Biotóp akvárium 4 literben, etetés nélkül

Click to rate this post!
[Total: 3 Average: 4.7]

Biotóp akvárium 4 literben, őshonos és tájidegen fajokból, etetés nélkül: buja növényzetben hemzsegő élet, táplálékláncok alakultak ki.

Biotop aquarium in 4 liters, without feeding.

VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2022.04.20. Frissítve: 2022.04.20.

Élet egy tóban: Az állandó vizű állóvizekben sajátos életközösségek alakulnak ki a világ minden táján. A benépesülés (szukcesszió) állomásokon halad keresztül a medencék keletkezésétől azok megszűnéséig. Egy természetes tóban harmónia jön létre, amely beavatkozás nélkül, ökológiai szolgáltatások nyújtása mellett is (hal, vad, nyugalom stb.) évszázadokon–évezredeken át stabilitást mutat és jólétet biztosít. Viszont ha beavatkozunk egy tó életébe – akár jó vagy rossz szándékkal – (például nádirtás, vízszintszabályzás, tájidegen fajok betelepítése), részben vagy teljesen elronthatjuk a természetes folyamatokat. (Csökken a sokféleség és az ökológiai szolgáltató képesség, környezeti katasztrófa történik.) Egy mesterséges tó folyamatos beavatkozást, fenntartást igényel (például vízutánpótlás, mederkotrás, haltelepítés). A lakásban tartott akvárium állóvize rendszerint szintén gondozást igényel. Nagy, több száz literes akváriumoknál az ökológiai környezet helyes beállításával és megtartásával megoldható, hogy „önfenntartóvá” váljon, amikor a teteje akár rá is ragasztható – de ez nagyon nehéz feladat. Kisebb akváriumoknál gyakorlatilag megoldhatatlan, lehetetlennek tűnő ötlet.

Egy átlagos hobbiakvárium: A legtöbb akvarista szaküzletben vásárolja az eszközöket és a „szép” fajok képviselőit, az ökológiai igények és az ízlése, kedve szerint rendezi be a halközpontú akváriumát. Az ilyen hobbiakvárium lehet sivár, gazdag, mértéktartó vagy giccses, de a természetre egyáltalán nem hasonlít, folyamatos fenntartást igényel. Olyan, mint egy tuja–pázsit kert: semmi köze a természethez. Viszont éke lehet a lakásnak és alkalmas a tartott fajok megfigyelésére.

Biotóp akvárium: A biotóp akvárium egy olyan életközösséget és látványt igyekszik bemutatni, amely a természetben is fellelhető, vagyis a természet egy valós részlete, szelete. Fajai egy helyről származnak, egy létező élővíz bizonyos élőlényei „beköltöznek a lakás üvegkirakatába”. Művészi szinten megépítve nem különbözik attól a képtől amit búvárszemüvegen keresztül látnánk valahol egy patakban, tóban, folyóban vagy tengerben. A biotóp akvárium a természetről szól, annak ismeretét igényli; ilyet kevesen építenek.

Akvárium kihívás 1: Az első akvárium kihívásom, hogy kisméretű, mindössze 4 liter űrtartalmú és minél inkább „önfenntartó”, etetés nélküli biotóp akvárium életközösséget hozzak létre egy felszíni élővízben és mellékén fellelhető vízinövényekből és víziállatokból (1. fotó). Minimális fenntartó beavatkozás még belefér (pl. növényzet gyérítés), de az etetés már nem, vagyis működő táplálékláncnak kell kialakulnia. Mindez hazánkban vadon élő fajokkal, beltéren és mindössze 4 literes víztérben nem egyszerű feladat, melynek megoldásához teljesen másképp kell gondolkodnom, mint az átlagos akvaristák. Kis testméretű és „összeillő” fajokat kerestem, amelyeknek kicsi a térigényük, kevésbé érzékenyek a vízminőség ingadozásaira, az oldott oxigéntartalomra és a vízhőmérsékletre. „Akváriumi kártevőnek” nyilvánított fajokból is válogattam, amelyeket minden akvarista üldöz és kiirt, és a táplálékpiramis csúcsára gerincteleneket helyeztem. A természetben is előforduló folyamatokat (tápláléklánc, anyagforgalom, energiaáramlás, természetes tisztulás) igyekeztem lehetővé tenni a kisméretű beltéri akváriumban. Az első akvárium kihívásom könnyítése, hogy őshonos és tájidegen növényeket és állatokat egyaránt gyűjtöttem.

1. fotó. Az „önfenntartó biotóp akvárium kihívás 1” kísérlet.
1. fotó. Az „önfenntartó biotóp akvárium kihívás 1” kísérlet. (Az etető mesterséges uszadékként szolgál, a lélegeztetőt nem működtetem.)

Egy hagyományos díszhalas akvárium gondozása: A legtöbb akvarista trópusi halakat tart díszhalnak hobbiállatkén, átlagos akváriumban. Az érzékeny halfajok tartásához folyamatosan biztosítani kell a megfelelő ökológiai környezeti feltételeket: víztér, vízminőség, oxigénszint és táplálék. A gondozás fontosabb elemei:

  1. Nagy víztér: 6–200 literes akvárium.
  2. Etetés.
  3. Levegőztetés.
  4. Szobahőmérséklet és fűtés.
  5. Főleg lámpafényes megvilágítás.
  6. Vízszűrős víztiszítás.
  7. Üledékeltávolítás.
  8. Vízinövények legfeljebb 1/3 arányban, olykor műnövények.
  9. Algairtás.
  10. Kártevőirtás.
  11. Vízcsere.
  12. Egyéni ízlés szerint épül.
  13. Eklektikus, látványos és egzotikus elemekkel.

Az önfenntartó biotóp akvárium gondozása: Az „önfenntartó biotóp akvárium kihívás 1” (1. fotó) gondozásának elemei leginkább a gondozás hiányából állnak, „ridegtartás”:

  1. Kis víztér: 4 literes akvárium.
  2. Etetés nincs, az állatok találjanak táplálékot, ha éhesek.
  3. Levegőztetés nincs, oxigént termeljenek a növények.
  4. Télen beltéri hőmérséklet, nyáron kültéri hőmérséklet.
  5. Főleg napfényes megvilágítás.
  6. Mesterséges víztisztítás nincs, a víztisztítást végezzék el az élőlények, ha jó vizet akarnak.
  7. Üledékeltávolítás nincs, az élőlények használják fel a szerves törmeléket.
  8. Vízinövények 2/3 arány felett, legyen buja.
  9. Algairtás nincs, kivéve a kémlelő és fotós oldalon, megfigyelésekhez és feljegyzésekhez.
  10. Kártevőirtás nincs, az akváriumi „kártevőnek” tartott csalánozók és planáriák fontosak.
  11. Vízcsere nincs, csak a párolgás utánpótlása, meg amikor kedvem van hozzá.
  12. Természetes életközösségek alapján épül.
  13. Természetszerű, akár közönséges és helyi elemekkel.
2. fotó: közönséges hidra (Hydra vulgaris)
2. fotó: közönséges hidra (Hydra vulgaris), körülbelül 4 milliméter, biotóp akvárium

Az önfenntartó biotóp akvárium fontosabb fajai:

Az „önfenntartó biotóp akvárium kihívás 1” kísérletben tartósan megmaradó fajok növényzet gyérítéssel, nappali megvilágítással, szobahőmérsékleten és etetés nélkül (1. fotó):

Vízinövények:

  • közönséges csavarhínár (Vallisneria spiralis): Őshazája: trópus–szubtrópus, valószínűleg Afrika és Dél-Európa; akvaristák terjesztésével hévizekben világszerte invazív: vegetatív szaporodás történt
  • amazonasi békatutaj (Limnobium laevigatum): Őshazája: Közép- és Dél-Amerika; akvaristák terjesztik: vegetatív szaporodás történt

Csalánozók (Cnidaria: Hydrozoa):

  • közönséges hidra (Hydra vulgaris): hazánkban őshonos (2. fotó)

Planáriák (Platyhelminthes: Tricladida)

  • tejfehér planária (Dendrocoelum lacteum): Őshazája: Európa, hazánkban őshonos: szaporodás történt (3. fotó)
  • gyászplanária (Schmidtea lugubris/polychroa): Őshazája: Európa, hazánkban őshonos: szaporodás történt
  • füles planária (Dugesia gonocephala): Őshazája: Európa, hazánkban őshonos

Rákok (Crustacea):

  • evezőlábú rákok, kandicsrákok (Copepoda): Őshazája: hazánkban őshonos: szaporodás történt (4. fotó)
  • hasadtlábú rákok (Mysida): pontusi tanúrák (Limnomysis benedeni): Őshazája: a Kaszpi-tenger és a Fekete-tenger folyói: szaporodás történt, de az utódok eltűntek (5. fotó)
3. fotó. tejfehér planária (Dendrocoelum lacteum)
3. fotó. tejfehér planária (Dendrocoelum lacteum), körülbelül 20 milliméter, biotóp akvárium

Az önfenntartó biotóp akvárium fontosabb eredményei:

A biotóp akvárium élővilága: buja növényzetben hemzsegő élet, táplálékláncok alakultak ki és szaporodás történt, mikrokozmosz egy 4 literes befőttesüvegben. A tervezéssel és kísérletezéssel létrejött akváriumi életközösség leginkább termálvizű források környékének életközösségére hasonlít a természetben, langyosvizű tavak és patakok. Az idegenhonos, akvaristák által terjesztett invazív hínárnövények igen sikeresek az akváriumban, ami nem meglepő eredmény. A pontusi térség folyóiból származó pontusi tanúrák akváriumi ridegtartás-tűrésére azonban nem számítottam. Legfőbb eredmény, hogy egy természetben fellelhető (biológiai invázióval rontott) vízi életközösség-részletet bevarázsoltam a lakásba, egy üvegedény apró víztestébe.

4. fotó. evezőlábú rákok, kandicsrákok (Copepoda), biotóp akvárium
4. fotó. evezőlábú rákok, kandicsrákok (Copepoda), körülbelül 1 milliméter, (felette egy körülbelül 8 milliméteres pihenő planária), biotóp akvárium

Az önfenntartó biotóp akvárium működése (az eredmények értékelése): A biotóp akvárium falevelei, elhalt, korhadó növényi részei és az állatok bomló ürülékei növényi tápanyagot nyújtanak. A tápanyagok, az elegendő fény és hőmérséklet miatt a növények folyamatosan fejlődnek. Algásodik a biotóp akvárium üvegfala és a tereptárgyak felszíne, a hínárnövényei pedig növekednek. A tereptárgyak és a növények változatos, izgalmas életteret és remek búvóhelyeket biztosítanak az állatoknak. A moszatok táplálékot jelentenek a kandicsrákoknak, így azok is szaporodnak, sokasodnak. A kandicsrákok és valószínűleg még néhány további mikroszkopikus állat biztosítanak élelmet a csodálatos planáriáknak, amelyek szintén szaporodnak. A szökellő kandicsrákok zsákmányállatok az álnok hidrák és az üvegtestű pontusi tanúrákok számára. A mikroszkopikus és a makroszkopikus növények tisztítják és oxigenizálják a vizet. Mindezek eredményeként táplálékláncok, talán táplálékpiramis és egyfajta harmónia alakult ki a kísérleti biotóp akváriumban a növények időnkénti gyérítése, a szobahőmérséklet és a nappali megvilágítás biztosítása mellett.

5. fotó. pontusi tanúrák (Limnomysis benedeni), biotóp akvárium
5. fotó. pontusi tanúrák (Limnomysis benedeni), körülbelül 20 milliméter, biotóp akvárium

Kitekintő: Kutatótúrák során jártam évekig a hegyi vizeket. Az „önfenntartó biotóp akvárium kihívás 1” csak egy kísérlet, első kísérlet, amelyet folyamatosan fejlesztek és alakítok. Az újabb eredmények a frissítések során megjelennek majd. Egyetlen kicsiny akvárium kiismerése is bonyolult hidrobiológiai és ökológiai feladat, amely rengeteg kutatómunkát, eszközt és szakértelmet igényel. Az „akvárium kihívás 2” kizárólag őshonos fajokból áll majd. Erdőt is varázsoltam már befőttesüvegbe.

Felhasznált szakirodalom:

Click to rate this post!
[Total: 3 Average: 4.7]

Találatok: 27

Az ember és a természet eltávolodásáról és annak okairól

Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

Az ember és a természet eltávolodása és okai: erdő, víz, rovar, ülés, búra, beépítés, zaj, égbolt, kerítés, látvány, globális, oktatás.

About the distance between mankind and nature and its causes

VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2022.04.04.

Bevezetés: Nyilvánvaló és vitathatatlan, hogy a nyugati típusú társadalmak embere mostanára meglehetősen eltávolodott a természettől. Ezt jelzi az ember: alapvető ismeretek hiányoznak a természettudományos műveltségterületről, népbetegség a fokozott érzékenység, allergia egyre több dologra, fokozódó táplálkozási és mozgásszervi problémák, testképzavar. Megtört a rend és harmónia az ember és a természet között. Ezt jelzi a természet is: ijesztő mértékű kihalási hullám, eltűnő sokféleség, eltűnő erdőségek, a globális problémák sora. Minden bajnak megnevezhető okai vannak, de az ember és a természet eltávolodásának vajon mik az alapvető okai? Jelen blogcikkemben erre a kérdésre keresem a választ.

Természetes erdő, amit senki sem látott még: Az erdő életével már 5. osztályban találkozhattunk környezetismeret- vagy természetismeretórán. Tanuljuk és tanítjuk, hogy az erdő életközösségének fafaj populációi változatos korösszetételűek, az elöregedett fa elpusztul, kidől és átadja a helyét a cserjeszintben törekvő suhángoknak. De ha az egész országot (Európát!) bejárjuk, ilyen természetes erdőt aligha láthatunk, legfeljebb természetszerű művelt erdőket, ahol a fafajok és azok aránya sem teljesen természetes. … Van egy teljesen szabadon élő erdőnek kijelölt terület a Bükk hegységben, az „Őserdő”. A rajta keresztülvezető jelzett turistautat azonban kivezették az Őserdőből, vagyis azt már nem láthatja a gyalogos természetjáró sem, aki nagy távot túrázott odáig. Hol figyelhetjük meg a „100% természetes” erdőt? A természetes erdő, őserdő, az igazi(!) erdő életét megismerni marad a szakkönyv, tankönyv, a tévé és az informatikai eszközök – ez távol tartja az embert a természettől.

Vízfolyások mély falak között: A vízfolyásoknak meghatározó szerepük volt a települések kialakulásának kezdetén, ezért képezi tengelyét számos városnak és falunak egy-egy patak, folyó. Romantikus festmények és hangulatos régi fotók őrzik a múlt emlékeit, amikor a vízfolyás az élet szerves része volt. Kanyargó, széles medrek, ladikok, fahidak, vízimalmok, mindennap halak a piacon, rákok, madarak, gázlók, lófürösztő, mesébe illő idilli kunyhók. Később szabályozták a vizeket kiegyenesítéssel, kőfalakkal, betonmedrekkel, és egyre szűkebb medrekben. Az egyenesen rohanó vízfolyások medre mélyen bevágódott, a vízszint mélyre került, és a meredek, városokban függőleges falak elvágták az ember kapcsolatát a víztől. Növény sem kell, a ligeterdők fáit és magaskórósait vágják, üldözik. A halak mennyisége drámaian lecsökkent, eltűntek a nagytestű rákok, visszaszorultak a rovarok és madarak, a víz szinte élettelenül áramló közeg lett, sehol sem lehet már belesétálni, nem kell nekünk a víz. Napjaink vízkezelése még mindig a kő és beton, hogy hírmondója se maradjon az élő víznek.

Repülő rovart nem akarunk látni: A szúnyogokat és legyeket egyetlen élőlény sem szereti, kivéve amelyek tápláléknak tekintik. Ennek jegyében előszeretettel felszámolták a vizenyőket, az ultraibolya fénycsapdák a ház előtt gyűjtenek minden rovart, ami él és repül. Vegyszeres rovarirtás, poláros fényszennyezés, a közútforgalom, az autók lámpáinak vonal menti és folyamatos fénycsapda hatása. Bajban a méhek, bagolylepkék. Minél több időt töltünk „rovartalanított” környezetben, annál jobban eltávolodtunk a természettől.

Ülő élet mozgás nélkül: A túlzott motorizáció, a városi és autós életmód létrehozta az „ülő embertípust”. Az ülő embernek fájdalmas és terhes minden aktív mozgás, ez viszont még tovább távolítja az embert a természettől.

Búra alatt, klimatizáltan a hőszigeteken: Szakítva a sok évszázados építészeti hagyományokkal, a 20. században olyan épületek jelentek meg a városokban, amelyek nem felelnek meg a hely éghajlati adottságainak. Bitumenes lapostetők, vékony falak, hatalmas ablakok és üvegfelületek. Ahol a parkok, vizek és az utcai fasorok is visszaszorultak a beépítések, terjeszkedő útfelületek miatt, és kipufogók, kémények ezrei fűtik a közterületeket, városi hőszigetek jöttek létre. A hőszigetek éghajlatnak nem megfelelő épületeit erőből, légkondicionálókkal teszik elviselhetőbbé – amelyek szintén az utcát fűtik. A nyugati típusú ember élete másik jelentős részét ugyanúgy légkondicionált járműben tölti. És aki kijön a „búra” alól, az edzetlensége miatt nehezen viseli a hideget–meleget, az élet valóságát. A „búra” alatt élő „ülő ember” már meglehetősen eltávolodott a természettől.

Természeti emlékek beépítve, beszántva: Ha időrendi sorrendbe rakunk egy területről készült régi térképeket, a vizek, erdők és a „békén hagyott” természeti területek folyamatos zsugorodását láthatjuk. Ma már minden városi és város körüli erdőfolt és vízfelület utolsó hírmondónak nevezhető. De semmi sem tabu, a tőkés vállalkozások szemében nem érték, az utolsó hírmondó természeti emlékek is veszélyben vannak a beruházási, fejlesztési tervek miatt – de a lakosság is képes ezeket felszámolni a terület túlterhelésével, elszennyezésével, a fák elhordásával. A természeti területből kiharapnak egy-egy falatot, kettévágja egy új közút, vagy autós turistákat csődítenek oda. A mellettünk élő természeti területek romlása és fogyása növeli az ember és a természet távolságát.

Madárhangok, amit elnyom az utcazaj: Korunkban egyre növekszik az igény a fásítás, újrafásítás iránt, az emberek érzékennyé váltak a városi fák kivágása iránt. Ugyanakkor a madarak száma világszerte vészesen csökken. Viszont ahol fák zöldellnek, ott általában madárdal is zeng. Mégis fontosabb számunkra, hogy lehessen autóval suhanni a városban, mert ez a legfontosabb szempont, aminek bármit alárendelnek. Ez folyamatos, enyhe vagy elviselhetetlen utcazajjal jár, amely uralja a közterületek döntő többségét. A madárdal az utolsó szempontok között sem szerepel, és ha már ezt sem halljuk és nem is érdekel, nagyon eltávolodtunk a természettől. Nem volt ez mindig így, a száz éve készült fotók elemzésekor rájöhetünk, hogy akkoriban csendben és halk utcazaj mellett éltek az emberek sokkal élhetőbb városokban.

Égbolt, amit eltakar a megvilágított szmogbúra: A csillagos égbolt látványa az ősidőktől a közelmúltig megmozgatta az emberek fantáziáját. Csillagképek és égitestek elnevezései, mondák születtek, mert a fekete éjszakák csillagos égboltja a környezetük, életük része volt. A városokba tömörülő lakosság egyre kevésbé lát ebből bármit is, hiszen szennyezett levegőben, szmogbúrában ülnek a városok, amelyet harsány fények világítanak meg alulról, ez a fényszennyezés. A fényszennyezés az a felesleges és értelmetlen fény és energia, amivel a nem szükséges irányba jut a fény. Az éjszakai élet és közútforgalom, a reklámfelületek lámpái mindenképp megvilágítják a port és a párát, elvakítják az ott élőket, így a csillagos égbolt már nem része az életünknek, eltávolodtunk a természettől.

Kerítések és tilalmak mindenhol: A fejlett nyugati típusú világban a természet visszaszorult, a természeti értékek megfogyatkoztak, s közben túlszabályzott az élet és szaporodnak a tilalmak. Egyre több erdőrész, tó és partszakasz, forrás van kerítéssel elzárva az emberektől: magánterület, védterület, védett terület, vagy fizetős hely. A korlátozások és tilalmak száműzik a szabadságot, a természetben az ember már nem lehet önfeledt. És bár a látogatószám, a turizmus növekedésével sajnos valóban indokolt a szigorú korlátozás, az embert ez csak tovább távolítja a természettől.

Látványprogramok: Az autóforgalom által uralt városokban növekvő igény jelent meg a parkok iránt. A természetvédelem pedig a megőrzés mellett a bemutatást is szolgálja, és a turizmus jelentős és fontos bevételi forrás. Eladható, szerethető, barátságos természetvédelem kell, és divathullámok söpörnek végig még ezen a területen is. Alap, hogy a turizmust kiszolgáló területekre vagy mellé nagy autóparkolók kellenek, és sajnos nem a közösségi és kerékpáros közlekedést helyezik előtérbe, még csak nem is P+R közlekedésben gondolkodnak. Autóparkolók, bazárok, büfésorok, kalandpark, bobpálya, élményfürdő, szálloda, libegő, quadtúra, DH downhill kerékpárpálya, ápolt parkok kellenek a népnek, akik elsősorban nem a hely különleges jellegét szeretnék megcsodálni, s feldúlják a nyugalmat, amiért mentek. Tömegek jutnak közel a természethez, de valójában mégse; ott vannak, de mégis távol vannak a természettől.

Globális konyha: A bolygóméretű, globális kereskedelmet folytató soknemzetiségű, multinacionális hipermarketek egyre inkább bármit bárhol árulnak, mindent mindenhol. Idényzöldséget és idénygyümölcsöt féléves eltolódásban a Föld túlsó feléről, felkínálva a lehetőségét az évszakokra fittyet hányó, a szezonalitást felrúgó táplálkozásnak. Így ehetünk őszi gyümölcsöt tavasszal, nyári gyümölcsöt télen. Alvízi, őshalász hagyományú országunkban sokkal könnyebb tengeri halhoz jutni, mint őshonos édesvízi halhoz. Egyes egészségdivatok nem csak a helyhez és évszakhoz illő, fenntarthatóan beszerezhető növényeket javasolják, hanem például a repülővel szállított avokádót Közép-Amerikából, vagy a licsit Délkelet-Ázsiából. Ez a globalitás növeli az ember és a természet eltávolodását.

A természetismereti tantárgyak leépülése a közoktatásban: Folyamatos átalakulás zajlik a közoktatásban, melyek végső célja a minőség javítása. Jelenleg a nyelvek és a testnevelés vannak előtérben, az érettségitárgyak viszonylag változatlan mértékben uralják az órarendeket, és mindennek természetesen okai vannak. De sajnos a természetismereti, természettudományos tárgyak inkább háttérbe szorultak, nem ez a biológia- és földrajzoktatás virágkora, a környezetvédelem, fenntarthatóság sem lett kötelező tantárgy. Ez pedig tovább növeli az ember és a természet eltávolodását.

Lépések az ember és a természet kapcsolatának javításáért: Az előzőekben számos negatív és lehangoló dolgot fejtegettem az ember és a természet kapcsolatának hanyatlásáról, de szerencsére nem minden ilyen borús, mert vannak pozitív és értékes lépések, eredmények, lehetőségek is. Sosem volt ennyi informatikai eszköz a természet megismeréséhez, mint manapság. Digitalizált anyagok tömege elérhető az interneten, szaporodó határozók és természetbúvár alkalmazások, zsebben hordozható könyvtár áll rendelkezésére, s használhatja, aki csak akarja. A természetfotózás és a természetfilmezés fejlett technikája sosem látott titkait mutatja be tökéletes képminőségben, és számos tévécsatorna ezekkel van tele. Erdei iskolák, majd újjáéledő vándortáborok igyekeznek a természet felé terelni a gyerekeket, és remélhetőleg nem eredménytelenül. Fejlesztik a bakancsos gyalogos természetjárókat kiszolgáló eszközöket, és ha nagyon lassan és toporgósan, de fejlődik a kerékpárúthálózat is.

Mi maradt meg az ember és a természet kapcsolatából? Véleményem szerint a városiasodó világunkban viszonylag kevés dolgot lelhetünk fel az ember és a természet még létező élő kapcsolatáról. Akik mezőgazdasággal vagy bármilyen kertészkedéssel foglalkoznak, szerves kapcsolatban vannak a természettel. A természetjárás valamennyi ága kapcsolatban igyekszik lenni a természettel. Sokan kifejezetten gyűjtögetni járnak természeti területekre (gomba, gyógynövény), tavasszal a medvehagyma szedése igen népszerű manapság. A horgászok és vadászok is a természet ritmusában szerzik a zsákmányt.

Kitekintő: Idevágó az ember és a természet harmóniájának megbomlásáról szóló globális problémák blogcikkem. Hasonló írás e témában: Kapcsolatunk a természettel 100 éve és ma.

Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

Találatok: 4

Űrtúra: növénytermesztés egy Mars űrhajóban túléléshez

Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

Űrtúra: növénytermesztés egy Mars űrhajóban túléléshez. Gyors növekedésű, ellenálló és produktív közönséges és gyomfajok tápláléknak.
Space hike: plant growing to survive on a Mars spacecraft. Fast-growing, resistant and productive common, weed species for nutrition.

Space hike: plant growing to survive on a Mars spacecraft

VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2022.03.26.

Introduction to the space hike topic: The Earth, our blue and green living planet is our only one home, and the field of hiking. Mankind is an expanding species, human population is consist of home living type and exploring type. Exploring type has to travel and experience always, new and new destination is pointed, the Earth is “not enough”. … Far away from the civilisation spending night in the nature under a starry sky we may feel our exceptional situation in the Universe, which inspire space researches and extraterrestrial challenges. Exploring segments of the Universe is exciting and magical, whether a small stream in a mountain, or another planet in the space. People wish to travel everywhere possible or impossible, but technical questions have to be solved before.

Plant growing experience on a spacecraft: Plant growing on a spacecraft is already a successful project, but in a beginner phase. Space farming was carried out on the International Space Station (ISS), red romaine lettuce was the first people to eat food grown in space, 2015. The China National Space Administration reported that cotton, rapeseed and potato had germinated on the Chang’e 4 lunar lander, on the Moon, 2019. Plant growing theories and experiments were focusing on the Mars project: cabbage, potato, tomato, radish, cucumber etc.

Theoretical questions:

  • What kind of plant species I would grow on a spacecraft for staying alive?
  • How I would gardening in the space, out of the Earth?
  • What are my additional suggestions about space agriculture for the space industry?

I give my environmental scientist and hiker solution to the space agencies for surviving space hike adventure on the Mars project, kindly offering “VeloTeoFoto idea works” to the NASA and SpaceX.

Common and weed plant plantation on a spacecraft: Additionally to the traditional and general cultivated plant species, my idea is plantation of edible wild species: (1.) undemanding common species and (2.) worldwide successful weed plant species on spacecraft. My “hiker survival solution” could be useful on interplanetary spaceship voyage and Mars base, increasing chance of surviving. (Considering technical problems, emergency of space gardening.)

  • Higher vitality, higher growing speed.
  • More minerals and vitamins.
  • More resistant against environmental stress and illnesses.
  • Excellent human food.
  • Suitable for cultivation even in hard environmental conditions.
  • Alternative option for nutrition in case of the plantation of cultivated species collapse.
  • Additional option for nutrition, increasing variety of catering.
  • Multi-functional wild species for increasing living standard and wellness.
  • Wild species help to keep mental hygiene.
  • Wild species plantation in space would be an inspiration for Earth agriculture to increase diversity and stability of cultivated species.

Wild species on a spacecraft of interplanetary spaceship voyage and Mars base:

  • Common nettle (Urtica dioica): Native distribution: in Europe, temperate Asia, western North Africa. Feature: high vitality, fast-growing, productive, resistant against disturbance. Use: food and culinary, herb and traditional medicine, textiles and fiber (multi-functional).
  • Goosefoot (Chenopodium album): Native distribution: eastern Asia. Feature: high vitality, fast-growing, productive, resistant against disturbance. Use: food.
  • Common dandelion (Taraxacum officinale): Native distribution: Europe, Asia. Feature: high vitality, fast-growing, productive, resistant against disturbance. Use: food and culinary, herb and traditional medicine.

Outlook: After space hike: plant growing; in a next blogpost I will write about keeping mental hygiene in a long-term space voyage and Mars base, alone or small group for years.

References:

https://www.nasa.gov/feature/space-farming-yields-a-crop-of-benefits-for-earth

https://www.nbcnews.com/mach/science/china-grows-plants-moon-first-time-ever-ncna958816

https://hvg.hu/tudomany/20190115_kina_holdjaro_csango_4_novenytermesztes_a_holdon

https://hvg.hu/tudomany/20210505_hold_mars_novenytermesztes_antarktisz

Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

Találatok: 1

Túrakerékpáros fogalomtár

Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

Túrakerékpáros fogalomtár, amely a túrakerékpár főbb alkatrészeit, alapvető tartozékait és szerszámait listázza és mutatja be.

Mountainbiker glossary.

VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2022.03.21.

A túrakerékpáros fogalomtár blogcikkben a túrakerékpár és a legfontosabb alkatrészei és alapvető tartozékai szerepelnek, beleértve a szerszámkészletet.

agygenerátor (agydinamó): Elsősorban az első és a hátsó lámpák áramellátásához van szükség megbízható, folyamatos áramforrásra, amely nem kopik el és nem érzékeny az időjárásra. Legjobb megoldás az agygenerátor (hétköznapi nevén agydinamó) erre a feladatra, míg a hagyományos dörzsdinamó alkalmatlan túrakerékpározási célokra (hosszabb meneteknél besül, nem időjárásálló, elkoptatja a gumiköpenyt, nagy az ellenállása és zajos). A többi generátortípus ritka, nem terjedt el és nem veszi fel a versenyt az agygenerátorral. Generátorral nincs lemerülés, nincs veszélyes hulladék, ez a legfenntarthatóbb áramforrás. Az agygenerátor teljesen hangtalan, nem kopik, nem csúszhat meg, jelentéktelen az ellenállása, a legfeljebb 3%-os energiaigénye észre sem vehető. Működtethető róla kerékpáros USB töltő, amellyel valamennyi USB töltésű készülék akkumulátora feltölthető.. (Megjegyzés: mivel a kerékpáros USB töltő csak menet közben működik és tudomásom szerint rövid élettartamú eszköz, egy napelemes töltőberendezés nem nélkülözhető.)

állítható villáskulcs: Egy 150 milliméterre nyitható állítható villáskulcs alapvető, praktikus szerszám a kerekek, nyeregcsavarok stb. szereléséhez. Kivált egy maréknyi villáskulcsot és nagy erőkifejtésre alkalmas.

csomagtartó: A hátsó csomagtartó elengedhetetlen és alapvető tartozéka a túrakerékpároknak, a teljes terhelésű, teljes málhával felpakolt túrakerékpárokon első csomagtartó is szokott lenni az első nyeregtáskák rögzítéséhez. A csomagtartóhoz acél a legalkalmasabb anyag, amely kellően erős, szívós, rugalmas és szükség esetén könnyen hegeszthető. (Az alumínium dörzsölés hatására elkopik, kevésbé rugalmas és hirtelen törésre hajlamos.) A túracsomagtartókon kiszélesítés akadályozza meg a nyeregtáskák küllők közé kerülését, de a felsőkategórás nyeregtáskákon merevítő oldja meg ezt a problémát. A nagy poggyásztömeg és a tartós rázkódás miatt fontos a csomagtartó alátámasztása villára vagy szemre, a nyeregcsőre szerelhető csomagtartó nem alkalmas kerékpártúrázásra. Hátul legyen rajta hátsó lámpa vagy prizmatartó elem. Fontos kiegészítő a gumipók, amiből 4 darabbal minden megoldható, a kampókra húzzunk polietilén csövet.

defektjavítókészlet: Míg a kerekeken fontos a defektvédelem megoldása, egy tartalék gumibelső pedig alaptartozék a kerékpártúrákhoz, defektjavítókészlet is kell a szerszámtáskába: gumileszedő, dörzslemez, foltok, ragasztó, zsebpumpa. Ideális esetben sosem kapunk defektet, azonban komoly gondot okoz, ha mégis megtörténik és nem tudjuk legfeljebb egy órán belül megoldani a helyzetet.

defektvédelem: A túrakerékpározásra tervezett gumiköpenyekben szokott lenni valamilyen szintű kevlar defektvédelem. Ennek hiányában, illetve a többszörös defektvédelem érdekében defektgátló szalagot tehetünk a külső gumiköpeny és a belső tömlő közé, a gumibelsőkbe pedig defektgátló folyadékot tölthetünk (kb. két évig működik).

egyedi elemek: A túrakerékpárt egyedi elemek teszik személyre szabottá, két keréken guruló, „nyitott otthonunkká” – a közérzet és az életérzés a legfontosabb dolgok közé tartoznak. Minden túrakerékpár adott túrára van felszerelve, és tükrözi a túrakerékpáros egyéniségét. Zászlók, logók, egyéb kiegészítő tartozékok, díszek, ékszerek. (Például mini kerékpár-virágvázák, kerékpár-íróasztal, bármi.)

fejlámpa: Az üzemi első lámpa mellett túrakerékpározáshoz alapvető tartozék egy nagy fényerejű, vízhatlan és állítható fényszögű (zoom) fejlámpa. Terepen, lassú hegymenetekben, éles kanyaroknál, tolásnál, pakolásnál és szerelésnél nélkülözhetetlen. Fejre, sapkára és bukósisakra egyaránt felvehető legyen. USB töltésű belső akkumulátorral, vagy páros számú, 2 vagy 4 AA vagy AAA ceruzaakkumulátorral üzemeljen.

kerékpárkomputer: A kormány legfontosabb műszere a pillanatnyi sebesség, a napi és az összes megtett távolság és az átlagsebesség mérésére alkalmas kerékpár sebességmérő, a kerékpárkomputer.

kerékpárlakat: Kerékpárlakat akkor is legyen nálunk, ha nem terveztünk sehol sem parkolást. Egy felszerelt és málházott túrakerékpárt nem célszerű és nem is szokás lakatolva magára hagyni, a jármű leürítése pedig gyakorlatilag lehetetlen. A bőséges választékból a hajtogatós lakat és (a nem elterjedt) cilinderlakat jöhet számításba. Az U-lakat erős, de túl kis átmérőjű és merev, a lánclakat (>10 milliméter anyagátmérő) túl nehéz, a gerinclakat csak optikai védelmet nyújt, a spirállakat pedig csak az eldőléstől nyújt biztos védelmet.

kitámasztó (oldaltámasz, standard): Egy felszerelt és málházott nehéz túrakerékpárt biztosan kell kitámasztani, amihez jól kimért, megbízható kitámasztó szükséges. A nyeregtáskák miatt a legnagyobb stabilitást a láncvillára rögzíthető kitámasztó adja, a középcsapágyhoz rögzíthető kitámasztó pedig lehet kétlábú. Komoly túrakerékpárhoz első villára szerelhető kitámasztó is kellhet a biztos felállítás érdekében.

kormányszarv: A különböző kormányszavak, azok beállításai és kombinációi többféle kormányfogást és testtartást biztosíthatnak a túrakerékpáros sportoló számára. Egy komolyabb kormányszarv-rendszer szinte kitesz egy pillangókormányt. Mivel kerékpártúrán napi 8–15 órát is ülhetünk a nyeregben, ügyelnünk kell az egészségügyi problémák megelőzésére és a kényelmi szintünk fenntartására. Így elkerülhetjük a nyaki és karfájdalmakat, tenyérproblémákat.

kormánytáska: A kormánytáskák 1–5 literes, könnyen levehető, olykor válltáskaként is használható kiegészítő táskák, amelyek tartalmát menet közben is használhatja a túrakerékpáros. Készülnek térképtartóval és okostelefontartóval. Napszemüvegnek, menet közben elfogyasztható túrakajának, telefonoknak és kisebb szerszámoknak kell beleférnie, valamint egy zsebrádiónak.

kulacstartó: A kulacstartók fontos tartozékai a túrakerékpároknak, hiszen a vízvesztés törvényszerű, a folyadék utánpótlásról gondoskodni kell. Túrakerékpárokon 2–3 kulacstartónak van helye. Létezik vázra szerelhető, nagyméretű PET-palack tartó is, azonban ebben a műanyagban nem célszerű innivalót szállítani a tűző napon. Hátizsákban van a helye az 1–3 literes víztasaknak, továbbá kiegészítő (összecsukható) vizespalackokat vihetünk magunkkal.

multiszerszám, zsebszerszám: A szerszámtáska alapvető tartozékai: imbuszkulcs (2-2,5-3-4-5-6-8 milliméter), laposcsavarhúzó, PH2 csillagcsavarhúzó, T25 torx, 8-9-10 láncbontó, küllőkulcs. A szerszámtáskában legyen továbbá: laposkulcs a kónuszokhoz, az ellenanyákhoz, a pedálhoz, csapágyzsír és műszerolaj, tisztítórongy.

nyeregtáska: A hátsó csomagtartóra rögzíthető nyeregtáska klasszikus kerékpáros túratáskának tekinthető, átlagosan 20–20 liter űrtartalmúak. Az első csomagtartóra akasztható nyeregtáskák kisebbek, átlagosan 15–15 literesek. Használatával alacsonyan marad a kerékpár súlypontja és a csomagtartó teteje további kerékpártáskának marad szabadon. A teljesen vízhatlan, csavarzáras nyeregtáskák tökéletes biztonságban tartják a felszerelést, míg az esőhuzatos megoldások kevésbé megbízhatóak. Levéve válltáskaként hordozhatók, az első–hátsó felületek prizmáinak formája a márka ismertetőjele. A nyeregtáskák légellenállása kb. 10% energiát emészt fel a hajtásból, ennek kivédésére jött az utóbbi években terjedő „bikepacking” szemlélet, amely a szélárnyékban lévő holttereket használja ki csomagtérnek.

pillangókormány: A pillangókormányt kifejezetten a kényelmes és változatos kormányfogások biztosítása céljára túrakerékpárokhoz tervezték, mindenhol puha habanyaggal van bevonva. Pillangókormány esetében nincs szükség kormányszarvakra.

sárvédő: Sárvédőkre és sárvédő hosszabbítóra lesz szükségünk, ha esős–saras időben nem akarunk fejtetőig sarasak, csatakosak lenni. A hajtásrendszer védelme azonban üzemi kérdés, a láncra és a lánckerekekre ne kerüljön szennyeződés az útról.

túrakerékpár: A kerékpárfajták közül a trekking kerékpár (túrakerékpár), az MTB hegyikerékpár (mountainbike), az ATB terepjáró kerékpár (all terrain bike), az „outi” országúti kerékpár („versenykerékpár”), a fekvőkerékpár (rekumbens kerékpár, fotelbicikli), az összecsukható (folding) kerékpár és a világjáró (adventure) kerékpár alkalmasak túrakerékpárnak, de tulajdonképpen mindenféle kerékpár használható túrázásra – ezekről szól a túrakerékpáros fogalomtár. Az acélváz lényegesen megbízhatóbb, mint az alumíniumból készült váz. Túrakerékpárunk minden esetben feleljen meg a KRESZ közlekedési szabályoknak.

Kitekintő: Kérem, pontozással értékeld a túrakerékpáros fogalomtár blogcikkemet!

Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

Találatok: 3

Túrakerékpáros edzésterv

Túrakerékpáros edzésterv. Mountainbiker training plan.
Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

Túrakerékpáros edzésterv, amely a rövid, a közepes és a hosszú kerékpártúrák megtételéhez szükséges erőnléti szintre juttat.

Mountainbiker training plan.

VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2022.03.10.

Ebben a blogcikkben a túrakerékpáros edzésterv lépéseit, edzéstípusait írom le rövid, közepes és hosszú kerékpártúrákra való felkészüléshez. A gyakorlat igazolja, hogy az alábbi módszerekkel fel lehet készülni a kerékpártúrákra és alkalmas a jó egészségi állapot tartós megőrzésére. Amatőr módszerekkel, alacsony idő-, energia- és költségráfordítással, nem versenycéllal, saját tapasztalatok alapján és bárki számára elérhető módon. Az általam leírt túrakerékpáros edzésterv kizárólag kerékpártúrákra készíthet fel, nem kerékpárversenyekre. Hobbi- és nem sportedzői munka, tapasztalat és kísérletezés alapú, ösztönös jellegű.

Túrakerékpáros erőnlét: Egy túrakerékpárosnak pontosan kell tudnia, hogy a kitűzött célt és nehézségi szintet képes teljesíteni. Nem fordulhat elő, hogy félúton feladja kimerülés miatt. Sőt be nem tervezett jelentősebb hosszabbítás (kitérő) sem jelenthet gondot. A túrakerékpározás kihívása és szépsége, hogy mindezt málházva (felszerelés), szabadtéren (outdoor), változó időjárási körülmények és útviszonyok között: lehűlés és hideg, felmelegedés és forróság, csapadék, száraz vagy párás levegő, szélcsend vagy szél, jó vagy rossz minőségű útfelület, emelkedők, akadályok, terep, műszaki problémák. Ezekre a feladatokra kell felkészíteni a szervezetet és önismeretet kell szerezni. Az sem fordulhat elő, hogy a várhatónál jobban kimerül és másnap nem tudja folytatni, akár megtenni ugyanazt – vagyis a túrakerékpáros nem dőlhet ki. Sport szempontból akkor válik valaki túrakerékpárossá, ha önmagát jól ismerve megbízhatóan képes tekerni, ahol már nem érik meglepetések. A túrakerékpározás túrasport, amely a versenysportoktól eltérő követelményeket támaszt és más felkészülést kíván; az egészség tartós, hosszútávú megőrzését és fejlesztését szolgálja.

Túrakerékpáros teljesítmények: Nem kell ahhoz érmeket és hírnevet szerezni, hogy a nehéz málhákkal is nagyobb távok megtételére képes túrakerékpárosokat emberfelettinek, „nem ember”-nek tekintsék. Ez a gondolat azonban nem tudja, mennyi munka áll mögötte, elfelejti, hogy az ember módszeres felkészüléssel „emberfeletti” dolgokra is képes, és mindenki rendelkezik ennek lehetőségével, és rendszerint azok szájából hangzik el, akiktől mindennemű mozgás idegen. Egy ülő típusú ember (pl. autós életmód) könnyen meghökken, míg egy mozgékony ember (pl. sportember) rájöhetett arra, hogy a határokat igencsak ki tudja tolni, ha aktívan és kitartóan tesz érte. Az átlag feletti túrateljesítmény mögött rengeteg munka van. Egy bárki által elérhető erőnléti szinttel teljesíteni még nem extrém sport, hanem a velünk született testi adottságaink kiaknázása, kamatoztatása.

Edzéstípusok: A túrakerékpáros edzésterv több edzéstípusból álljon, hogy összetett és átfogó felkészülést nyújtson a kerékpártúrázás gyakorlati kihívásaira. Legfeljebb 10 kilométeres, rövid és egyszerű alapozóedzésekkel indítsunk, és jöhetnek utána a célirányos, módszeres edzések.

Alapozóedzések: A túrakerékpáros edzéseket alapozóedzésekkel célszerű bevezetni véleményem szerint. Az alapozóedzés legfeljebb 10 kilométeres, összeszoktat a kerékpárral (nyereg, markolat, testtartás, reflexek, rutinok), hozzászoktat a forgalmi és útviszonyokhoz, magabiztossá tesz. Ha a kerékpározás teljesen természetessé, hétköznapivá és mindennapossá válik, akkor léphetünk feljebb. Alapozóedzésre legalkalmasabb a mindennapos (falusi, városi) kerékpáros közlekedés. A kerékpáros közlekedés kiváló túrakerékpáros alapozó, és rendkívül takarékos, költségkímélő, praktikus, időhatékony és fenntartható (különösen az egekbe szökő üzemanyagárak, az autókba és dugókba fulladó városok, a tömött parkolók, és az életképtelenné kényelmesedett társadalmak korában). Először el kell sajátítani a biztonságos városi kerékpározást, amely az autókra optimalizált városokban nehezebb, mint megtanulni az autóhasználatot. A városi alapozóedzés lényege a rövid szakaszokból álló változatos menet teherrel, a gyorsítás és lassítás sűrű váltakozása, a rövid kipörgetős szakaszok, és hozzászokás a forgalomhoz és a rendkívül rossz utakhoz, némi terep, némi domborzat, reflexek, rutinok – külön időráfordítás nélkül. Az alapozóedzés eljuttat a 20 kilométerig terjedő kerékpáros kiruccanás szintjére.

Pörgetőedzések: Az ideális pedálfordulat-(tartomány), a természetes pedálfordulatszám kerékpárosonként eltérő, egyedi. Hosszú kerékpártúrán a leghatékonyabb erőkifejtéssel célszerű haladnunk, hogy minél nagyobb távot tehessünk meg a lehető legkisebb energiafelhasználással – ehhez választunk ütemet és nyomatékot. A pörgetőedzésnél a pedálfordulatszám növelése a cél, ami a keringést veszi jobban igénybe. Növekszik a pulzusszám, erősíti a szívet. Egysebességes (single speed) kerékpárral is végezhető: a legnagyobb mértékűre pörgetjük fel a pedált, elérjük a maximális pedálfordulatszámunkat, majd szabadonfutón gurítjuk, s ha valamelyest lelassult, ismét felpörgetjük – ennek a pörget–gurít technika nevet adtam. Kimerítő, fárasztó, de meglepő turbó ez egy egysebességes kerékpárnak, és edzeni lehet vele.

Taposóedzések: Kisebb pedálfordulatszám esetén erősebben kell taposnunk a pedált, hogy ugyanazt a sebességet, teljesítményt tarthassuk. Megfigyeléseim szerint a kerékpárosok többsége inkább taposó üzemmódban, nagyobb nyomaték melletti alacsonyabb fordulattal teker. Hosszú kerékpártúrán a leghatékonyabb erőkifejtéssel célszerű haladnunk, hogy minél nagyobb távot tehessünk meg a lehető legkisebb energiafelhasználással – ehhez választunk ütemet és nyomatékot. A taposóedzésnél a nyomaték növelése a cél, ami az izomzatot és az ízületeket veszi jobban igénybe. Csökken a pulzusszám, erősíti az izomzatot. Egysebességes (single speed) kerékpárral enyhe emelkedőn vagy szembeszélben végezhető.

Síki edzések: Sík területeken kerékpározva egyenletes és egyhangú, monoton a szervezetünk terhelése. A pedálfordulatszám akár órákon keresztül egyenletes, ilyenkor a sebességváltót nem használjuk. A hosszú ideig tartó egyveretű terhelésre edzhetünk vele: a folyamatos pedálhajtással nagy távolságokat tehetünk meg szinte ugyanabban a testhelyzetben, a figyelmünket sem köti le a haladás. Az izomgörcs és az elgémberedés veszélye fenyeget.

Hegyi edzések: Hegyi területeken kerékpározva változatos és szakaszos a szervezetünk terhelése. A pedálfordulatszám folyamatosan csökken–növekszik, amit sebességváltásokkal egyenlítünk ki. A nagyobb nyomatékú, taposósabb, változatos terhelésre és a folyamatos összpontosításra edzhetünk vele: a pedálhajtás szakaszos, a testhelyzet változik, a figyelmünket leköti a haladás, hegymenetben gurulni nem sokat lehet, vagyis menet közben nem pihenhetünk. Az izomfáradás veszélye fenyeget.

Vegyes edzések: A vegyes edzésekben van pörgetős és taposós, síki és hegyi szakasz, és tehetünk bele szuperintenzív hajrát is. A vegyes edzés hasonlít legjobban a kerékpártúrákra, vagyis a vegyes edzés a „túrakerékpáros élete”. Ideális esetben átszelünk egy hegységi és egy alföldi szakaszt, van benne mindenféle úttípus, hegyen-völgyön, árkon-bokron keresztül tekerünk.

Szuperintenzív villámedzések: Társadalmunkban az idő az egyik legnagyobb úr, legfontosabb tényező, legnagyobb érték, (és vagy pénzünk van, vagy időnk). A nagyon időigényes tevékenységek a tanulástól, a családtól, a barátoktól és a munkától veszik el az időt – a versenysportolók ezekből áldoznak, az olimpikonok mindent feláldoznak, akár az egészségüket is. Az edzéseket semmiképp sem ússzuk meg, ha kerékpártúrákra készülünk, de nem mindegy, hogy mennyi időt kell ráfordítanunk. Az alapozóedzések és jó néhány módszeres edzés után kiváló megoldás a rövid időtartamú szuperintenzív villámedzések tartása, amelyek időben rövidek, legfeljebb 1 órásak, de a bemelegítést követően a tőlünk telhető legnagyobb erőbedobással történik: fokozott pedálfordulatszámon és fokozott nyomatékkal, tehát egyszerre pörgetve és taposva, hajrában, mint egy versenyen. A szuperintenzív villámedzés rendkívül időtakarékos és hatékony, kimerítő, de csakis alapozóedzések és néhány módszeres edzés után végezzük!

Távnövelő edzések: A túrasportokban alapvető a fokozatosság, a rendszeresség és a mértékletesség. Szintről szintre építsük fel az erőnlétünket: akkor lépjünk feljebb, ha a már elért szint könnyedén megy. Az alapozóedzések és néhány módszeres edzés eljuttat a 20–60 kilométeres rövid kerékpártúrák szintjére. Néhány sikeres rövid kerékpártúra és további edzés után mehetünk 60–120 kilométeres közepes kerékpártúrákra. Ha ebben is otthon vagyunk és nem hanyagoltuk az edzéseket, akkor belevághatunk a 120 kilométer feletti, hosszú kerékpártúrákba. Véleményem szerint a fokozatosságon és a rendszerességen alapuló kerékpáros edzésterv, a kerékpáros életmód és a sok-sok kerékpártúra „dönti le a határokat”, amikor már szinte „összenőttünk a kerékpárral”, amikor már mindegy az előttünk álló táv hossza, nem téma annak jellege sem, és jöhet a sok málha – ez néhány év munkája, de bárki számára elérhető.

Málhás edzések: Akármilyen alapozó és módszeres edzéseket tartottunk és túrákat tettünk, rögtön más feladat elé állunk, ha 30–50 kilogrammig málháztuk a túrakerékpárunkat (beleértve a kerékpárt és a hátizsákot). Mivel kerékpártúrán mindig málházva leszünk, a málházás és a málhás edzés a túrakerékpáros edzésterv fontos része. Ráadásul egy málházott, teljes terhelésű (fully loaded) túrakerékpár menettulajdonságai is jelentősen megváltoznak (lomha, lendülő tömeg). Jó, ha néhány edzésen megpakolt nyeregtáska növeli az össztömeget és a légellenállást, így nem ér majd meglepetés.

Túrakerékpáros edzésterv. Mountainbiker training plan.

Kitekintő: Kérem, pontozással értékeld a blogcikkemet!

Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

Találatok: 3

Természettel kapcsolatos tévedések a köztudatban

Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

Természettel kapcsolatos tévedések a köztudatban a biológia és a fenntarthatóság tárgyköréből, beépülve az életünkbe.

False elements about nature in the public knowledge.

VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2022.02.28. Frissítve: 03.29. 17:15

Ebben a blogcikkben köztudatba épült „természettel kapcsolatos tévedések” címen a biológia és a fenntarthatóság tárgyköréből írok mindennapos, közszájon forgó eseteket, melyek rendszeresen elhangzanak (olykor tervezői, vezetői, oktatási szinten is) és megjelennek az életünkben, környezetünkben.

„Fajta”: A természettel kapcsolatos tévedések sorában első a faj–fajta fogalmak keveredése. A „faj”, a „fajta” és a többi rendszertani fogalom használata a biológiában pontos jelentéssel bír, precíz használatot igényel. Az emberek többsége azonban nem biológus és nem kér biológus segítséget, így a „faj” és a „fajta” fogalmakat tömeges mennyiségben használják tévesen, olykor még természetfilmek szinkronizálásánál is. Az esetek többségében „fajta” néven fajokról beszélnek, amikor például madarakról, halakról, fákról van szó, de fajtákról, amikor kutyákról.

„Gyilkos állatok”: A legmagasabb szintű, világszínvonalú filmekben is gyakorta neveznek „gyilkosnak” csúcsragadozókat, a vadászatukat pedig „gyilkolásnak”. Való igaz, hogy a nálunk sokkal nagyobb és erősebb, az emberekre is veszélyes ragadozók félelmetesek a szemünkben, így emberi szemszögből ezek a fenevadak szörnyetegnek tűnnek. De valójában minden ragadozó állat egyformán pusztít a saját túlélése céljából, csak a méret, a lépték, a nagyságrend, a módszer és a zsákmányállat különbözik. A ragadozás és zsákmányszerzés nem „gyilkosság”, és a nehezen értelmezhető ragadozási viselkedések sem. Élet csak élet árán maradhat fenn, ez a természeti világ rendje. A ragadozás vérmessége ugyanaz, akár például a nílusi krokodil (Crocodylus niloticus), vagy a széncinege (Parus major) esetében.

„Vadászni gonosz dolog”: A mai kor embere alapvetően és általánosságban elítéli, megveti és gonosz dolognak tartja a vadászati tevékenységeket. Álságos, mert a vadászat az emberiség egyik legősibb mestersége, a húsfogyasztás az emberi létünk egyik alapja, őseink túlélése és fajunk öröksége. Álságos, mert a háziállatok tartása és fogyasztása ugyanúgy leöléssel jár, és egyetlen ember sem nőhet fel kizárólag növényi, vegetáriánus étrenden. Álságos, mert a halászat is ugyanúgy zsákmányszerzés, és a tengeri halak elárasztották a világpiacot. Téves, mert miután mindenhol beleavatkoztunk a természet évmilliós rendjébe, vadászat nélkül a művelt és átalakított életközösségek többsége nem tartható fenn, megsemmisülne. Egy igazi vadász a természet nagy ismerője és tisztelője, tevékenységét szigorú szabályok és hagyományok korlátozzák. A vadászat hírnevét valószínűleg a kapzsi túlvadászat, a gátlástalan orrvadászat, a milliomosok trófeavadászata, valamint az ember–természet eltávolodása rontotta le.

„Szabályozás, rendezés, tisztítás”: A 19–20. században „szabályozni, rendezni, tisztítani” kezdték a vízfolyásokat, erdőket, gyepeket. Azóta sem tudunk elszakadni a „rendezkedéstől”, holott a természet szempontjából ezzel látványosan kárt teszünk. A szabályozott vizek minősége romlik és élőviláguk drámaian megcsappan. A „rendezett, fatörmeléktől megtisztított” erdők változatossága, biológiai sokfélesége csökken. Ezt mostanára már felismerték, mégis jönnek újabb „vízrendező” projektek, melyek ocsmány és sivár csatornát, kanálist alkotnak az élettel teli patakokból – vajon tényleg nem létezik más megoldás?

„Minden mindennel összefügg”: Az öntudatára ébredő, zöldülő emberiség egyik gyakran hangoztatott és bizonygatott közhelyes bölcsessége, hogy „minden mindennel összefügg”. A természet roppant összetett és bonyolult, ahol számos ismert és még ismeretlen kapcsolat van a folyamatok között, de minden akkor sem függ össze mindennel. Vajon milyen összefüggés lenne például a Hold meteorbecsapódásai és az erdei holdviola (Lunaria rediviva) virágzása között? Miféle összefüggés lenne egy folyó áradása és a mélytengeri hátságok élővilága között? Milyen összefüggés lehet például egy erdőben a fák évgyűrűinek vastagsága és a virágok színe között? Nyilvánvalóan semmi, vagy teljesen elhanyagolható, erőltetett, mondvacsinált álbölcsesség. A tudományok, az ökológia tudományának éppen az a feladata, hogy feltárja a létező, valós kapcsolatokat az egyes jelenségek, ok és okozat között. Ok–okozati összefüggéseket kell keresnünk, ügyelve arra, nehogy például két okozat között keressünk kapcsolódást.

„Ökológia”: Az ökológia a biológia egyik altudománya, amely az élőlények és környezetük kölcsönhatásával foglalkozik. Ökológiát nem érdemes tanítani általános biológiai alapozás nélkül, ökológus pedig csak biológus lehet. Az „ökológiai gazdálkodás”, a „jó az ökológiája”, az „ökológiai katasztrófa” és társai téves és hibás fogalmak, helyettük például a „környezeti”, „környezetbarát”, „fenntartható” szavakat kellene használni.

„Allergén növények”: Allergén szempontból osztályozták és listázták a körülöttünk élő növényeket, mert ezek ismerete és figyelembevétele korunk közegészségügyi érdeke. Ez egy egyre bővülő lista, köztük őshonos, közönséges fajokkal, például mézgás éger (Alnus glutinosa), közönséges nyír (Betula pendula), közönséges mogyoró (Corylus avellana), melyek már jóval előttünk itt voltak. Vajon mi okozza, hogy a közönséges, őshonos fajokra is allergiássá válik egyre több ember, akik őshonos helyi lakosként ott élnek ezeknek a fajoknak a közvetlen közelségében? Vajon miért nem a valódi okokat kutatják gőzerővel, és próbálják megfékezni? Nyilvánvalóan nem okos megoldás és nem old meg semmit, hogy megpróbáljuk az egyre sokasodó allergén fajokat (a természetet) távol tartani magunktól, s minden más változatlan marad.

„Ásványvíz ivóvíznek”: Az emberiség egész története során felszíni vizeket ivott: források, patakok, folyók, tavak vizét, és minden tiszta és iható volt. Az elsősorban a mélyből szerezett ásványvizek oldott ásványianyag-tartalma meghaladja az 1000 milligrammot literenként, ilyen vizeket gyógyászati célból lehet kúraszerűen fogyasztani. Az ásványvízlobbi előretörése során már 500 mg/l-től ásványvízről beszélnek, sőt ez alatt is árulnak „ásványvizet”. Ügyes piaci fogásokkal elérték, hogy tömegek fogyasszanak palackozott ásványvizet ivóvíz helyett, tekintet nélkül arra, hogy szükséges-e, esetleg nem káros-e a túlzott ásványianyag-tartalom, és milyen anyag oldódhat bele a műanyagpalackból. Mellesleg a nagytételben szállított ásványvíz autós bevásárlást „indokol” és megfelelő visszagyűjtés hiányában a PET-palack a világot elárasztó globális problémává vált. Mindezek ellenére a minőségi életszínvonal egyik alaptartozékának tekintik a palackos ásványvizet, és erről nem lesz könnyű leszoktatni az embereket.

„Mindegy milyen fa, csak fa legyen”: Az átlagemberek nem értik az őshonos és idegenhonos fajok természetvédelmi jelentőségének kérdéskörét. Ennek oka, hogy a tudomány is csak az utóbbi évtizedekben ismerte fel az őshonosság fontosságát, az idősebb nemzedékek semmit sem tanultak erről, az ismeretterjesztés sem írta még bele a köztudatba. Az új évezred hajnalán csökkent a természetismereti tárgyak súlya a hazai közoktatásban, a fenntarthatósággal kapcsolatos oktatás pedig még nem vált a mindennapok részévé. Nem csodálkozhatunk tehát, ha a kertépítések és faültetések során legtöbben azonnal a tájidegen fajokat választják, még iskolákban, jeles napokon is. A nagyszabású fásítási tervek azonban egyre inkább őshonos fajokkal dolgoznak, amelyek támogatják az élővilágot, a biológiai sokféleséget.

„Védett az akác, mert hungarikum: Az észak-amerikai eredetű tájidegen, súlyosan invazív fehér akácot (Robinia pseudoacacia) „magyar akác” néven hungarikummá nyilvánítani az évszázad szakmai baklövése és természetvédelmi kudarca véleményem szerint. Megtéveszti és teljesen összezavarja az embereket, akik amúgy is keveset értenek a biológiai inváziók globális problémájából. Ezzel elérték, hogy a hungarikummá nyilvánított „magyar akácot” (ilyen rendszertani csoport nem is létezik) a magyar értékek között tanítják és nyomatékosítják az oktatásban (versenyeken), szinte már „védett fajnak” tekintik – miközben minden vitathatatlan gazdasági előnye ellenére a fehér akác az egyik legagresszívebb idegenhonos invazív faj, amely elnyomja, súlyosan veszélyezteti a hazai természeti örökségünket.

Megunt díszállatok szabadsága”: A városiasodás, urbanizáció fokozódásával növekszik az ember természettől való eltávolodása, amelyet sokan kisállatok, díszállatok, házi kedvencek tartásával próbálnak ellensúlyozni, (nem tudatosan). Az emberi kapcsolatok romlásának is egyik „orvossága” egy-egy állatka. Az állattartás felelősség, megfelelő helyet, körülményeket, életmódot kíván, idő-energia-pénz ráfordítást igényel. Van, hogy „már nem kell”, és vagy továbbadják, vagy „visszaadják a szabadságát” korábbi kedvencüknek. Ez azonban kifejezetten rossz, helytelen magatartás a természet, természetvédelem és a társadalom szempontjából. Egy ragadozó az emberi életeket is veszélyeztetheti. A kidobott kutya vagy elpusztul, vagy kukázni kezd, vagy falkába verődve támadhat vadra és emberre egyaránt. A kidobott macskák hatalmas kisemlős- és madárpusztítók. Súlyos természeti kár akkor keletkezik, ha a kicsapott állatok megtelepszenek és populációkat alkotnak, mert megállíthatatlan biológiai inváziót okoznak és a következményei beláthatatlanok. Mindent szétvernek és átalakítanak az életközösségben, akár kisemlős, rágcsáló, növényevő, ragadozó, csúcsragadozó, vagy vízi állat, (sőt szárazföldi vagy vízi növény), legtöbb kárt a vizek szenvedtek.

Kitekintő: A természettel kapcsolatos tévedések sorát folytatom, amint felfedezek egy újabb köztudatba gyökeresedett hibás ismeretet.

Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

Találatok: 2

Sivatagi kerékpártúra: a Duna–Tisza közi Homokhátság félsivatagban

Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

Sivatagi kerékpártúra: a Duna–Tisza közi Homokhátság félsivatagban: gazdag alföldi táj volt – a hibás tájhasználat miatt elsivatagosodik.
Desert bicycle tour: on the semi-desert of Sand Ridge between Danube and Tisza, Hungary

VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2022.02.07.

Alföldi kerékpártúra: A közepes hosszúságú alföldi kerékpártúrám célja a terepbejárás, a tájhasználat és a vízhelyzet megfigyelése volt Kecskemét környékén. A saját szememmel akartam látni az egykor bölcs művelésű, gazdag táj jelenlegi vészesen elsivatagosodó állapotát, amelyet elsősorban a teljesen hibás tájhasználat, vízgazdálkodás, másodsorban a szárazodó éghajlat idézett elő. A túrám túracél szerinti típusa fotóstúra, katasztrófatúra a Homokhátság félsivatagban.

Én és a kerékpárom - árnyék a száraz földeken, Kecskemét határában.
Én és a kerékpárom – árnyék a száraz földeken, Kecskemét határában.

Az Alföld a múltban: Hazánk alvízi ország a Kárpát-medencében, ahová összefolynak az ölelő hegységekből délies irányba tartó vízfolyások. A magyar Alföld szinte összefüggő ártér volt, ahol az egyszerre kiöntött Duna és Tisza olykor találkoztak egymással. Erdők, mocsarak és lápok borították e tájat, amelyet a sok évszázados tapasztalat és munka szelídített meg a fokgazdálkodás végtelenül bölcs tájhasználati módszerével. Később a történelem viharai lerombolták a harmóniát. A középkorban az oszmán törökkori népirtás szétszakította a hozzáértők generációs láncolatát. A magyar őslakosság egyik török elleni védekező stratégiája a mocsarasítás volt, a fokrendszer szándékos elrontásával. Közben zajlottak a hegyvidéki fakitermelések, erdőirtások. Mindezek eredményeként pusztítóvá váltak a szokásos árvizek, mindenképp szükség volt valamilyen beavatkozásra, meg kellett oldani a helyzetet.

Vízgazdálkodás az Alföldön: 1846-ban kezdték a nagy alföldi folyószabályozási munkálatokat az akkor rendelkezésre álló hidrológiai, ökológiai ismeretekkel és technikai eszközökkel. Ma már tudjuk, hogy a legjobb szándékuk ellenére is csak fele-fele a pozitív és negatív hozadékok aránya, a táj és a helybéliek élete a felismerhetetlenségig megváltozott, átalakult. A legsúlyosabb szemléletbeli és szakmai hiba, tévedés „az árvizet a leggyorsabban le kell vezetni” elgondolás, amely ráadásul pont a fokgazdálkodás logikájának az ellentéte. A folyószabályozás káros mellékhatásai is kívántak megoldást, például a terjengő belvíz. 1960–1990 között meliorációs beavatkozásokkal (belvízlevezetés, csatornázás) kívánták megjavítani a szántóföldi termelés feltételeit, és továbbfejleszteni a folyószabályozás pozitív eredményeit. Sajnos azonban a hibás vízlevezető gondolat mentén haladtak tovább. A vízlevezetést tetézi, hogy a szénhidrogének kútfúrásai átszakították a vízzáró rétegeket.

Vízlevezetés: Jól levezették a vizet, száradni kezdett az Alföld egésze, különösen a Homokhátság területe. 100 évnél is öregebb, ~7 méter mély ásott kutak működtek, melyekben a ~6 méteres vízszint ~1975-ig ellátta a kerteket és a lakásokat. Döbbenetes, kétségbeejtő és rémisztő, hogy ~2009-re a kutak fenékig kiszáradtak, mert a talajvízszint 8–10 métert zuhant. A vízlevezetés rendkívül sikeres volt, de sajnos súlyos elsivatagosodást okozott, ami a Homokhátság egyetlen őshonos élőlényének sem jó, beleértve az embert. A Homokhátság elsivatagosodásának problémáját és súlyosságát nem a homoksivatagos képek szemléltetik legjobban, hanem a fenékig kiszáradt 7 méter mély kút fotója, ahol zöldmoszat jelzi az egykori vízszintet.

A Homokhátság elsivatagosodásának problémáját és súlyosságát nem a homoksivatagos képek szemléltetik legjobban, hanem a fenékig kiszáradt 7 méter mély kút fotója, ahol zöldmoszat jelzi az egykori vízszintet.
A Homokhátság elsivatagosodásának problémáját és súlyosságát nem a homoksivatagos képek szemléltetik legjobban, hanem a fenékig kiszáradt 7 méter mély kút fotója, ahol zöldmoszat jelzi az egykori vízszintet.

Elsivatagosodás: Az elsivatagosodás globális probléma, többféle értelemben is az elszegényedést, elsivárosodást jelenti. A klasszikus kiszáradásos elsivatagosodás sajnos Magyarországon is jelen van, méghozzá a szóban forgó, az ország területének egytizedét kitevő Homokhátságon. Évente mindössze 500–550 milliméter csapadék öntözi, és ez csak csökken, mert a kopár homokos területről felszálló légtömegek elűzik a felhőket, és a globális klímaváltozás miatt országosan szárazodik az éghajlatunk. A homok nem tartja vissza az éghajlatváltozás miatt egyre gyakoribb heves felhőszakadások vizét, az éves párolgás 700 milliméter is lehet, vagyis a vízháztartás negatív, ~-200 milliméter évente. Mintegy 1000 tó kiszáradt, alig maradt tanya, szegényedik, elvándorol az ember is (városiasodás). Az élhetetlen száraz homok eluralkodása, az elsivatagosodás szemmel látható, és jelzik a fenékig kiszáradt kutak, a nyári aszályban elszáradt, lekókadt növények, ahol már a homoki szőlő sem jut vízhez. Visszaszorul az őshonos élővilág, csökken a biológiai sokféleség, előretörnek a tájidegen özönfajok. Már az amerikai eredetű, sivatagi kaktuszok is megjelentek a Kiskunsági Nemzeti Parkban, a Homokhátság félsivatagban. A Homokhátságot az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) félsivatagi területnek nyilvánította.

A Homokhátság elsivatagosodásának problémáját és súlyosságát nem a homoksivatagos képek szemléltetik legjobban, hanem a fenékig kiszáradt 7 méter mély kút fotója, ahol zöldmoszat jelzi az egykori vízszintet.
A Homokhátság elsivatagosodásának problémáját és súlyosságát nem a homoksivatagos képek szemléltetik legjobban, hanem a fenékig kiszáradt 7 méter mély kút fotója, ahol zöldmoszat jelzi az egykori vízszintet.

Elszegényedés: A természet nagymértékben elszegényedett. Korábban nádasok voltak sokfelé, melynek gazdag madárvilága és halállománya volt. Bíbic (Vanellus vanellus), mocsári teknős (Emys orbicularis), réti csík (Misgurnus fossilis), nád, és még számos faj nagy állományai. Mostanára a nádas valamennyi fajával együtt nyomtalanul eltűnt, a helyét kopár területek borítják, a helybéliek életmódja is megváltozott.

Száraz út Kecskemét határában.
Száraz út Kecskemét határában.

Megoldás, kiút: A megoldás, az Új Vásárhelyi-terv, és a hazai vízhelyzet teljes megértését tesz lehetővé a „Szelídvízország” című rövidfilm. A lényeg a régi, ésszerű, bölcs tájhasználat, a fokgazdálkodás logikájának követése: központjában a víz megtartása és széleskörű használata van (az igazi vízgazdálkodás), és a természet, a táj adottságait kihasználó, az arra épülő mezőgazdaság és állattenyésztés. Ártéri gazdálkodás, gyümölcsészet, haltenyésztés, halászat, ártéri mesterségek, ártéri építkezés (lábasházak). A vízi és vízhez kötődő élővilág igen gyorsan képes visszatelepedni és helyreállni, ennek nyomán megélhetéshez jutnának a helybéli emberek, újra pezsegne az élet. Arra kellene használni a tájat, amire kínálja magát.

Feltételek, felkészülés: Kecsemét kerékpárral nehezen megközelíthető a megyeszékhelyek felől, de érkezhetünk vasúttal. Kecskemét környékén az országutak viszonylag forgalmasak és a települések között nincsenek kerékpárutak, óvatosan és megfontoltan kell közlekedni. Útpadka sincs, a homokos földutak szárazak. Az országútról ne nagyon térjünk le, ne kalandozzunk a homok borókái között sem, mert a tanyavilágban jelentős kutyaveszéllyel kell számolni! Szintkülönbség nincs, erős napfény van a Homokhátság félsivatagban, lehet szél és vigyünk vizet.

Kitekintő: A „Szelídvízország” című film kötelező tananyag mindenkinek, mert kiválóan elmagyarázza a vízhelyzetet; idevágó blogcikkem „A 13 legsúlyosabb globális probléma”.

Szakirodalom:

Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

Találatok: 4

Erdély: varázslatos utazások egy meseországban

Click to rate this post!
[Total: 2 Average: 5]

Ebben a blogcikkben az Erdélyben tett varázslatos utazásaim és számos kalandozásom benyomásait kristályosítom, ami azon olvasók számára lehet izgalmas, akik nem, vagy csak futólag fordultak meg a Király-hágón túli meseországban, Erdélyországban.
Transylvania: magical journeys in a fairytale country: Erdély.

VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2022.01.26.

Erdély fővárosa, a romantikus Segesvár.
Erdély fővárosa, a romantikus Segesvár.

Bevezetés Erdélybe: Erdély önálló földrajzi és kulturális egység, ezeréves néprajzi csoportok hazája és élő múzeuma. Az Erdélyi-medence hatalmas hegyvidéki területéről beszélünk a Király-hágó mögött, egészen Moldva határáig, sőt már a Partium és a Bánság is Erdélyhez sorolt. Az ókorban trák eredetű dákok lakták jóval szélesebb területen, majd 271-ig a Római Birodalom része lett Dacia néven. A forgatagos népvándorlás idején gótok, hunok, gepidák, avarok és szlávok lakták, a 10. századi magyar honfoglalás korában zömét a Bolgár Birodalom uralta. A vlahok (románok) a 12. századtól kezdve érkeztek nagyobb számban a mai Albánia területéről, a rómaiaktól származtató dákoromán elméletnek érdemi bizonyítékai nincsenek. A népvándorlás képlékeny századai során nomád pásztor törzsek mozogtak Eurázsia-szerte, majd a magyarok által már lakott területek gyérebb részeire érkező hegyvidéki románok békésen és mozaikosan beékelődtek. Erdély a magyarság önálló egységévé („Erdélyországává”) alakult a középkorban, és ez a jelleg azóta is megmaradt, hogy Erdély 1918 (Trianon) óta Románia országához tartozik.

Sárkányok kertje: elvarázsolt sárkányok kővé dermedve.
Sárkányok kertje: elvarázsolt sárkányok kővé dermedve.

Az elnyomott Erdély korában: Az első benyomásom Erdélyről még az előző rendszerben történt 1984-ben, amikor a kommunista diktatúra igen pusztító változata taposta az ezeréves Erdélyt. Egynapos körút volt, térképet nem volt szabad vinni, (de megoldottuk). Összefüggő zöld erdőségek, egymás elől bujkáló hegyek, lepukkant települések, dróttal összetákolt rozsdás gázos buszok, rendőrök, és a mérhetetlen szegénység maradt meg az emlékezetemben. A meglepően barátságos utcák és terek szélén élelmiszerboltok ajtaja előtt hosszú sorokban várakozó emberek. A szinte teljesen üres boltokban 3 darab hitvány áru egy-egy termékből, mintha eleve használt lett volna mindegyik, és a személyi kultusz poszterei lefedték a sápadt falakat.

Utazás Erdély szívébe és múltjába.
Utazás Erdély szívébe és múltjába.

Utazás Erdély szívébe: Ma már szabadon utazhatunk, a következő útjaim a „klasszikus” Erdélyt tárták elém 2005 után. Az Erdélybe vezető utak ütőere a Kárpát-medencéből vezet az Alföldön és a Partiumon át, fel a Réz-hegységbe, át a Király-hágón (582 méter tszf.), majd le az ősi földre. Jellegzetes erdélyi, domború kúpformába rakott széna díszíti a tájat szerteszét, minden egyedi: a települések, a látnivalók – megérkeztünk. Egy álló napig mehet a buszunk keletre, még mindig nem érünk a végére, és valami meglepetés lapul minden kanyarban. Itt időzni kell, bóklászni, szemlélni. Hol kátyúkból készült úton, hol zakatoló betonlapokon, hol tüköraszfalton haladunk. Hajmeresztő manőverekkel száguldó helybéli autók, olykor buszok(!), parkoló autókba fulladt belvárosok, rémes lakónegyedek, és a féken tartott idő mementói, ez egy külön ország.

Tordai-hasadék - Erdély hegyei közt.
Tordai-hasadék – Erdély hegyei közt.

Erdély hegyei közt: A Kárpátokhoz tartozó Erdély hegyi tájainak és hegységeinek közös jellemzője a művelés és a vadság girbegurba határa, ahol az élet és az elmúlás kéz a kézben jár. Nyugaton, az Alpok lakói egészen másképp formálták a hasonló jellegű tájat, ott éles határok és pedáns művelés rendeztek el mindent. Erdélyben viszont még megvan az ősi vadság és eredetiség. A Bihar-hegység heves patakjain átkelni sem egyszerű, a kétszeres csapadékmennyiség süppedő, buja életet vitt a fenyvesekbe, ahol némi fajismerettel hosszú listát lehet írni, mert minden fontos fenyvesi növény jelen van. De még a valamivel szárazabb Kalotaszegen is víz csordogál mindenhol, kiterjedt legelők és járatlan hegyek ölelik a falvakat. Legelők, nyájak, erdő és erdő, havasi legelők, apró tavak, lápok, káprázatos tájak, este zuhanó hőmérséklet, a levegőt harapni lehet. Az erdők mélyén farkasok és medvék, főleg a Hargitán.

Kalotaszentkirály: lassan mennek haza a marhák és a bivalyok.
Kalotaszentkirály: lassan mennek haza a marhák és a bivalyok.

Lassan csöpögő idő: Erdélyben sokfelé meg kell állni, időzni, és elfelejteni a nagyvilág zaját. Erdély azonban nem a Király-hágón kezdődik, hanem Budapesten, a Néprajzi Múzeumban, ahol tárgyi emlékeink sorában hangsúlyos szerepet kapott. A vitrinek mögött kimerevített magyar néprajz, mint szertár és időkapszula, teríti elénk a múltat. Erdély azonban beenged egy másik dimenzióba, ahol a jelen az ősrégi múlt folytonossága, itt még elevenek a műkincsek. Még aszfalt sincs minden úton, csak köves és saras zötyögő; háziállatok serege vonul bambán nap nap után, s nénik szedik utánuk a kilapult trágyát; a népművészet itt még öröklött szokás; a népviselet pedig a lassú élet része, büszkesége – és ez nem színpad, nem múzeumi bemutató, hanem maga a tapintható valóság, az élő múlt! Néha mintha áthajtottunk volna egy láthatatlan időkapun: elfelejtett, múltban rekedt városkák lapulnak a hegyek között. Erdély élő múzeum, ahol középkori módszerrel főzik faluvégen a pálinkát, ahol rozsdás bodegában (kocsma) cserélnek gazdát a bölcsességek.

Ványológép, a mosógép őse.
Ványológép, a mosógép őse.

Erdélyiek: Az erdélyi ember egyetlen mondatával felfedi származását, a nyelvhasználatuk sajátos és hamisíthatatlan, az elszigetelt csángók beszédét pedig alig értjük. Szókimondók, jellemük egyenes, mellé nem beszélnek, humoruk ütős. Biztos, hogy van náluk pálinka, visszautasítani nem lehetséges. Ételük tartalmas, ízviláguk markáns, sörük rekeszekben, a kürtőskalács felejthetetlen, a gyerekeknek hűsítő, tábortüzük az égig ér, vendégszeretetük marasztaló, egy erdélyi bulinak párja nincs. Csorba, töltött káposzta, áfonya, csipkebogyólekvár, zakuszka, sajtok, szalonnák, Tiltott Csíki Sör. A polgármester főszervező, a tiszteletes közvetlen és kimért beszédű, minden gyerek tisztelettudó, de még a medvényi pásztorkutya is embertisztelő. Megpillanthatunk szőnyegmosást patakban, ekhós szekerek vándorait, ez egy meseország, de már betörtek a nyugati szelek…

A Tordai sóbánya régen: eredeti állapotában.
A Tordai sóbánya régen: eredeti állapotában.

A nyugati szelek hatásai: Körülbelül 2010 után Erdély a változás útjára lépett. Először aszfaltot kapott néhány ezer éve sáros földút, jobb iskolabuszok járnak, mint bárhol Európában, korszerűsítés és beruházás, high-tech szennyvíztisztító. Majd nyugati támogatással kőfalakat raktak patakmedernek – hogy ne legyen több árvíz, s ne legyen több hal; autópályák létesülnek, faluban terített nagyvárosi térkő és betonozott csatornába terelt csörgedező ér, hollywoodi fényparádé sóbányában, fogyatkozó állattartás, elköltöző fiatalok miatt halványuló hagyományok, egyre több autó, bazár és autós turista. Fiókban maradnak a kelengyének szánt varrottas terítők, vendégeknek és turistáknak szól a kenyérsütés. Csak nehogy az ősi mesevilág alkonyát hozzák a nyugati szelek!

És a Tordai sóbánya most: beépítve, belámpázva.
És a Tordai sóbánya most: beépítve, belámpázva.

Feltételek, felkészülés: Erdélyi utunk előtt alaposan tanuljuk, komoly útikönyvekből és forrásokból készüljünk. Csakis helyi idegenvezetővel, túravezetővel menjünk, kinek a gyökerei ott vannak, aki ismeri a nemzetek közötti és nemzetiségi viszonyokat, és beszéli a helyi nyelveket, kinek ízes a szójárása és vérében a székely humor, aki képes fellibbenteni a csipkét Erdély titkos világáról. Egész Erdélyben, Moldva határáig elég magyarul tudnunk, a vásárokban fizethetünk forinttal. Kerékpáros utazóknak kemény és nem ajánlott ország ez keskeny utakkal, kerékpárutak és padkák nélkül, vad autóforgalommal, rengeteg kóbor kutyával, düledező, ijesztő negyedekkel. Erdély a fotósoknak első osztályú téma!

Kalotaszegi népviseletbe öltözött lányok sorakoznak konfirmálásra egy református templom kapujánál, valahol Kalotaszegen, a kétezres évek elején. A népviselet itt még az élet része, míg nálunk már múzeum és színpad.
Kalotaszegi népviseletbe öltözött lányok sorakoznak konfirmálásra egy református templom kapujánál, valahol Kalotaszegen, a kétezres évek elején. A népviselet itt még az élet része, míg nálunk már múzeum és színpad.

Mit érdemes megnézni Erdélyben? Ha vadregényes fenyvesben, hegyekben szeretnénk túrázni, irány a Bihar-hegység: a Pádis-fennsík és környéke. Őserővel zúgó patakok, a Szamos-bazár átjáróbarlang, a gigantikus szádájú Csodavár barlang. Havasi legelőkkel borított magashegységi táj fogad minket a Fogarasi-havasokban. Ha a főútvonalon megyünk, láthatjuk a Király-hágót, majd Bánffyhunyad palotáit. Kalotaszeg az élő népművészet hazája. Kolozsvár a történelmünk kiemelten fontos városa. Erdély „fővárosa” a festői szépségű középkori Segesvár, a várnegyed Világörökség. Erdélyi kézműves termékek, portékák folyamatos vására Kőrösfőn várja az arra járókat. Szovátán különleges sós tavak és gyógyfürdő. A Hargita hegyein túl pedig Csíksomlyó zarándokhely.

Kitekintő: Erdélyt mindenkinek látnia kell Nagyváradtól Csíkszeredáig!

Felhasznált szakirodalom a „Bevezetés Erdélybe” részhez:

  • Sós, Judit – Farkas, Zoltán (2005): Erdély útikönyv. – JEL-KÉP Bt., Budapest, 456. pp.

Köszönetnyilvánítás: Felejthetetlen Erdélyi útjaimért örök hálám számos szervezőnek, vendéglátónak, barátnak: Édesapám és (+)Bajnok Laci bácsi; Kis Csilla, Szekeresné Zsuzsa néni és Harsány közössége; Vizi-Füredi Mária; doktori ösztöndíjprogram; Sallai R. Benedek és a Nimfea Természetvédelmi Egyesület (Túrkeve); Kiss József és a Holocén Természetvédelmi Egyesület (Miskolc); Péter György-Árpád, Okos-Rigó Hajnal és Okos-Rigó Dénes, Magyarókereke és Kalotaszentkirály csapata, Silvanus Ökológiai Egyesület (Kalotaszentkirály-Zentelke).

Click to rate this post!
[Total: 2 Average: 5]

Találatok: 41

Ökotúrák: természetjárás természetesen, fogalmak és buktatók

Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

Eco-tours: hiking naturally, concepts and pitfalls

VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2022.01.25.

Ebben a blogcikkben a korunkban gyakran, de nem egyértelműen használt „fenntartható turizmus”, „szelídturizmus”, „alternatív turizmus”, „környezettudatos turizmus”, „zöldturizmus” és „ökoturizmus” fogalmait járom körül: dióhéjban magyarázom és rendezem; majd írok az ökoturizmus buktatóiról.

Globális turizmus: Korunkban a turizmus a világ minden táján jelen van, alapvetően pozitív fogalom, a béke iparága, mégis lehet konfliktusforrás, a túlturizmus, tömegturizmus és keményturizmus pedig globális probléma. A turizmus korunk embere számára divatos hobbi, szakma, életmód, lehetőség, problémaforrás, munka, megélhetés, üzlet, iparág. Minél túlterheltebben, hajszoltabban, minél jobb módban és természettől eltávolodottabban élünk, annál nagyobb jelentősége van a szabadidős turizmusnak.

Túlturizmus, tömegturizmus és keményturizmus: A természeti és kulturális értékekkel és a helybéli lakossággal szembekerülő, túlzott embermozgással, járműforgalommal és túlfogyasztással járó túlturizmus, tömegturizmus és keményturizmus nem fenntartható (rablógazdálkodás), így egyetlen országnak és térségnek sem lehet hosszútávú célja.

Fenntarthatóság: A fenntarthatóság (eredetileg „fenntartható fejődés”) fogalma az 1980-as évektől kezdett elterjedni, lényege a jelen igényeinek olyan módon történő kielégítése, amely a következő generációknak is ugyanilyen életlehetőséget hagy. A fenntarthatóság (élni hagyni másokat) minden nép, kor, kultúra, vallás, politika és filozófia általános, egyetemes, vitathatatlan alapértéke kell, hogy legyen. A nem fenntartható civilizációk csak rövid ideig képesek fennmaradni, történelmi példák tanúsítják, hogyan számolták fel önmagukat. Korunk „nyugati típusú embere” sem fenntartható, és mi is az összeomlás lehetőségével szembesülünk.

Fenntartható turizmus, szelídturizmus, alternatív turizmus, környezettudatos turizmus: A fenntarthatóság gondolatkörén belül megjelenő fenntartható turizmus, szelídturizmus, alternatív turizmus, zöld turizmus és ökoturizmus azonban rendezetlen fogalmak. Használatuk nem egységes a szakirodalomban sem, nem világos sem a tartalmuk, sem a jelentésük. Használják ugyanabban és más értelemben, szinonimaként és turizmus-fajtaként, használják divatból, megnyerve a felelős turistáskodásra vágyókat.

Mi a fenntartható turizmus? A fenntartható turizmus megkímél minden érintettet (természeti és épített környezet, lakosság), és a turizmus lehetőségét pedig meghagyja a következő generációknak is. Véleményem szerint a fenntartható turizmus, szelídturizmus, alternatív turizmus, környezettudatos turizmus ugyanazt jelenti, (és nem is érdemes kis különbségek hangsúlyozásával zűrzavart kelteni olyan turisztikai tevékenységek között, melyeknek egyetlen közös céljuk a fenntarthatóság). Elméletileg szinte minden turisztikai ágat lehetne és kellene fenntarthatóan művelni, ahol a fenntarthatóság alapelveire épül a turisztikai kínálat.

Mi az ökoturizmus? Az ökoturizmus (korábban zöldturizmus) talán a leggyakrabban használt fogalom a turisztikai piacon: ökoturisztikai kínálat. A fenntartható turizmuson belüli ökoturizmus sajátossága, hogy természeti, természetközeli tájakra irányul fenntartható módon. A természeti turizmus is a természeti, természetközeli tájakra irányul, de nem feltétlenül fenntartható módon (például óriási, luxus óceánjáróval, autóval). Az ökoturizmus fogalma 1970–80-as években jelent meg, de máig nem egyértelmű és egységes a használata. Az ökológia tudomány nevéből átvett „öko” előtag egyáltalán nem szerencsés véleményem szerint sem a turisztikában, sem más üzletágakban, mégis ez került leginkább köztudatba.

Milyen az ökoturizmus? Az ökoturizmus számára a természet és a hozzá kapcsolódó kultúra jelenti a vonzerőt, nem a nagy látványosságok. Kis létszámú, nem tömeges. Tudatosan ismeretszerző és tudatosan természetvédő jellege van, egyenletesebb eloszlású, kevésbé szezonális. Haszonhoz juttatja a helyi őslakosságot és a természetvédelmet, egységében kezeli a tájat. Az ökotúrázók izomerővel, vagy természeti erők megzabolázásával mennek természeti környezetbe természetbarát szemlélettel, környezetbarát eszközökkel, élményekért és megfigyelésekért, kis csoportokban.

Ökoturisztikai ágak: Természetjáró turizmus (gyalogos természetjárás), kerékpáros turizmus (túrakerékpározás; hegyi, alföldi), víziturizmus (evezős, vitorlás, folyami, tavi, tengeri, vadvízi, úszó), magashegyi turizmus (hegymászás, gleccsertúrázás, via ferrata), lovasturizmus, síturizmus, barlangászás, falusi turizmus, gyógyturizmus, vallási turizmus, légisportok (sárkányrepülő, siklóernyő) stb.

Az ökoturista vendég a természetben: Minden emberi jelenlét hatással van a környezetre, ugyanakkor a természet része az ember, a természet az emberrel együtt értelmezendő. Egyedül a legmagasabb természetvédelmi fokozatot kiérdemlő rezervátumok, magterületek, fokozottan védett területek azok, melyektől esetenként indokolt az embert teljesen távol tartani, és erre a korunkra rendkívül beszűkült és befolyásolt életközösségek miatt van szükség. Az őslakosság évezredes alkalmazkodással szokott a földjéhez (természeti népek, ősi törzsek, őslakos népcsoportok), ahol hatalmas tudást felhalmozva és biológiailag alkalmazkodva harmóniában él a számára otthont nyújtó természettel. A helyi őslakosság tekinthető házigazdának, akik otthon vannak, míg az ökoturista is csak vendég, átutazó a természetben.

Az ökoturizmus buktatói: Eleve nehéz kifogástalanul fenntarthatóan túrázni és ökoturistaként viselkedni egy hibásan felépített, nem fenntartható világban. A hagyományos, természetközeli paraszti gazdálkodásból kiszakítva évtizedes marketing, átnevelés és üzletpolitika szoktatott bennünket a kényelmi–fogyasztói társadalom rossz szokásaihoz, amelyek globális problémákhoz vezettek. Ezektől nem könnyű megszabadulni, nehéz őket távol tartani, sőt olykor észrevenni is.

Közlekedés: A turizmus, túrázás első lépése eljutni valahová, a közlekedés, utazás. A téma összetettsége és bonyolultsága miatt most csak a természeti területek országon, hazánkon belüli megközelítéséről írok. Évtizedes tapasztalatokkal tudom alátámasztani, hogy hazánkban túrázás céljából minden viszonylatban, lakóhelyünkről bármelyik természeti területre el lehet jutni csak közösségi közlekedést használva. Ez azonban nem mindig egyszerű, tartogat kihívásokat: korán kelni, menetrendhez igazodni, átjutni a fővároson, rizikós átszállást elérni vagy lekésni, várakozni, gyalogos szakaszokat közbeiktatni, az utazáson ivóvíz és mosdó igényeket megoldani stb. Az árát, a viteldíjat tekintve nem olcsó, de lehetnek kedvezményeink, és ha az autó teljes költségével (üzemanyag, díjak, karbantartás, amortizáció) számolunk, több fő esetén sem olcsóbb az autó. Számos oka van annak, miért lett divatos a veszélyesebb, szennyezőbb autóval indulni egy túrára, legyen az a település szomszédságában, vagy az ország túloldalán, és ez a természetben is látványos: autók parkolnak mindenhol, a természet belső területein is, megtelnek az útszélek és a parkolók, dugók is kialakulnak. Autóval érkezve nem beszélhetünk ökotúráról, akkor sem, ha a túrafelszerelésünket vagy túrakerékpárunkat vitettük autóval. Főleg nem lehet ökotúra, ha az autó a vízpartig, vagy fel a hegyre, fennsíkra juttatta a túrázót, eszközeit. És elveszi a túra lényegi részét és szépségét, hiszen a túra célja maga az út és az odajutás munkája, küzdelem önmagunkkal és az elemekkel. Az ökotúrázó helyhez illő, fenntartható közlekedéssel és sebességgel induljon útnak.

Felszerelés: Korunkban a turisztikai technika piacának kínálata alapból mesterséges, szintetikus műanyagokkal van tele, ahol az anyagok visszaforgatása nem megoldott. A ruházattól a kütyükig, hulladékként minden problémás. „Örökéletű” műanyagok, veszélyes fémek. Ezek hulladéka nyilván nem köthet ki a természetben, a lemerült elemek sem, de mikroműanyagok, zsírok és kioldódó anyagok szennyezhetnek. A hulladéktermelés globális probléma, ahol az anyagok körforgása nem valósul meg, ezt azonban végképp ne a turizmus számlájára írjuk.

Étkezés, csomagolás: A környezettudatos vásárlás és csomagolás elvárható az ökoturizmustól, a helyes választás számon kérhető. Például konzervek helyett szalonna és kolbász; csomagolt tartós pékáruk helyett friss pékáru, kekszek; PET-palacos ásványvíz helyett termosz, kulacs, forrásvíz; alufólia helyett textilkendő és papírszalvéta. Hosszú élettartamú evőeszközök, étel-ital tartó edények és dobozok, mosható kendők, elszennyeződés után gyújtósnak használt papírok, hazavitt és szelektíven gyűjtött zacskók. A betétdíjas visszaváltás visszaszorítása, az elvi hibás szelektív hulladékgyűjtés és a társított csomagolások elterjedése nem a turizmushoz köthető. Korbetegség és divat azonban, hogy flakonos ásványvízzel, műteával, aludobozos gyümölcslével és energiaitallal indulnak kirándulni a kristálytiszta források közé, kombidobozos italokat, csomagolt, tartósított péksüteményeket osztanak erdei iskolákban, alufóliába csomagolnak, és ezek gyakran a természetbe, tűzbe kerülnek – ökotúrán ilyenek nem történhetnek.

Kitekintő: Mások is foglalkoznak ökoturizmussal: hamarosan.

Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

Találatok: 9

A nagyvárosi közlekedés evolúciója

Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

The evolution of urban transport system

VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2022.01.21.

Változó világunk: Gyorsan változó világban élünk, a változás üteme pedig egyre gyorsabb. Mintegy 30 évenként teljesen átrendeződnek a dolgok körülöttünk, ez látványosan elénk tárul az emlékek és a régi városképek tanulmányozásával. A közlekedés rohamos fejlődésen esett át az utolsó 100 évben, és egyáltalán nem egyértelmű, hogy a fejlődés előre mutatott. Nézőpont kérdése, hogy mit tekintünk fejlődésnek. Korunkban az egyén kényelmét, szabadságát és függetlenségét tekintik értéknek, de hosszútávon fontossági sorrendben ezek elé kerül az élhető város és a fenntartható közlekedés célkitűzése. Az archív fotókat elemezve olyan életvitel rajzolódik ki előttünk, amelynek megvalósítása ma hangzatos nevekkel illetett célkitűzés lehetne: sokan szeretnénk olyan városban élni, mint a sárguló képek „fejletlen” világában.

Közlekedésfejlődés és közlekedéstörténet: A technikatörténet fontos fejezete a közlekedéstörténet. A közlekedésfejlődés tetten érhető minden egyes város történetében. Mivel a technikai találmányok és a mérnöki vívmányok szinte minden településén megjelentek, a jelentős változások nagyjából egy időben, legalábbis egy korszakban történtek mindenhol. Szinte ugyanaz zajlott a világ minden táján némi időbeli eltolódással, sőt meghatározóak a divathullámok a mai napig. A technika fejlődése nem állt meg, a történelemnek sem lett még vége, a Földön jelenleg elterjedt városi közlekedési rendszer nem az utolsó állomás. Annál inkább így van, minél problémásabb a jelenlegi helyzet, az autókorszak. Néhány országban azonban túlléptek az autókorszakon, és már mindenhol szerepet játszanak az új idők trendjei, a jövő irányvonalai kirajzolódni látszanak.

Korszakok: A nagyvárosi közlekedéstörténet főbb evolúciós állomásainak, szakaszainak megállapításához elegendő a jelentősebb városok történetének ismerete. Ebben a blogcikkben saját véleményt és korszakolást fogalmazok meg.

1. Városi ősutak kora: Természetes, többnyire terepidomok által vezetett utak a „városi ősutak”, például völgytalpakon, vízfolyások mentén. A nagyvárosok kialakulásának helyei nem ok nélkül valók, az ősi városmagok gyakorta egy-egy víz mentén létrejött útkereszteződés köré épültek. Ezeket a földutakat, kőutakat és a kialakuló úthálózatot gyalogosan és szekerekkel használták, itt vonultak a háziállatok is. Mai szemmel nézve nyüzsgő, de csendes falusias élet zajlott itt. Példák: ókori és középkori típusú városokban, a jelenlegi városok között erre már aligha találunk példát.

2. Kezdeti vegyeshasználatú (multimodális) városi utak kora: A városi ősutak használata az újonnan megjelenő közlekedési eszközök elterjedésével változott meg. Omnibuszok, kerékpárok, villamosok, automobilok, motorkerékpárok voltak a technika vívmányai. Az útburkolat is fejlődött, elterjedtek a kövezett, macskaköves utak. Rajtuk közlekedtek a gyalogosok, az állatok és a szekerek is. Ebben a rendszerben minden járműnek helye volt az úton, a forgalom enyhe és elviselhető volt, mai fogalmakkal élve élhető település és fenntartható vegyeshasználatú (multimodális) közlekedés uralkodott, bár már az első autók és motorok is szennyezték a levegőt. Példák: Európa városai az 1800-as években, az 1900-as évek első évtizedeiben.

3. Autóközpontú városi utak kora: A fejlődés a a helyigényes és területfoglaló jellegű személyautók irányába tolódott el szép lassan. A személygépkocsik fokozatos elterjedése nyomást gyakorolt a városokra. A kezdeti vegyeshaszálatú (multimodális) városi utak egyre meghatározóbb elemei lettek a gyorsabban haladó, zajos, pöfögő gépjárművek, de ekkor még nem okoztak jelentős gondot. Az autókat nyilván a tehetősebb emberek használták, megkönnyítette az életüket, a többi városlakó pedig inkább elszenvedője lett a megjelent zajnak, füstnek és balesetveszélynek. Példák: Európa városai kb. az 1900-as évek közepén.

4. Forgalomnöveléses autóközpontú városi utak kora:
4.1. Autósítás kora: A korszak első felében az autóközpontú városi utakat anélkül is elkezdték fokozni és kiterjeszteni a városokra, hogy azt a forgalomnövekedés feltétlenül indokolta volna. Forgalomtechnikai eszközök fejlesztésével és útszélesítésekkel, többsávosítással dolgoztak, az aszfaltutak megjelenése pedig gyorsította a forgalmat. A városokat módszeresen adták át az autók uralmának, méghozzá szinte erőszakkal, áldozatok árán: vízfolyásokat csatornásítottak és fedtek le, kétsávosítottak, villamosvonalakat, kisvasutat, kerékpárutat számoltak fel, városrészeket (lakónegyedet, temetőt) vágtak át útépítés céljából, a főutakat bevezették a város szívébe, szép terekből is autóparkolókat csináltak. Az ekkori szemlélet szerint egy város legfőbb értéke a jól autózhatóság. Az autókultúra divathulláma Los Angeles városából, az USA-ból, Észak-Amerikából indult világhódító útjára, és a mai napig nehezen tudnak elszakadni tőle. Egyre kiterjedtebb forgalmi dugók, a civilizációs ártalmak megnövekedése és élhetetlen városok kialakulása jellemzi helyhiánnyal, jelentős utcazajjal, légszennyezéssel és balesetveszéllyel. A korábbi fenntartható közlekedéstípusok kiszorultak és másodrangúak lettek, cikkcakkos nyomvonalat kaptak, a gyalogos közlekedés nehézkessé vált. Az autó vágyott státusszimbólum lett, az emberek leszoktak a mozgásról. Példák: Hazánk városai kb. az 1960–80-es években.

4.2. Együttes közlekedésfejlesztés kora: A korszak második felében az autóforgalom ártalmai miatt elkerülőutakat, belvárosi sétálóövezeteket és csillapított forgalmú területeket hoztak létre. A tömegközlekedés ajánlatai azonban nem meggyőzőek az autós tömegek számára, az új, másodlagos, színvonaltalan kerékpárutak sem zavarhatják az autóforgalmat – vagyis az autóforgalom és kiépítettsége változatlanul növekszik. A megjelenő beváráslóközpontok és plázák rendkívül rossz hatással vannak a közlekedési állapotokra, a belvárosi és lakótelepi parkolók, a forgalomtechnikai fejlesztések mind az autók számának további növekedését támogatják, szorgalmazzák. Megjelenik a környezeti nevelés, a zöldebbre váltás népnevelő biztatása, de anyagi és technikai ösztönzés, a választás valódi lehetősége még nincs mögötte. Példák: Hazánk jelenlegi közlekedésfejlesztési szakasza az 1990-es évektől kezdődően.

5. Fenntartható vegyeshasználatú (multimodális) városi utak: A forgalomnöveléses autóközpontú városi utak rendszere nem fenntartható és zsákutcába vezet. Az autós kiépítettség fejlesztése képtelen lépést tartani az autók számának növekedésével és a forgalomnövekedéssel, közben elfogy a hely. Egyre több szakaszon, egyre gyakrabban és tovább tartó forgalmi dugók alakulnak ki, a fővárosokban városképi elemmé válik a dugó. A világon mindenhol rájöttek arra, hogy a közösségi és a kerékpáros közlekedés lehet a közlekedési csőd jó megoldása. Szemmel látható és átütő sikert azonban csak ott arattak, ahol ezt a felismerést komolyan gondolták. Dánia és Hollandia a közlekedési szokások gyökeres átalakításával jöttek ki az „autócsapdából”, létrehozva ezzel az országaik új lüktető, jellegzetes, sportos, egészségtől duzzadó arculatát. A kerékpárt tették a városok első rangú járművévé, az autók elé. A közösségi közlekedés hálózatát, járatsűrűségét és tarifarendszerét, kedvezményrendszerét is az autók elé helyezték, család és vendégek esetében is. A végállomásokon, közlekedési csomópontokon P+R parkolókat hoztak létre, sok ezer kerékpár befogadására alkalmas parkolókat. Virágkorukat élik a belvárost és agglomerációt összekötő, behálózó villamosok–vasutak. A fenntartható vegyeshasználatú (multimodális) városi utak forgalomáteresztő-képessége az autóközpontú városi utak háromszorosa, a városok újra élhetővé váltak: lecsökkent légszennyezés, szinte megszűnt utcazaj, lecsökkent balesetveszély, javuló népegészség, és mindenki gyorsan célba jut. Példák: Dánia, Hollandia.

Értékelés: Utólag már könnyen megállapítható, hogy a technika fejlődésével nem járt együtt a rendszerszemlélet fejlődése. A „fejlődés” következményeit sosem ismerik fel az elején, amikor még át lehet gondolni a haladás irányát. A műszaki és környezeti tudás gyarapodása mellett továbbra is a rövidtávú és az egyéni érdekek mentén történő gondolkodásmód érvényesül – mással nem magyarázható egy nagyváros autós bővítése, miközben a világban már épp ez ellen küzdenek. Például Kína zsúfolt városaiban tömegek kerékpároznak, de a szemükben „magasabb életszínvonalat” képviselő autóra váltanak, amint megtehetik. Magyarország autópálya építései és városi parkolóbővítései mögött is messze elmaradnak a fenntartható közlekedés fejlesztései, ennek megfelelően a hazai lakosság szemében az autó továbbra is az élet alapja. Mindkét ország közlekedésfejlesztése a zsákutca felé tart, a kezelhetetlen dugók elkerülhetetlenek. Valószínűleg akkor fordul a fejlődés fenntartható irányba, ha már leértek a gödör aljára, mint például Hollandia. Úgy tűnik, minden országnak végig kell menni a közlekedés „evolúciós útján”, és nem képesek mások kárából tanulni és kihagyni egy felesleges szakaszt.

Tanulságok: Könnyű belátni, hogy hely nem lesz több a városokban, és minél nagyobb népsűrűségben, minél több ember siet egyéni térfoglaló módszerekkel, annál lassabban halad a forgalom összes résztvevője, és halmozódnak a civilizációs ártalmak. (A civilizációs ártalmak terhelik az államkasszát, növelik a GDP-t.) Kettős irányban sem lehet egyformán fejleszteni a korlátozott hely miatt, az autós ágazat pedig erőszakos helyfoglaló. Közösségben közösségi, a köz egésze által hozzáférhető, árában és útvonalában ösztönző közlekedést kellene megteremteni, és az egyéni közlekedésmódok közül csak azt támogatni, amely a köz érdekei számára pozitív, nem negatív hatású. Nagyvárosokban a hatalmas térigényű autóközpontú közlekedés a legtisztább motorral sem lehet fenntartható. A fenntartható közlekedés, élhető városok iránya az autókat kiváltó közösségi közlekedés és a koppenhágai típusú kerékpárfejlesztés.

Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

Találatok: 6