A világméretű környezeti–társadalmi gondokat mutatom be tömören, amely átfogóbb az eddigieknél: a 13 legsúlyosabb globális probléma.
The 13 most serious global problems (issues)
VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2022.01.07. Frissítve: 2023.10.31.
Globális gondjaink
A Föld és az ember problémái
Bevezetés a globális problémákba
A globális problémák, bolygóméretű gondjaink többé-kevésbé közismertté váltak – ezért lett beszédtéma; egységes felsorolásuk, listázásuk azonban nincsen – ezért lett vitatéma. Jelen blogcikkben a világméretű környezeti–társadalmi gondokat mutatom be tömören a saját rendszerezésemmel, amely átfogóbb az eddigieknél: a 13 legsúlyosabb globális probléma, 13 globális problémakör. Mivel ezek általános ismeretek, a környezettudományok okleveles szakértőjének számítok és „a csapon is ez folyik”, konkrét szakirodalmat nem tudok megnevezni. Itt nem is szükséges hivatkoznom, de minden állításom ellenőrizhető.
Bolygóméretű gondjaink (globális problémák)
Környezetátalakítás
Az ember az ősidőktől fogva átalakítja a környezetét, melyhez mostanára hatalmas tudás és fejlett technológia áll rendelkezésre. A történelem szomorú tanulsága, hogy az emberiség minden tudomány és technika ellenére képtelen társadalmi szinten, rendszerszinten gondolkodni és hosszútávon működőképes, bölcs lépéseket tenni. Ez pedig a Föld minden részén jelentkező környezeti–társadalmi gondokhoz vezet: globális problémák.
Környezetpolitika
A politika és a gazdaság, a vezetők és a döntéshozók elsőre a rövidtávú, nemfenntartható megoldásokat választják, amit csak évtizedek, évszázadok elmúltával bírálnak fölül. Hatalmas össznépi igény és társadalmi tehetetlenség, rossz vezetői és polgári döntések sorozata akadályozza, lassítja kilábalásunkat a globális problémákból olyan esetekben is, ahol a tudomány és a technika kínált megoldást. Míg a természeti népek környezetpolitikáját az ősi tapasztalatok és tisztelet határozza meg, a jóléti társadalom környezetpolitikája a kényelmen és a fogyasztáson alapul. A társadalmi tehetetlenség a megrögzött szokásokban és megélhetési formákban van jelen.
Emberi jellem
Az ember sajnos alapvetően önző és rövidlátó élőlény (a történelem tanulsága szerint vezetői szinten is), a cselekedeteiben hajlamos csak a saját életének pereméig látni, ahová legfeljebb a szűkebb családját és ismeretségi körét sorolja. Ebből eredően a tudomány és a technika vívmányai is hamarabb terjednek el és épülnek bele a kultúrába világszerte, minthogy felismerjék és megelőzzék az általuk okozott globális környezeti problémákat. A fenntartható gondolkodásmód sajnos örökös lépéshátrányban van. Történelmi távlatból nézve az ember jelleme sajnos kiábrándító.
Fenyegető tényezők
Az emberiséget a Föld minden táján természeti (nem tőlünk függő) és környezeti–társadalmi (tőlünk függő) tényezők fenyegetik: éghajlatváltozás, természeti katasztrófák, környezeti katasztrófák, radioaktív (nukleáris) szennyezés és veszély, (világ)járványok, a biotechnológia veszélyei (géntechnológia, génpiszka), molekuláris nanotechnológia, vegyi anyagok (kemikáliák, mérgek), elektromágneses sugárzás (mikrohullám, elektroszmog). Világméretű környezeti–társadalmi gondjaink átfedik egymást, számos globális probléma egymással is ok-okozati összefüggésben van. A „minden mindennel összefügg” ebben a formában nem igaz, hanem csak “bulvár blöff, bölcsesség”. A valós, létező összefüggéseket kell felismernünk a tudomány módszereivel.
Megoldás: a fenyegető tényezők és a globális problémák kihívásainak megoldásához alapvető, első lépés az oktatás korszerűsítése, legelső körben az iskolák fenntarthatóbbá alakítása (a jó példa tanító hatása) és a környezeti nevelés.
A 13 globális problémakör
1. globális probléma: Az ember által okozott éghajlatváltozás (klímaváltozás, globális felmelegedés)
Napjainkban a legközismertebb, legtöbbet emlegetett globális probléma. Időjárási szélsőségek, az éghajlati övek eltolódása, csapadékcsökkenés vagy csapadéknövekedés, kiszámíthatatlanabb időjárás, olvadó gleccserek és jégsapkák, emelkedő tengervízszint, eltűnő szigetek, mezőgazdasági terméscsökkenés, átrendeződő élővilág, csökkenő biológiai sokféleség (biodiverzitás), terjedő betegségek stb. jellemzik.
Megoldás: megújuló energiaforrások használata, az erdőségek megőrzése, helyreállítása, a környezeti savasodás megfékezése.
2. globális probléma: A természetes életközösségek kirablása és lerombolása (tengerek, őserdők, vizes élőhelyek)
Történelmünk kezdetén tűnt el a mediterrán erdőségek zöme, ezt követte a lombhullató erdők erőteljes megfogyatkozása. Napjainkban a világ szeme láttára ürülnek ki a tengerek (túlhalászat) és semmisülnek meg a trópusi esőerdők, és közben csendben fogynak a tajgaerdők is (erdőirtás). A vizeket is visszaszorították a történelem során. A mocsarakat, lápokat lecsapolták vagy feltöltötték, a patakokat és folyókat csatornásították, kikövezték, a tájakat kiszárították. Az őslakosság elszegényedik, tönkremegy. Mezőgazdasági területek, üdülő- és lakóövezetek, utak, száraz félsivatagok, sivatagok, zöldsivatagok, beton és kő veszi át a természetes életközösségek helyét. A maradék természet vonalas létesítményektől (pl. közút) darabolódik fel, lépésről lépésre szorul vissza, és erősen terheli a turizmus. A természetes életközösségek megtartása a biológiai sokféleség megőrzésének egyetlen módja, az erdők és a vizes élőhelyek nagy hatással vannak az éghajlatra, az ökoszisztéma szolgáltatásaik az emberi élet alapját képezik, a jövő technológiájának is kiaknázhatatlan kincsestára.
Megoldás: a természettel harmóniában lévő, a táji adottságokra épülő ősi tájhasználat továbbfejlesztése, a természet tisztelete, mértéktartó növekedés.
3. globális probléma: A biológiai sokféleség (biodiverzitás) csökkentése (természetes élőhelyek és életközösségek irtása, szabályozása, beépítése, darabolása; vegyi, zaj-, fény-, poláros fény szennyezés, és az inváziós fajok biológiai szennyezése)
Különösen érinti az erdőket és a vizeket. Az élőhelyek területcsökkentése és darabolása (fragmentáció) révén növekszik a szegélyhatás jelentősége, legfőképpen a nagyforgalmú és széles közutak, autópályák hatására. Az ökológiai akadályok és a szennyezés minden formája csökkenti a populációk méretét. Csökken az élőhelyek sokfélesége és a genetikai sokféleség. A vegyi anyagok betegséget, halált okozhatnak és csökkentik a termékenységet, a zaj zavarja az érzékeny madarakat, akadályozza a tengeri fajok kommunikációját, a fényszennyezés és a poláros fényszennyezés csapdaként működnek. Behurcolt, betelepített tájidegen, invazív idegenhonos fajok a világ minden táján jelen vannak. Kiszorítják az őshonos fajokat és kiszámíthatatlan problémák sorát okozzák, mindenre nézve rombolóan hatnak, visszafordíthatatlan jelenség; a biológiai invázió önálló globális problémának is tekinthető. Az elsivatagosodás hatására tovább csökken a biológia sokféleség.
Megoldás: folyamatos természettudományi kutatás, a fejlesztés-üzlet politika és a mérnöki tervezés szoros együttműködése a biológusokkal (ökológusokkal), környészekkel; élőhelyvédelem, defragmentáció, az őshonos fajok választása, mesterséges élőhelyek.
4. globális probléma: Elsivatagosodás (száraz sivatagok, kéksivatagok, zöldsivatagok)
Az emberi tevékenységek nyomán gyakorta az őshonos felszínborító növényzetétől megfosztott és lecsapolt, kifosztott tájak keletkeznek, ami veszteségessé teszi a terület vízmérlegét. Az éghajlatváltozással együttesen mindez a száraz sivatagok területfoglalásának, terjedésének kedvez – ellehetetlenítve a megélhetést, szegénységbe taszítva és kiszorítva az embert. A tengereket túlhalásszák, élőviláguk megfogyatkozott, egyfajta „kéksivatagok” jönnek létre. Zöldsivatag a növényekkel borított, de élővilágban szegény, alacsony sokféleségű terület. Ilyenek az egyveretű, intenzív mezőgazdasági területek (monokultúrák) és a nyugati világból terjedő, divatos tuja–pázsit típusú kertek, parkok, amelyeket jellemzően kevés fajból és tájidegen fajokból hoztak létre, kiűzve és távol tartva a természetes élővilágot.
Megoldás: intézkedések a természetes növényzet és élővilág megtartására, az ősi tájhasználat tudásának alkalmazása, permakultúra, ökogazdálkodás, fokgazdálkodás, visszaerdősítés,édesvízi haltenyésztés fejlesztése, a folyószabályozás és belvízlevezetés felülbírálása, a csapadék megtartása, őshonos fajok a parkosításban és kertépítésben.
5. globális probléma: Környezeti savasodás (savas ülepedés, savas eső)
A fosszilis tüzelőanyagok elégetése (szén-dioxid) és az ipari és közlekedési eredetű légszennyezés (kén-dioxid, nitrogén-oxidok) por és csapadék formájában savasítja a vizeket és a talajt. Különösen veszélyes a világtengerek kényes korallzátonyaira, valamint a fenyvesekre. A korallzátonyok a biológiai sokféleség forrópontjai. A savasodás a vulkanikus alapkőzeten tenyésző fenyveseket (tajga, hegyvidéki fenyőerdő övezet) pusztítja. Rombolja az építményeket is.
Megoldás: megújuló energiaforrások használata.
6. globális probléma: Az ózonréteg elvékonyodása (ózonlyuk)
Néhány légszennyező anyag (CFC halogénezett szénhidrogének) hatására lebomlik a felső légköri ózon, amely Földünk egyik védőöve a napsugárzás káros ultraibolya (UV) sugárzása ellen. A sarkvidékek felett „leülő”hideg levegőben ózonlyukak jöttek létre, az elvékonyodott ózonréteg súlyos következményei a legdélebbi szárazföldeken jelentkeznek. Pusztítja a tengeri algákat, amelyek a táplálékhálózat alapját képezik és földi légköri oxigéntermelésében is kiemelkedő jelentőségűek.
Megoldás: az ózonkárosító technológiák megszüntetése.
7. globális probléma: Népességrobbanás és túlfogyasztás (túlnépesedés, nyugati típusú életforma)
A földi népesség robbanásszerű növekedésének okai lehetnek az élelmiszertermelés és az orvostudomány fejlődése. A túlnépesedés éppen a szegényebb területeket érinti, míg a gazdagabb területek inkább elöregednek. A népességrobbanás és a társadalmi egyenlőtlenségek kölcsönösen előidézik egymást. A túlnépesedés következményei az éhínség, az erdőirtás és túlhalászat (biodiverzitás csökkenése), az erőszak, a mélyszegénység, a túlturizmus és meglepő módon az elmagányosodás is. A túlnépesedés a túlfogyasztással együttesen túllépi a Föld eltartóképességét. A túlfogyasztás döntő oka a nyugati típusú jóléti–kényelmi életmód világméretű elterjedése, (főbb elemei: túlfizetés, túltápláltság, élelmiszerpazarlás, folyamatos autóhasználat, légkondicionált–túlfűtött, túlméretezett házak nagy üvegfelületekkel, túlzott motorizáció, divat fogyasztási cikkek, rövid életű és eldobós termékek).
Megoldás: oktatás, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése, a munka és a javak egyenletesebb elosztása.
8. globális probléma: Városiasodás (hiperurbanizáció, civilizációs ártalmak, túlturizmus)
Az ipari forradalom kora óta megindult az emberek városokba tömörülése, ezzel egyidejűleg a vidék elnéptelenedése. A túlnövekedő városokban egyre nagyobb gondot okoz a légszennyezés, zaj, zsúfoltság, helyhiány, és egyre jellemzőbbek a civilizációs ártalmak (mozgáshiány, elhízás, magas vérnyomás, szív- és érrendszeri betegségek, cukorbetegség, fogbetegségek, stressz, halláskárosodás, rövidlátás, allergia, asztma, rák, testképzavar, elszigetelődés, elmagányosodás, balesetek stb.). Mivel a vidék a városok éléskamrája, egyre kevesebb ember munkája tartja el az egyre növekvő népességű városokat. A természettől eltávolodott, városokban élő, civilizációs ártalmaktól szenvedő és jól kereső emberek erőteljes szabadidő-turizmust okoznak az „érintetlen” helyeken, a túlturizmus önálló globális problémának is tekinthető.
Megoldás: élhetőnek hagyni, élhetővé tenni a vidéki életet, elősegíteni a távmunkát, kedvezővé tenni a mezőgazdasági termények eladását, a népsűrűség és a látogatószám növekedésével egyenes arányban közösségi és kerékpáros közlekedés felé terelni a közlekedést és a turizmust; rövidtávon (pl. városokban) a kerékpáros közlekedés képes megmenteni a lakosságot az urbanizációs és civilizációs ártalmaktól.
9. globális probléma: Ivóvízhiány (szárazodás, vízszennyezés)
Az éghajlatváltozás egyes területek szárazodását, más területek csapadékosabbá válását okozza, a leeső vízmennyiség ideje egyre kiszámíthatatlanabb, a szélsőségesen nagy hozamok pedig nem képesek visszatáplálni a hiányzó vízmennyiséget. Az elhibázott folyószabályozás, belvízlevezetés, erdőirtás, a terjedő aszfalt- és kőborítás, a bányászati robbantások, a túlnövekvő városok (hiperurbanizáció) és a népességrobbanás csökkenti az elérhető víz mennyiségét, a környezetszennyezés pedig rontja az elérhető víz minőségét.
Megoldás: a természetes rendszerek megtartása, helyreállítása, megújuló energiaforrások használata, a környezetszennyezés csökkentése, a hulladéktermelés megfékezése, korszerű víztisztítás, az urbanizáció csökkentése.
10. globális probléma: Fosszilis energiára épülő társadalom (kőszén, kőolaj, földgáz)
A kőszén, kőolaj és földgáz felhasználására épülő technológia anélkül terjedt el a világon, hogy felmérték volna az általuk okozott helyi és világméretű problémákat (légszennyezés, zajszennyezés, globális éghajlatváltozás, környezeti savasodás, civilizációs ártalmak). Miután felismerték a fosszilis energiákra épülő lokális és globális problémákat, a fenntartható, megújuló energiaforrásokra való technológiai fejlesztés és átállás továbbra sem kapott kellő hangsúlyt és szerepet számos országban. Ennek okai a társadalmi tehetetlenség és a nyugati típusú jóléti–kényelmi életmód töretlen népszerűsége bármi áron. A globális problémák és a fenntartható fejlesztéseket hátráltató tényezők ismeretével lehetne előbbre lépni.
Megoldás: a fenntartható, megújuló műszaki, technológiai, mérnöki megoldások és fejlesztések támogatása a nem fenntartható rovására, a túlzott motorizáció csökkentésére tett lépések (például koppenhágai típusú kerékpáros rendszer kiépítésével).
11. globális probléma: Hulladéktermelés (rövid életű, eldobós termékek, kommunális hulladék, műanyagszennyezés, PET-palack, mikroműanyag)
Szakítva a régi idők anyagtakarékosságával és lebomló hulladékaival a mai társadalom emberét rövid életű, eldobós, nem visszaváltható és nem lebomló termékekkel árasztották el, és megtanították a vegyes (kommunális) hulladékgyűjtésre. Később megteremtették a szelektív hulladékgyűjtés és újrahasznosítás alapjait (gyenge ösztönzéssel), amely azonban nem veszi fel a versenyt a hulladéktermeléssel. Ennek következményeként az egész világot elborítja a hulladék, bennük értékes nyersanyagokkal. A hulladéktermelésen belül kiemelt probléma a műanyagtermelés, melyen belül a PET-palack önálló globális problémának is tekinthető: olykor szükségtelen termékekkel és hatalmas marketing erőkkel, sikeresen terjesztik, de elvi hibás és kamu marketinggel, sikertelenül gyűjtik vissza. A milliárdos haszon a PET üzletágé, a globális probléma a társadalomé. Az „örökéletű” műanyagok egyre kisebb mikroműanyag részekre esnek szét és mindenhová eljutnak, a következményei beláthatatlanok.
Megoldás: az eldobós, nem lebomló termékek betiltása, élettartam-növelés, visszatérés a betétdíjas visszaváltáshoz, komposztálható csomagolások, intelligens szelektív hulladékgyűjtés, a kiváló minőségű csapvíz, vezetékes ivóvíz fogyasztása (szükség esetén szűrve).
12. globális probléma: Vegyszerhasználat (kemizálás)
A mezőgazdaságban és a háztartásokban egyaránt elterjedt a vegyszerek használata. A fajtanemesítés együtt haladt a növényvédő szerek fejlődésével, melyek nélkül ezek a fajták nem is termeszthetők. A háztartásokban és az intézményekben előszeretettel használnak különféle erős tisztítószereket, amelyek hagyományos és szelíd szerekkel is kiválthatók lennének – sőt néha sokkal jobbak. A vegyi anyagok szétterjednek a környezetben, szennyezik a talajt és az élővizeket, terhelik a szennyvíztisztítókat. A táplálékláncokon keresztül a világ végére is eljutnak a mérgek, és bekerülnek a szervezetünkbe.
Megoldás: ellenálló tájfajták termesztése, hagyományos és lebomló tisztítószerek forgalmazása.
13. globális probléma: Társadalmi egyenlőtlenségek (munkanélküliség és túlhajszoltság, éhínség és túlfogyasztás, mélyszegénység és fényűzés, kizsákmányolás, gyarmatosítás, önkényuralom, erőszak, terror)
A történelem az elnyomók és elnyomottak, a kiváltságosok és a kisemmizettek folytonos szembenállása. Sokak túlhajszoltan, túlfizetve, (olykor felfoghatatlanul hatalmas illetményekkel, járadékokkal), míg mások munkanélküliségben, munkaszegénységben, alulfizetve élnek. Éhínség és mélyszegénység a világ nagyobbik részén, túlfogyasztás és fényűzés a világ kisebbik részén. A civilizációk találkozása során az erősebb és agresszívebb kioltja a másikat, a kapzsiság és felsőbbrendűség érzés vezérelte gyarmatosítást ideológiákkal támogatják. Egyik kizsákmányoló, illetve önkényuralmi rendszer (totalitarianizmus) váltja a másikat. Erőszak, terror és területszerzés lehetetleníti el a népek közötti békés együttélést és együttműködést ősidők óta. Az ember által okozott éghajlatváltozás (klímaváltozás) következményei, elsősorban a szárazodás, a természetes életközösségek (tengerek, őserdők, vizes élőhelyek) kirablása és lerombolása, az elsivatagosodás (száraz sivatagok), a népességrobbanás és a vízhiány éhínséget és mélyszegénységet okoznak, tovább fokozzák a társadalmi egyenlőtlenségeket.
Megoldás: az alapvető és egyetemes emberi viselkedési normák betartása társadalmi rétegek, népek között is, küzdelem a globális problémák ellen.
Kivezetés a globális problémákból
Ne lépjük át a fenntarthatóság láthatatlan küszöbét!
A súlyos hibáknak súlyos ára van, de mindig van kiút. Az emberiség már számos válságot túlélt, mindig új korok jöttek, csak igyekezzünk ne rákerülni a letűnt civilizációk listájára. Ahol probléma van, ott a megoldás kulcsa is elérhető. A fenntarthatóság társadalmunk legfontosabb fogalma kell legyen, ahol a környezeti szakemberek javaslatai jelenthetik a jövőt. A fejlettséget nem a növekedés, nem a nagyobb, gyorsabb, kényelmesebb, jövedelmezőbb jelenti, hanem a hatékonyabb és fenntarthatóbb. Mert nem az a bölcs nép, amelyik hatalmas hajóflottákat épít az erdő fáiból és lakomákat tart az erdő állataiból, hanem amelyik évezredeken keresztül képes használni az erdő javait. Elvehetünk, szennyezhetünk, terhelhetjük a környezetünket, mert az egészséges és nagy sokféleséggel bíró természet stabil és terhelhető, az ökoszisztéma szolgáltatások ajándékok számunkra – csak ne lépjük túl a fenntarthatóság, az eltartóképesség láthatatlan küszöbét! Hogy hol van ez a határ, azt az ökológusok és a környezeti szakemberek tudják meghatározni.
A fenntarthatóság
A fenntarthatóság (illetve a környezetvédelem) gondolatköre nem a jólétünk ellen van, hanem a pazarlás és a túlfogyasztás ellen – amit a társadalom gyermekeként, nyakig ülve a globális problémákban nagyon nehéz észrevenni és felfogni. Hiába tanítjuk a jót, ha átörökítjük a rosszat. A globális problémák letaglózó nyers valósága az oktatásban is csak fékezett habzással van jelen, körbevéve ellentmondásokkal, megfelelő órakeret és szakirányúan képzett tanerő nélkül. Az imént felsorolt 13 globális probléma ad magyarázatot a (néha nem megfelelően kidolgozott) fenntarthatósági törekvésekre, például a visszaváltórendszer újraélesztése, a műanyagzacskók kivonása, a városok kerékpárosítása, a fenntartható turizmus fejlesztése, a napenergia fejlesztése stb.
Globális GYIK
(A globális problémák gyakran ismételt kérdései.)
Melyik a legsúlyosabb globális probléma?
Az ember által okozott éghajlatváltozás (klímaváltozás, globális felmelegedés) tekinthető a legsúlyosabbnak, amely a Föld minden pontján jelen van, és számos további globális problémának egyik kiváltó oka a felmelegedés (a biológiai sokféleség csökkentése, elsivatagosodás, ivóvízhiány, társadalmi egyenlőtlenségek).
Mi történik, ha nem oldjuk meg időben a globális problémákat?
A megszokott és elvárt életszínvonal, az emberi civilizáció, a szervezett társadalom, a technológia és a béke omolhat össze, ha nem oldódnak meg, hanem eluralkodnak felettünk a globális problémák. A létbiztonságunk, a jólétünk és a saját életünk van veszélyben. Minél “fejlettebbek” vagyunk (nyugati értelemben), annál sérülékenyebb, tehetetlenebb és kiszolgáltatottabb a társadalmunk.
Mit tegyünk, ha olvasva e 13 problémát ráismertünk a saját életünkre?
Gondoljuk át, hol térhetünk át a megoldásban megfogalmazott módszerekre, vagy esetleg tudunk-e jobb megoldást? Osszuk meg “A 13 legsúlyosabb globális probléma” blogcikket ismerőseinkkel, és rendszeresen olvassunk fenntarthatósági témájú anyagokat.
Visits: 372