Biotóp akvárium 4 literben, etetés nélkül

Click to rate this post!
[Total: 3 Average: 4.7]

Biotóp akvárium 4 literben, őshonos és tájidegen fajokból, etetés nélkül: buja növényzetben hemzsegő élet, táplálékláncok alakultak ki.

Biotop aquarium in 4 liters, without feeding.

VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2022.04.20. Frissítve: 2022.04.20.

Élet egy tóban: Az állandó vizű állóvizekben sajátos életközösségek alakulnak ki a világ minden táján. A benépesülés (szukcesszió) állomásokon halad keresztül a medencék keletkezésétől azok megszűnéséig. Egy természetes tóban harmónia jön létre, amely beavatkozás nélkül, ökológiai szolgáltatások nyújtása mellett is (hal, vad, nyugalom stb.) évszázadokon–évezredeken át stabilitást mutat és jólétet biztosít. Viszont ha beavatkozunk egy tó életébe – akár jó vagy rossz szándékkal – (például nádirtás, vízszintszabályzás, tájidegen fajok betelepítése), részben vagy teljesen elronthatjuk a természetes folyamatokat. (Csökken a sokféleség és az ökológiai szolgáltató képesség, környezeti katasztrófa történik.) Egy mesterséges tó folyamatos beavatkozást, fenntartást igényel (például vízutánpótlás, mederkotrás, haltelepítés). A lakásban tartott akvárium állóvize rendszerint szintén gondozást igényel. Nagy, több száz literes akváriumoknál az ökológiai környezet helyes beállításával és megtartásával megoldható, hogy „önfenntartóvá” váljon, amikor a teteje akár rá is ragasztható – de ez nagyon nehéz feladat. Kisebb akváriumoknál gyakorlatilag megoldhatatlan, lehetetlennek tűnő ötlet.

Egy átlagos hobbiakvárium: A legtöbb akvarista szaküzletben vásárolja az eszközöket és a „szép” fajok képviselőit, az ökológiai igények és az ízlése, kedve szerint rendezi be a halközpontú akváriumát. Az ilyen hobbiakvárium lehet sivár, gazdag, mértéktartó vagy giccses, de a természetre egyáltalán nem hasonlít, folyamatos fenntartást igényel. Olyan, mint egy tuja–pázsit kert: semmi köze a természethez. Viszont éke lehet a lakásnak és alkalmas a tartott fajok megfigyelésére.

Biotóp akvárium: A biotóp akvárium egy olyan életközösséget és látványt igyekszik bemutatni, amely a természetben is fellelhető, vagyis a természet egy valós részlete, szelete. Fajai egy helyről származnak, egy létező élővíz bizonyos élőlényei „beköltöznek a lakás üvegkirakatába”. Művészi szinten megépítve nem különbözik attól a képtől amit búvárszemüvegen keresztül látnánk valahol egy patakban, tóban, folyóban vagy tengerben. A biotóp akvárium a természetről szól, annak ismeretét igényli; ilyet kevesen építenek.

Akvárium kihívás 1: Az első akvárium kihívásom, hogy kisméretű, mindössze 4 liter űrtartalmú és minél inkább „önfenntartó”, etetés nélküli biotóp akvárium életközösséget hozzak létre egy felszíni élővízben és mellékén fellelhető vízinövényekből és víziállatokból (1. fotó). Minimális fenntartó beavatkozás még belefér (pl. növényzet gyérítés), de az etetés már nem, vagyis működő táplálékláncnak kell kialakulnia. Mindez hazánkban vadon élő fajokkal, beltéren és mindössze 4 literes víztérben nem egyszerű feladat, melynek megoldásához teljesen másképp kell gondolkodnom, mint az átlagos akvaristák. Kis testméretű és „összeillő” fajokat kerestem, amelyeknek kicsi a térigényük, kevésbé érzékenyek a vízminőség ingadozásaira, az oldott oxigéntartalomra és a vízhőmérsékletre. „Akváriumi kártevőnek” nyilvánított fajokból is válogattam, amelyeket minden akvarista üldöz és kiirt, és a táplálékpiramis csúcsára gerincteleneket helyeztem. A természetben is előforduló folyamatokat (tápláléklánc, anyagforgalom, energiaáramlás, természetes tisztulás) igyekeztem lehetővé tenni a kisméretű beltéri akváriumban. Az első akvárium kihívásom könnyítése, hogy őshonos és tájidegen növényeket és állatokat egyaránt gyűjtöttem.

1. fotó. Az „önfenntartó biotóp akvárium kihívás 1” kísérlet.
1. fotó. Az „önfenntartó biotóp akvárium kihívás 1” kísérlet. (Az etető mesterséges uszadékként szolgál, a lélegeztetőt nem működtetem.)

Egy hagyományos díszhalas akvárium gondozása: A legtöbb akvarista trópusi halakat tart díszhalnak hobbiállatkén, átlagos akváriumban. Az érzékeny halfajok tartásához folyamatosan biztosítani kell a megfelelő ökológiai környezeti feltételeket: víztér, vízminőség, oxigénszint és táplálék. A gondozás fontosabb elemei:

  1. Nagy víztér: 6–200 literes akvárium.
  2. Etetés.
  3. Levegőztetés.
  4. Szobahőmérséklet és fűtés.
  5. Főleg lámpafényes megvilágítás.
  6. Vízszűrős víztiszítás.
  7. Üledékeltávolítás.
  8. Vízinövények legfeljebb 1/3 arányban, olykor műnövények.
  9. Algairtás.
  10. Kártevőirtás.
  11. Vízcsere.
  12. Egyéni ízlés szerint épül.
  13. Eklektikus, látványos és egzotikus elemekkel.

Az önfenntartó biotóp akvárium gondozása: Az „önfenntartó biotóp akvárium kihívás 1” (1. fotó) gondozásának elemei leginkább a gondozás hiányából állnak, „ridegtartás”:

  1. Kis víztér: 4 literes akvárium.
  2. Etetés nincs, az állatok találjanak táplálékot, ha éhesek.
  3. Levegőztetés nincs, oxigént termeljenek a növények.
  4. Télen beltéri hőmérséklet, nyáron kültéri hőmérséklet.
  5. Főleg napfényes megvilágítás.
  6. Mesterséges víztisztítás nincs, a víztisztítást végezzék el az élőlények, ha jó vizet akarnak.
  7. Üledékeltávolítás nincs, az élőlények használják fel a szerves törmeléket.
  8. Vízinövények 2/3 arány felett, legyen buja.
  9. Algairtás nincs, kivéve a kémlelő és fotós oldalon, megfigyelésekhez és feljegyzésekhez.
  10. Kártevőirtás nincs, az akváriumi „kártevőnek” tartott csalánozók és planáriák fontosak.
  11. Vízcsere nincs, csak a párolgás utánpótlása, meg amikor kedvem van hozzá.
  12. Természetes életközösségek alapján épül.
  13. Természetszerű, akár közönséges és helyi elemekkel.
2. fotó: közönséges hidra (Hydra vulgaris)
2. fotó: közönséges hidra (Hydra vulgaris), körülbelül 4 milliméter, biotóp akvárium

Az önfenntartó biotóp akvárium fontosabb fajai:

Az „önfenntartó biotóp akvárium kihívás 1” kísérletben tartósan megmaradó fajok növényzet gyérítéssel, nappali megvilágítással, szobahőmérsékleten és etetés nélkül (1. fotó):

Vízinövények:

  • közönséges csavarhínár (Vallisneria spiralis): Őshazája: trópus–szubtrópus, valószínűleg Afrika és Dél-Európa; akvaristák terjesztésével hévizekben világszerte invazív: vegetatív szaporodás történt
  • amazonasi békatutaj (Limnobium laevigatum): Őshazája: Közép- és Dél-Amerika; akvaristák terjesztik: vegetatív szaporodás történt

Csalánozók (Cnidaria: Hydrozoa):

  • közönséges hidra (Hydra vulgaris): hazánkban őshonos (2. fotó)

Planáriák (Platyhelminthes: Tricladida)

  • tejfehér planária (Dendrocoelum lacteum): Őshazája: Európa, hazánkban őshonos: szaporodás történt (3. fotó)
  • gyászplanária (Schmidtea lugubris/polychroa): Őshazája: Európa, hazánkban őshonos: szaporodás történt
  • füles planária (Dugesia gonocephala): Őshazája: Európa, hazánkban őshonos

Rákok (Crustacea):

  • evezőlábú rákok, kandicsrákok (Copepoda): Őshazája: hazánkban őshonos: szaporodás történt (4. fotó)
  • hasadtlábú rákok (Mysida): pontusi tanúrák (Limnomysis benedeni): Őshazája: a Kaszpi-tenger és a Fekete-tenger folyói: szaporodás történt, de az utódok eltűntek (5. fotó)
3. fotó. tejfehér planária (Dendrocoelum lacteum)
3. fotó. tejfehér planária (Dendrocoelum lacteum), körülbelül 20 milliméter, biotóp akvárium

Az önfenntartó biotóp akvárium fontosabb eredményei:

A biotóp akvárium élővilága: buja növényzetben hemzsegő élet, táplálékláncok alakultak ki és szaporodás történt, mikrokozmosz egy 4 literes befőttesüvegben. A tervezéssel és kísérletezéssel létrejött akváriumi életközösség leginkább termálvizű források környékének életközösségére hasonlít a természetben, langyosvizű tavak és patakok. Az idegenhonos, akvaristák által terjesztett invazív hínárnövények igen sikeresek az akváriumban, ami nem meglepő eredmény. A pontusi térség folyóiból származó pontusi tanúrák akváriumi ridegtartás-tűrésére azonban nem számítottam. Legfőbb eredmény, hogy egy természetben fellelhető (biológiai invázióval rontott) vízi életközösség-részletet bevarázsoltam a lakásba, egy üvegedény apró víztestébe.

4. fotó. evezőlábú rákok, kandicsrákok (Copepoda), biotóp akvárium
4. fotó. evezőlábú rákok, kandicsrákok (Copepoda), körülbelül 1 milliméter, (felette egy körülbelül 8 milliméteres pihenő planária), biotóp akvárium

Az önfenntartó biotóp akvárium működése (az eredmények értékelése): A biotóp akvárium falevelei, elhalt, korhadó növényi részei és az állatok bomló ürülékei növényi tápanyagot nyújtanak. A tápanyagok, az elegendő fény és hőmérséklet miatt a növények folyamatosan fejlődnek. Algásodik a biotóp akvárium üvegfala és a tereptárgyak felszíne, a hínárnövényei pedig növekednek. A tereptárgyak és a növények változatos, izgalmas életteret és remek búvóhelyeket biztosítanak az állatoknak. A moszatok táplálékot jelentenek a kandicsrákoknak, így azok is szaporodnak, sokasodnak. A kandicsrákok és valószínűleg még néhány további mikroszkopikus állat biztosítanak élelmet a csodálatos planáriáknak, amelyek szintén szaporodnak. A szökellő kandicsrákok zsákmányállatok az álnok hidrák és az üvegtestű pontusi tanúrákok számára. A mikroszkopikus és a makroszkopikus növények tisztítják és oxigenizálják a vizet. Mindezek eredményeként táplálékláncok, talán táplálékpiramis és egyfajta harmónia alakult ki a kísérleti biotóp akváriumban a növények időnkénti gyérítése, a szobahőmérséklet és a nappali megvilágítás biztosítása mellett.

5. fotó. pontusi tanúrák (Limnomysis benedeni), biotóp akvárium
5. fotó. pontusi tanúrák (Limnomysis benedeni), körülbelül 20 milliméter, biotóp akvárium

Kitekintő: Kutatótúrák során jártam évekig a hegyi vizeket. Az „önfenntartó biotóp akvárium kihívás 1” csak egy kísérlet, első kísérlet, amelyet folyamatosan fejlesztek és alakítok. Az újabb eredmények a frissítések során megjelennek majd. Egyetlen kicsiny akvárium kiismerése is bonyolult hidrobiológiai és ökológiai feladat, amely rengeteg kutatómunkát, eszközt és szakértelmet igényel. Az „akvárium kihívás 2” kizárólag őshonos fajokból áll majd. Erdőt is varázsoltam már befőttesüvegbe.

Felhasznált szakirodalom:

Click to rate this post!
[Total: 3 Average: 4.7]

Találatok: 44

Az ember és a természet eltávolodásáról és annak okairól

Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

Az ember és a természet eltávolodása és okai: erdő, víz, rovar, ülés, búra, beépítés, zaj, égbolt, kerítés, látvány, globális, oktatás.

About the distance between mankind and nature and its causes

VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2022.04.04.

Bevezetés: Nyilvánvaló és vitathatatlan, hogy a nyugati típusú társadalmak embere mostanára meglehetősen eltávolodott a természettől. Ezt jelzi az ember: alapvető ismeretek hiányoznak a természettudományos műveltségterületről, népbetegség a fokozott érzékenység, allergia egyre több dologra, fokozódó táplálkozási és mozgásszervi problémák, testképzavar. Megtört a rend és harmónia az ember és a természet között. Ezt jelzi a természet is: ijesztő mértékű kihalási hullám, eltűnő sokféleség, eltűnő erdőségek, a globális problémák sora. Minden bajnak megnevezhető okai vannak, de az ember és a természet eltávolodásának vajon mik az alapvető okai? Jelen blogcikkemben erre a kérdésre keresem a választ.

Természetes erdő, amit senki sem látott még: Az erdő életével már 5. osztályban találkozhattunk környezetismeret- vagy természetismeretórán. Tanuljuk és tanítjuk, hogy az erdő életközösségének fafaj populációi változatos korösszetételűek, az elöregedett fa elpusztul, kidől és átadja a helyét a cserjeszintben törekvő suhángoknak. De ha az egész országot (Európát!) bejárjuk, ilyen természetes erdőt aligha láthatunk, legfeljebb természetszerű művelt erdőket, ahol a fafajok és azok aránya sem teljesen természetes. … Van egy teljesen szabadon élő erdőnek kijelölt terület a Bükk hegységben, az „Őserdő”. A rajta keresztülvezető jelzett turistautat azonban kivezették az Őserdőből, vagyis azt már nem láthatja a gyalogos természetjáró sem, aki nagy távot túrázott odáig. Hol figyelhetjük meg a „100% természetes” erdőt? A természetes erdő, őserdő, az igazi(!) erdő életét megismerni marad a szakkönyv, tankönyv, a tévé és az informatikai eszközök – ez távol tartja az embert a természettől.

Vízfolyások mély falak között: A vízfolyásoknak meghatározó szerepük volt a települések kialakulásának kezdetén, ezért képezi tengelyét számos városnak és falunak egy-egy patak, folyó. Romantikus festmények és hangulatos régi fotók őrzik a múlt emlékeit, amikor a vízfolyás az élet szerves része volt. Kanyargó, széles medrek, ladikok, fahidak, vízimalmok, mindennap halak a piacon, rákok, madarak, gázlók, lófürösztő, mesébe illő idilli kunyhók. Később szabályozták a vizeket kiegyenesítéssel, kőfalakkal, betonmedrekkel, és egyre szűkebb medrekben. Az egyenesen rohanó vízfolyások medre mélyen bevágódott, a vízszint mélyre került, és a meredek, városokban függőleges falak elvágták az ember kapcsolatát a víztől. Növény sem kell, a ligeterdők fáit és magaskórósait vágják, üldözik. A halak mennyisége drámaian lecsökkent, eltűntek a nagytestű rákok, visszaszorultak a rovarok és madarak, a víz szinte élettelenül áramló közeg lett, sehol sem lehet már belesétálni, nem kell nekünk a víz. Napjaink vízkezelése még mindig a kő és beton, hogy hírmondója se maradjon az élő víznek.

Repülő rovart nem akarunk látni: A szúnyogokat és legyeket egyetlen élőlény sem szereti, kivéve amelyek tápláléknak tekintik. Ennek jegyében előszeretettel felszámolták a vizenyőket, az ultraibolya fénycsapdák a ház előtt gyűjtenek minden rovart, ami él és repül. Vegyszeres rovarirtás, poláros fényszennyezés, a közútforgalom, az autók lámpáinak vonal menti és folyamatos fénycsapda hatása. Bajban a méhek, bagolylepkék. Minél több időt töltünk „rovartalanított” környezetben, annál jobban eltávolodtunk a természettől.

Ülő élet mozgás nélkül: A túlzott motorizáció, a városi és autós életmód létrehozta az „ülő embertípust”. Az ülő embernek fájdalmas és terhes minden aktív mozgás, ez viszont még tovább távolítja az embert a természettől.

Búra alatt, klimatizáltan a hőszigeteken: Szakítva a sok évszázados építészeti hagyományokkal, a 20. században olyan épületek jelentek meg a városokban, amelyek nem felelnek meg a hely éghajlati adottságainak. Bitumenes lapostetők, vékony falak, hatalmas ablakok és üvegfelületek. Ahol a parkok, vizek és az utcai fasorok is visszaszorultak a beépítések, terjeszkedő útfelületek miatt, és kipufogók, kémények ezrei fűtik a közterületeket, városi hőszigetek jöttek létre. A hőszigetek éghajlatnak nem megfelelő épületeit erőből, légkondicionálókkal teszik elviselhetőbbé – amelyek szintén az utcát fűtik. A nyugati típusú ember élete másik jelentős részét ugyanúgy légkondicionált járműben tölti. És aki kijön a „búra” alól, az edzetlensége miatt nehezen viseli a hideget–meleget, az élet valóságát. A „búra” alatt élő „ülő ember” már meglehetősen eltávolodott a természettől.

Természeti emlékek beépítve, beszántva: Ha időrendi sorrendbe rakunk egy területről készült régi térképeket, a vizek, erdők és a „békén hagyott” természeti területek folyamatos zsugorodását láthatjuk. Ma már minden városi és város körüli erdőfolt és vízfelület utolsó hírmondónak nevezhető. De semmi sem tabu, a tőkés vállalkozások szemében nem érték, az utolsó hírmondó természeti emlékek is veszélyben vannak a beruházási, fejlesztési tervek miatt – de a lakosság is képes ezeket felszámolni a terület túlterhelésével, elszennyezésével, a fák elhordásával. A természeti területből kiharapnak egy-egy falatot, kettévágja egy új közút, vagy autós turistákat csődítenek oda. A mellettünk élő természeti területek romlása és fogyása növeli az ember és a természet távolságát.

Madárhangok, amit elnyom az utcazaj: Korunkban egyre növekszik az igény a fásítás, újrafásítás iránt, az emberek érzékennyé váltak a városi fák kivágása iránt. Ugyanakkor a madarak száma világszerte vészesen csökken. Viszont ahol fák zöldellnek, ott általában madárdal is zeng. Mégis fontosabb számunkra, hogy lehessen autóval suhanni a városban, mert ez a legfontosabb szempont, aminek bármit alárendelnek. Ez folyamatos, enyhe vagy elviselhetetlen utcazajjal jár, amely uralja a közterületek döntő többségét. A madárdal az utolsó szempontok között sem szerepel, és ha már ezt sem halljuk és nem is érdekel, nagyon eltávolodtunk a természettől. Nem volt ez mindig így, a száz éve készült fotók elemzésekor rájöhetünk, hogy akkoriban csendben és halk utcazaj mellett éltek az emberek sokkal élhetőbb városokban.

Égbolt, amit eltakar a megvilágított szmogbúra: A csillagos égbolt látványa az ősidőktől a közelmúltig megmozgatta az emberek fantáziáját. Csillagképek és égitestek elnevezései, mondák születtek, mert a fekete éjszakák csillagos égboltja a környezetük, életük része volt. A városokba tömörülő lakosság egyre kevésbé lát ebből bármit is, hiszen szennyezett levegőben, szmogbúrában ülnek a városok, amelyet harsány fények világítanak meg alulról, ez a fényszennyezés. A fényszennyezés az a felesleges és értelmetlen fény és energia, amivel a nem szükséges irányba jut a fény. Az éjszakai élet és közútforgalom, a reklámfelületek lámpái mindenképp megvilágítják a port és a párát, elvakítják az ott élőket, így a csillagos égbolt már nem része az életünknek, eltávolodtunk a természettől.

Kerítések és tilalmak mindenhol: A fejlett nyugati típusú világban a természet visszaszorult, a természeti értékek megfogyatkoztak, s közben túlszabályzott az élet és szaporodnak a tilalmak. Egyre több erdőrész, tó és partszakasz, forrás van kerítéssel elzárva az emberektől: magánterület, védterület, védett terület, vagy fizetős hely. A korlátozások és tilalmak száműzik a szabadságot, a természetben az ember már nem lehet önfeledt. És bár a látogatószám, a turizmus növekedésével sajnos valóban indokolt a szigorú korlátozás, az embert ez csak tovább távolítja a természettől.

Látványprogramok: Az autóforgalom által uralt városokban növekvő igény jelent meg a parkok iránt. A természetvédelem pedig a megőrzés mellett a bemutatást is szolgálja, és a turizmus jelentős és fontos bevételi forrás. Eladható, szerethető, barátságos természetvédelem kell, és divathullámok söpörnek végig még ezen a területen is. Alap, hogy a turizmust kiszolgáló területekre vagy mellé nagy autóparkolók kellenek, és sajnos nem a közösségi és kerékpáros közlekedést helyezik előtérbe, még csak nem is P+R közlekedésben gondolkodnak. Autóparkolók, bazárok, büfésorok, kalandpark, bobpálya, élményfürdő, szálloda, libegő, quadtúra, DH downhill kerékpárpálya, ápolt parkok kellenek a népnek, akik elsősorban nem a hely különleges jellegét szeretnék megcsodálni, s feldúlják a nyugalmat, amiért mentek. Tömegek jutnak közel a természethez, de valójában mégse; ott vannak, de mégis távol vannak a természettől.

Globális konyha: A bolygóméretű, globális kereskedelmet folytató soknemzetiségű, multinacionális hipermarketek egyre inkább bármit bárhol árulnak, mindent mindenhol. Idényzöldséget és idénygyümölcsöt féléves eltolódásban a Föld túlsó feléről, felkínálva a lehetőségét az évszakokra fittyet hányó, a szezonalitást felrúgó táplálkozásnak. Így ehetünk őszi gyümölcsöt tavasszal, nyári gyümölcsöt télen. Alvízi, őshalász hagyományú országunkban sokkal könnyebb tengeri halhoz jutni, mint őshonos édesvízi halhoz. Egyes egészségdivatok nem csak a helyhez és évszakhoz illő, fenntarthatóan beszerezhető növényeket javasolják, hanem például a repülővel szállított avokádót Közép-Amerikából, vagy a licsit Délkelet-Ázsiából. Ez a globalitás növeli az ember és a természet eltávolodását.

A természetismereti tantárgyak leépülése a közoktatásban: Folyamatos átalakulás zajlik a közoktatásban, melyek végső célja a minőség javítása. Jelenleg a nyelvek és a testnevelés vannak előtérben, az érettségitárgyak viszonylag változatlan mértékben uralják az órarendeket, és mindennek természetesen okai vannak. De sajnos a természetismereti, természettudományos tárgyak inkább háttérbe szorultak, nem ez a biológia- és földrajzoktatás virágkora, a környezetvédelem, fenntarthatóság sem lett kötelező tantárgy. Ez pedig tovább növeli az ember és a természet eltávolodását.

Lépések az ember és a természet kapcsolatának javításáért: Az előzőekben számos negatív és lehangoló dolgot fejtegettem az ember és a természet kapcsolatának hanyatlásáról, de szerencsére nem minden ilyen borús, mert vannak pozitív és értékes lépések, eredmények, lehetőségek is. Sosem volt ennyi informatikai eszköz a természet megismeréséhez, mint manapság. Digitalizált anyagok tömege elérhető az interneten, szaporodó határozók és természetbúvár alkalmazások, zsebben hordozható könyvtár áll rendelkezésére, s használhatja, aki csak akarja. A természetfotózás és a természetfilmezés fejlett technikája sosem látott titkait mutatja be tökéletes képminőségben, és számos tévécsatorna ezekkel van tele. Erdei iskolák, majd újjáéledő vándortáborok igyekeznek a természet felé terelni a gyerekeket, és remélhetőleg nem eredménytelenül. Fejlesztik a bakancsos gyalogos természetjárókat kiszolgáló eszközöket, és ha nagyon lassan és toporgósan, de fejlődik a kerékpárúthálózat is.

Mi maradt meg az ember és a természet kapcsolatából? Véleményem szerint a városiasodó világunkban viszonylag kevés dolgot lelhetünk fel az ember és a természet még létező élő kapcsolatáról. Akik mezőgazdasággal vagy bármilyen kertészkedéssel foglalkoznak, szerves kapcsolatban vannak a természettel. A természetjárás valamennyi ága kapcsolatban igyekszik lenni a természettel. Sokan kifejezetten gyűjtögetni járnak természeti területekre (gomba, gyógynövény), tavasszal a medvehagyma szedése igen népszerű manapság. A horgászok és vadászok is a természet ritmusában szerzik a zsákmányt.

Kitekintő: Idevágó az ember és a természet harmóniájának megbomlásáról szóló globális problémák blogcikkem. Hasonló írás e témában: Kapcsolatunk a természettel 100 éve és ma.

Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

Találatok: 8