Spanyolország, Katalónia: mediterrán gyalogtúrák nyáron a Costa Brava zöld hegyein és vad tengerparti szikláin

Spain, Catalonia: Mediterranean hikes in summer on the green mountains and wild coastal cliffs of the Costa Brava

VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2021.02.25.

Nyáron általában senki sem gyalogtúrázik az ibériai, mediterrán Földközi-tenger Costa Brava tengerpartjain Katalóniában, Spanyolországban, ahol egyébként sok millió ember tölti idejét és költi pénzét. Élvezik a mesés tájat, a „pont jó” hőmérsékletű, állandóan hullámzó tengert, hasukat süttetik az öblök strandjain. Idilli, a Paradicsomot idéző vidék ez, ahol nem teszik próbára az embert időjárási szélsőségek. A közhiedelemmel ellentétben meglepően zöld, erdővel borított minden. A Costa Brava (= Vad Part) a zabolázatlan, ember által érintetlen, vad természet benyomását kelti, ugyanakkor az éghajlat kellemes, nem a szervezetet megterhelő vad mediterrán nyár.

Előadások és szervezett túrák: A Costa Brava, Katalónia, Spanyolország egy másfél órás, 250 diás földrajzos látványelőadásom, utazási élménybeszámolóm témája, és 07.24–08.03. évenként 3 szervezett, meghirdetett túra úti célja. A Világlátó Utazási Iroda verhetetlen árú túrás nyaralására bárki jelentkezhet, a Costa Brava gyalogtúrákhoz lehet csatlakozni. Az ajánlásaimat követve(!) jól teljesíthető, a túravezetésemmel pedig felejthetetlen élmény! Az érdeklődőket mindenre felkészítem stb., jelentkezni remélhetőleg hamarosan lehet majd. Spanyol úti fotókból pedig itt mutatok ízelítőt.

Nyári időjárás a mediterrán spanyol, katalán tengerpartokon és alacsony hegyvidékeken: a mediterráneum nyaranta a sivatagok éghajlati hatása alá kerül, sivatagokra jellemző időjárás alakul ki, de a mediterrán éghajlat nem egyveretű. A Costa Bravan tengerparti mediterrán éghajlat uralkodik, ahol a nyári forróságot némileg mérsékli a tenger, itt nincs hőség. A hőmérséklet kiegyenlítettebb: a legmagasabb nyári hőmérséklet mindössze 30 Celsius fok körüli, éjszakára pedig csak pár fokkal esik alább. A csapadék kevés, de vannak felhők, olykor borús napok. Nyáron elég ritkán esik az eső, de ha esik, akkor igen hevesen. A levegőben ülő sós tengeri pára csökkenti a látótávolságot, nehezen száradnak a ruhák. A kellemes éghajlat hatására a Costa Brava mindenhol erdővel borított.

Alapfelszerelés: Könnyed, vékony, hosszú ruhákban túrázzunk, amely megvéd az erős napsugárzástól, de szellős. Széles karimájú sapka védje a fejünket, használjunk erős napszemüveget és naptejet. Nyári túracipő, futócipő, és több liter folyadék.

A magaspart dombvidékén: A magaspart igen meredeken néz a végeláthatatlan Földközi-tengerre, a térszint mintegy 130–170 méter magasan van. Ezt napjában akár többször is meg kell mászni, ha a tengerparton túrázunk, de eszményi kilátás lesz jutalma a túrázónak számos helyről az út során. Széles utak fonódnak, de részletes térképpel nem találkoztam. A mélyebb részeken nyáron elapadó vízfolyások igyekeznek elérni a tengert, árkukat az ötméteresre megnövő olasznád (Arundo donax) óriás rengetege kíséri. Az oldalakban és a laposokon a paratölgy (Quercus suber) erdőalkotó, mely uralja a tájat.

Az öblök fűzérén: A térszinten kanyargó utak az öblök felett haladnak, némelyik levisz a Földközi-tengerig, vagy megáll egy szakadékszerű peremen – útvesztő ez egy gyakorlatlan kóborlónak. Az ilyen szakadékok alján nyílnak az abráziós barlangok, melyeket a szárazföldről nem lehet megközelíteni, de még észrevenni sem – hajóval és úszótúrával érhetők el. Néhány öböl fölött kempingek bújnak, nyaralók jellegzetes spanyolos épületeit illesztették a tájba, városok emelkednek. A természetes növényzetet meghagyták, ahol csak lehet, pont ettől gyönyörű az egész. Mediterrán dísznövények sokfélesége teszi kerekké a történetet. A murvafürt (Bougenvillea) erőteljes növekedéssel borít be oszlopokat, falakat, és élénk, vidám rózsaszín, buja virágaival mond mesét a mediterrán túrázónak. Az öblök gránitszikláit az őshonos, termetes, festői megjelenésű píneafenyők (Pinus pinea) ékesítik. Őshonos itt a legyezőszerű leveleit tárogató törpepálma (Chamaerops humilis), amelyet más, fatermetű pálmafajok társaságában ültetnek is. Télen vad a Costa Brava, amikor tomboló szelek verik a tajtékzó tengert a magaspart falának. A téli ostrom nyomai látszanak a tépett fákon nyáron is, de a píneafenyőkön nyomuk sincs. Nyáron a legderűsebb arcát mutatja a táj, a szélvihar eltakarodott a következő télig. Az öblök szélessége a néhány métertől a néhány kilométerig terjed, többszörösen összetettek, előttük mindenféle gránitsziklák, parányi gránitszigetek. Belátunk az azúrkék, tiszta vízbe, ahol gránitsziklamezők rejtőznek. A természetes strandok fövenyén fürdőző, nyaraló emberek.

A hegyek útjain: A legkülönlegesebb élmény akkor vár ránk, ha hátat fordítunk a Földközi-tengernek és felkapaszkodunk a Costa Brava hegyeire. Ez a turistáknak nem jut eszükbe, de a túrázó utazó nem kerülheti el. Széles, csontszáraz terra rossa talajtól vöröses földutak fogadnak: ívelnek, elágaznak, kanyarognak. Meredeken haladnak fölfelé és kezdik sorolni a meglepetéseket. Az első, hogy rájövünk: olyan hegységben járunk, amely egyik eddigihez sem hasonlít, mert itt minden más. Legfeltűnőbb a növényzet. Az összefüggő erdőt paratölgy és píneafenyő elegye alkotja. A paratölgy alacsony, vaskos kérgű, koravén megjelenésű fa, mindenhol művelik. A píneafenyő (mandulafenyő) magas, tölcséres alakú, enyhén domború koronájával mindig a napos oldal felé dől. A píneafenyő festői, romantikus mestermű, a természet formatervezésének remeke. A két fafaj együttese ligetes erdőt ad, ahol a fák úgy ügyeskednek, hogy árnyék ne nagyon kerüljön a talajra. Rajtuk kabócák éneklik a nyarat, a tengeri párában terjeng a sokféle illóolaj. Ahogy térül-fordul a hegyi szerpentin, olykor felnyílik előttünk a táj, kitárul a tenger eszméletlen látványa. Írhatnék még hegyi kegyhelyekről, kilátókról, feneketlen szurdokvölgyről, a katalán turisztikai infrastruktúráról, ősi emlékekről, de ennek a bekezdésnek véget kell már vetnem.

Feltételek, felkészülés: Az alapfelszereléssel és átlagos erőnléttel a Costa Brava gyalogtúrák jól teljesíthetők, épp annyi nehézséget tartogatnak, amennyi majd az élményhez szükséges. Legjobb, ha felkészülésképpen még itthon hozzászokunk a hátizsákos nyári túrázáshoz, és szakítunk a nyaralók és autós turisták kényelmi szokásaival. Ezeket a túrákat huszonéves lányok és nyugdíjas hölgyek is könnyen és elégedetten teljesítették, nemcsak gyakorlott természetjárók! A túrakiírásokban leírt feltételeket és az általános ajánlásaimat azonban válogatás nélkül be kell tartani, hogy a túra sikeres és felejthetetlen élmény legyen!

Kitekintő: Mediterrán túratémában blogcikkem: mediterrán tengeri úszó vízitúrák, mediterrán hegyi kerékpártúrák Görögországban. Bővebben és rengeteg fotóval a földrajzos látványelőadásaimon, utazási élménybeszámolóimon mesélek meghívásra. Costa Brava, katalán, spanyol úti fotókból pedig itt mutatok ízelítőt. Utazási ajánlat, túrakiírás pedig majd itt nyílik hamarosan.

Hozzászólás: A blogcikk VeloTeoFoto Facebook posztja alatt!

Mediterrán tengeri úszó vízitúrák (úszótúrák) az erdei túrák mintájára (Spanyolország, Görögország, Montenegró, Bulgária)

Mediterranean sea swimmer-waterhikes, based on the pattern of mountain hiking (Spain, Greece, Montenegro, Bulgaria)

VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2021.02.20.

A tengerpartokon nyaranta sok millió ember élvezi a sziporkázó napfényt, a tenger hűs vizét és üdítő hullámait, a forró homokfövenyt és a kellemes semmittevést. Tömegek fürdőznek, és egyre többen úszkálnak, búvárszemüveggel bámészkodnak a sznorkelling búvárok. Az önálló készülékes (SCUBA) könnyűbúvárkodás bárhol elérhető már, nem olcsó, nem is lett tömegsport. Felfújható strandjátékokkal is sokan kalandoznak a természetes strandok körül. Tengeri kajak is bérelhető, de az evezős tengeri vízitúra sem jellemző. Az efféle tengeri tevékenységek az adott partszakasz strandjára és öblére szoktak kiterjedni, a tenger ekkora területeken is számos felfedeznivalót tartogat az ember számára.

Úszó természetjárás: De mi van, ha egy rendesebb vízitúrára mennék megismerni egy nagyobb partvonalat, vagy eljutnék egy-egy szigetre, de nincs hajóm? A kajakbérlés óradíjas, ez így túl drága lenne. A címben a válasz: kidolgoztam rá egy módszert: az úszó vízitúrázás, úszótúrázás természetjáró módszerét. Ha az úszótúrán megtett szakaszt másik irányban a parton gyalogtúra formájában szeretném végigjárni, akkor kombinált, bonyolultabb módszerre van szükség, így fejlesztettem ki az úszó-gyalogtúrázás természetjáró módszerét. Így új természetjáró szakág(ak?) jöttek létre, amely(ek) a természet megismerésének új távlatokat nyitnak! Az úszó természetjárás mindkét válfajának van előzménye, más kitalálója is, amiről itt írtam.

Előadások: Spanyolország, Görögország (3 darab), Montenegró, Bulgária, egyenként másfél órás és 250 diás földrajzos látványelőadásaim, utazási élménybeszámolóim keretébentájakról, tengerről, természetről, élővilágról, kultúráról és kalandokról, élményekről mesélek nem közismert dolgokat, és elmaradhatatlan rész az úszó természetjárás. Jelen blogcikkben csak tengeri úszó vízitúrák (úszótúrák) élményét foglalom össze. Az úti fotókból pedig itt mutatok ízelítőt.

Alapfelszerelés: A fürdőruha nem hátrány. A vízicipő rendkívül fontos, ha sziklákon sétálunk, kikötünk. A búvárszemüveg és a légzőcső elengedhetetlen. Az erős napsugárzás elleni védelemhez legjobb felöltözni: póló, úszósapka. Karóra, vízitúrazsákok kantárral vállon átvetve: ivóvíz, kaja, okmányok stb., és a teljes gyalogtúra-felszerelés, ha úszó-gyalogtúrára indultam.

Önként tengervízbe vetődve: Földközi-tenger, Adriai-tenger, Jón-tenger, Égei-tenger, Fekete-tenger. A partra érkezés rögtön kelt egy kis feltűnést, azt a látványt nem szokták meg a pokrócok és napozóágyak naptejes hősei, amit felárak nélkül nyújt egy úszó vízitúrázó tengeri csodapók. Összeráncolt szemöldök a jellegzetes nézés, ha megválaszolom a „hová indulsz” kérdést. Benyálazom a búvárszemüveg belsejét, majd az e célból megborotvált fejemre illesztem a szilikonberendezést. Az első pár méter mindig nehéz, mert a lapos- és a magaspartokon egyaránt torlódnak, cirkuszolnak a hullámok. Leginkább a felszerelés miatt nehéz bemenni, mert nem szeretném, ha már rögtön az elején éles szikla szaggatná szét a holmimat. Pár lépés, majd kar- és lábtempó. Tekintet hol a víz felett, hol a víz alatt. Kikerülöm a fürdőzőket, majd elhaladok a matracosok mellett, ettől kezdve a hajósokra kell koncentrálnom. Akármi az úti cél, sziget vagy tengerparti hely, gondosan tervezett útvonalon kell haladnom. Légvonalban nem is haladhatnék, mert a vízben vagyok. Sziklák mellett, zátonyok felett, vagy tengeri homoksivatag felett haladok. Valószínűtlen formájú, háztömb méretű sziklák felett úszok lassan, méltóságteljesen. Mintha komisz varázslók félresikerült műveit látnám. Néha eltűnik a fenék a szemem elől, tekintetem belevesz a kék mélységbe, fénypászmák jelzik a távlatot. Az öblöktől eltávolodva erősebbek a hullámok, a nyílt vízen érzem magam. Dacolok a különböző irányokból érkező hullámokkal, enyhe áramlatokkal. A nagyobb hullámok dobálását a gyomrom liftezésén érzem, kilátok a hullámok taraján, majd igyekszem fejest ugrani a hullámvölgybe. Közben figyelem a partot, integetek a hajósoknak és utasaiknak. 5–10 órán át, kilométereken keresztül haladhatok úszva a tenger hullámai között. Folyamatosan azon dolgozom, hogy elkerüljem az összes veszélyforrást, bámulom a tájat és az élővilágot.

Tengeri élőlények: A tengerifű (Zosteraceae) gyepszőnyege zöld, mint egy mezei rét, ahonnan csak a madárdal hiányzik. Halak bújnak meg közte, és minden más állatok láthatatlan seregei. Magános kagylók, őslakos puhatestű és remeterák (Pagurus sp.) lakta csigaházak, tengeri sünök (Echinoidea), néhol nyelvhalak (Solea sp.), tengeri csillagok, tengeri uborkák (Holothuria sp.). A sziklák között gyakori a feketés, villás farkú barna korallsügér (Chromis chromis) szétszórt halraja, a sziklákon különféle, hullámokkal együtt mozgó algák adják a hallgatag színpompát. A sziklák felett papagájszínű pávahalak (Thalassoma pavo) bohóckodnak. A nyílt tengeren nagyobb méretű tengeridurbincsok (Sparidae) és más halak járnak hatalmas rajokban, megijedve tőlem befelé menekülnek, pedig horgászni csak éjjel fogok. A medúza lehet ritka, lehet tömeges; olykor teljesen vízszínű, mintha csak szellem képében csillogna, vagy markánsan színes. Egy kis szerencsével polip (Octopus vulgaris) és szépia (Sepia officinalis) is szem elé kerülhet, de mérgesráját (Dasyatis pastinaca) is láttam már, meg még számos tengeri élőlényt, melyeket most nem sorolok föl. Már nem idegen tananyag, amit tengerbiológiából tanultam az egyetemen.

Megállók, pihenők a tengeren: Mellúszásban haladok, ami nem a leggyorsabb, de ebben az úszásnemben észlelek legtöbbet a környezetemből, és mivel a lábtempó hasonlít a kerékpár pedáljának taposásához, a lábam nem fárad el egyhamar. Meg-megállok fotózni, 1-2 óra úszás után nyújtás és kicsit másképp folytatom. Pihenni–enni–inni lehet a nyílt vízen is, de ahogyan erdei túrán is keresek valami látnivalót, a tengeren is. Akadnak izgalmas szigetecskék, zátonyok, hasadékok, tengerfenéki szurdokok és a kedvenceim: barlangok. Ezeket az abráziós barlangokat a hullámok évezredes, kitartó ereje hozta létre, bejáratuk a tengerszinten van. A méretük változó és nincs mindig szárazföldi részük, ahová lekuporodhatok a szúnyogok legnagyobb örömére. Számos partszakasz csak a víz felől közelíthető meg, indokolt a vízitúra. És ha már kikötöttem, elővehetem a szárazföldi fényképezőgépemet is.

Kikötés, végállomás a tengeren: Ha úszó vízitúrán vagyok, lesz egy fordulópont, (még Afrika partjai előtt). Ha azonban úszó-gyalogtúrára készültem, akkor mindenképp lesz egy neves végállomásom, ahol kikötök. Sziklás parton a kikötés valamivel nehezebb művelet, mint a vízre szállás, ezért jól meg kell fontolni, hol és hogyan. A cuccommal együtt sérülök, ha elhibázom. Valami fő, neves helyen szeretek partra szállni: település, nagy strand. Minden szem rám szegeződik, valószínűleg földönkívülinek tekintenek, de legalább történt valami a nyugágyak között. Nők is vannak, kihúzom magam. Ha fokozni akarom, megkérdezem, melyik országban vagyok. Szinte szokatlan a földön járás. Egy kedves lócán végrehajtom magamon a teljes átalakulást, amikor úszótúrázóból gyalogtúrázóvá változom, és kezdődik a szárazföldi túra, akár futhatok is!

Feltételek, felkészülés: Az első és legfontosabb a teljesen magabiztos úszótudás. A tengeri környezet ismeréséhez a földrajz oceanográfiai fejezeteit, a biológia tengerbiológia altudományát érdemes, nagyon fontos tanulni! (A mélytengeri rész kimaradhat.) Elindulás előtt sokat kell gyakorolni a partközel biztonságában: a sziklák és hullámok közé kell némi érzék és rutin. Az állóképesség, az önismeret és a pánikmentes döntőképesség elengedhetetlen. Ne induljunk el olyan országok tengerein, ahol közbiztonsági, vagy vállalhatatlan természeti veszélyek leselkednek! És ne kockáztassunk, csak a „teljesen biztosba” vágjunk bele, amit előtte megterveztünk, és fejben összeraktunk! A tenger veszélyes és nem játszótér, senkit sem biztatok felelőtlenségre, és csak saját felelősségre!

Kitekintő: Mediterrán túratémában blogcikkem: mediterrán tengeri öböltúrák Görögországban, mediterrán hegyi kerékpártúrák Görögországban, mediterrán gyalogtúrák Spanyolországban (előkészületben). Bővebben és rengeteg fotóval a földrajzos látványelőadásaimon, utazási élménybeszámolóimon mesélek meghívásra. Az úti fotókból pedig itt mutatok ízelítőt.

Görögország: mediterrán hegyi kerékpártúrák a forró nyár közepén, perzselő hőségben

Greece: Mediterranean mountain biking in the middle of a hot summer in scorching heat

VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2021.02.10.

Nyáron senki sem túrakerékpározik a balkán, mediterrán Görögország hegyeiben. A túrakerékpárosok tavasszal és ősszel mennek a hegyi utakra, nyáron erősebb motorokkal, kvadokkal és autókkal (dúlják fel a nyugalmat, amiért mentek) – ezt mondták és ezt láttam. Nyáron nyaralni szoktak a tengerpartokon, kerékpározni pedig a sík részeken sem igazán. Ehhez képest eddig mindig a görög forró nyár közepét céloztam meg, annak is a legmelegebb óráit. Alapvetően tanár vagyok és ötfelé oktatok, és bár sehol sem tudnak elég órát adni, mégis csak a nyári turistaszezon közepén érek rá, nincs más választásom. Egyébként is ekkor mennék, mert pont ezt szeretem, a nyári hegyekre vagyok kíváncsi – hűvös erdőket itthon is találok. Ha nyár, legyen forró, ha Görögország, akkor érezzem Zeusz tüzét is. A tél hidege ellen mindig van melegebb ruha, de a nyár melegét tűrni kell. Hogy miért tudok a görög nyár derekának délutánjain feltekerni a hegyekre, az orvosi magyarázatát egyelőre nem értem.

Terepszínben az azúrkék ezer árnyalata előtt. (In camouflage in front of a thousand shades of azure.)

Görögországról 3 földrajzos látványelőadásom, utazási élménybeszámolóm van, mindegyik másfél órás, 250 diával. Ezeken az előadásokon tájakról, tengerről, természetről, élővilágról, kultúráról és kalandokról, élményekről mesélek nem közismert dolgokat. Jelen blogcikkben csak a kerékpártúrák tapasztalatait foglalom össze. Görög úti fotókból pedig itt mutatok ízelítőt.

Évia szigetének hullámvasút jellegű útjain. (On the island of Evia on roller coaster-like roads.)

Nyári időjárás a mediterrán görög hegyvidékeken: a mediterráneum nyaranta a sivatagok éghajlati hatása alá kerül, sivatagokra jellemző időjárás alakul ki. Felhőt ne is keressünk az égen, az azúrkék égbolton kacagva kúszik végig a Nap, övé a világ, teljes erővel sújt le a tájra. Szél nem jellemző, megrekken a levegő, a tengereknek azonban erről kissé más a véleményük. A tenger felől jöhet légáramlat, a magas részeken pedig leckét adhat az arra járó túrázónak. Tengereknél a páratartalom magas, a tenger sója van a levegőben. A Nap már reggel 8 órától támad, 10 órára erőre kapcsol, délután pedig tombol naplementéig. A csapadék nyáron csak egy görög mítosz, a napfényes száraz időre nyáron bármennyi úzóval lehet fogadni. A hegyekben a tengerszintfeletti magassággal csökken a hőmérséklet, százméterenként fél fokkal, mint máshol. Ez azonban nem fog feltűnni a brutál emelkedőkön az árnyékadó fák, vagy a fás növényzet teljes hiánya miatt. Magasabban azonban jelentős a napi hőingás, míg az alacsony részeken hűvöset nem érzünk, meleg a mediterrán éjszaka. Pont ezek miatt csodálatos ott lenni, mert érzem, hogy elég messzire mentem.

Hegyi úton kerékpárral, 44 fokban, árnyék nélkül. (On a mountain road by bike, 44 degrees, without shade.)

Alapfelszerelés a mediterrán nyári túrakerékpározáshoz: hosszú alsó–felső mez nyújt védelmet az igen erős napsugárzás ellen; fehér kendő a bukósisak vagy a sapka alá, hogy takarja a nyakat és a fület; kerékpáros kesztyű védi a kézfejet a naptól; sportcipő vagy futócipő a lábra; 4. kategóriás sportnapszemüveg, 30+ faktorú naptej és UV-védős ajakápoló; és hegyekben még itt is kell némi melegruha, szél ellen is védő esőfelszerelés; valamint lámpák, és az egyik legfontosabb: 5–6 liter folyadék (ivóvíz, tea). Palackozott vizet, ásványvizet még itt sem veszek, ahogyan otthon sem, soha, (globális probléma!). Ahol fogyasztásra alkalmatlan a csapvíz, reggel–este egy-egy fazék teát főzök + gyümölcslevet veszek.

Indulás, tengerszint közelében: kerékpárbérlés, kölcsön az első, mert kerékpárt kell szerezni, de kajával nem kényeztettem el magam, keveset ettem, így alakult. Tengerpartokra szoktam menni, kerékpártúrára a tenger szintjétől indulok. A lakott területen idilli mediterrán kertek és őrjöngő kabócák fülsüketítő koncertje megállíthatatlanul. Illóolajok koktélja a tengeri levegőben, a görög tájnak tömény illata van. Elindulok, lendül a kerékpár. Kikanyargok a forgalmasabb részekről, és szemben az első komolyabb emelkedő. Olajfaligetek, mélán pihegő kecskék hada, nyelvüket lógatva lihegő kutyák, minden túra így kezdődik.

Zákinthosz szigetének északi végében. (At the northern end of the island of Zakynthos.)

Durvuló emelkedőkön, kaptatókon, hegyi szerpentineken: A legdurvább és legszebb hegyi kerékpártúrám az Ainos Oros 1628 méter magas csúcsára vitt Kefaloniá szigetén, a tengertől indulva, kb. 40 Celsius fokban. Olyan, mint kétszer feltekerni Miskolcról Bánkútra egy kicsit melegebb időben. Nem az 1600 méter sok, nem is a 40 fok, hanem a kettő együtt kicentizett folyadékkal. A mediterrán hegymenetet ennek példáján mutatom be. Megindulok az emelkedőn, beállítom a sebességváltót, ütemesen taposok a pedálba és feszítem a kormányt. Az izmaim elkezdik az intenzív munkát és hőtermelést, a hőtől azonban nem tudok megszabadulni, koloncként cipelem fölfelé. Érzem, hogy kipirul az arcom, ekkor kezdődik a konok, kemény küzdelem. Telik az idő, a hegy derekán már érzem, elértem a teljesítőképességem határát. Visszakapcsolok, de így is esik a pedálfordulatszám. Tudom tartani egy bizonyos ideig, de továbbfeszíteni már nem. Minden tartalék akaraterőmet elő kell kaparnom, és rendkívül össze kell szednem magam, figyelni önmagamra. A pulzusom normális, a légzésem mély és lassú, az egyensúlyérzékem változatlan, a tudatom tiszta. Amíg így marad, fokozatosan magam alá taposom a métereket. Fotózás alibijével meg-megállok, ha már épp találtam egy pici árnyékfoltot. Aztán gyerünk, mert oda akarok érni, nincs mese. Változik a növényzet, övezeteken haladok keresztül. A mediterrán kerteket és olajligeteket elhagyom, cipruserdő fái meredeznek az égnek, jön a macchia bozótja, aztán csak bokáig ér a csenevész növényzet, ez már a „kopárok”. Bőven 1000 méter felett alacsony fák jelennek meg, majd fenyőerdő vesz körül. Ritkulnak a kabócák, ez már nem az ő birodalmuk; hegyi fajokat látok. Közben vastag sókristály rajzol csipkét a ruháimon, átüti a hátizsák pántját, a szakadatlanul távozó verejték azonnal elpárolog, szublimál. Csak az államról csöpög folyamatosan. A teteje felé már néha tolom is. Aztán felérek, győztem!

Perzselő hegyi úton Kefaloniá szigetének tetejére. (Hot mountain road to the top of the island of Kefalonia.)

Hegycsúcsokon, fennsíkokon: A látvány és az érzés leírhatatlan. Itt már lehetek fáradt egy kicsit, ki kell élvezni az ajándékot, ha ott vagyok egy legmagasabb ponton. Az Ainos Oros 1500–1628 méteres magaslatairól, madár szemszögéből tárja elém a tenger festői tájélményét. Csúcscsoki (pótlék), a maradék csalántea, ivóvíz, rengeteg fotó, egy óra, vagy kettő. Átérzem a csúcs örömét, más a levegő, megcsap a hegyi szél, zuhan a hőmérséklet. Amíg fönt vagyok, autósok jönnek. Kiszállnak, kukk ide – kukk oda, pár fotó, majd vissza az autóba és irány le – 5 percnél tovább egyik sincs fent, pedig gyorsan és drágán jutottak fel. De a nyaralásukon is sietnek, folyton sietnek, ők egy másik világban élnek, ezt megérteni sosem fogom. … Aztán nekem is jön a lefelé, vágta a vaksötét erdőben, hajtűkanyarok, ahol a lábam pihen, a kezem és szemem az úr. … A Vrachionas Oros, Zákinthosz szigetének legnagyobb hegye mindössze 756 méter magas, nem veszem komolyan. De a természet odavág: olyan lehűlésben, szélvészben és felhőáramlatban találom magam, hogy a szememnek sem hiszek és az összes melegruhámat felveszem.

Ainos Oros, 1628 méter tszf. magasság, Kefaloniá, kerékpárral nyár közepén, 40 fokban. (Ainos Oros, 1628 meter asl. altitude, Kefalonia, by bike in mid-summer, 40 degrees.)
Vrachionas Oros, 756 méter tszf. magasság, Zákinthosz, kerékpárral, erős szélben. (Vrachionas Oros, 756 meters asl. altitude, Zakynthos, by bicycle, in a strong winds.)

Átlagos hegyi utak és világraszóló túracélpontok: Csendes hegyi falvak, útszéli kegyhelyek, templomok, méhészet a macchiában és a kopárokon, erdővel borított magaslatok, és a kék ezer árnyalatában tündöklő tenger megunhatatlan látványa, a világ legszebbnek mondott öblei. A szigeteken, ahol jártam, a tengerparti út is hegyi jellegű hullámvasút, a föl-le pajkos játéka. Évia szigete pedig zöldellő erdővel borított. Volt, hogy a hegyi futócipőm vastag talpa sütött, mert átforrósodott az aszfalton, amikor megálltam egy hőkatlanban. Hegyi emelkedőkön szinte minden arra járó kvadostól és autóstól kapok egy kis biztatást: kiabálnak, mutogatnak, éljeneznek, és a kerékpárommal külön figyelmet, ha megérkezek valahová (görög öröm). A bringa nyergéből mozizhatom a mediterrán növényzetet, nyakig a növényföldrajzban, amit tankönyvekből és neves professzoroktól tanultam az egyetemeken. Ilyen a görög hegyekben nyáron…

Hegyi szerpentin Kefaloniá szigetén. (Mountain serpentine on the island of Kefalonia.)

Feltételek, felkészülés: Magyarországon is tud néha görög meleg lenni, akkor is kell túrázni, a mediterrán felkészülésre ez a legjobb. Középhegységeinkben a hegyi utakra is fel lehet készülni. A hazai hőhullámokban tett kerékpártúráimon fejlesztettem ki az elviseléséhez szükséges módszereket, megfigyeltem a testem reakcióit. Közben összebarátkoztam a hőséggel, szeretem a csontig hatoló meleget. Az épületeket építészeti okosságokkal kellene hűsíteni, az lenne fenntartható, de akkor is felejtsük el az energiafaló légkondicionálót otthon és a görög szálláson egyaránt, ha bírni akarjuk a forró levegőt. Akklimatizálódjunk, indulás előtt legyünk jól tápláltak, együnk eleget (ez megy mindenkinek), és folyamatos folyadékfogyasztással jól hidratáltak. Út közben soha ne igyunk hideget, a bőrünket pedig takarjuk el a naptól! (A jó védekezés hőség ellen a nyugati szokások fordítottja.) Ritkábban, de sokat igyunk. Görögországban nincs fegyelem a kutyatartásban (kivéve Kefaloniá), szürkület előtt lehetőleg érjünk a szállásra!

Zákinthosz közepén. (In the middle of Zakynthos.)
Hegyi szerpentinen lefelé, éjszaka. (Down a mountain serpentine at night.)

Kitekintő: Mediterrán túratémában blogcikkem: mediterrán tengeri úszó vízitúrák, mediterrán gyalogtúrák Spanyolországban. Bővebben és rengeteg fotóval a földrajzos látványelőadásaimon, utazási élménybeszámolóimon mesélek meghívásra. Görög úti fotókból pedig itt mutatok ízelítőt.
Görögország: mediterrán tengeri öböltúrák: naplemente úszótúra, tengerparti kerékpártúra, tengeri hegyi gyalogtúra.

Hozzászólás: A blogcikk Facebook posztja alatt! Szerinted hová menjek legközelebb?

Éjszakázás télen a hegyekben, túra és sátrazás a fagyott erdő közepén, egyedül

Overnight in winter in the mountains, hiking and camping in the middle of the frozen forest, alone

VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2021.02.06.

Télen a hóban és fagyban kevesebben túráznak, a hegyekben éjszakázás pedig még kevesebb embert érint. Az ehhez szükséges felszerelés és tudás ma már hozzáférhető, mégsem teszik. Egy téli, havas erdőben készült sátras fotóm (számomra) meglepő módon megindította az embereket – azokat is, akik nem természetjárók. Ezért írtam ezt a blogcikket: alcíme: Tíznél több tuti tipp–trükk, tanács, téli túrához–táborozáshoz természetben, társtalanul.

Alapfelszerelés téli éjszakázáshoz: Ha kint alvást terveztem, akkor a 100 literes nagy hátizsákommal megyek (nagy a hálózsákom csomagmérete), benne a sátor és a hálózsák, tetején a matrac. Legfontosabb a hálózsák: téli hálózsák, ahol a komforttartomány alsó határa kb. -10 Celsius fok legyen. Sátornak négyévszakos sátor kell, a fagyot jól viselő dúralumínium rudazattal, lehetőleg kétrétegű héjazattal. Vastag téli matrac legyen nálunk. Én a nyári 3 milliméteres vastagságú, hőtükrös + az őszi 10 milliméteres nyíltcellás polifoam matracomat használom együttesen, ami 13 milliméter vastag, bőven elég. Fejlámpa, tartaléklámpa, általános túrafelszerelés. A téli, többnapos túrafelszerelésem kb. 15 kilogramm tömegű, 20-nál nem több.

Téli túraruházat: A ruházatom réteges. Zokni: vékony nyári zokni + vastag túrazokni. Nadrág: (aláöltözet alsó) + melegítőalsó + külső túranadrág (+ kamásli + -10 fok alatt térdmelegítő). Felsőtest: túraing (ezúttal bármilyen) + (aláöltözet felső) + tömör gyapjúpulóver + polárfelső (+ szélben, -10 fok alatt esőkabát). Sínadrágot, kabátot nem használok, mert túl melegek, rossz a szellőzésük, nehezen száradnak, nem váltak be. Sapka: rugalmas anyagú körsálból + átlagos sapka, a nyakamon körsál. Kesztyű: polár túrakesztyű (+ „fotóskesztyű”, ha rettenetesen hideg van). Ez a ruházat van rajtam végig, hőleadás céljából a sapkán és a kesztyűn lazítok.

Ruhaszárítás: Megérkezésre minden nyirkos, az alsóruhákat átizzadtam. A ruháim részleges megszárítására kidolgoztam egy módszert: a testen szárítás módszerét. Ehhez csak 1-2 vékony ruharéteget hagyok magamon, ami már könnyen átszellőzik. Mivel megérkezéskor felhevült vagyok, a felesleges hőenergiával szépen száradnak a ruhák. Télen is jól működik, főleg szélben, hegycsúcson. 10–20 perc alatt sokat száradnak, közben lehűlök optimális üzemi hőmérsékletre. Vigyázok, nehogy túlterheljem a testemet, a határt nem lépem túl. Ehhez a módszerhez több év gyakorlást javaslok, és csak saját felelősségre! Megérkezéstől a lefekvésig 1–2 órám van párologni.

Táborhely: Az ideális táborhely nem esik emberek, állatok, járművek útjába, sőt rejtett és nem is láthatják, nem veszélyezteti fadőlés vagy ágtörés, hólavina, medve, a talaj vízszintes, még forrás is van a közelben. Településektől legalább 3 kilométerre legyen, nem lehet tiltott, fokozottan védett területen. A sátor nem tesz kárt az aljnövényzetben, ha csak egy éjszakára, legfeljebb egy napra van felállítva. Télen az aljnövényzet visszahúzódik, alig van élő rész a felszínen, a hótakaró pedig teljes védelmet nyújt számukra. Csak egy-egy éjszakára, a lehető legkisebb kártétellel sátrazzunk!

Sátramban a téli erdőben. (In my tent in the winter forest.)

Táborverés: A sátor nyílása a nyílt részre nézzen. Egy jól felvert duplafalú sátorban akár 10 fokkal is melegebb lehet éjszaka, mint kint. Én azonban ezt nem veszem igénybe, a sátorponyvát (külső réteg) nem feszítem ki, ajtó–ablak nyitva, csak a szúnyogháló van behúzva – így is 2 fokkal melegebb lesz bent. A sátorra valójában az állatok, a rókák miatt van szükségem, mert határvonalat szab nekik, amit tiszteletben tartanak. És a sátor megvéd az esetleges hóeséstől. A felállított sátorban leterítem a dupla matracot, a felcsavarodó végeit leszorítom fotóstáskával, kajástáskával, bármivel. Majd a hátizsákot és minden cuccomat behordom a sátorba, rendszer szerint, gondosan. Az ételt és a technikát tároló zsákokat és táskákat bezárom. A hálózsákot kibontom a kompressziós zsákjából, felrázom és a matracra teszem, lehetőleg pakolás közben sem ülök vagy állok rá. Kb. 15 perc alatt kész a táborom, de korai még lefeküdni.

Vacsora: Lefekvés előtt ennem és innom kell. Zsíros, tápláló vacsorát fogyasztok, hiszen a hálózsákot és a sátrat a saját testem fűti majd be, amihez energia kell, (természeti népektől tanulva). Szalonna, kolbász, sajt, hagyma. Inni is kell, hiszen a többórás túra során sok vizet kiizzadtam. A jó keringés kell a testem fűtéséhez, ahhoz pedig folyadék szükséges. A termosz jó útitárs, és talán még a kulacsba sem fagyott bele a víz talpig. Így vagy úgy, de innom kell.

Fotózás: Elmaradhatatlan rész a fotózás, az élmény későbbi megosztásának és felhasználásának céljából kellenek a fotók. Fagyban ez nehézkes, a fényképezőgép sem igazán örül neki. Éjszakai fotózás, éjszakai havas táj, szelfik stb. Ha mindennel végeztem, akkor takarodó, eljött a lefekvés ideje.

Alvás: A külsőruházatot mindig leveszem, hiszen saras lehet és alváshoz felesleges. A túrabakancsot a sátor előterében hagyom, vagy a sátorba tett túranadrágomra teszem. A túrazoknit mindenképpen leveszem, ha vizes, de a vékony nyári zokni akkor is maradhat. A fejemre símaszkot húzok, és kezemen a téli túrakesztyű, így a párnának használt kezeimet nem bántja a hideg a csuklya nyílásához közel. A téli hálózsák csak szakszerű használat során képes melegen tartani. Nem a tél a gyakorlás ideje, ilyenkor már nem hibázhatunk! A csuklyát, a hőgallért és a cipzárvédőt használunk kell, sehol sem feszülhet, lapulhat ki a téli hálózsák vastag fala. Begyakorolt testhelyzetekben, fegyelmezetten kell aludni, egy párna sokat javít a kényelmen. Párnának egy erre a célra tervezett zsákot használok, amelyet az éjjel nem használt körsál és sapka tölt meg. A lábam kihűl az esti teendők során, de a hálózsákban fekve éreznem kell, hogy fokozatosan átmelegszik. (Abban az esetben, ha lefekvés után nem melegedni, hanem hűlni kezdenénk, cselekedni kell! Meditációs testhő növelés, ruhák, testhelyzet igazítása, evés, végső esetben táborbontás!) Ha még mindig nyirkos rajtam néhány ruha, akkor a hálózsák időnkénti „kiszellőztetésével” reggelre minden megszárad.

Hosszú téli éjszakák: Télen rövidek a nappalok, hamar lemegy a nap. Ha még napfényben szeretnék érkezni a tervezett szálláshelyemre, akkor 16 óra előtt ott kellene lennem. És mivel a nap későn, 7 óra körül kel, sokáig időzöm egy helyen. Akár 15 órás is lehet az éjszaka, amit figyelembe kell vennem. De rendszerint sötétben érkezem, sőt eleve sötétben indulok.

Holdfényben az erdő. (Forest in Moon light.)

Éjszakai séta: Van, hogy kibújok néha, szétnézek, fotózok, élvezem a tájat.

Bóklászás a sátram körül a varázslatos téli éjszaka. (Hanging around my tent in the magical winter night.)

Fények a téli erdőben éjszaka: Szürkületkor gyorsan változnak a színek, csökken a fény. Mozgolódni kezdenek az állatok – de télen sokkal kevésbé, mint nyáron. Ha nappal olvadt, este többnyire újra fagyni kezd, kemény a talaj, ropog a hó. A hó hozzátartozik a téli erdő látványához. A havas táj nem sötétedik be annyira, mint a hótlan, mert minden szórt fényt visszaver a hófehér hó. Ha a Hold fent van az égen, világos az éjjeli erdő. Ha tiszta az ég, a holdfény szinte vakítóan tükröződik a hóról, melyre fekete árnyékokat vetnek a fák. Ha felhős az ég, akkor szórt holdfény teríti be a nyugvó erdőt. Ha nincs hó és nincs Hold, akkor nincs ez a fényár. Ha Hold és felhő nincs, csillagok milliói kandikálnak keresztül a kis páratartalmú légkörön, kopasz ágak között. Rétre érve a csillagok között érezhetjük magunkat. Ha fagy sincs és felhős, akkor el sem indulok az „évszak nélküli” erdőben, mert sárért inkább ősszel megyek. … Ez a környezet, ahová elindultam…

Hangok a téli erdőben éjszaka: Van, hogy semmilyen állat mozgásának nincs nyoma az éjjel, nem hallok semmit, mélységes csend ül a hegyekben. A baglyok és őzek hangja a leggyakoribb: huhognak, ugatnak. Egy-egy autó, terepjáró távoli hangja szűrődik be néha, puskalövés valahol messze, kutyaugatás, repülők zúgása, szél susogása, reccsenő ág, közeli neszek, néha megmagyarázhatatlan, rejtélyes hangok. Olyan finom hangok ezek, amelyek nagy részét nappal nem is hallhatnánk, de talán nem is léteznek nappal. Elképesztő és semmi mással nem pótolható, leírhatatlan az élmény, amit pusztán a hangok okoznak egy téli éjszakán a néma hegyekben, álomba szenderült erdők mélyén!

Sötét, fény, csend, nesz a fagyott téli erdőben. (Darkness, light, silence, noise in the frozen winter forest.)

Élet a téli erdőben éjszaka: A növényvilág ilyenkor a téli álmát alussza, a növények fagyban őrzik az előző évben felhalmozott erőtartalékaikat, hogy tavasszal egymással versengve keljenek új életre. Nincs aljnövényzet, ahol kullancsok rejtőznének, kullancs sincs, hiszen azoknak sokkal jobban el kell rejtőzniük télen. A madarak, emlősök többnyire télen is mozognak. Falkákban járnak a farkasok, magánosan járőröznek a rókák, kondákban röfögnek a vaddisznók, őzek és szarvasok botladoznak. Mindegyik kikerül, nem zargatják álmomat, egyedül a területileg illetékes róka merészkedik közel lopás céljából. És meglepő módon néhány ízeltlábú aktív ilyenkor is. Távol az emberektől – közel a természethez…

Hajnal: A hosszú éjszaka vége felé dereng az égbolt keleten, most már biztos, hogy jön a nappal. Ekkor lehet megbánni, ha a lustaságom miatt elmulasztottam valamelyik éjszakai fotótémát. Különböző hideg és meleg színekben pompázik a látóhatár, a hajnali fotókat viszont ilyenkor lehet összehozni. Majd tudatosul bennem: vége a veszteglésnek, kelni és cselekedni kell.

Fel kéne kelnem. (I should get up.)

Táborbontás: Reggelre a sátorban mindent átitatott a pára, a sátramon jégkristályok formájában rögzült a páralecsapódás. Kimászok, felveszem a külső túranadrágot, a vastag túrazoknit (vihetünk cserezoknit, lecserélhetjük), majd a túrabakancsot. Nem lesz nagy élmény belebújni a túrabakancsba, ha vizes, főleg, ha éjjel meg is fagyott. De nincs gond, hamar át fog melegedni. Először a hálózsákot csomagolom el a kompressziós zsákjába. Majd kipakolok a sátorból, feltekerem a matracot, elpakolom a sátrat, végül minden ismét a hátizsákba kerül. Akár indulhatnék, de jön a mosakodás és a reggeli: irány egy közeli víztér, ami nincs befagyva.

Kulacsba fagyott víz. Hoppá, ebből ma már nem iszom vizet…
(Water frozen in a bottle. Ups, today I will not drink water from this yet.)

Mosakodás: Lefekvés előtt fogmosás; és reggel vagy este, de mosakodni kell. Erre alkalmas a forrás, ahol, vizet vettünk, vagy a hó, ha van. A forrástól távolodó kifolyó víz tovább hűl, akár fagypontig, a hideg víz kevésbé tisztít, ezért tovább, alaposabban szoktam mosakodni. Vízbázisra, a forrásba és a patakba tisztálkodószer nem kerülhet, ezért leginkább tiszta víz és törölköző. Hóval is kiválóan lehet mosakodni, ha van. Serkenti, felfrissíti a bőrt. Tisztaság – fél egészség!

Mosakodás a téli erdőben. (Washing in the winter forest.)

Reggeli: A folyadékpótlás és a hidratálás alapja a jó közérzetnek, teljesítőképességnek. A termosz már rég kiürült, a kulacsba belefagyhatott a maradék víz. Ha így jártunk, akkor irány egy útba eső forrás. Ezért volt szerencsés forrás közelében táborozni. A táborbontás végére elfogy a testünk hőtöbblete, nem fog jól esni a 6–10 fokos forrásvíz, amiből rendesen inni, nem csak kortyolgatni kéne. Vizet kell melegíteni. Vízmelegítéshez hobókályhát, zsebkályhát használok („titántűztér”), az edényeimben pedig van nálam száraz tűzifa. (Sokféle túratűzhely létezik, de természetesebb, hangulatosabb és fenntarthatóbb fát tüzelni.) A víz gyorsan ihatóvá melegszik, vagy főzhetek teát. Reggelinek bármilyen hideg vagy meleg túrakaja, hiszen újabb túra indul, és ezzel vége a téli éjszakázásról szóló leírásomnak.

Vízmelegítés hobókályhán. (Water heating on hobo stove.)

Luxus a téli erdőben: Hozzáad az élményhez a luxus érzése. A teljes felszerelésem nálam, a hátamon van, nem szorulok senkire, sem szolgáltatásra, sem gépjárműre. Sátorral nincs szükségem fizetős szálláshelyekre, a hajdani turistaházak többségét amúgy is az autós kultúra vette birtokba. Fedél van a fejem felett, lehet hó, eső. 3 négyzetméterem, terebélyes helyem van a sátramban, ahol ülhetek is, még egy polcom is van. Finom és tápláló élelmem ad erőt, van vizem, akár forró teám elegendő. Valódi, mesébe illő tájban vagyok, valódi hangokkal és látvánnyal körbevéve – ilyen élményeket manapság a legdrágább luxushotelek igyekeznek nyújtani a vendégnek. Melegben vagyok, kényelemben töltöm az éjszakát. Ráadásul még térerő is van egyre több helyen. Telefonálni innen sem fogok, de írhatok azoknak, akik most sem jöttek velem, meg akiket nem is hívtam.

Kilátás: mesebeli erdő látványa a sátramból. Fel kéne kelni…
(View: view of a fairytale forest from my tent. I should get up…)

Feltételek, felkészülés: A túrázást és a táborozást semmiképpen sem télen kell kezdeni. Téli túrán, főleg éjszaka, kint alvásnál nem sokat hibázhatunk. Aki itt hibázik, kihűlhet, megfagyhat, nem megy haza. Jól összeállított felszerelés szükséges, kitalált és begyakorolt rutinok. Kiemelten fontos az önismeret, a testünk ismerete: hogyan bírjuk a nehéz hátizsákot, hogy haladunk hóban, hogyan melegszünk be, mi történik, ha hűlni kezdünk, hogy reagálunk a váratlan helyzetekre, hogy bírjuk a hideget stb. Az edzettség nagyon fontos alapfeltétel, ami vagy rendszeres túrázással, vagy természetesebb életmóddal alakul ki. A télen túlfűtött, nyáron légkondicionált lakás, munkahely, vonat, busz, autó, tulajdonképpen egy „inkubátor”. Manapság a túrázók, turisták is sokan „inkubátorban” mennek fel a hegyre. Túlságosan sok időt töltünk „inkubátorban”, abban nőttünk föl, abban élünk. Pedig a világ odakint van: világra kell jönni, akklimatizálódni kell a Föld bolygónk azon részéhez, ahová születtünk. 2012-ben nagy lépést tettem, amikor a hétköznapi közlekedésben buszról kerékpárra és gyaloglásra, váltottam, „kiszálltam az inkubátorból” és azóta >35 000 kilométert kerékpároztam. Számos pozitív hozadéka van, fiatalon tart, és köztük egy számomra is meglepő melléktermék, hogy az időjárással szemben látványosan edzettebb lettem. Télen–nyáron naponta érzem a levegő hidegét–melegét, csíp a hideg, tűz a nap és ver az eső, kb. 5 év után a testem átalakult, élménnyé vált a közlekedés. Az pedig mindig is természetes volt 1990, a természetjáró pályafutásom kezdete óta, hogy a természet megközelítése izomerőre épül: fel a hegyre és le a hegyről, be az erdőbe és ki az erdőből. Sokat mentem éjszaka, néha ismeretlen helyeken, megszoktam a körülményeket. Innen már csak kis lépés, hogy télen is, a fagyott erdő közepén éjszakázzak.

Reggeli fagy. (Morning freeze.)

Kitekintő: Később blogcikket írtam a téli sátrazás nyári párjáról: “Éjszakázás nyáron a hegyekben, kerékpártúra és függőágyazás a forró erdő közepén, egyedül.”