Az ember és a természet eltávolodásáról és annak okairól

Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

Az ember és a természet eltávolodása és okai: erdő, víz, rovar, ülés, búra, beépítés, zaj, égbolt, kerítés, látvány, globális, oktatás.

About the distance between mankind and nature and its causes

VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2022.04.04.

Bevezetés: Nyilvánvaló és vitathatatlan, hogy a nyugati típusú társadalmak embere mostanára meglehetősen eltávolodott a természettől. Ezt jelzi az ember: alapvető ismeretek hiányoznak a természettudományos műveltségterületről, népbetegség a fokozott érzékenység, allergia egyre több dologra, fokozódó táplálkozási és mozgásszervi problémák, testképzavar. Megtört a rend és harmónia az ember és a természet között. Ezt jelzi a természet is: ijesztő mértékű kihalási hullám, eltűnő sokféleség, eltűnő erdőségek, a globális problémák sora. Minden bajnak megnevezhető okai vannak, de az ember és a természet eltávolodásának vajon mik az alapvető okai? Jelen blogcikkemben erre a kérdésre keresem a választ.

Természetes erdő, amit senki sem látott még: Az erdő életével már 5. osztályban találkozhattunk környezetismeret- vagy természetismeretórán. Tanuljuk és tanítjuk, hogy az erdő életközösségének fafaj populációi változatos korösszetételűek, az elöregedett fa elpusztul, kidől és átadja a helyét a cserjeszintben törekvő suhángoknak. De ha az egész országot (Európát!) bejárjuk, ilyen természetes erdőt aligha láthatunk, legfeljebb természetszerű művelt erdőket, ahol a fafajok és azok aránya sem teljesen természetes. … Van egy teljesen szabadon élő erdőnek kijelölt terület a Bükk hegységben, az „Őserdő”. A rajta keresztülvezető jelzett turistautat azonban kivezették az Őserdőből, vagyis azt már nem láthatja a gyalogos természetjáró sem, aki nagy távot túrázott odáig. Hol figyelhetjük meg a „100% természetes” erdőt? A természetes erdő, őserdő, az igazi(!) erdő életét megismerni marad a szakkönyv, tankönyv, a tévé és az informatikai eszközök – ez távol tartja az embert a természettől.

Vízfolyások mély falak között: A vízfolyásoknak meghatározó szerepük volt a települések kialakulásának kezdetén, ezért képezi tengelyét számos városnak és falunak egy-egy patak, folyó. Romantikus festmények és hangulatos régi fotók őrzik a múlt emlékeit, amikor a vízfolyás az élet szerves része volt. Kanyargó, széles medrek, ladikok, fahidak, vízimalmok, mindennap halak a piacon, rákok, madarak, gázlók, lófürösztő, mesébe illő idilli kunyhók. Később szabályozták a vizeket kiegyenesítéssel, kőfalakkal, betonmedrekkel, és egyre szűkebb medrekben. Az egyenesen rohanó vízfolyások medre mélyen bevágódott, a vízszint mélyre került, és a meredek, városokban függőleges falak elvágták az ember kapcsolatát a víztől. Növény sem kell, a ligeterdők fáit és magaskórósait vágják, üldözik. A halak mennyisége drámaian lecsökkent, eltűntek a nagytestű rákok, visszaszorultak a rovarok és madarak, a víz szinte élettelenül áramló közeg lett, sehol sem lehet már belesétálni, nem kell nekünk a víz. Napjaink vízkezelése még mindig a kő és beton, hogy hírmondója se maradjon az élő víznek.

Repülő rovart nem akarunk látni: A szúnyogokat és legyeket egyetlen élőlény sem szereti, kivéve amelyek tápláléknak tekintik. Ennek jegyében előszeretettel felszámolták a vizenyőket, az ultraibolya fénycsapdák a ház előtt gyűjtenek minden rovart, ami él és repül. Vegyszeres rovarirtás, poláros fényszennyezés, a közútforgalom, az autók lámpáinak vonal menti és folyamatos fénycsapda hatása. Bajban a méhek, bagolylepkék. Minél több időt töltünk „rovartalanított” környezetben, annál jobban eltávolodtunk a természettől.

Ülő élet mozgás nélkül: A túlzott motorizáció, a városi és autós életmód létrehozta az „ülő embertípust”. Az ülő embernek fájdalmas és terhes minden aktív mozgás, ez viszont még tovább távolítja az embert a természettől.

Búra alatt, klimatizáltan a hőszigeteken: Szakítva a sok évszázados építészeti hagyományokkal, a 20. században olyan épületek jelentek meg a városokban, amelyek nem felelnek meg a hely éghajlati adottságainak. Bitumenes lapostetők, vékony falak, hatalmas ablakok és üvegfelületek. Ahol a parkok, vizek és az utcai fasorok is visszaszorultak a beépítések, terjeszkedő útfelületek miatt, és kipufogók, kémények ezrei fűtik a közterületeket, városi hőszigetek jöttek létre. A hőszigetek éghajlatnak nem megfelelő épületeit erőből, légkondicionálókkal teszik elviselhetőbbé – amelyek szintén az utcát fűtik. A nyugati típusú ember élete másik jelentős részét ugyanúgy légkondicionált járműben tölti. És aki kijön a „búra” alól, az edzetlensége miatt nehezen viseli a hideget–meleget, az élet valóságát. A „búra” alatt élő „ülő ember” már meglehetősen eltávolodott a természettől.

Természeti emlékek beépítve, beszántva: Ha időrendi sorrendbe rakunk egy területről készült régi térképeket, a vizek, erdők és a „békén hagyott” természeti területek folyamatos zsugorodását láthatjuk. Ma már minden városi és város körüli erdőfolt és vízfelület utolsó hírmondónak nevezhető. De semmi sem tabu, a tőkés vállalkozások szemében nem érték, az utolsó hírmondó természeti emlékek is veszélyben vannak a beruházási, fejlesztési tervek miatt – de a lakosság is képes ezeket felszámolni a terület túlterhelésével, elszennyezésével, a fák elhordásával. A természeti területből kiharapnak egy-egy falatot, kettévágja egy új közút, vagy autós turistákat csődítenek oda. A mellettünk élő természeti területek romlása és fogyása növeli az ember és a természet távolságát.

Madárhangok, amit elnyom az utcazaj: Korunkban egyre növekszik az igény a fásítás, újrafásítás iránt, az emberek érzékennyé váltak a városi fák kivágása iránt. Ugyanakkor a madarak száma világszerte vészesen csökken. Viszont ahol fák zöldellnek, ott általában madárdal is zeng. Mégis fontosabb számunkra, hogy lehessen autóval suhanni a városban, mert ez a legfontosabb szempont, aminek bármit alárendelnek. Ez folyamatos, enyhe vagy elviselhetetlen utcazajjal jár, amely uralja a közterületek döntő többségét. A madárdal az utolsó szempontok között sem szerepel, és ha már ezt sem halljuk és nem is érdekel, nagyon eltávolodtunk a természettől. Nem volt ez mindig így, a száz éve készült fotók elemzésekor rájöhetünk, hogy akkoriban csendben és halk utcazaj mellett éltek az emberek sokkal élhetőbb városokban.

Égbolt, amit eltakar a megvilágított szmogbúra: A csillagos égbolt látványa az ősidőktől a közelmúltig megmozgatta az emberek fantáziáját. Csillagképek és égitestek elnevezései, mondák születtek, mert a fekete éjszakák csillagos égboltja a környezetük, életük része volt. A városokba tömörülő lakosság egyre kevésbé lát ebből bármit is, hiszen szennyezett levegőben, szmogbúrában ülnek a városok, amelyet harsány fények világítanak meg alulról, ez a fényszennyezés. A fényszennyezés az a felesleges és értelmetlen fény és energia, amivel a nem szükséges irányba jut a fény. Az éjszakai élet és közútforgalom, a reklámfelületek lámpái mindenképp megvilágítják a port és a párát, elvakítják az ott élőket, így a csillagos égbolt már nem része az életünknek, eltávolodtunk a természettől.

Kerítések és tilalmak mindenhol: A fejlett nyugati típusú világban a természet visszaszorult, a természeti értékek megfogyatkoztak, s közben túlszabályzott az élet és szaporodnak a tilalmak. Egyre több erdőrész, tó és partszakasz, forrás van kerítéssel elzárva az emberektől: magánterület, védterület, védett terület, vagy fizetős hely. A korlátozások és tilalmak száműzik a szabadságot, a természetben az ember már nem lehet önfeledt. És bár a látogatószám, a turizmus növekedésével sajnos valóban indokolt a szigorú korlátozás, az embert ez csak tovább távolítja a természettől.

Látványprogramok: Az autóforgalom által uralt városokban növekvő igény jelent meg a parkok iránt. A természetvédelem pedig a megőrzés mellett a bemutatást is szolgálja, és a turizmus jelentős és fontos bevételi forrás. Eladható, szerethető, barátságos természetvédelem kell, és divathullámok söpörnek végig még ezen a területen is. Alap, hogy a turizmust kiszolgáló területekre vagy mellé nagy autóparkolók kellenek, és sajnos nem a közösségi és kerékpáros közlekedést helyezik előtérbe, még csak nem is P+R közlekedésben gondolkodnak. Autóparkolók, bazárok, büfésorok, kalandpark, bobpálya, élményfürdő, szálloda, libegő, quadtúra, DH downhill kerékpárpálya, ápolt parkok kellenek a népnek, akik elsősorban nem a hely különleges jellegét szeretnék megcsodálni, s feldúlják a nyugalmat, amiért mentek. Tömegek jutnak közel a természethez, de valójában mégse; ott vannak, de mégis távol vannak a természettől.

Globális konyha: A bolygóméretű, globális kereskedelmet folytató soknemzetiségű, multinacionális hipermarketek egyre inkább bármit bárhol árulnak, mindent mindenhol. Idényzöldséget és idénygyümölcsöt féléves eltolódásban a Föld túlsó feléről, felkínálva a lehetőségét az évszakokra fittyet hányó, a szezonalitást felrúgó táplálkozásnak. Így ehetünk őszi gyümölcsöt tavasszal, nyári gyümölcsöt télen. Alvízi, őshalász hagyományú országunkban sokkal könnyebb tengeri halhoz jutni, mint őshonos édesvízi halhoz. Egyes egészségdivatok nem csak a helyhez és évszakhoz illő, fenntarthatóan beszerezhető növényeket javasolják, hanem például a repülővel szállított avokádót Közép-Amerikából, vagy a licsit Délkelet-Ázsiából. Ez a globalitás növeli az ember és a természet eltávolodását.

A természetismereti tantárgyak leépülése a közoktatásban: Folyamatos átalakulás zajlik a közoktatásban, melyek végső célja a minőség javítása. Jelenleg a nyelvek és a testnevelés vannak előtérben, az érettségitárgyak viszonylag változatlan mértékben uralják az órarendeket, és mindennek természetesen okai vannak. De sajnos a természetismereti, természettudományos tárgyak inkább háttérbe szorultak, nem ez a biológia- és földrajzoktatás virágkora, a környezetvédelem, fenntarthatóság sem lett kötelező tantárgy. Ez pedig tovább növeli az ember és a természet eltávolodását.

Lépések az ember és a természet kapcsolatának javításáért: Az előzőekben számos negatív és lehangoló dolgot fejtegettem az ember és a természet kapcsolatának hanyatlásáról, de szerencsére nem minden ilyen borús, mert vannak pozitív és értékes lépések, eredmények, lehetőségek is. Sosem volt ennyi informatikai eszköz a természet megismeréséhez, mint manapság. Digitalizált anyagok tömege elérhető az interneten, szaporodó határozók és természetbúvár alkalmazások, zsebben hordozható könyvtár áll rendelkezésére, s használhatja, aki csak akarja. A természetfotózás és a természetfilmezés fejlett technikája sosem látott titkait mutatja be tökéletes képminőségben, és számos tévécsatorna ezekkel van tele. Erdei iskolák, majd újjáéledő vándortáborok igyekeznek a természet felé terelni a gyerekeket, és remélhetőleg nem eredménytelenül. Fejlesztik a bakancsos gyalogos természetjárókat kiszolgáló eszközöket, és ha nagyon lassan és toporgósan, de fejlődik a kerékpárúthálózat is.

Mi maradt meg az ember és a természet kapcsolatából? Véleményem szerint a városiasodó világunkban viszonylag kevés dolgot lelhetünk fel az ember és a természet még létező élő kapcsolatáról. Akik mezőgazdasággal vagy bármilyen kertészkedéssel foglalkoznak, szerves kapcsolatban vannak a természettel. A természetjárás valamennyi ága kapcsolatban igyekszik lenni a természettel. Sokan kifejezetten gyűjtögetni járnak természeti területekre (gomba, gyógynövény), tavasszal a medvehagyma szedése igen népszerű manapság. A horgászok és vadászok is a természet ritmusában szerzik a zsákmányt.

Kitekintő: Idevágó az ember és a természet harmóniájának megbomlásáról szóló globális problémák blogcikkem. Hasonló írás e témában: Kapcsolatunk a természettel 100 éve és ma.

Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

Találatok: 9

Természettel kapcsolatos tévedések a köztudatban

Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

Természettel kapcsolatos tévedések a köztudatban a biológia és a fenntarthatóság tárgyköréből, beépülve az életünkbe.

False elements about nature in the public knowledge.

VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2022.02.28. Frissítve: 03.29. 17:15

Ebben a blogcikkben köztudatba épült „természettel kapcsolatos tévedések” címen a biológia és a fenntarthatóság tárgyköréből írok mindennapos, közszájon forgó eseteket, melyek rendszeresen elhangzanak (olykor tervezői, vezetői, oktatási szinten is) és megjelennek az életünkben, környezetünkben.

„Fajta”: A természettel kapcsolatos tévedések sorában első a faj–fajta fogalmak keveredése. A „faj”, a „fajta” és a többi rendszertani fogalom használata a biológiában pontos jelentéssel bír, precíz használatot igényel. Az emberek többsége azonban nem biológus és nem kér biológus segítséget, így a „faj” és a „fajta” fogalmakat tömeges mennyiségben használják tévesen, olykor még természetfilmek szinkronizálásánál is. Az esetek többségében „fajta” néven fajokról beszélnek, amikor például madarakról, halakról, fákról van szó, de fajtákról, amikor kutyákról.

„Gyilkos állatok”: A legmagasabb szintű, világszínvonalú filmekben is gyakorta neveznek „gyilkosnak” csúcsragadozókat, a vadászatukat pedig „gyilkolásnak”. Való igaz, hogy a nálunk sokkal nagyobb és erősebb, az emberekre is veszélyes ragadozók félelmetesek a szemünkben, így emberi szemszögből ezek a fenevadak szörnyetegnek tűnnek. De valójában minden ragadozó állat egyformán pusztít a saját túlélése céljából, csak a méret, a lépték, a nagyságrend, a módszer és a zsákmányállat különbözik. A ragadozás és zsákmányszerzés nem „gyilkosság”, és a nehezen értelmezhető ragadozási viselkedések sem. Élet csak élet árán maradhat fenn, ez a természeti világ rendje. A ragadozás vérmessége ugyanaz, akár például a nílusi krokodil (Crocodylus niloticus), vagy a széncinege (Parus major) esetében.

„Vadászni gonosz dolog”: A mai kor embere alapvetően és általánosságban elítéli, megveti és gonosz dolognak tartja a vadászati tevékenységeket. Álságos, mert a vadászat az emberiség egyik legősibb mestersége, a húsfogyasztás az emberi létünk egyik alapja, őseink túlélése és fajunk öröksége. Álságos, mert a háziállatok tartása és fogyasztása ugyanúgy leöléssel jár, és egyetlen ember sem nőhet fel kizárólag növényi, vegetáriánus étrenden. Álságos, mert a halászat is ugyanúgy zsákmányszerzés, és a tengeri halak elárasztották a világpiacot. Téves, mert miután mindenhol beleavatkoztunk a természet évmilliós rendjébe, vadászat nélkül a művelt és átalakított életközösségek többsége nem tartható fenn, megsemmisülne. Egy igazi vadász a természet nagy ismerője és tisztelője, tevékenységét szigorú szabályok és hagyományok korlátozzák. A vadászat hírnevét valószínűleg a kapzsi túlvadászat, a gátlástalan orrvadászat, a milliomosok trófeavadászata, valamint az ember–természet eltávolodása rontotta le.

„Szabályozás, rendezés, tisztítás”: A 19–20. században „szabályozni, rendezni, tisztítani” kezdték a vízfolyásokat, erdőket, gyepeket. Azóta sem tudunk elszakadni a „rendezkedéstől”, holott a természet szempontjából ezzel látványosan kárt teszünk. A szabályozott vizek minősége romlik és élőviláguk drámaian megcsappan. A „rendezett, fatörmeléktől megtisztított” erdők változatossága, biológiai sokfélesége csökken. Ezt mostanára már felismerték, mégis jönnek újabb „vízrendező” projektek, melyek ocsmány és sivár csatornát, kanálist alkotnak az élettel teli patakokból – vajon tényleg nem létezik más megoldás?

„Minden mindennel összefügg”: Az öntudatára ébredő, zöldülő emberiség egyik gyakran hangoztatott és bizonygatott közhelyes bölcsessége, hogy „minden mindennel összefügg”. A természet roppant összetett és bonyolult, ahol számos ismert és még ismeretlen kapcsolat van a folyamatok között, de minden akkor sem függ össze mindennel. Vajon milyen összefüggés lenne például a Hold meteorbecsapódásai és az erdei holdviola (Lunaria rediviva) virágzása között? Miféle összefüggés lenne egy folyó áradása és a mélytengeri hátságok élővilága között? Milyen összefüggés lehet például egy erdőben a fák évgyűrűinek vastagsága és a virágok színe között? Nyilvánvalóan semmi, vagy teljesen elhanyagolható, erőltetett, mondvacsinált álbölcsesség. A tudományok, az ökológia tudományának éppen az a feladata, hogy feltárja a létező, valós kapcsolatokat az egyes jelenségek, ok és okozat között. Ok–okozati összefüggéseket kell keresnünk, ügyelve arra, nehogy például két okozat között keressünk kapcsolódást.

„Ökológia”: Az ökológia a biológia egyik altudománya, amely az élőlények és környezetük kölcsönhatásával foglalkozik. Ökológiát nem érdemes tanítani általános biológiai alapozás nélkül, ökológus pedig csak biológus lehet. Az „ökológiai gazdálkodás”, a „jó az ökológiája”, az „ökológiai katasztrófa” és társai téves és hibás fogalmak, helyettük például a „környezeti”, „környezetbarát”, „fenntartható” szavakat kellene használni.

„Allergén növények”: Allergén szempontból osztályozták és listázták a körülöttünk élő növényeket, mert ezek ismerete és figyelembevétele korunk közegészségügyi érdeke. Ez egy egyre bővülő lista, köztük őshonos, közönséges fajokkal, például mézgás éger (Alnus glutinosa), közönséges nyír (Betula pendula), közönséges mogyoró (Corylus avellana), melyek már jóval előttünk itt voltak. Vajon mi okozza, hogy a közönséges, őshonos fajokra is allergiássá válik egyre több ember, akik őshonos helyi lakosként ott élnek ezeknek a fajoknak a közvetlen közelségében? Vajon miért nem a valódi okokat kutatják gőzerővel, és próbálják megfékezni? Nyilvánvalóan nem okos megoldás és nem old meg semmit, hogy megpróbáljuk az egyre sokasodó allergén fajokat (a természetet) távol tartani magunktól, s minden más változatlan marad.

„Ásványvíz ivóvíznek”: Az emberiség egész története során felszíni vizeket ivott: források, patakok, folyók, tavak vizét, és minden tiszta és iható volt. Az elsősorban a mélyből szerezett ásványvizek oldott ásványianyag-tartalma meghaladja az 1000 milligrammot literenként, ilyen vizeket gyógyászati célból lehet kúraszerűen fogyasztani. Az ásványvízlobbi előretörése során már 500 mg/l-től ásványvízről beszélnek, sőt ez alatt is árulnak „ásványvizet”. Ügyes piaci fogásokkal elérték, hogy tömegek fogyasszanak palackozott ásványvizet ivóvíz helyett, tekintet nélkül arra, hogy szükséges-e, esetleg nem káros-e a túlzott ásványianyag-tartalom, és milyen anyag oldódhat bele a műanyagpalackból. Mellesleg a nagytételben szállított ásványvíz autós bevásárlást „indokol” és megfelelő visszagyűjtés hiányában a PET-palack a világot elárasztó globális problémává vált. Mindezek ellenére a minőségi életszínvonal egyik alaptartozékának tekintik a palackos ásványvizet, és erről nem lesz könnyű leszoktatni az embereket.

„Mindegy milyen fa, csak fa legyen”: Az átlagemberek nem értik az őshonos és idegenhonos fajok természetvédelmi jelentőségének kérdéskörét. Ennek oka, hogy a tudomány is csak az utóbbi évtizedekben ismerte fel az őshonosság fontosságát, az idősebb nemzedékek semmit sem tanultak erről, az ismeretterjesztés sem írta még bele a köztudatba. Az új évezred hajnalán csökkent a természetismereti tárgyak súlya a hazai közoktatásban, a fenntarthatósággal kapcsolatos oktatás pedig még nem vált a mindennapok részévé. Nem csodálkozhatunk tehát, ha a kertépítések és faültetések során legtöbben azonnal a tájidegen fajokat választják, még iskolákban, jeles napokon is. A nagyszabású fásítási tervek azonban egyre inkább őshonos fajokkal dolgoznak, amelyek támogatják az élővilágot, a biológiai sokféleséget.

„Védett az akác, mert hungarikum: Az észak-amerikai eredetű tájidegen, súlyosan invazív fehér akácot (Robinia pseudoacacia) „magyar akác” néven hungarikummá nyilvánítani az évszázad szakmai baklövése és természetvédelmi kudarca véleményem szerint. Megtéveszti és teljesen összezavarja az embereket, akik amúgy is keveset értenek a biológiai inváziók globális problémájából. Ezzel elérték, hogy a hungarikummá nyilvánított „magyar akácot” (ilyen rendszertani csoport nem is létezik) a magyar értékek között tanítják és nyomatékosítják az oktatásban (versenyeken), szinte már „védett fajnak” tekintik – miközben minden vitathatatlan gazdasági előnye ellenére a fehér akác az egyik legagresszívebb idegenhonos invazív faj, amely elnyomja, súlyosan veszélyezteti a hazai természeti örökségünket.

Megunt díszállatok szabadsága”: A városiasodás, urbanizáció fokozódásával növekszik az ember természettől való eltávolodása, amelyet sokan kisállatok, díszállatok, házi kedvencek tartásával próbálnak ellensúlyozni, (nem tudatosan). Az emberi kapcsolatok romlásának is egyik „orvossága” egy-egy állatka. Az állattartás felelősség, megfelelő helyet, körülményeket, életmódot kíván, idő-energia-pénz ráfordítást igényel. Van, hogy „már nem kell”, és vagy továbbadják, vagy „visszaadják a szabadságát” korábbi kedvencüknek. Ez azonban kifejezetten rossz, helytelen magatartás a természet, természetvédelem és a társadalom szempontjából. Egy ragadozó az emberi életeket is veszélyeztetheti. A kidobott kutya vagy elpusztul, vagy kukázni kezd, vagy falkába verődve támadhat vadra és emberre egyaránt. A kidobott macskák hatalmas kisemlős- és madárpusztítók. Súlyos természeti kár akkor keletkezik, ha a kicsapott állatok megtelepszenek és populációkat alkotnak, mert megállíthatatlan biológiai inváziót okoznak és a következményei beláthatatlanok. Mindent szétvernek és átalakítanak az életközösségben, akár kisemlős, rágcsáló, növényevő, ragadozó, csúcsragadozó, vagy vízi állat, (sőt szárazföldi vagy vízi növény), legtöbb kárt a vizek szenvedtek.

Kitekintő: A természettel kapcsolatos tévedések sorát folytatom, amint felfedezek egy újabb köztudatba gyökeresedett hibás ismeretet.

Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

Találatok: 12

A nagyvárosi közlekedés evolúciója

Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

The evolution of urban transport system

VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2022.01.21.

Változó világunk: Gyorsan változó világban élünk, a változás üteme pedig egyre gyorsabb. Mintegy 30 évenként teljesen átrendeződnek a dolgok körülöttünk, ez látványosan elénk tárul az emlékek és a régi városképek tanulmányozásával. A közlekedés rohamos fejlődésen esett át az utolsó 100 évben, és egyáltalán nem egyértelmű, hogy a fejlődés előre mutatott. Nézőpont kérdése, hogy mit tekintünk fejlődésnek. Korunkban az egyén kényelmét, szabadságát és függetlenségét tekintik értéknek, de hosszútávon fontossági sorrendben ezek elé kerül az élhető város és a fenntartható közlekedés célkitűzése. Az archív fotókat elemezve olyan életvitel rajzolódik ki előttünk, amelynek megvalósítása ma hangzatos nevekkel illetett célkitűzés lehetne: sokan szeretnénk olyan városban élni, mint a sárguló képek „fejletlen” világában.

Közlekedésfejlődés és közlekedéstörténet: A technikatörténet fontos fejezete a közlekedéstörténet. A közlekedésfejlődés tetten érhető minden egyes város történetében. Mivel a technikai találmányok és a mérnöki vívmányok szinte minden településén megjelentek, a jelentős változások nagyjából egy időben, legalábbis egy korszakban történtek mindenhol. Szinte ugyanaz zajlott a világ minden táján némi időbeli eltolódással, sőt meghatározóak a divathullámok a mai napig. A technika fejlődése nem állt meg, a történelemnek sem lett még vége, a Földön jelenleg elterjedt városi közlekedési rendszer nem az utolsó állomás. Annál inkább így van, minél problémásabb a jelenlegi helyzet, az autókorszak. Néhány országban azonban túlléptek az autókorszakon, és már mindenhol szerepet játszanak az új idők trendjei, a jövő irányvonalai kirajzolódni látszanak.

Korszakok: A nagyvárosi közlekedéstörténet főbb evolúciós állomásainak, szakaszainak megállapításához elegendő a jelentősebb városok történetének ismerete. Ebben a blogcikkben saját véleményt és korszakolást fogalmazok meg.

1. Városi ősutak kora: Természetes, többnyire terepidomok által vezetett utak a „városi ősutak”, például völgytalpakon, vízfolyások mentén. A nagyvárosok kialakulásának helyei nem ok nélkül valók, az ősi városmagok gyakorta egy-egy víz mentén létrejött útkereszteződés köré épültek. Ezeket a földutakat, kőutakat és a kialakuló úthálózatot gyalogosan és szekerekkel használták, itt vonultak a háziállatok is. Mai szemmel nézve nyüzsgő, de csendes falusias élet zajlott itt. Példák: ókori és középkori típusú városokban, a jelenlegi városok között erre már aligha találunk példát.

2. Kezdeti vegyeshasználatú (multimodális) városi utak kora: A városi ősutak használata az újonnan megjelenő közlekedési eszközök elterjedésével változott meg. Omnibuszok, kerékpárok, villamosok, automobilok, motorkerékpárok voltak a technika vívmányai. Az útburkolat is fejlődött, elterjedtek a kövezett, macskaköves utak. Rajtuk közlekedtek a gyalogosok, az állatok és a szekerek is. Ebben a rendszerben minden járműnek helye volt az úton, a forgalom enyhe és elviselhető volt, mai fogalmakkal élve élhető település és fenntartható vegyeshasználatú (multimodális) közlekedés uralkodott, bár már az első autók és motorok is szennyezték a levegőt. Példák: Európa városai az 1800-as években, az 1900-as évek első évtizedeiben.

3. Autóközpontú városi utak kora: A fejlődés a a helyigényes és területfoglaló jellegű személyautók irányába tolódott el szép lassan. A személygépkocsik fokozatos elterjedése nyomást gyakorolt a városokra. A kezdeti vegyeshaszálatú (multimodális) városi utak egyre meghatározóbb elemei lettek a gyorsabban haladó, zajos, pöfögő gépjárművek, de ekkor még nem okoztak jelentős gondot. Az autókat nyilván a tehetősebb emberek használták, megkönnyítette az életüket, a többi városlakó pedig inkább elszenvedője lett a megjelent zajnak, füstnek és balesetveszélynek. Példák: Európa városai kb. az 1900-as évek közepén.

4. Forgalomnöveléses autóközpontú városi utak kora:
4.1. Autósítás kora: A korszak első felében az autóközpontú városi utakat anélkül is elkezdték fokozni és kiterjeszteni a városokra, hogy azt a forgalomnövekedés feltétlenül indokolta volna. Forgalomtechnikai eszközök fejlesztésével és útszélesítésekkel, többsávosítással dolgoztak, az aszfaltutak megjelenése pedig gyorsította a forgalmat. A városokat módszeresen adták át az autók uralmának, méghozzá szinte erőszakkal, áldozatok árán: vízfolyásokat csatornásítottak és fedtek le, kétsávosítottak, villamosvonalakat, kisvasutat, kerékpárutat számoltak fel, városrészeket (lakónegyedet, temetőt) vágtak át útépítés céljából, a főutakat bevezették a város szívébe, szép terekből is autóparkolókat csináltak. Az ekkori szemlélet szerint egy város legfőbb értéke a jól autózhatóság. Az autókultúra divathulláma Los Angeles városából, az USA-ból, Észak-Amerikából indult világhódító útjára, és a mai napig nehezen tudnak elszakadni tőle. Egyre kiterjedtebb forgalmi dugók, a civilizációs ártalmak megnövekedése és élhetetlen városok kialakulása jellemzi helyhiánnyal, jelentős utcazajjal, légszennyezéssel és balesetveszéllyel. A korábbi fenntartható közlekedéstípusok kiszorultak és másodrangúak lettek, cikkcakkos nyomvonalat kaptak, a gyalogos közlekedés nehézkessé vált. Az autó vágyott státusszimbólum lett, az emberek leszoktak a mozgásról. Példák: Hazánk városai kb. az 1960–80-es években.

4.2. Együttes közlekedésfejlesztés kora: A korszak második felében az autóforgalom ártalmai miatt elkerülőutakat, belvárosi sétálóövezeteket és csillapított forgalmú területeket hoztak létre. A tömegközlekedés ajánlatai azonban nem meggyőzőek az autós tömegek számára, az új, másodlagos, színvonaltalan kerékpárutak sem zavarhatják az autóforgalmat – vagyis az autóforgalom és kiépítettsége változatlanul növekszik. A megjelenő beváráslóközpontok és plázák rendkívül rossz hatással vannak a közlekedési állapotokra, a belvárosi és lakótelepi parkolók, a forgalomtechnikai fejlesztések mind az autók számának további növekedését támogatják, szorgalmazzák. Megjelenik a környezeti nevelés, a zöldebbre váltás népnevelő biztatása, de anyagi és technikai ösztönzés, a választás valódi lehetősége még nincs mögötte. Példák: Hazánk jelenlegi közlekedésfejlesztési szakasza az 1990-es évektől kezdődően.

5. Fenntartható vegyeshasználatú (multimodális) városi utak: A forgalomnöveléses autóközpontú városi utak rendszere nem fenntartható és zsákutcába vezet. Az autós kiépítettség fejlesztése képtelen lépést tartani az autók számának növekedésével és a forgalomnövekedéssel, közben elfogy a hely. Egyre több szakaszon, egyre gyakrabban és tovább tartó forgalmi dugók alakulnak ki, a fővárosokban városképi elemmé válik a dugó. A világon mindenhol rájöttek arra, hogy a közösségi és a kerékpáros közlekedés lehet a közlekedési csőd jó megoldása. Szemmel látható és átütő sikert azonban csak ott arattak, ahol ezt a felismerést komolyan gondolták. Dánia és Hollandia a közlekedési szokások gyökeres átalakításával jöttek ki az „autócsapdából”, létrehozva ezzel az országaik új lüktető, jellegzetes, sportos, egészségtől duzzadó arculatát. A kerékpárt tették a városok első rangú járművévé, az autók elé. A közösségi közlekedés hálózatát, járatsűrűségét és tarifarendszerét, kedvezményrendszerét is az autók elé helyezték, család és vendégek esetében is. A végállomásokon, közlekedési csomópontokon P+R parkolókat hoztak létre, sok ezer kerékpár befogadására alkalmas parkolókat. Virágkorukat élik a belvárost és agglomerációt összekötő, behálózó villamosok–vasutak. A fenntartható vegyeshasználatú (multimodális) városi utak forgalomáteresztő-képessége az autóközpontú városi utak háromszorosa, a városok újra élhetővé váltak: lecsökkent légszennyezés, szinte megszűnt utcazaj, lecsökkent balesetveszély, javuló népegészség, és mindenki gyorsan célba jut. Példák: Dánia, Hollandia.

Értékelés: Utólag már könnyen megállapítható, hogy a technika fejlődésével nem járt együtt a rendszerszemlélet fejlődése. A „fejlődés” következményeit sosem ismerik fel az elején, amikor még át lehet gondolni a haladás irányát. A műszaki és környezeti tudás gyarapodása mellett továbbra is a rövidtávú és az egyéni érdekek mentén történő gondolkodásmód érvényesül – mással nem magyarázható egy nagyváros autós bővítése, miközben a világban már épp ez ellen küzdenek. Például Kína zsúfolt városaiban tömegek kerékpároznak, de a szemükben „magasabb életszínvonalat” képviselő autóra váltanak, amint megtehetik. Magyarország autópálya építései és városi parkolóbővítései mögött is messze elmaradnak a fenntartható közlekedés fejlesztései, ennek megfelelően a hazai lakosság szemében az autó továbbra is az élet alapja. Mindkét ország közlekedésfejlesztése a zsákutca felé tart, a kezelhetetlen dugók elkerülhetetlenek. Valószínűleg akkor fordul a fejlődés fenntartható irányba, ha már leértek a gödör aljára, mint például Hollandia. Úgy tűnik, minden országnak végig kell menni a közlekedés „evolúciós útján”, és nem képesek mások kárából tanulni és kihagyni egy felesleges szakaszt.

Tanulságok: Könnyű belátni, hogy hely nem lesz több a városokban, és minél nagyobb népsűrűségben, minél több ember siet egyéni térfoglaló módszerekkel, annál lassabban halad a forgalom összes résztvevője, és halmozódnak a civilizációs ártalmak. (A civilizációs ártalmak terhelik az államkasszát, növelik a GDP-t.) Kettős irányban sem lehet egyformán fejleszteni a korlátozott hely miatt, az autós ágazat pedig erőszakos helyfoglaló. Közösségben közösségi, a köz egésze által hozzáférhető, árában és útvonalában ösztönző közlekedést kellene megteremteni, és az egyéni közlekedésmódok közül csak azt támogatni, amely a köz érdekei számára pozitív, nem negatív hatású. Nagyvárosokban a hatalmas térigényű autóközpontú közlekedés a legtisztább motorral sem lehet fenntartható. A fenntartható közlekedés, élhető városok iránya az autókat kiváltó közösségi közlekedés és a koppenhágai típusú kerékpárfejlesztés.

Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

Találatok: 13

A 13 legsúlyosabb globális probléma

Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

A világméretű környezeti–társadalmi gondokat mutatom be tömören, amely átfogóbb az eddigieknél: a 13 legsúlyosabb globális probléma.
The 13 most serious global problems
(issues)

VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2022.01.07.

Bevezetés a globális problémákba: A globális problémák, bolygóméretű gondok mostanára közismertté váltak, egységes felsorolásuk, listázásuk azonban nincsen. Jelen blogcikkben a világméretű környezeti–társadalmi gondokat mutatom be tömören a saját rendszerezésemmel, amely átfogóbb az eddigieknél: a 13 legsúlyosabb globális probléma. Mivel ezek általános ismeretek, környezettudományokat tanultam és „a csapon is ez folyik”, konkrét szakirodalmat nem tudok megnevezni, és most nem is szükséges, de minden ellenőrizhető.

Bolygóméretű gondjaink (globális problémák): Az ember az ősidőktől fogva átalakítja a környezetét, melyhez mostanára hatalmas tudás és fejlett technológia áll rendelkezésre. Az emberiség minden tudomány és technika ellenére képtelen társadalmi szinten, rendszerszinten gondolkodni és hosszútávon működőképes, bölcs lépéseket tenni, ez pedig a Föld minden részén jelentkező környezeti–társadalmi gondokhoz vezet (globális problémák). A politika és a gazdaság, a vezetők és a döntéshozók is a rövidtávú, nem fenntartható megoldásokat választják. Hatalmas társadalmi igény és társadalmi tehetetlenség, rossz vezetői és polgári döntések sorozata akadályozza, lassítja kilábalásunkat a globális problémákból olyan esetekben is, ahol a tudomány és a technika talált megoldást. Az ember sajnos alapvetően önző és rövidlátó élőlény (a történelem tanulsága szerint vezetői szinten is), a cselekedeteiben hajlamos a saját életének pereméig látni, ahová csak a szűkebb családot és ismeretségi kört sorolja. Ebből eredően a tudomány és a technika vívmányai is hamarabb terjednek el és épülnek bele a kultúrába világszerte, minthogy felismerjék és megelőzzék az általuk okozott globális környezeti problémákat. A fenntartható gondolkodásmód sajnos örökös lépéshátrányban van.

Fenyegető tényezők: Az emberiséget a Föld minden táján természeti (nem tőlünk függő) és környezeti–társadalmi (tőlünk függő) tényezők fenyegetik: éghajlatváltozás, természeti katasztrófák, környezeti katasztrófák, radioaktív (nukleáris) szennyezés és veszély, (világ)járványok, a biotechnológia veszélyei (géntechnológia, génpiszka), molekuláris nanotechnológia, vegyi anyagok (kemikáliák, mérgek), elektromágneses sugárzás (mikrohullám, elektroszmog). Világméretű környezeti–társadalmi gondjaink átfedik egymást, számos globális probléma egymással is ok-okozati összefüggésben van, de nem igaz, hogy „minden mindennel összefügg”. Megoldás: a fenyegető tényezők és a globális problémák kihívásainak megoldásához alapvető, első lépés az oktatás korszerűsítése, legelső körben az iskolák fenntarthatóbbá alakítása (a jó példa tanító hatása) és a környezeti nevelés.

1. globális probléma: Az ember által okozott éghajlatváltozás (klímaváltozás, globális felmelegedés): Napjainkban a legközismertebb, legtöbbet emlegetett globális probléma. Időjárási szélsőségek, az éghajlati övek eltolódása, csapadékcsökkenés vagy csapadéknövekedés, kiszámíthatatlanabb időjárás, olvadó gleccserek és jégsapkák, emelkedő tengervízszint, eltűnő szigetek, mezőgazdasági terméscsökkenés, átrendeződő élővilág, csökkenő biológiai sokféleség (biodiverzitás), terjedő betegségek stb. jellemzik. Megoldás: megújuló energiaforrások használata, az erdőségek megőrzése, helyreállítása, a környezeti savasodás megfékezése.

2. globális probléma: A természetes életközösségek (tengerek, őserdők, vizes élőhelyek) kirablása és lerombolása: Történelmünk kezdetén tűnt el a mediterrán erdőségek zöme, ezt követte a lombhullató erdők erőteljes megfogyatkozása. Napjainkban a világ szeme láttára ürülnek ki a tengerek (túlhalászat) és semmisülnek meg a trópusi esőerdők, és közben csendben fogynak a tajgaerdők is (erdőirtás). A vizeket is visszaszorították a történelem során. A mocsarakat, lápokat lecsapolták vagy feltöltötték, a patakokat és folyókat csatornásították, kikövezték, a tájakat kiszárították. Az őslakosság elszegényedik, tönkremegy. Mezőgazdasági területek, üdülő- és lakóövezetek, utak, száraz félsivatagok, sivatagok, zöldsivatagok, beton és kő veszi át a természetes életközösségek helyét. A maradék természet vonalas létesítményektől (pl. közút) darabolódik fel, lépésről lépésre szorul vissza, és erősen terheli a turizmus. A természetes életközösségek megtartása a biológiai sokféleség megőrzésének egyetlen módja, az erdők és a vizes élőhelyek nagy hatással vannak az éghajlatra, az ökoszisztéma szolgáltatásaik az emberi élet alapját képezik, a jövő technológiájának is kiaknázhatatlan kincsestára. Megoldás: a természettel harmóniában lévő, a táji adottságokra épülő ősi tájhasználat továbbfejlesztése, a természet tisztelete, mértéktartó növekedés.

3. globális probléma: A biológiai sokféleség (biodiverzitás) csökkentése (természetes élőhelyek, életközösségek irtása, szabályozása, beépítése, darabolása, vegyi, zaj-, fény-, poláros fény és biológiai szennyezése, inváziós fajok, zöldsivatagok): Különösen érinti az erdőket és a vizeket. A fizikai területcsökkentés és élőhely-darabolás (fragmentáció) mellett növekszik a szegélyhatás jelentősége, ökológiai akadályok és a szennyezés minden formája csökkenti a populációk méretét. Csökken az élőhelyek sokfélesége és a genetikai sokféleség. A vegyi anyagok betegséget, halált okozhatnak és csökkentik a termékenységet, a zaj zavarja az érzékeny madarakat, akadályozza a tengeri fajok kommunikációját, a fényszennyezés és a poláros fényszennyezés csapdaként működnek. Behurcolt, betelepített tájidegen, invazív idegenhonos fajok a világ minden táján jelen vannak. Kiszorítják az őshonos fajokat és kiszámíthatatlan problémák sorát okozzák, mindenre nézve rombolóan hatnak, szinte visszafordíthatatlan jelenség; a biológiai invázió önálló globális problémának is tekinthető. A nyugati világból terjedő „zöldsivatag” jellegű tuja–pázsit típusú park- és kertépítés a biológia sokféleség további csökkenését támogatja. Megoldás: folyamatos természettudományi kutatás, a fejlesztés-üzlet politika és a mérnöki tervezés szoros együttműködése a biológusokkal (ökológusokkal), környészekkel; élőhelyvédelem, defragmentáció, az őshonos fajok választása, mesterséges élőhelyek.

4. globális probléma: Elsivatagosodás (száraz sivatagok, zöldsivatagok, túlhalászás): Az emberi tevékenységek nyomán gyakorta kifosztott, őshonos felszínborító növényzetétől megfosztott, lecsapolt tájak keletkeznek, ami veszteségessé teszi a terület vízmérlegét. Az éghajlatváltozással együttesen mindez a száraz sivatagok területfoglalásának, terjedésének kedvez – ellehetetlenítve a megélhetést, kiszorítva az embert. A tengereket túlhalásszák, élőviláguk megfogyatkozott, egyfajta „kéksivatagok” jönnek létre. Zöldsivatag a növényekkel borított, de élővilágban szegény terület. Ilyenek az egyveretű, intenzív mezőgazdasági területek (monokultúrák) és a nyugati világból terjedő, divatos tuja–pázsit típusú kertek, parkok, amelyeket jellemzően kevés fajból és tájidegen fajokból hoztak létre, kiűzve és távol tartva a természetes élővilágot. Megoldás: intézkedések a természetes növényzet és élővilág megtartására, az ősi tájhasználat tudásának alkalmazása, permakultúra, ökogazdálkodás, fokgazdálkodás, visszaerdősítés,édesvízi haltenyésztés fejlesztése, a folyószabályozás és belvízlevezetés felülbírálása, a csapadék megtartása, őshonos fajok a parkosításban és kertépítésben.

5. globális probléma: Környezeti savasodás (savas ülepedés, savas eső): A fosszilis tüzelőanyagok elégetése (szén-dioxid) és az ipari és közlekedési eredetű légszennyezés (kén-dioxid, nitrogén-oxidok) por és csapadék formájában savasítja a vizeket és a talajt. Különösen veszélyes a világtengerek kényes korallzátonyaira, valamint a fenyvesekre. A korallzátonyok a biológiai sokféleség forrópontjai. A savasodás a vulkanikus alapkőzeten tenyésző fenyveseket (tajga, hegyvidéki fenyőerdő övezet) pusztítja. Rombolja az építményeket is. Megoldás: megújuló energiaforrások használata.

6. globális probléma: Az ózonréteg elvékonyodása (ózonlyuk): Néhány légszennyező anyag (CFC halogénezett szénhidrogének) hatására lebomlik a felső légköri ózon, amely Földünk egyik védőöve a napsugárzás káros ultraibolya (UV) sugárzása ellen. A sarkvidékek felett „leülő”hideg levegőben ózonlyukak jöttek létre, az elvékonyodott ózonréteg súlyos következményei a legdélebbi szárazföldeken jelentkeznek. Pusztítja a tengeri algákat, amelyek a táplálékhálózat alapját képezik és földi légköri oxigéntermelésében is kiemelkedő jelentőségűek. Megoldás: az ózonkárosító technológiák megszüntetése.

7. globális probléma: Népességrobbanás és túlfogyasztás (túlnépesedés, nyugati típusú életforma): A földi népesség robbanásszerű növekedésének okai lehetnek az élelmiszertermelés és az orvostudomány fejlődése. A túlnépesedés éppen a szegényebb területeket érinti, míg a gazdagabb területek inkább elöregednek. A népességrobbanás és a társadalmi egyenlőtlenségek kölcsönösen előidézik egymást. A túlnépesedés következményei az éhínség, az erdőirtás és túlhalászat (biodiverzitás csökkenése), az erőszak, a mélyszegénység, a túlturizmus és meglepő módon az elmagányosodás is. A túlnépesedés a túlfogyasztással együttesen túllépi a Föld eltartóképességét. A túlfogyasztás döntő oka a nyugati típusú jóléti–kényelmi életmód világméretű elterjedése, (főbb elemei: túlfizetés, túltápláltság, élelmiszerpazarlás, folyamatos autóhasználat, légkondicionált–túlfűtött hatalmas házak nagy ablakokkal, túlzott motorizáció, divat fogyasztási cikkek, rövid életű és eldobós termékek). Megoldás: oktatás, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése, a munka és a javak egyenletesebb elosztása.

8. globális probléma: Városiasodás (hiperurbanizáció, civilizációs ártalmak, túlturizmus): Az ipari forradalom kora óta megindult az emberek városokba tömörülése, ezzel egyidejűleg a vidék elnéptelenedése. A túlnövekedő városokban egyre nagyobb gondot okoz a légszennyezés, zaj, zsúfoltság, helyhiány, és egyre jellemzőbbek a civilizációs ártalmak (mozgáshiány, elhízás, magas vérnyomás, szív- és érrendszeri betegségek, cukorbetegség, fogbetegségek, stressz, halláskárosodás, rövidlátás, allergia, asztma, rák, testképzavar, elszigetelődés, elmagányosodás, balesetek stb.). Mivel a vidék a városok éléskamrája, egyre kevesebb ember munkája tartja el az egyre növekvő népességű városokat. A természettől eltávolodott, városokban élő, civilizációs ártalmaktól szenvedő, jól kereső emberek túlturizmust okoznak az „érintetlen” helyeken, ami mostanára önálló globális problémának is tekinthető. Megoldás: élhetőnek hagyni, élhetővé tenni a vidéki életet, elősegíteni a távmunkát, kedvezővé tenni a mezőgazdasági termények eladását, a népsűrűség növekedésével egyenes arányban közösségi és kerékpáros közlekedés felé terelni a közlekedést; rövidtávon (pl. városokban) a kerékpáros közlekedés képes megmenteni a lakosságot az urbanizációs és civilizációs ártalmaktól.

9. globális probléma: Ivóvízproblémák (szárazodás, vízszennyezés): Az éghajlatváltozás egyes területek szárazodását, más területek csapadékosabbá válását okozza, a leeső vízmennyiség ideje egyre kiszámíthatatlanabb, a szélsőségesen nagy hozamok pedig nem képesek visszatáplálni a hiányzó vízmennyiséget. Az elhibázott folyószabályozás, belvízlevezetés, erdőirtás, a terjedő aszfalt- és kőborítás, a bányászati robbantások, a túlnövekvő városok (hiperurbanizáció) és a népességrobbanás csökkenti az elérhető víz mennyiségét, a környezetszennyezés pedig rontja az elérhető víz minőségét. Megoldás: a természetes rendszerek megtartása, helyreállítása, megújuló energiaforrások használata, a környezetszennyezés csökkentése, a hulladéktermelés megfékezése, korszerű víztisztítás, az urbanizáció csökkentése.

10. globális probléma: Fosszilis energiára épülő társadalom (kőszén, kőolaj, földgáz): A kőszén, kőolaj és földgáz felhasználására épülő technológia anélkül terjedt el a világon, hogy felmérték volna az általuk okozott helyi és világméretű problémákat (légszennyezés, zajszennyezés, globális éghajlatváltozás, környezeti savasodás, civilizációs ártalmak). Miután felismerték a fosszilis energiákra épülő lokális és globális problémákat, a fenntartható, megújuló energiaforrásokra való technológiai fejlesztés és átállás továbbra sem kapott kellő hangsúlyt és szerepet számos országban. Ennek okai a társadalmi tehetetlenség és a nyugati típusú jóléti–kényelmi életmód töretlen népszerűsége bármi áron. A globális problémák és a fenntartható fejlesztéseket hátráltató tényezők ismeretével lehetne előbbre lépni. Megoldás: a fenntartható, megújuló műszaki, technológiai, mérnöki megoldások és fejlesztések támogatása a nem fenntartható rovására, a túlzott motorizáció csökkentésére tett lépések (például koppenhágai típusú kerékpáros rendszer kiépítésével).

11. globális probléma: Hulladéktermelés (rövid életű, eldobós termékek, kommunális hulladék, műanyagszennyezés, PET-palack, mikroműanyag): Szakítva a régi idők anyagtakarékosságával és lebomló hulladékaival a mai társadalom emberét rövid életű, eldobós, nem visszaváltható és nem lebomló termékekkel árasztották el, és megtanították a vegyes (kommunális) hulladékgyűjtésre. Később megteremtették a szelektív hulladékgyűjtés és újrahasznosítás alapjait (gyenge ösztönzéssel), amely azonban nem veszi fel a versenyt a hulladéktermeléssel. Ennek következményeként az egész világot elborítja a hulladék, bennük értékes nyersanyagokkal. A hulladéktermelésen belül kiemelt probléma a műanyagtermelés, melyen belül a PET-palack önálló globális problémának is tekinthető: kitűnő marketinggel terjesztik, de elvi hibás marketinggel, sikertelenül gyűjtik vissza. Az „örökéletű” műanyagok egyre kisebb mikroműanyag részekre esnek szét és mindenhová eljutnak, a következményei beláthatatlanok. Megoldás: az eldobós, nem lebomló termékek betiltása, élettartam-növelés, visszatérés a betétdíjas visszaváltáshoz, komposztálható csomagolások, intelligens szelektív hulladékgyűjtés, csapvíz fogyasztása (szükség esetén szűrve).

12. globális probléma: Vegyszerhasználat (kemizálás): A mezőgazdaságban és a háztartásokban egyaránt elterjedt a vegyszerek használata. A fajtanemesítés együtt haladt a növényvédő szerek fejlődésével, melyek nélkül ezek a fajták nem is termeszthetők. A háztartásokban előszeretettel használnak különféle erős tisztítószereket, amelyek hagyományos és szelíd szerekkel is pótolhatók lennének. A vegyi anyagok szétterjednek a környezetben, szennyezik a talajt és az élővizeket, terhelik a szennyvíztisztítókat. A táplálékláncokon keresztül a világ végére is eljutnak a mérgek. Megoldás: ellenálló tájfajták termesztése, hagyományos és lebomló tisztítószerek forgalmazása.

13. globális probléma: Társadalmi egyenlőtlenségek (éhínség, túlhajszoltság és munkanélküliség, túlfogyasztás és mélyszegénység, erőszak, gyarmatosítás, önkényuralom, terrorizmus): A történelem az elnyomók és elnyomottak, a kiváltságosok és a kisemmizettek folytonos szembenállása. Sokak túlhajszoltan, túlfizetve, (olykor hihetetlenül hatalmas illetményekkel, járadékokkal), míg mások munkaszegénységben, alulfizetve élnek. A civilizációk találkozása során az erősebb és agresszívebb kioltja a másikat, a kapzsiság és felsőbbrendűség érzés vezérelte gyarmatosítást ideológiákkal támogatják. Egyik kizsákmányoló, illetve önkényuralmi rendszer (totalitarianizmus) váltja a másikat, terror és területszerzés lehetetleníti el a népek közötti békés együttélést és együttműködést ősidők óta. Az ember által okozott éghajlatváltozás (klímaváltozás) következményei, elsősorban a szárazodás, a természetes életközösségek (tengerek, őserdők, vizes élőhelyek) kirablása és lerombolása, az elsivatagosodás (száraz sivatagok), a népességrobbanás és az ivóvízproblémák éhínséget és mélyszegénységet okoznak, tovább fokozzák a társadalmi egyenlőtlenségeket. Megoldás: az alapvető és egyetemes emberi viselkedési normák betartása társadalmi rétegek, népek között is, küzdelem a globális problémák ellen.

Melyik a legsúlyosabb globális probléma?

Az ember által okozott éghajlatváltozás (klímaváltozás, globális felmelegedés) tekinthető a legsúlyosabbnak, amely a Föld minden pontján jelen van, és számos további globális problémának is a felmelegedés az egyik oka.

Mi történik, ha nem oldjuk meg időben a globális problémákat?

Az emberi civilizáció, a szervezett társadalom, a technológia és a béke omolhat össze teljesen, ha nem oldódnak meg, hanem eluralkodnak felettünk a globális problémák. A létbiztonságunk, a jólétünk és az életünk van veszélyben. Minél “fejlettebbek” vagyunk (mai értelemben), annál sérülékenyebb, tehetetlenebb és kiszolgáltatottabb a társadalmunk.

Globális problémák. Global problems. Глобальные проблемы. Problemas globales.
Globális problémák. Global problems. Глобальные проблемы. Problemas globales.

Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

Találatok: 41

A patak természeti érték és szépség (Víz Világnapja)

Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2021.03.22. Víz Világnapja

A patak természeti érték és szépség: kanyargó meder + kisvízfolyás + vízi és vízhez kötött élővilág jellemzi. Mégis, a természetben, régen, a mérnököknek, a technokratáknak és a lakosságnak más és más…

Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

Találatok: 137

Gyalogút – kincs, ami nincs

Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2021.01.22.

Miskolc és egész Magyarország közlekedése az utóbbi években látványosan a nem fenntartható személyautós közlekedés felé tolódott el. Ennek számos oka és következménye van. Okai például a közösségi közlekedés nem elég vonzó kínálata, a kerékpáros infrastruktúra nem kielégítő színvonala, vagy hiánya. Sajnos azonban a rövidtávon legkézenfekvőbb gyalogos közlekedés néha kulcsfontosságú szakaszokon sem kapott helyet. A járdák általában rendkívül keskenyek és szélességük nincs arányban a rajta zajló gyalogosforgalommal; rossz útburkolat, akadályok, megszakadások jellemzik. “Gyalogút” pedig talán csak a KRESZ tankönyvekben létezik, szemléltetéshez példát sem találtam. Miskolcon ott sem épült gyalogút, ahol évtizedek óta égető szükség lenne rá és csak néhány száz méter kellene. A hiányuk folyamatos közlekedési konfliktust, stresszt, balesetveszélyt, időveszteséget okoz, az emberek mozgáshiányához és az autóforgalom növekedéséhez járul hozzá. Megoldási javaslat: gyalogutak építése.

Gyalogút KRESZtábla – amit csak a tankönyvből ismerünk.

A Miskolc északi oldalán húzódó Andor utca végre kapott kerékpárutat. Ez az egyetlen kelet-nyugati irányban használható kerékpárútvonal, amelyen megközelíthető Diósgyőr és a Bükk. Rengeteg gyalogos jár erre, de járda vagy gyalogút ott sem épült, ahol, lenne rá hely.

Andor utca, Miskolc: járda vagy gyalogút sehol sincs, pedig rengetegen járnak erre.

Az Avas bevásárlópark később épült az avasi lakótelep mellé, de a gyalogos megközelítésére nem gondoltak az Avas alsóbb utcái felől. A keskeny, de nagy forgalmú kerékpárúton járnak a gyalogosok. Folyamatos az egymás zavarása és veszélyeztetése. Néhány száz méternyi gyalogút hiányzik…

Az Avas városrész és lakótelep alsóbb utcái felől senki sem gondolt gyalogosokra, amikor megépült az Avas bevásárlópark, pedig folyamatos a forgalom. A keskeny, de nagy forgalmú kerékpárúton járnak a gyalogosok. Folyamatos az egymás zavarása és veszélyeztetése.

Miskolc Belváros felől a Csorba-tóra, a városszéli bevásárlóparkba és a szomszédos Felsőzsolcára járnak gyalogosok és kerékpárosok a főút körül, ahol tudnak: hol az egyik, hol a másik oldalon szerencsétlenkedve. Se kerékpárút, se gyalogút, se járda, se padka…

Miskolc Belváros felől a Csorba-tóra, a városszéli bevásárlóparkba és a szomszédos Felsőzsolcára járnak gyalogosok és kerékpárosok a főút körül, ahol tudnak: hol az egyik, hol a másik oldalon szerencsétlenkedve. Se kerékpárút, se gyalogút, se járda, se padka… A kép épp mentes járművektől, hogy jól látszódjon az infrastruktúra.

A Miskolci Egyetem megközelíthetősége iskolapéldája a gyalogosforgalom teljes figyelmen kívül hagyásának. A Miskolci Egyetem (Egyetemváros, campus) és az Avas városrész, lakótelep között mindössze kb. 300 méter távolság van, félúton egy hipermarkettel. Az Avasról a hipermarketbe és az egyetemre, az egyetemről az avasi lakótelepre (albérlet) járnak a hallgatók és helybéliek, de nem épült számukra semmi. Vizesárok, sín, por, sár, sötét, bozót, szemét, és nincs kitáblázva sem, mert ez az útvonal hivatalosan “nem létezik”. Az egyetem 1949 óta működik, jelenleg mintegy 9000 hallgató van a campuson, a lakótelep építése 1973-ben kezdődött, 30000 ember él ott. Az átjáró egyben a Belváros és Miskolctapolca közötti gyalogos útvonalon van. Aki nem tud erről az átjáróról, vagy a por, sár, esti sötét miatt nem vállalja, az egy hosszabb úton, kerülőn gyalogol: a nagy forgalmú, keskeny kerékpárúton – ami kölcsönösen zavaró és igen balesetveszélyes. Az átjáró kiépítését kérő kezdeményezés nem érte el az ingerküszöböt, de az autóparkolókat jelentősen kibővítették.

Átjáró Miskolctapolca és a Miskolci Egyetem felől az Avas városrészre, lakótelepre, a Belváros felé. Sok ezer ember használja, de sosem épült ide gyalogút. Vizesárok, sín, por, sár, bozót, sötét, szemét.
Átjáró a Belváros, az Avas városrész, lakótelep felől Miskolctapolca és a Miskolci Egyetem felé. Sok ezer ember használja, de sosem épült ide gyalogút. Vizesárok, sín, por, sár, bozót, sötét, szemét.
Átjáró Miskolctapolca és a Miskolci Egyetem felől az Avas városrészre, lakótelepre, a Belváros felé. Sok ezer ember használja, de sosem épült ide gyalogút. Vizesárok, sín, por, sár, bozót, sötét, szemét.
Átjáró a Belváros, az Avas városrész, lakótelep felől Miskolctapolca és a Miskolci Egyetem felé. Sok ezer ember használja, de sosem épült ide gyalogút. Vizesárok, sín, por, sár, bozót, sötét, szemét. Az átjáró kiépítését kérő kezdeményezés nem érte el az ingerküszöböt, de az autóparkolókat jelentősen kibővítették.

Megoldási javaslat: A Miskolc “zöld város kialakítása” projektbe alapvető elemként illeszkedne, hogy a kulcsfontosságú szakaszok végre gyalogutat kapjanak, elősegítve a fenntartható, kulturált, biztonságos, leginkább zöld: gyalogos közlekedést. A gyalogutak kialakítása a kerékpáros közlekedés és turizmus színvonalán is sokat emelne!

Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

Találatok: 105

A benézett sport – pótcselekvés vagy életforma? Ajánlások Magyarország egészségpolitikájához és közlekedéspolitikájához

Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2021.01.16.

Az ember ősidők óta rendkívül aktív lény, a vadászat és a harcászat jelentette a túlélést. A kényelmi, jóléti fogyasztói életmódban az ember mérhetetlenül passzív és mozgáskerülő, minden tevékenységében motorizált. Az így kialakul civilizációs betegségek miatt országos kezdeményezések kezdődtek: támogatni kezdték a sporttevékenységeket. De ezek iskolai, hétvégi sport jellegű pótcselekvések egy túlmotorizált életmód minden ártalma mellé. Legnagyobb eredményt a gondolkodás és az életmód megváltoztatásával lehetne elérni. A közlekedésben hatalmas lehetőségek vannak, mert napi szintű, mindenkit érintő tevékenység külön ráfordítás nélkül. A gyalogos és kerékpáros közlekedés a sportos életmód része, fenntartható és klímavédő, de jelenlegi rendszer és szemlélet valójában az autósokat vonzza.

Az ember ősidők óta rendkívül aktív lény, ahol a fizikai és a szellemi képességek együttesen jelentették a túlélést. A vadászat próbára tette az ember ügyességét, kitartását, erejét, szervező és együttműködő képességét. A túléléshez el kellett érni az eredményes vadászathoz szükséges minimális képességeket. A természeti népeknél a felnőtté válás feltételei közé tartozik a vadászatra való alkalmasság. A vadászat mellett a másik fizikai megmérettetés – sajnos – a harc volt. Sajnálatos módon az agresszió, a háborúzás is végigkíséri az emberiség történelmét. A harcászat szintén fizikai követelményeket támaszt a katonával szemben. De fizikai energia kellett a gyűjtögetéshez, a mezőgazdasághoz, a technikai műveletekhez, az építkezéshez és nagyrészt a közlekedéshez is.

A fizikai munka egy részét állatokkal végeztették, és bizonyára mindig, minden társadalomban voltak kiváltságosok, felsőosztály, akiket kiszolgáltak. Aztán jött az ipari forradalom, a gépesítés és a motorizáció. Kialakult a „nyugati típusú” jóléti, fogyasztói életforma, megjelent a jóléti fogyasztói társadalom. A piac terjeszkedése és a média, a filmek révén terjedt szét a világban az igény a nyugati kényelmi, fogyasztói életmódra – mintha ettől lenne az élet valóban szebb és jobb.

A kényelmi, jóléti fogyasztói életmódban az ember mérhetetlenül passzív és mozgáskerülő, szinte minden tevékenységében motorizált. A mai társadalom embere otthonában háztartási gépeket, a kertjében kerti gépeket, barkácsoláshoz barkácsgépeket használ, közlekedéshez autót és motort. Autóval jár dolgozni, bevásárolni, gyermekét az iskola küszöbéig szállítja. Ha a családban többfelé közlekednek, akkor külön autókkal teszik ugyanezt, egyre nagyobb autókkal. Nem gyalogol és nem visz terhet, csak az elkerülhetetlen minimális mértékben. Autóval háztól házig, és folyton siet. Ha csak pici előkertje vagy hátsókertje van, akkor is motoros gépekkel igazítja a növényeit. A motorizáció csúcsa a lombfújó („motoros seprű”), hogy már seperni, gereblyézni se kelljen. Gyermekeinek elektromos miniautót, elektromos rollert vesz. Aztán szabadidejében „kimozdul”, ismét autóba ül, autóval megy kirándulni, autóval viteti a cuccát, autón viszi a kerékpárt, autóval megy síelni. Sem gyalog, sem kerékpárral nem megy fel a hegyre, elképzelhetetlen számára. A városon sem megy át kerékpárral, mert túl soknak érzi, rutintalan, nem ismeri a kerékpáros lehetőségeket, nem mer az autóforgalom miatt, ezért autóval megy. Autóval hajt a természetbe, amilyen közel csak lehet. Autóval járnak a természet rajongói: a természetőrök, horgászok, vadászok is. Akinek vízparti nyaralója van, a vízpartig autó, a vízparttól motorcsónak vagy jetski a jármű. Örök kísérője a zaj és a légszennyezés, meg a balesetveszély, zsúfoltság, dugó. Mérföldekre van ez a természetes életmódtól, mozgás pedig már nincs benne.

A mai társadalom gyenge embere az évek során leépül, gyakorta elhízik, itt fáj–ott fáj, civilizációs betegségei lesznek. Egy részük egész életében nem mozog. Egy részük a napi tízezer lépésben hisz, ami nem elégséges a testnek. Egy részük edzésekbe vagy hétvégi sportba kezd, küzd és gyötrődik, hogy fogyjon és valamennyire karban legyen. Időt kell rá szakítania, ha jut, energiát és pénzt költ rá, de eredményt sokan nem érnek el. Az USA-ban, a túlfogyasztói társadalom őshazájában az elhízás világelső. Túlsúlyban Magyarország világszinten a negyedik, Európa szinten első helyre került. Súlyos gond van az életmóddal, az egészséggel. Az így kialakult civilizációs betegségek miatt országos kezdeményezések kezdődtek: támogatni kezdték a sporttevékenységeket. Természetjáró fejlesztésekbe kezdtek, kerékpárutakat építenek (ígérnek), az oktatásban bevezették a mindennapos testnevelést, újjászervezték a vándortábort.

Ez mind örömteli, de sajnos iskolai, hétvégi sport jellegűek, pótcselekvések egy túlmotorizált életmód minden ártalma mellé. Éppen ezért mégsem mondhatjuk véleményem szerint, hogy ezek az országos intézkedések jelentős reményt adnának arra, hogy javuljon a hazai lakosság egészsége. Azért nem várhatjuk, hogy ezek a lépések eredményesek lesznek a magyarok egészségesebb életmódra állításában, mert nem az életmódra hatnak. A foci csak keveseket ér el. A versenysport nem is cél, mert nem az egészséges életről szól, hanem egyfajta foglalkozás, ipar, üzlet. A tömegsport szabadidős, hétvégi mozgás, önmagában kevés, sőt a jelen körülményei az autókkal elborított, dugókba fulladó kirándulóhelyekhez vezetnek. A mindennapos testnevelést pedig kellemetlen kényszernek élik meg a gyerekek, nem szeretik, és csak addig hat, amíg tart az iskola. Ezek egyike sem az életmódot befolyásolja, pedig ez lenne a kulcsszó.

Legnagyobb eredményt a gondolkodás és az életmód megváltoztatásával lehetne elérni véleményem szerint. Első a gondolkodás, ami fejben dől el: azt kéne az emberek fejébe vésni, hogy a konkrét betegségek hiánya még nem egészség, a szabad levegő és a mozgás pedig maga az élet. Életminőségünk, lehetőségeink egyik alappillére, hogy a fizikai képességeink mire alkalmasak. Ha úgy élünk, hogy a mozgás csak egy halvány rossz emlék az utolsó tesióráról, akkor semmire sem vagyunk alkalmasak. Korunk népbetegsége az a tévhit, hogy a szükséges mozgás megoldható egy kutyasétáltatásnak megfelelő renyhe mozgással. A test és lélek harmóniája elveszett a történelem során.

A közlekedésben hatalmas lehetőségek vannak, mert napi szintű, mindenkit érintő tevékenység külön ráfordítás nélkül. A gyalogos és kerékpáros közlekedés a sportos életmód része, fenntartható és klímavédő. Kétségtelen és örömteli, hogy országszerte vannak kerékpáros fejlesztések, de ezekkel nagy baj van. Jelenleg kettős játékot játszanak, egyszerre fejlesztik a közúti, autós és a kerékpáros közlekedés infrastruktúráját, miközben a települések területe nyilván nem elegendő mindkettő növelésére. A kerékpárutak rövid szakaszokból állnak, mindig másodlagos, utólagos jellegük van. A kerékpárút Magyarországon akármilyen lehet: akárhol megszakadhat, 10 méterenként megváltozhat, akárhányszor oldalt válthat (időveszteséget és idegbajt okozva), gyalogosokkal lehet közös vagy rosszul elválasztott, nincsenek rajta zebrák, az útminősége bármilyen rossz lehet (repedések, púpok ezrei), útfelületén lehetnek oszlopok, autóparkolók, tekervényes, cikcakkos kerülőkön is vezethet. A kerékpárút esetében nem cél az egyértelműség, nincs benne dinamika; vagy kitáblázva nincs, vagy saját útfelülete nincs és csak festékkel és táblákkal hozták létre. Az útkereszteződésekben, buszmegállóknál hirtelen vége lehet, vagy járdává válik, megoldatlan. A szolgáltatók és intézmények többsége nem vár kerékpárosokat, és nincsenek erre ösztönözve sem. Kerékpárút nem vezet vasúti és közúti fővonalak mentén, vagy ha néhol már kiépült, rendszerint jókora kerülőket tesz.

A jelenlegi rendszer és szemlélet valójában az autósokat vonzza, nekik szól, míg a kerékpárosok közül csak a legtapasztaltabbak és legelszántabbak indulnak el. A rossz (kamu) kerékpárút nem ad jó megoldást a kerékpáros közlekedésre, de a közút autóforgalmának gyorsításával az autózást támogatja. Amíg sokan félnek és nem érzik magukat biztonságban egy kerékpáros infrastruktúrán, amíg a gyerekeket nem merik elengedni, addig az emberek többsége az autót választja. Az „autós neveléssel” felnövő gyerek pedig jó eséllyel szintén autós lesz.

A gyalogos infrastruktúra a kerékpárosnál is sokkal rosszabb. Településen belül sincs minden városrész összekötve járdával vagy gyalogúttal. Városokban többnyire van járda, de sokszor rendkívül keskeny és nem vezet végig. Települések között gyalogutak jellemzően nincsenek, sokszor még padka sincs. A gyalogos felületeken lehetnek oszlopok, belóghatnak házak, kerítések, elfoglalhatják a parkoló autók, és az útburkolat minősége akármilyen rossz lehet, teljesen mindegy. Gyalogutak nem épülnek, a gyalogos fejlesztéseket csak néhány tízméteres nagyságrendű járda és lépcső jelenti 40 év késéssel. A kerékpáros fejlesztések egy része a gyalogosok kárára történik, ahol a két fenntartható közlekedési ágazat egymással kerül konfliktushelyzetbe (egyikük sem fér el rendesen, nincs egyértelmű térelválasztás), míg több sáv az autóké. Egy élhető városhoz pont fordítva kellene gondolkodni.

A korábban kiépített úthálózatot mostanára teljesen kisajátították az autók, a jelenlegi fejlesztések pedig összességében még mindig az autósokat csábítják. A sokszor több autósávot kényelmesen használó, célirányosan haladó autósok mellett a kerékpáros és a gyalogos szerencsétlenkedik, botorkál és keresi a folytatást, cikkcakkban és kerülőkön jár. Ez a szemlélet nem a sportos életmód felé tereli az embereket, és pont szemben halad a fenntarthatósággal, klímavédelemmel, egészségvédelemmel. Ígéret van arra, hogy hazánk be lesz hálózva kerékpárutakkal, és biztató, hogy utóbbi években kiváló kerékpárutak is épültek. De a fontossági sorrenden fordítani kellene.

Ajánlások Magyarország egészségpolitikájához és közlekedéspolitikájához:

  • A társadalmi egészségképen kellene javítani: a fizikai erő, edzettség és állóképesség az egészség mértéke.
  • El kellene oszlatni azt a tévhitet, hogy az egészségfenntartó mozgás helye elsősorban szabadidős pótcselekvés.
  • Az életmódszerű mozgással járó tevékenységeket kellene támogatni: ez a cél teljesen egybevág a fenntarthatósággal és klímavédelemmel.
  • Valódi kerékpárutak készüljenek valódi hozzáértők bevonásával, valódi műszaki átvétellel. (A szakaszos, szakadozó, kitáblázatlan, hiányosan jelölt, cikkcakkos, gyalogosokkal és parkoló autókkal zavart, a kerékpáros nyom festéktechnikával „épült” tákolmányszerű kerékpáros utak elnevezésére a „kerékpársurranó” nevet javaslom.)
  • Belvárosokban és turisztikai központokban az autóparkolók méretét fokozatosan csökkenteni kell, mert a bővítés csak kielégíthetetlen forgalomnövekedést generál.
  • Fontossági sorrend a közlekedésben: elsődleges a gyalogút és a járda, másodlagos a kerékpárút, harmadlagos a közösségi közlekedés, negyedleges az autós infrastruktúra. Különösen nagyforgalmú helyeken, a városrészek között és az ingázóútvonalakon.
  • A szolgáltatók és az intézmények kerékpáros infrastruktúráját központi támogatással építsék ki.
  • Ösztönözni kellene a motor nélküli kéziszerszámok fejlesztését és használatát.
Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

Találatok: 35

10 dolog, ami fiatalon tart és 10 dolog, ami hamarabb öregít

Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2021.01.07.

Az idő megállíthatatlan és idővel mindenkit legyőz. Fontos az időnk, az életünk hosszúsága, de még fontosabb a tartalma, minősége. Az időt meg kell ragadni és ki kell tölteni, fel kell használni. A fiatal fürge és tetterős, az öreg lassú és fáradt. Vannak, akik már fiatalon lassúak és fáradtak, míg mások öregen is fürgék és tetterősek. Hogy tartósan maradunk fiatalok, vagy már korán öregek leszünk, fejben dől el. Hogy fiatal vagy öreg életmódra állunk, a szabad választásunk kérdése. A 10-10 pontokat a saját tapasztalataim alapján állítottam össze.

10 dolog, ami fiatalon tart

1. Életednek mindennapos része legyen az aktív mozgás: közlekedés és fizikai munka, sport! Sokat járj gyalog, futva, kerékpárral, dolgozz izomerővel; élvezd a mozgást, a mozgás maga az élet! Öltözködj úgy, hogy szabadon mozoghass!

2. Terheld az izomzatod, pörgesd fel a szíved és izzadj mindennap! A heves véráram és az izzadás tisztít, méregtelenít!

3. Egyszerű ételeket egyél, igazodva helyhez, évszakhoz, aktivitásodhoz! Sok mozgáshoz egyél bőven, pihenőnapokon keveset!

4. Igyál sok vizet és gyógyteát környékbeli gyógynövényekből, használd fel a természet ajándékainak egészségmegőrző erejét!

5. Dohányzásnak és más pusztító szokásnak, függőségnek nincs helye!

6. Az idő és az egészség a jólét alapjai, fontosabbak, mint a pénz! Legyen időd élni, aludj eleget, pihenj napközben is!

7. Ne versenyezz, ne hajtsd túl magad, ne másokat győzz le, hanem a lustaságodat, a kifogásaidat, a társadalmi elvárásokat és a környezeti tényezőket győzd le!

8. Sokat legyél a szabadban télen–nyáron, ez maga a szabadság! Élvezd a természet csendjét és minden elemét lakott területen is, a természet legyen része a hajlékodnak!

9. Békében élj, légy vidám és jó kedélyű, ne idegeskedj, inkább dolgozz a feladatok és helyzetek megoldásán!

10. Legyen hited és célod, tudd a helyed és a dolgod, élvezd a munkáidat, oszd be az idődet, mindig legyen feladatod!

10 dolog, ami hamarabb öregít

1. Egészítsd ki életedet szabadidős sportolással, miután egész nap munkahelyen és autóban ülsz, motoros szerszámokat használsz, egyhangú munkát végzel! A mozgás fontos, keress rá időt, (amiből nem lesz sok)! Legyen sportruházatod!

2. Sétálj, cél a napi tízezer lépés! Használj izzadásgátlót, hogy ne izzadj le! (Túl kis intenzitású, túl kevés, nem méregtelenít.)

3. Ne tagadj meg semmit magadtól, csak az a tied, amit megeszel! Télen is egyél nyári gyümölcsöt, egzotikus élelmiszereket!

4. Igyál mindent, ami ízlik, ásványvizet divatból, jegesteát palackból, energiaitalt hobbiból!

5. Káros a dohányzás, de a repülők károsabbak, úgyis meg kell halni!

6. Dolgozz minél többet, hogy jól élhess, termeld ki a kívánt életszínvonalad fogyasztásának anyagi fedezetét!

7. Bizonyítsd, hogy jobb vagy másoknál! Versenyt nyerni és elismerést kapni mindennél felemelőbb érzés, amiért áldozatot kell hozni!

8. Ne tedd ki magad feleslegesen a nyári melegnek és a téli hidegnek, kíméld magad. Teremben sportolni biztonságosabb és kényelmesebb!

9. Védd az igazad, ne hagyd, hogy beleszóljanak az életedbe, a nem tetsző dolgokat zárd ki az életedből!

10. Csak abban higgy, ami látsz, tudd, kinek hol a helye és mi a feladata, csak azt csináld, amit jól megfizetnek!

10 dolog, ami fiatalon tart és 10 dolog, ami hamarabb öregít
Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

Találatok: 87