska (Oxalis acetosella).

A mini erdei palackerdő készítése és tartása: Közepes méretű (720–900 milliliteres) fedeles befőttesüvegre van szükségünk, melybe egy marék korhadékos talaj (akár a bakancsunkról lekaparva egy túra végén), egy kavics és pár lehullott falevél kell, és egy kupica forrásvíz. Egy-egy tő apró növény kerül bele, amit ne védett területen gyűjtsünk. Árnyékos, fűtetlen, nem déli tájolású helyen tartsuk, például egy ablakos fürdőszobában. A rácsavart fedél alatti zárt rendszerben tenyésző apró „erdőfoltot” nem kell öntözni, nem igényel semmilyen gondozást, csak gyönyörködni kell benne. Nem trópusi, szubtrópusi egzotikus szobanövény, hanem egy igazi részlet befőttesüvegbe zárva a lakásban a hazai vadonból, a szomszédos erdőkből.

Kitekintő: A madársóska (Oxalis) nemzetség néhány faja megtalálható a környezetünkben. Szinte mindenhol találkozhatunk a mediterrán eredetű szürke madársóska (Oxalis corniculata) barnásvörös levelű, sárga szirmú példányaival, amely kiirthatatlan inváziós gyom, de nagy bajt nem okoz. A kültérre kihelyezett virágládákban magától megjelenik. A parlagi madársóska (Oxalis dillenii) és a sárga madársóska (Oxalis stricta) észak-amerikai származású gyomfajok. Kerti dísznövénynek ültetik a mexikói négylevelű madársóskát, szerencseherét (Oxalis tetraphylla). A bordó színű, háromszög alakú leveleivel mutatós háromszögletű madársóska (Oxalis triangularis) brazíliai, nálunk szobanövényként fordul elő.

Felhasznált szakirodalom:

  • Simon, Tibor (2000): A magyarországi edényes flóra határozója. Harasztok – virágos növények. – Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 846 pp.
Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

Találatok: 36

Beküldve:

A 13 legsúlyosabb globális probléma

Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

A világméretű környezeti–társadalmi gondokat mutatom be tömören, amely átfogóbb az eddigieknél: a 13 legsúlyosabb globális probléma.
The 13 most serious global problems (issues)

VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2022.01.07.

Bevezetés a globális problémákba: A globális problémák, bolygóméretű gondok mostanára közismertté váltak, egységes felsorolásuk, listázásuk azonban nincsen. Jelen blogcikkben a világméretű környezeti–társadalmi gondokat mutatom be tömören a saját rendszerezésemmel, amely átfogóbb az eddigieknél: a 13 legsúlyosabb globális probléma. Mivel ezek általános ismeretek, környezettudományokat tanultam és „a csapon is ez folyik”, konkrét szakirodalmat nem tudok megnevezni, és most nem is szükséges, de minden ellenőrizhető.

Bolygóméretű gondjaink (globális problémák): Az ember az ősidőktől fogva átalakítja a környezetét, melyhez mostanára hatalmas tudás és fejlett technológia áll rendelkezésre. Az emberiség minden tudomány és technika ellenére képtelen társadalmi szinten, rendszerszinten gondolkodni és hosszútávon működőképes, bölcs lépéseket tenni, ez pedig a Föld minden részén jelentkező környezeti–társadalmi gondokhoz vezet (globális problémák). A politika és a gazdaság, a vezetők és a döntéshozók is a rövidtávú, nem fenntartható megoldásokat választják. Hatalmas társadalmi igény és társadalmi tehetetlenség, rossz vezetői és polgári döntések sorozata akadályozza, lassítja kilábalásunkat a globális problémákból olyan esetekben is, ahol a tudomány és a technika talált megoldást. Az ember sajnos alapvetően önző és rövidlátó élőlény (a történelem tanulsága szerint vezetői szinten is), a cselekedeteiben hajlamos a saját életének pereméig látni, ahová csak a szűkebb családot és ismeretségi kört sorolja. Ebből eredően a tudomány és a technika vívmányai is hamarabb terjednek el és épülnek bele a kultúrába világszerte, minthogy felismerjék és megelőzzék az általuk okozott globális környezeti problémákat. A fenntartható gondolkodásmód sajnos örökös lépéshátrányban van.

Fenyegető tényezők: Az emberiséget a Föld minden táján természeti (nem tőlünk függő) és környezeti–társadalmi (tőlünk függő) tényezők fenyegetik: éghajlatváltozás, természeti katasztrófák, környezeti katasztrófák, radioaktív (nukleáris) szennyezés és veszély, (világ)járványok, a biotechnológia veszélyei (géntechnológia, génpiszka), molekuláris nanotechnológia, vegyi anyagok (kemikáliák, mérgek), elektromágneses sugárzás (mikrohullám, elektroszmog). Világméretű környezeti–társadalmi gondjaink átfedik egymást, számos globális probléma egymással is ok-okozati összefüggésben van, de nem igaz, hogy „minden mindennel összefügg”. Megoldás: a fenyegető tényezők és a globális problémák kihívásainak megoldásához alapvető, első lépés az oktatás korszerűsítése, legelső körben az iskolák fenntarthatóbbá alakítása (a jó példa tanító hatása) és a környezeti nevelés.

1. globális probléma: Az ember által okozott éghajlatváltozás (klímaváltozás, globális felmelegedés): Napjainkban a legközismertebb, legtöbbet emlegetett globális probléma. Időjárási szélsőségek, az éghajlati övek eltolódása, csapadékcsökkenés vagy csapadéknövekedés, kiszámíthatatlanabb időjárás, olvadó gleccserek és jégsapkák, emelkedő tengervízszint, eltűnő szigetek, mezőgazdasági terméscsökkenés, átrendeződő élővilág, csökkenő biológiai sokféleség (biodiverzitás), terjedő betegségek stb. jellemzik. Megoldás: megújuló energiaforrások használata, az erdőségek megőrzése, helyreállítása, a környezeti savasodás megfékezése.

2. globális probléma: A természetes életközösségek (tengerek, őserdők, vizes élőhelyek) kirablása és lerombolása: Történelmünk kezdetén tűnt el a mediterrán erdőségek zöme, ezt követte a lombhullató erdők erőteljes megfogyatkozása. Napjainkban a világ szeme láttára ürülnek ki a tengerek (túlhalászat) és semmisülnek meg a trópusi esőerdők, és közben csendben fogynak a tajgaerdők is (erdőirtás). A vizeket is visszaszorították a történelem során. A mocsarakat, lápokat lecsapolták vagy feltöltötték, a patakokat és folyókat csatornásították, kikövezték, a tájakat kiszárították. Az őslakosság elszegényedik, tönkremegy. Mezőgazdasági területek, üdülő- és lakóövezetek, utak, száraz félsivatagok, sivatagok, zöldsivatagok, beton és kő veszi át a természetes életközösségek helyét. A maradék természet vonalas létesítményektől (pl. közút) darabolódik fel, lépésről lépésre szorul vissza, és erősen terheli a turizmus. A természetes életközösségek megtartása a biológiai sokféleség megőrzésének egyetlen módja, az erdők és a vizes élőhelyek nagy hatással vannak az éghajlatra, az ökoszisztéma szolgáltatásaik az emberi élet alapját képezik, a jövő technológiájának is kiaknázhatatlan kincsestára. Megoldás: a természettel harmóniában lévő, a táji adottságokra épülő ősi tájhasználat továbbfejlesztése, a természet tisztelete, mértéktartó növekedés.

3. globális probléma: A biológiai sokféleség (biodiverzitás) csökkentése (természetes élőhelyek, életközösségek irtása, szabályozása, beépítése, darabolása, vegyi, zaj-, fény-, poláros fény és biológiai szennyezése, inváziós fajok, zöldsivatagok): Különösen érinti az erdőket és a vizeket. A fizikai területcsökkentés és élőhely-darabolás (fragmentáció) mellett növekszik a szegélyhatás jelentősége, ökológiai akadályok és a szennyezés minden formája csökkenti a populációk méretét. Csökken az élőhelyek sokfélesége és a genetikai sokféleség. A vegyi anyagok betegséget, halált okozhatnak és csökkentik a termékenységet, a zaj zavarja az érzékeny madarakat, akadályozza a tengeri fajok kommunikációját, a fényszennyezés és a poláros fényszennyezés csapdaként működnek. Behurcolt, betelepített tájidegen, invazív idegenhonos fajok a világ minden táján jelen vannak. Kiszorítják az őshonos fajokat és kiszámíthatatlan problémák sorát okozzák, mindenre nézve rombolóan hatnak, szinte visszafordíthatatlan jelenség; a biológiai invázió önálló globális problémának is tekinthető. A nyugati világból terjedő „zöldsivatag” jellegű tuja–pázsit típusú park- és kertépítés a biológia sokféleség további csökkenését támogatja. Megoldás: folyamatos természettudományi kutatás, a fejlesztés-üzlet politika és a mérnöki tervezés szoros együttműködése a biológusokkal (ökológusokkal), környészekkel; élőhelyvédelem, defragmentáció, az őshonos fajok választása, mesterséges élőhelyek.

4. globális probléma: Elsivatagosodás (száraz sivatagok, zöldsivatagok, túlhalászás): Az emberi tevékenységek nyomán gyakorta kifosztott, őshonos felszínborító növényzetétől megfosztott, lecsapolt tájak keletkeznek, ami veszteségessé teszi a terület vízmérlegét. Az éghajlatváltozással együttesen mindez a száraz sivatagok területfoglalásának, terjedésének kedvez – ellehetetlenítve a megélhetést, kiszorítva az embert. A tengereket túlhalásszák, élőviláguk megfogyatkozott, egyfajta „kéksivatagok” jönnek létre. Zöldsivatag a növényekkel borított, de élővilágban szegény terület. Ilyenek az egyveretű, intenzív mezőgazdasági területek (monokultúrák) és a nyugati világból terjedő, divatos tuja–pázsit típusú kertek, parkok, amelyeket jellemzően kevés fajból és tájidegen fajokból hoztak létre, kiűzve és távol tartva a természetes élővilágot. Megoldás: intézkedések a természetes növényzet és élővilág megtartására, az ősi tájhasználat tudásának alkalmazása, permakultúra, ökogazdálkodás, fokgazdálkodás, visszaerdősítés,édesvízi haltenyésztés fejlesztése, a folyószabályozás és belvízlevezetés felülbírálása, a csapadék megtartása, őshonos fajok a parkosításban és kertépítésben.

5. globális probléma: Környezeti savasodás (savas ülepedés, savas eső): A fosszilis tüzelőanyagok elégetése (szén-dioxid) és az ipari és közlekedési eredetű légszennyezés (kén-dioxid, nitrogén-oxidok) por és csapadék formájában savasítja a vizeket és a talajt. Különösen veszélyes a világtengerek kényes korallzátonyaira, valamint a fenyvesekre. A korallzátonyok a biológiai sokféleség forrópontjai. A savasodás a vulkanikus alapkőzeten tenyésző fenyveseket (tajga, hegyvidéki fenyőerdő övezet) pusztítja. Rombolja az építményeket is. Megoldás: megújuló energiaforrások használata.

6. globális probléma: Az ózonréteg elvékonyodása (ózonlyuk): Néhány légszennyező anyag (CFC halogénezett szénhidrogének) hatására lebomlik a felső légköri ózon, amely Földünk egyik védőöve a napsugárzás káros ultraibolya (UV) sugárzása ellen. A sarkvidékek felett „leülő”hideg levegőben ózonlyukak jöttek létre, az elvékonyodott ózonréteg súlyos következményei a legdélebbi szárazföldeken jelentkeznek. Pusztítja a tengeri algákat, amelyek a táplálékhálózat alapját képezik és földi légköri oxigéntermelésében is kiemelkedő jelentőségűek. Megoldás: az ózonkárosító technológiák megszüntetése.

7. globális probléma: Népességrobbanás és túlfogyasztás (túlnépesedés, nyugati típusú életforma): A földi népesség robbanásszerű növekedésének okai lehetnek az élelmiszertermelés és az orvostudomány fejlődése. A túlnépesedés éppen a szegényebb területeket érinti, míg a gazdagabb területek inkább elöregednek. A népességrobbanás és a társadalmi egyenlőtlenségek kölcsönösen előidézik egymást. A túlnépesedés következményei az éhínség, az erdőirtás és túlhalászat (biodiverzitás csökkenése), az erőszak, a mélyszegénység, a túlturizmus és meglepő módon az elmagányosodás is. A túlnépesedés a túlfogyasztással együttesen túllépi a Föld eltartóképességét. A túlfogyasztás döntő oka a nyugati típusú jóléti–kényelmi életmód világméretű elterjedése, (főbb elemei: túlfizetés, túltápláltság, élelmiszerpazarlás, folyamatos autóhasználat, légkondicionált–túlfűtött hatalmas házak nagy ablakokkal, túlzott motorizáció, divat fogyasztási cikkek, rövid életű és eldobós termékek). Megoldás: oktatás, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése, a munka és a javak egyenletesebb elosztása.

8. globális probléma: Városiasodás (hiperurbanizáció, civilizációs ártalmak, túlturizmus): Az ipari forradalom kora óta megindult az emberek városokba tömörülése, ezzel egyidejűleg a vidék elnéptelenedése. A túlnövekedő városokban egyre nagyobb gondot okoz a légszennyezés, zaj, zsúfoltság, helyhiány, és egyre jellemzőbbek a civilizációs ártalmak (mozgáshiány, elhízás, magas vérnyomás, szív- és érrendszeri betegségek, cukorbetegség, fogbetegségek, stressz, halláskárosodás, rövidlátás, allergia, asztma, rák, testképzavar, elszigetelődés, elmagányosodás, balesetek stb.). Mivel a vidék a városok éléskamrája, egyre kevesebb ember munkája tartja el az egyre növekvő népességű városokat. A természettől eltávolodott, városokban élő, civilizációs ártalmaktól szenvedő, jól kereső emberek túlturizmust okoznak az „érintetlen” helyeken, ami mostanára önálló globális problémának is tekinthető. Megoldás: élhetőnek hagyni, élhetővé tenni a vidéki életet, elősegíteni a távmunkát, kedvezővé tenni a mezőgazdasági termények eladását, a népsűrűség növekedésével egyenes arányban közösségi és kerékpáros közlekedés felé terelni a közlekedést; rövidtávon (pl. városokban) a kerékpáros közlekedés képes megmenteni a lakosságot az urbanizációs és civilizációs ártalmaktól.

9. globális probléma: Ivóvízproblémák (szárazodás, vízszennyezés): Az éghajlatváltozás egyes területek szárazodását, más területek csapadékosabbá válását okozza, a leeső vízmennyiség ideje egyre kiszámíthatatlanabb, a szélsőségesen nagy hozamok pedig nem képesek visszatáplálni a hiányzó vízmennyiséget. Az elhibázott folyószabályozás, belvízlevezetés, erdőirtás, a terjedő aszfalt- és kőborítás, a bányászati robbantások, a túlnövekvő városok (hiperurbanizáció) és a népességrobbanás csökkenti az elérhető víz mennyiségét, a környezetszennyezés pedig rontja az elérhető víz minőségét. Megoldás: a természetes rendszerek megtartása, helyreállítása, megújuló energiaforrások használata, a környezetszennyezés csökkentése, a hulladéktermelés megfékezése, korszerű víztisztítás, az urbanizáció csökkentése.

10. globális probléma: Fosszilis energiára épülő társadalom (kőszén, kőolaj, földgáz): A kőszén, kőolaj és földgáz felhasználására épülő technológia anélkül terjedt el a világon, hogy felmérték volna az általuk okozott helyi és világméretű problémákat (légszennyezés, zajszennyezés, globális éghajlatváltozás, környezeti savasodás, civilizációs ártalmak). Miután felismerték a fosszilis energiákra épülő lokális és globális problémákat, a fenntartható, megújuló energiaforrásokra való technológiai fejlesztés és átállás továbbra sem kapott kellő hangsúlyt és szerepet számos országban. Ennek okai a társadalmi tehetetlenség és a nyugati típusú jóléti–kényelmi életmód töretlen népszerűsége bármi áron. A globális problémák és a fenntartható fejlesztéseket hátráltató tényezők ismeretével lehetne előbbre lépni. Megoldás: a fenntartható, megújuló műszaki, technológiai, mérnöki megoldások és fejlesztések támogatása a nem fenntartható rovására, a túlzott motorizáció csökkentésére tett lépések (például koppenhágai típusú kerékpáros rendszer kiépítésével).

11. globális probléma: Hulladéktermelés (rövid életű, eldobós termékek, kommunális hulladék, műanyagszennyezés, PET-palack, mikroműanyag): Szakítva a régi idők anyagtakarékosságával és lebomló hulladékaival a mai társadalom emberét rövid életű, eldobós, nem visszaváltható és nem lebomló termékekkel árasztották el, és megtanították a vegyes (kommunális) hulladékgyűjtésre. Később megteremtették a szelektív hulladékgyűjtés és újrahasznosítás alapjait (gyenge ösztönzéssel), amely azonban nem veszi fel a versenyt a hulladéktermeléssel. Ennek következményeként az egész világot elborítja a hulladék, bennük értékes nyersanyagokkal. A hulladéktermelésen belül kiemelt probléma a műanyagtermelés, melyen belül a PET-palack önálló globális problémának is tekinthető: kitűnő marketinggel terjesztik, de elvi hibás marketinggel, sikertelenül gyűjtik vissza. Az „örökéletű” műanyagok egyre kisebb mikroműanyag részekre esnek szét és mindenhová eljutnak, a következményei beláthatatlanok. Megoldás: az eldobós, nem lebomló termékek betiltása, élettartam-növelés, visszatérés a betétdíjas visszaváltáshoz, komposztálható csomagolások, intelligens szelektív hulladékgyűjtés, csapvíz fogyasztása (szükség esetén szűrve).

12. globális probléma: Vegyszerhasználat (kemizálás): A mezőgazdaságban és a háztartásokban egyaránt elterjedt a vegyszerek használata. A fajtanemesítés együtt haladt a növényvédő szerek fejlődésével, melyek nélkül ezek a fajták nem is termeszthetők. A háztartásokban előszeretettel használnak különféle erős tisztítószereket, amelyek hagyományos és szelíd szerekkel is pótolhatók lennének. A vegyi anyagok szétterjednek a környezetben, szennyezik a talajt és az élővizeket, terhelik a szennyvíztisztítókat. A táplálékláncokon keresztül a világ végére is eljutnak a mérgek. Megoldás: ellenálló tájfajták termesztése, hagyományos és lebomló tisztítószerek forgalmazása.

13. globális probléma: Társadalmi egyenlőtlenségek (éhínség, túlhajszoltság és munkanélküliség, túlfogyasztás és mélyszegénység, erőszak, gyarmatosítás, önkényuralom, terrorizmus): A történelem az elnyomók és elnyomottak, a kiváltságosok és a kisemmizettek folytonos szembenállása. Sokak túlhajszoltan, túlfizetve, (olykor hihetetlenül hatalmas illetményekkel, járadékokkal), míg mások munkaszegénységben, alulfizetve élnek. A civilizációk találkozása során az erősebb és agresszívebb kioltja a másikat, a kapzsiság és felsőbbrendűség érzés vezérelte gyarmatosítást ideológiákkal támogatják. Egyik kizsákmányoló, illetve önkényuralmi rendszer (totalitarianizmus) váltja a másikat, terror és területszerzés lehetetleníti el a népek közötti békés együttélést és együttműködést ősidők óta. Az ember által okozott éghajlatváltozás (klímaváltozás) következményei, elsősorban a szárazodás, a természetes életközösségek (tengerek, őserdők, vizes élőhelyek) kirablása és lerombolása, az elsivatagosodás (száraz sivatagok), a népességrobbanás és az ivóvízproblémák éhínséget és mélyszegénységet okoznak, tovább fokozzák a társadalmi egyenlőtlenségeket. Megoldás: az alapvető és egyetemes emberi viselkedési normák betartása társadalmi rétegek, népek között is, küzdelem a globális problémák ellen.

Melyik a legsúlyosabb globális probléma?

Az ember által okozott éghajlatváltozás (klímaváltozás, globális felmelegedés) tekinthető a legsúlyosabbnak, amely a Föld minden pontján jelen van, és számos további globális problémának is a felmelegedés az egyik oka.

Mi történik, ha nem oldjuk meg időben a globális problémákat?

Az emberi civilizáció, a szervezett társadalom, a technológia és a béke omolhat össze teljesen, ha nem oldódnak meg, hanem eluralkodnak felettünk a globális problémák. A létbiztonságunk, a jólétünk és az életünk van veszélyben. Minél “fejlettebbek” vagyunk (mai értelemben), annál sérülékenyebb, tehetetlenebb és kiszolgáltatottabb a társadalmunk.

Globális problémák. Global problems. Глобальные проблемы. Problemas globales.
Globális problémák. Global problems. Глобальные проблемы. Problemas globales.

Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

Találatok: 75