Magas-Tátra: magashegyi túrák a felhőkbe vesző gránitsziklákon: fenyvesek, havasi legelők, tengerszemek, hágók, hegygerincek, hegycsúcsok.
High Tatras: mountaineering, high mountain hikes on the cloud covered granite rocks.
Magas-Tátra (magyar), Vysoké Tatry (szlovák), Tatry Wysokie (lengyel), Hohe Tatra (német), Высокие Татры (orosz)
VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2021.12.19.
Magashegyi mámor: A magashegységek puszta léte is rabul ejti az embert ősidők óta, legyen az megszállott hegymászó, vagy a hegyi tömegsportok embere. Ez a blogcikkem azoknak szól, akik még sosem jártak magashegységben, vagy csak a Tátrát nem ismerik, vagy csak kocaturistaként látogatták, akiket még nem érintett meg a Tátra kőkemény valósága. Saját tapasztalatok, megfigyelések és tanulmányok alapján írok a mintegy 20 magashegyi fotóstúrám után.
Ég és föld között: Bolygónk magashegységei meredeken kiemelkednek a művelt és átalakított lakott területekről, de az erdőkkel borított középhegységi csúcsokról is komoly látványa van egy magashegységnek már sok száz kilométerről. Sajátos magashegységi felszínformakincsük van, és minden további jellemzőben jelentős eltérés mutatkozik az alacsonyabb területektől. A lakatlan hegycsúcsok csipkéi már harcias felhőkkel civakodnak, ritkább levegő és egy önálló zárt világ birodalma ég és föld között.
Magashegységekről a legalább 1500 méter tengerszintfeletti magasságú hegyvonulatoknál beszélünk, ahol hegyesek a csúcsok, élesek a gerincek, szakadékszerűen meredekek a hegyoldalak, jégkori gleccserek miatt tágasak a völgyek, és rendszerint átlépik a hóhatárt. Fölfelé haladva olyan növényzeti övek váltják egymást, mintha a lombhullató erdőktől a sarkvidékig gyalogolnánk, majd fokozatosan elkopik az élet. Az összefüggő, állandó hóval borított havasok csúcsi felől gleccserek ereszkednek alá, a Magas-Tárában azonban csak hófoltok maradnak meg nyáron és gleccser nincs. A zabolátlan kövek, sziklák és az elképzelhetetlen méretű hó- és jégtömegek fölött zord magashegységi éghajlat uralkodik, ahol minden ott élőre vagy oda látogatóra sajátos, életbe vágóan fontos szabályok vonatkoznak.
A Magas-Tátra a Kárpátok részeként a történelmi Nagy-Magyarország északi részén a Felvidéken, a mai Szlovákia és Lengyelország területén fekszik. 51 kilométer hosszú és 26 kilométer széles, a világ legkisebb kiterjedésű magashegysége. Itt található a Kárpátok legmagasabb pontja, a Gerlachfalvi-csúcs (2655 méter tszf.). Természeti értékeit a Tátrai Nemzeti Park őrzi szigorúan: Szlovákiában a Tatranský Národný Park (TANAP). Lengyelországban a a Tatrzański Park Narodowy (TPN). Alaposan kutatott, fotózott, jól ismert, turisztikailag feltárt, sőt túlterhelt, túllátogatott magashegység. A sok kiépítés és a nagy embermozgás már rég elvette a hegyen járás romantikáját, de ez sem változtat azon a tényen, hogy a Magas-Tátra bámulatosan értékes élővilág által lakott, roppant sziklákból létrejött álomszép vadon.
A Tátra lábánál: Tiszta időben Magyarország számos középhegységi csúcsáról látható a Magas-Tátra hófödte, csipkés vonulata. Közeledve a hegységhez kirajzolódnak az ijesztőn meredek, lélegzetelállító hegyoldalak, felismerhetőek a szikár hegycsúcsok. A Tátrához vasúton vagy közúton érkezhetünk. Magyarországról sajnos nem indul „Tátra túrás vonat”, ezért többnyire bérelt busszal, vagy autóval mennek autópályán, vagy az Alacsony-Tátrán keresztül. A túrák végpontjait jelentő tátrai településeket a tátrai villamosvasút köti össze. Ezek a települések a „lent”, pedig a Csorbató (Štrbské Pleso) 1350 méter, Ótátrafüred (Starý Smokovec) 990 méter tszf. magasságban fekszik. Hatalmas autó- és buszparkolók, a hegyi turizmus teljes kiszolgálása fogadja az érkezőket. A lenti részekről fogaskerekű vasút, sikló, libegő, felvonó, lanovka rendszere visz fel magasabb pontokra, csúcsokra. Alattuk jelzett turistautak vágnak neki az emelkedőknek, gépjárművel nem juthat turista a hegységbe.
Fenyvesek alján: Elhagyjuk a szállodákat, éttermeket, büféket és bazársorokat, jól jelzett és kijárt ösvényre térünk. A bükkösök magasságában is telepített lucfenyvesek fogadnak, felfelé haladva egyre vadabb és gazdagabb a magashegységi övezet (900–1500 méter tszf.) lucosa. Áfonyák, páfrányok és virágok serege jelzi a hatalmas különbséget a Tátra fenyvesei és a hazai középhegységek fenyőültetvényei között, amelyek lényegében üresek. Párás, üde, idilli erdőségek, melyek legfőbb lakója a barna medve (Ursus arctos). A természetvédelem és a medve veszély miatt nem térhetünk le a jelzett útról, bár a medve messziről érzékel és kerül minket. A magasabb részeken lévő erdők lombkoronája alacsonyabb és felszakadozik; elérjük a Felső-turistautat. Az elágazásokban jellegzetes tátrai útjelzőoszlopok igazítanak útba: piros zsindelytetők védelmében házformás sárga táblácskák.
Felső-turistaút: Elérjük a piros sáv jelzésű sétaútnak kiépített Felső-turistautat (Magisztrálé, Tatranská magistrála), amely nem tartogat különösebb nehézségeket. A menedékházakat összekötő, 55 kilométer hosszú Magisztrálé a Magyarországi Kárpát Egyesület (MKE) 1877–1883 években létesített szakaszait felhasználva jött létre 1931–1937 között. Több növényzeti övön át halad, legszebb talán a magashegységi övezet lucfenyveseinek (900–1500 méter tszf.) és az alhavasi övezet (1500–1800 méter tszf.) törpefenyveseinek erdőhatárán. A lucfenyők (Picea abies) közé egyre több havasi cirbolyafenyő (Pinus cembra), vörösfenyő (Larix decidua) és madárberkenye (Sorbus aucuparia) vegyül, míg eluralkodnak a havasi törpefenyők (Pinus mugo). A hegység déli oldalán kanyargó Magisztrálé gránitfolyósóján felfelé lépdelő túrázó előtt egyre jobban kitárul a táj, jól érzékelhetjük a méreteket, milyen magasan járunk a lenti térszint fölött. Rálátunk a havasi legelőkre, belátunk a tátongó völgyekbe egészen a főgerincig, a nyergeken pedig már panoráma fogad. Nyugtalan felhők kerülgetik a rideg sziklaképződményeket – itt foghatjuk föl, hová is jöttünk: a Tátra szívében hatalmas hegyek állnak ellen a szüntelenül kavargó légtömegeknek.
Törpefenyvesek útjain: A havasi törpefenyő (Pinus mugo) elképzelhetetlenül sűrű, járhatatlanul tömött bozótot alkot, fölöttük pedig körpanorámában látjuk be az egész tájat. Az ösvények kaptatóján megcsúszhatunk a nedves, jeges talajon, a mozaikszerűen illesztett gránitfolyosó érdes kőtömbjei olykor meginognak, közöttük „miniszakadékok” nyíltak. Ha hótakarón haladunk, az betakarja, elfedi a törpefenyőket is, meredeken kiálló többméteres póznák vezetnek minket az úton. A hó olyan keményre tömörül, vagy annyira erős jégkéreg alakult ki rajta, hogy a testesebb túrázókat is megtartja – de meglepetésszerűen beszakad, ilyenkor combközépig süpped a lábunk. A törpefenyvesek között már hamisítatlan magashegyi környezetben vagyunk, e fölött pedig semmi sem tréfa, csak a beépített humorral kacagtató Hunfalvy-hágó alatti menedékház (Chata pod Rysmi) a Magas-Tátra legmagasabban fekvő menedékháza (2250 méter tszf., például barna turistajelzésű panorámavécével, meredek sziklagörgetegen kijelölt buszmegállóval és kerékpárparkolóval).
Völgyek, tengerszemek, havasi legelők: A havasi övezetben (1800–2300 méter tszf.) már a törpefenyők is eltörpülnek, kikopnak, és a fűfélék uralkodnak törpecserjék társaságában. A pázsitfüvek, sások és szittyók között hatalmas virágú, törpeszárú, színpompás virágok állnak ellen az elemeknek, és teszik felejthetetlenné a túrázó napját. Gigászi meredélyek és gránitfalak vannak már a közelben, ahol a teljes nyarat átvészelő hófoltok lapulnak meg. Törmeléklejtők, kőgörgetegek, kőfolyások. Néhol vízesések zuhannak alá a peremeken, amelyek télen jégtömbökké dermednek. A patakokba összegyűlő vizek kis felszínű, de annál mélyebb tengerszemeket táplálnak – színük a felhőzettől függően pillanatról pillanatra változik. A legelésző tátrai zergék (Rupicapra rupicapra tatrica) nem zavartatják magukat különösebben, ők a hegység jelképe. A tátrai havasi mormoták (Marmota marmota) megpillantásához nem kis szerencse kell, félelmüket egy sziklára kiálló mormota őrszem visító vijjogása adja hírül a többinek – a cuki állat hangereje kitölti a teret.
Nyergek, hágók, gerincek, hegycsúcsok: Egy nyereg felé közeledve érthetjük meg, miért nem gyalogtúrának számít a magashegyi túra, és miért közelít a hegymászáshoz. Ha kötéltechnikás szakaszra nem is megyünk, egyre többet kell másznunk a kihelyezett tálcák, láncok segítségével, vagy a puszta sziklákon. Egy nyereg, hágó önmagában is lehet túracél, tábla és magassági szám jelez minden jelentős pontot. De rendszerint ezekről kapaszkodhatunk tovább a gerinceken a hegycsúcsok felé. Már érezhetően ritkább a levegő, hol játékos, hol szigorú, morcos fekete felhők iparkodnak a dacos sziklacsipkék között. A csúcson vagy tejköd fogad, vagy a pillanatról pillanatra változó felhőáramlás, olykor tiszta levegő és teljes kilátás. Amikor azt hinnénk, hogy itt már alig van nyoma az életnek, havasi szürkebegyet (Prunella collaris) pillantunk meg. Az apró madárka otthonosan ugrándozik a tszf. 2500 méter körüli hegycsúcsok kövein.
Tátrai időjárás: Különleges éghajlat nem alakult ki a Tátrában, de időjárása a magashegyi éghajlat miatt az év minden napján jelentősen eltér a lenti területektől. A csúcsok szinte mindig a Tátra saját felhőibe burkolóznak – alájuk érve értjük meg, a Tátra belső birodalmában vagyunk. A hegység tetején a hőmérséklet kiegyenlítettebb, a hótakaró félévig összefüggő, kb. tszf. 1600 méter fölött számos hófolt „átnyaral”, egész évben megmarad. Amikor lent már szinte zöldellő nyár van, fent még rendületlen a fehér tél. A tavasz késik és rövid, az olvadozó hótól jeges. A nyár intenzíven esős, amikor villámok sújtják a hegységet. Az ősz eleje száraz, majd ismét egyre csapadékosabb. A tél hosszú és vastag hótakaróval fedi be a Tátrát. Az időjárás hajlamos a gyors fordulatokra, mindenre fel kell készülni.
Tátrai jellegzetességek: Számos dolog teszi a Tátrát egyedivé, kezdve a világ legkisebb területű magashegység jellegével. A barna medvék különleges viselkedésének számít, hogy a 250 kilogramm testtömeget is elérő egyedei felmásznak a helyenként akár 500, vagy 1000 év életkort elérő cirbolyafenyők tetejére is, hogy lerágva a fák csúcsait, megszerezzék a tobozokat. A Tátra felsőkategóriás, számos változatban készülő helyi itala a 17–52–72% alkoholtartalmú Tátratea, a világ legerősebb teája. Helyszíne a Tatry Ice Master nemzetközi jégszobor fesztiválnak, és láttam már bátor sörosztást is egy merész hegycsúcson.
Veszélyek és tilalmak mindenhol: A Magas-Tátra minden varázsa ellenére, sőt annál inkább tisztában kell lennünk a mindenhol jelenlévő veszélyekkel, szabályokkal és tilalmakkal. Sokan alábecsülik a veszélyeit, mivel a legkisebb magashegység és tömegek látogatják. A tilalmak a természet védelmét és a túrázó túlélését szolgálják. A Tátrában már a medvék miatt is tilos letérni a jelzett útról, éjszakára maradni tilos, sötétedés előtt le kell jönni a hegységről. Tilos állatot, növényt gyűjteni, beleértve az erdei gyümölcsöket is. Tilos sátrazni, tilos tüzet rakni, sőt dohányozni is tilos. Tilos gépjárművel behajtani, sőt kerékpárral sem megengedett, és nyilvánvalóan szemetelni is tilos. Számos helyre nem mehet be túrázó, sőt télére a hegység nagy részét el is zárják a látogatók elől (téli zárlat). Nyáron a villámok, télen az eltévedés, kihűlés és a lavina szedi áldozatait, a tragédiák egész évben vezető oka a kicsúszás, lezuhanás. Évente átlag 10–15 ember veszti életét a Tátrában. A Poprádi-tó mellett egy mostanára „megtelt” Jelképes temető (Symbolický cintorín) őrzi örök emlékét a hegységért rajongó, és ott életüket vesztő szerencsétlen hegymászóknak, felkészületlen kirándulóknak.
Feltételek, felkészülés: Magashegyi túrához az átlagosnál nagyobb erőnlét és állóképesség szükséges, ami elsősorban életmód, és nem kor függvénye. A kitűzött célt a túrázóknak csak a negyede–ötöde éri el. A szintemelkedés a túra legfontosabb mutatója, nem a túratáv. Fizikailag felkészülni középhegységben is lehet, de annál több kell. Alapfelszerelésünk alapja az erős, (bokafogó) túrabakancs kamáslival, és a nyár kivételével hágóvassal, hómacskával vagy hókarommal kiegészítve, (a csúszásgátló és a cipőhólánc kevés). Többrétegű túraruházat, mindig készülve erős szélre és heves esőre, hóviharra. A felfelé menethez vékony öltözék legyen rajtunk, mert a hosszú és meredek emelkedőkön könnyű túlmelegedni. Kesztyű, sál, sapka, napszemüveg és napsugárzás elleni védelem legyen télen–nyáron. Sok folyadék, élelem, lámpa, általános túrafelszerelés. A magányos magashegyi túrázók és hegymászók is verődjenek kisebb csapatba, egyedül menni magashegységben kifejezetten nem ajánlott. Pontos útvonal és időterv, itt nincs sok szabadság, terv szerint kell haladni és időben leérni. A Magas-Tátra a világ legkisebb kiterjedésű magashegysége, emiatt nem mindenki veszi komolyan, ez lehet a sok halálos áldozat egyik fő oka.
Kitekintő: Friss és hasznos tudnivalók a Magas-Tátráról színvonalasan! Nagy-Fátra magashegyi túra blogcikkem.
Visits: 175