Nagy Nyári Tervek: Mitől felejthetetlen egy utazás?

Nagy Nyári Tervek: számos fontos elem együttes megléte teszi felejthetetlenné a nyári utazásunkat, hogy megvalósíthassuk az álmaikat.

Great Summer Plans: What makes a travel unforgettable?
VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2022.07.26.

Nyár és szabadság: A nyár a szabadságok ideje, a szabadság pedig a nyaralások ideje. A munkaidőszak mindenkinek húzós, a szabadságot mindenki várja, sőt sokan hónapokig tervezik–szervezik és gyűjtenek rá. Társadalmunkban minden túlhajtott és szélsőséges, elvesztünk a hajszolásban. Sokan túl sokat dolgoznak, túl sokat keresnek és túl kevés idejük marad élni, míg túl sokan túl kevés lehetőséghez jutnak és túl keveset keresnek – nyílik a társadalmi olló, egyre nő a távolság gazdag és szegény között. (Talán megoldást jelentene erre a több munkaerő foglalkoztatása, a hatórás munkanap, négynapos munkahét, több szabadság és egyenletesebb fizetés.) De a szabadság és a feltöltődés mindenkinek jár és mindenki számára fontos, készüljenek a Nagy Nyári Tervek.

Nagy Nyári Tervek: Sosem lehetett olyan könnyen utazni és sosem volt annyi szervezett utazás, mint korunkban, (eltekintve az utóbbi évek válságok miatti hanyatlásától). Szabadidejükben tömegek indulnak valamerre, így lett a turizmus iparág, fontos bevételi forrás és megélhetés, valamint globális probléma. A környezeti hatásai miatt feltétlenül szükséges korlátozni, de alapvetően jó dolog (a béke iparága), mert a más tájak megismerése önmagában ártatlan szándék és értékteremtő lehetőség minden érintett számára. Az emberek jelentős hányada szeret utazni, a szabadságukat a legtöbben nyáron veszik ki, ahol megvalósíthatják a Nagy Nyári Terveiket, kedvük és lehetőségeik szerint. Egy remekül sikerült utazás pedig akár egész életre emlékezetes és meghatározó lehet. Az utazásra úgy költünk, hogy közben gazdagabbá válunk – ha jól szerveztük. Az utazási célok és módok azonban igen sokfélék, az utazó turisták csoportokba rendezhetők.

Nyári utazók: A vakációs nyári turizmus sokszínű, mint az emberiség, a végső cél azonban mindig ugyanaz: pihenés, feltöltődés (rekreáció), élményszerzés, Nagy Nyári Tervek. A nyári utazók alábbi csoportosítása a saját megfigyeléseimen alapul:

1. Wellnessezők: A wellnessezők többnyire közeli, vagy akár igen távoli célhelyekre (desztináció) utaznak, szuperpasszív turistaként az idejük nagy részét vagy egészét töltik a szálláshelyen, ahol a wellness szolgáltatásokat veszik igénybe, pihenés és fogyasztás jellemzi őket, a felsőosztály számára érhető el (luxusturizmus).

2. Üdülők: Az üdülők általában országon belül utaznak, jellemzően hegyvidéki vagy vízparti célhelyekre, ahol passzív turistaként kevés helyváltoztatással időznek, pihenés és fogyasztás jellemzi őket, a középosztály számára is elérhető tömegturizmus (pihenés üdülőkben).

3. Nyaralók: A nyaralók országon belüli és kívüli célhelyekre, akár a Föld túloldalára is elutaznak, ahol aktív vagy passzív turistaként a pihenést és fogyasztást kisebb-nagyobb, egynapos utazásokkal színesítik, a tömegturizmus zömét teszik ki, az alsó–közép–felsőosztály egyaránt elérheti (pihenés és kirándulás a nyaralóhelyeken és környékén).

4. Körutazók: A körutazók változatos célhelyeket keresnek fel, ahol aktív turistaként egynéhány napot töltenek, pontról pontra vándorolnak, számos látnivalót felkeresnek, hozzájárulnak a tömegturizmushoz, az alsó–közép–felsőosztály egyaránt elérheti (kerékpáros, motoros, autós, buszos kirándulás).

5. Túrázók: A túrázók nehezen megközelíthető és távoli célhelyeket is felkeresnek, ahol szuperaktív turistaként kalandkereső, felfedező jellegű csillagtúrákat, körtúrákat vagy vándortúrákat tesznek különböző szakágakban, a legeldugottabb helyeken is felbukkanhatnak, a szervezésük bonyolult és igen költséges is lehet, helyenként tömegturizmust okoznak (természetjárás: túrázás).

Álmok és tervek: Az álmok és tervek szövögetése, az újabb és újabb célok kitűzése alapvető emberi jellemvonásunk. Igazán szegény ember, akinek még álma sincs. Az álmokat pedig valóra kell váltani – előbb vagy utóbb, meg kell találni a módját, hiszen ezért élünk. Mondhatjuk, hogy a lehetőségeink határain belül tervezgessünk, de aki nem is akar, nem mer nagyot álmodni, nem is ér el majd semmit. Az elért eredmények és a megvalósult álmok, Nagy Nyári Tervek tehetnek elégedetté és kiegyensúlyozottá. A családi–társadalmi–technikai és anyagi körülmények azonban kijózanítóak. Kikapcsolódásra, feltöltődésre és élményekre azonban minden embernek szüksége van – és mindenki álmodhat, tervezhet olyan célt magának, amit el is tud majd érni.

Pénzkeret és élményszint: A szabadság eltöltését és a Nagy Nyári Terveket a legtöbben alapvetően pénzkérdésnek tekintik. Az igaz, hogy minél tehetősebb (gazdagabb) valaki, annál lazább, tágabb keretek között tervezhet, de általában annál kevesebb a szabadideje. Az viszont nem igaz, hogy a nyári élményszerzés a pénztől függ. A lakóhelyünktől, a fantáziánktól, a kíváncsiságuktól, az ismereteinktől, az erőnlétünktől és a bátorságunktól függ elsősorban, mit tudunk kihozni a szabadságunkból, szinte teljesen függetlenül az anyagi helyzetüktől. A szabadság és a nyár élménye ingyen „jár” mindenkinek. A felfedezés és a megismerés élménye ugyanúgy elérhető a szomszéd településen, mint a túlféltekén. Számos dolgot sokkal közelebb is megtalálunk, mint gondolnánk. Csak akkor érdemes messzire menni, ha kifejezetten az ottani egyedi jelenség érdekel, ami más, mint amit a közelben elérhetünk.

Közelre vagy távolra? Nem igazán van értelme messzire utaznia annak, akinek gyenge a honismerete és a közeli helyeket még nem járta be valamennyire. A viszonyítási alap mindig a környékbeli, a hazai, amely nélkül aligha értelmezhető a távoli helyek tapasztalata. Előbb ismerjük meg a saját településünket, majd a környéket, aztán a vármegye, országrész főbb nevezetességeit, utána az országot. Ezeket követően induljunk a környező országokba, utazzunk a földrészünk neves pontjaira, aztán esetleg még távolabbra. Különösen gyerekek esetében javaslom ezt a sorrendet. Megfigyeléseim szerint a gyerekek legtöbbször alig tudnak visszaidézni valamit a célhelyről, ahol jártak, földrajzi neveket is alig lehet belőlük „kiszedni”. Honismeret nélkül utazgatni csak gyökértelen és értelmetlen, kozmopolita kalandozás. Egyébként pedig oda menjünk, ahová éppen lehet vagy kell, használjunk ki az épp kínálkozó lehetőséget, mert rendszerint nem tér vissza és tán sosem lesz többé…

Luxus vagy fenntarthatóság? Korunk turisztikai kínálata egyre inkább a luxus felé mozdult el, szerény szolgáltatásokat alig találunk. Egy utazás során mindenki pihenni szeretne és jól érezni magát, de a luxus ettől jóval több. A fényűző, környezetébe nem illő szálláshelyek megépítése és üzemeltetése csapás a környezete számára. A luxus irgalmatlan energia- és vízigényű, rengeteg hulladékot termel, jócskán hozzájárul a helyi (lokális) és a földi (globális) problémákhoz. Az „elkölthetetlen” mértékű jövedelmet el „kell” költeni valamire, a már megszokott szintet leadni pedig nehezen megy. A szolgáltatók olykor bármire képesek, hogy irreálisan magas árakat is elkérhessenek a felsőréteg turistáitól, a prémium vendégektől. Mögöttük környezetszennyező „fekete” energiatermelés, hegyekben álló műanyag- és élelmiszerhulladék, túlhalászott tenger, túlcsapolt vízkészlet és elszegényedett, háttérbe szorult helyi őslakosság szokott lenni – ez mind fizetség a luxusért. A környezeti válságok korában egyre kevésbé ízléses és népszerű a dőzsölés, az irritáló luxus. Ezzel párhuzamosan egyre több turisztikai szolgáltató igyekszik fenntarthatóan üzemelni.

Mitől felejthetetlen egy utazás? Az egészséges jólét hozzájárul az élményhez és a pihenéshez, míg a luxus valódi értéket nem ad az utazáshoz. Ha minden működik és simán megy, az önmagában még kevés. Számos fontos elem együttes megléte teszi felejthetetlenné az utazásunkat:

• Új terület: Olyan helyre menjünk, ahol még nem voltunk, számunkra új térségbe, új városba, új országba. Magyarország olyan hihetetlenül változatos, hogy új és meglepően érdekes helyet akár 50 kilométeres körzetben is találhatunk. Az „új” és az „első” érzése mindig maradandó élményt okoz.
• Legalább 1 hét: Kell pár nap, hogy a hazai gondokból kiszakadva belefeledkezhessünk az újba. Legalább 1 hét kell ahhoz, hogy otthon érezhessük magunkat és elvegyülhessünk a meglátogatott térségben, megfigyeléseket tehessünk. A rohanó világra tervezett „csobbanás”, a „miniüdülés” és a „hosszú hétvége” programok ehhez kevesek.
• Tenger és hegy: Nem vagyunk egyformák, nem ugyanaz vonz bennünket, a tenger és a magashegység is csak azért izgalmasak annyira számunkra, mert a történelmük során mindent elvesztettünk ezekből. Bárhová is megyünk, lássuk a természet hatalmas és végtelen tájait, ez lehet óriási barlang vagy végtelen síkság.
• Éghajlat és időjárás: Ha igazán új helyre utaztunk, akkor az éghajlat is eltérhet az otthon megszokottól. Mások a hőmérsékleti viszonyok, más a páratartalom, más jellegű a légmozgás, a felhőzet és a csapadék, más a hőmérséklet napi járása, a nap is máskor kel és fekszik, és még a csillagok állása is más. A éghajlat és az időjárás kihívásai ellen a helybéliek ősi módszereivel igyekezzünk védekezni. Minél többet bújunk az energiafaló légkondicionálók alá, annál kellemetlenebb kijönni alóla. Az éghajlat hatása az élmény szerves része.
• Nagyváros, főváros: Keressünk fel egy nagyvárost vagy a fővárost akkor is, ha a világ végére mentünk, távolra a városok zajától. Lássuk a helyi nyüzsgést, üzleteket, piacot, a táj vagy ország nagy és előkelő tereit, épületeit, és lehetőleg menjünk el egy múzeumba. Figyeljük meg a helybéliek szokásait, a közlekedési rendszerüket, és lehetőleg mindent próbáljunk ki.
• Bazárok: Bazárokat ma már nem kell iránytűvel keresni, úton–útfélen belebotlik a turista, és kerülik, akiknek már csömörük van az ömlesztett gagyiságok kelletésétől. A helyi büszkeségeikről és a vendégekhez való viszonyukról viszont rengeteget elárulnak, úgyhogy érdemes rászánni némi időt.
• Természeti kincsek: A földfelszín formakincse roppant változatos, más alapkőzeten más külső és belső erők mindenhol tudnak új formákat mutatni. Az élővilág mindenhol tartalmaz jellegzetes flóra- és faunaelemeket, amelyeket nyitott szemmel járva biztosan megpillanthatunk. A különleges fák, virágok, hüllők, emlősök és madarak a helybéliek büszkeségei, így könnyen kapunk útmutatást vagy akár szervezett programot. A kisebb fajok felfedezése már szemfüles utazót igényel. Hatalmas élmény szemtől szembe látni egy számunkra különleges élőlényt!
• Nemzeti konyha és ételek: Mindig a helyi jellegzetes ételeket keressük, egy valamirevaló élelmiszerbolt és étterem ezeket nyomatékosan feltünteti. Semmi szükség a „kontinentális reggelire” és a már globálissá vált gyorsételekre, ha ugyanolyan lendülettel helyi kaját is kaphatunk. Akkor is próbáljunk ki néhány helyi ételt, ha nincs pénzünk egy egyhetes éttermezése. A helyi ízek, a táj adta élelmiszerek a tapasztalat és az élmény fontos részét képezik.
• Este, zene és mulatás: Az esti forgatagot sem kell nagyítóval keresnünk, ha turistaként időzünk valahol. A helyi zenét, táncot és mulatságot nem titkolják a látogatók elől, ez esetben ne meneküljünk el előle. Az esti csavargással azonban csak óvatosan, ebben nagyon ki kell kérnünk a helyiek tanácsait és komolyan venni a turistáknak szóló javaslatokat.
• Gyalogtúra, kilátóhely: Egy kisebb gyalogtúrát akkor is vállaljunk be, ha egyébként távol áll tőlünk, mert nem vagyunk túrázók. Ilyenkor egy kilátóhelyet célszerű becélozni, ha van. Valamilyen kilátást mindenhol találhatunk, ha kitartóan keresünk.
• Vasárnap: Utazóként töltsünk el egy vasárnapot a célterületen, akkor is látogassunk el egy templomba, ha otthon egyébként nem szoktunk. Nincs olyan település és ország, ahol valami meglepetést, helyi szokást meg ne figyelhetnénk, és ez az élményünk fontos része.
• Idegenvezetés: A szervezett utazásokon rendszerint van idegenvezetés, azonban sokan önszervezésben mennek. A felkészüléshez ma már tucatjával találhatunk forrásokat, egy profi idegenvezető munkája azonban semmilyen felkészüléssel és guglizással nem pótolható, különösen a helybéli idegenvezető tudása! Egy jó idegenvezető olyan rálátással rendelkezik, olyan „kis utcákat” is ismerhet, olyan történeti tudása van a területről, hogy bárkiből turistát tud csinálni a saját városában – mert ez egy önálló szakma. Szóval vegyünk igénybe idegenvezetést, ha van rá lehetőség.
• Amit hazahozunk: Utazáskor ösztönösen vásárlunk, mert valamit venni kell, vinni kell majd haza. Amit (csak) ott érdemes venni, amit régóta szeretnénk, ami annyira jellegzetes, ami ott a legjobb, ami megtartható vagy odaadható emlék lesz, ami majd elfogyasztható vagy megőrizhető otthon, ami ajándékként adható. Az úti vásárlás a szuvenírnél kezdődik, és a bevásárlóturizmusban teljesedik ki. Van, akinek elég egy hűtőmágnes, van, akinek kincs kell. De a messziről hozott tárgy nem illik majd az otthonunkba, és a sok szerzemény jellegtelenné vagy giccsessé teheti a lakásunkat, könnyen kacattá válhat – szóval ésszel vásároljunk. Valamit azonban mindenképp hozzunk a felejthetetlen utazásunkról: apróságot, amin otthon is megakad a szemünk, emlékeinkhez emléktárgyat, a történeteinkhez rengeteg fotót.
• Személyes tervek: Az előzőekben felsorolt általános javaslatok kiegészülhetnek a saját személyiségünkből fakadó személyes tervekkel a bélyeggyűjtéstől a horgászatig. A személyes tervek, a bakancslistánk megvalósítása a Nagy Nyári Tervek büszke része lehet.

Kitekintő: Az „Utazás – Túra – Fotó” kategória Nagy Nyári Tervek összefoglaló blogcikkeit tartalmazza. Felejthetetlen nyári szabadságot és utazást kívánok!

Visits: 35