Erdély: varázslatos utazások egy meseországban

Transylvania: magical journeys in a fairytale country

VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2022.01.26.

FOTÓK HAMAROSAN!!!!!

Ebben a blogcikkben a számos Erdélyben tett kalandozásom benyomásait kristályosítom, ami azon olvasók számára lehet izgalmas, akik nem, vagy csak futólag fordultak meg a Király-hágón túli meseországban, Erdélyországban.

Bevezetés Erdélybe: Erdély egy önálló földrajzi és kulturális egység, ezeréves ősi néprajzi csoportok hazája és élő múzeuma. Olyan egyedi és különleges, amelyhez foghatót azóta sem láttam sehol. Az Erdélyi-medence hatalmas hegyvidéki területéről beszélünk a Király-hágó mögött, túl a Hargitán, egészen Moldva határáig, sőt már a Király-hágótól inneni Partium, és a délebbi Bánság is Erdélyhez sorolt. Az ókorban trák eredetű dákok lakták jóval szélesebb területen, majd 271-ig a Római Birodalom része lett Dacia néven. A forgatagos népvándorlás idején gótok, hunok, gepidák, avarok és szlávok lakták, a 10. századi magyar honfoglalás korában zömét a Bolgár Birodalom uralta. A vlahok (románok) a 12. századtól kezdve érkeztek nagyobb számban a mai Albánia területéről, a rómaiaktól származtató dákoromán elméletnek érdemi bizonyítékai nincsenek. Azt biztosnak tekinthetjük, hogy a népvándorlás képlékeny századai során nomád pásztor törzsek mozogtak Eurázsia-szerte, majd a magyarok által már lakott területek gyérebb részeire érkező hegyvidéki románok békésen és mozaikosan beékelődtek. Erdély a magyarság önálló egységévé („Erdélyországává”) alakult a középkorban, és ez a jelleg azóta is megmaradt, hogy Erdély 1918 (Trianon) óta Románia országához tartozik.

Az elnyomott Erdély korában: Az első benyomásom Erdélyről még az előző rendszerben történt 1984-ben, amikor a kommunista diktatúra igen pusztító változata taposta az ezeréves Erdélyt. Egynapos körút volt, térképet nem volt szabad vinni, (de megoldottuk). Összefüggő zöld erdőségek, sorakozó hegyek, lepukkant települések, dróttal tákolt rozsdás buszok, és a mérhetetlen szegénység maradt meg az emlékezetemben. A szinte teljesen üres boltokban 3 darab hitvány áru egy-egy termékből, mintha eleve használt lett volna mindegyik, és a személyi kultusz poszterei lefedték a sápadt falakat.

Utazás Erdély szívébe: Ma már szabadon utazhatunk, a következő útjaim a „klasszikus” Erdélyt tárták elém 2005 után. Az Erdélybe vezető utak ütőere a Kárpát-medencéből vezet az Alföldön és a Partiumon át, fel a Réz-hegységbe, át a Király-hágón (582 méter tszf.), majd le az ősi földre. Jellegzetes erdélyi, domború kúpformába rakott széna díszíti a tájat szerteszét, minden egyedi: a települések, a látnivalók – megérkeztünk. Egy álló napig mehet a buszunk keletre, még mindig nem érünk a végére, és valami meglepetés lapul minden kanyarban. Itt időzni kell, bóklászni, szemlélni. Hol kátyúkból készült úton, hol zakatoló betonlapokon, hol tüköraszfalton haladunk. Hajmeresztő manőverekkel száguldó helybéli autók, olykor buszok(!), parkoló autókba fulladt belvárosok, rémes lakónegyedek, és a féken tartott idő mementói, ez egy külön ország.

Erdély hegyei közt: A Kárpátokhoz tartozó Erdély hegyi tájainak és hegységeinek közös jellemzője a művelés és a vadság girbegurba határa, ahol az élet és az elmúlás kéz a kézben jár. Nyugaton, az Alpok lakói egészen másképp formálták a hasonló jellegű tájat, ott éles határok és pedáns művelés rendeztek el mindent. Erdélyben viszont még megvan az ősi vadság és eredetiség. A Bihar-hegység heves patakjain átkelni sem egyszerű, a kétszeres csapadékmennyiség süppedő, buja életet vitt a fenyvesekbe, ahol némi fajismerettel hosszú listát lehet írni, mert minden fontos fenyvesi növény jelen van. De még a valamivel szárazabb Kalotaszegen is víz csordogál mindenhol, kiterjedt legelők és járatlan hegyek ölelik a falvakat. Legelők, nyájak, erdő és erdő, havasi legelők, apró tavak, lápok, káprázatos tájak, este zuhanó hőmérséklet, a levegőt harapni lehet. Kóbor kutyák az utakon, távolabb farkasok és medvék, főleg a Hargitán.

Lassan csöpögő idő: Erdélyben sokfelé meg kell állni, és elfelejteni a nagyvilág zaját. Bemenni, ahová csak lehet, csak járni és nézni, időzni, fotózni, de előtte mindig kikérve és jól megfogadva erdélyi barátaink tanácsait. Erdély azonban nem a Király-hágón kezdődik, hanem Budapesten, a Néprajzi Múzeumban, ahol népünk tárgyi emlékeinek sorában hangsúlyos szerepet kapott. A vitrinek mögött kimerevített magyar néprajz, mint szertár és időkapszula, teríti elénk a rég- és közelmúltat. Erdély azonban beenged egy másik dimenzióba, ahol a jelen az ősrégi múlt folytonossága, itt még elevenek a műkincsek. Még aszfalt sincs minden úton, csak köves és saras zötyögő; háziállatok serege vonul bambán ki és be nap nap után, s nénik szedik utánuk a kilapult trágyát; a népművészet itt még öröklött szokás; a népviselet pedig a lassú élet része, büszkesége – és ez nem színpad, nem múzeumi bemutató, hanem maga a tapintható valóság, az élő múlt! Néha mintha áthajtottunk volna egy láthatatlan időkapun: elfelejtett, múltban rekedt városkák lapulnak a hegyek között. Erdély élő múzeum, ahol középkori módszerrel főzik faluvégen a pálinkát, ahol rozsdás bodegában (kocsma) cserélnek gazdát a bölcsességek.

Erdélyiek: Az erdélyi ember egyetlen mondatával felfedi származását, a nyelvhasználatuk sajátos és hamisíthatatlan, az elszigetelt csángók beszédét pedig alig értjük. Szókimondók, jellemük egyenes, mellé nem beszélnek, humoruk ütős. Biztos, hogy van náluk pálinka, visszautasítani nem lehetséges. Ételük tartalmas, ízviláguk markáns, sörük rekeszekben, a kürtőskalács felejthetetlen, a gyerekeknek hűsítő, tábortüzük az égig ér, vendégszeretetük marasztaló, egy erdélyi bulinak párja nincs. Csorba, töltött káposzta, áfonya, csipkebogyólekvár, zakuszka, sajtok, szalonnák, Tiltott Csíki Sör. A polgármester főszervező, a tiszteletes közvetlen és kimért beszédű, minden gyerek tisztelettudó, de még a medvényi pásztorkutya is embertisztelő. Megpillanthatunk szőnyegmosást patakban, ekhós szekerek vándorait, ez egy meseország, de már betörtek a nyugati szelek…

A nyugati szelek hatásai: Körülbelül 2010 után Erdély a változás útjára lépett. Először aszfaltot kapott néhány ezer éve sáros földút, jobb iskolabuszok járnak, mint bárhol Európában, korszerűsítés és beruházás, high-tech szennyvíztisztító. Majd nyugati támogatással kőfalakat raktak patakmedernek – hogy ne legyen több árvíz, s ne legyen több hal; autópályák létesülnek, faluban terített nagyvárosi térkő és csatornába terelt csörgedező ér, kő-kő-kő, hollywoodi fényparádé sóbányában, fogyatkozó állattartás, elköltöző fiatalok miatt halványuló hagyományok, egyre több autó, bazár és autós turista. Fiókban maradnak a kelengyének szánt varrottas terítők, vendégeknek és turistáknak szól a kenyérsütés. Csak nehogy az ősi mesevilág alkonyát hozzák a nyugati szelek!

Feltételek, felkészülés: Erdélyi utunk előtt alaposan tanuljuk, komoly útikönyvekből és forrásokból készüljünk. Csakis helyi idegenvezetővel, túravezetővel menjünk, kinek a gyökerei ott vannak, aki ismeri a nemzetek közötti és nemzetiségi viszonyokat, és beszéli a helyi nyelveket, kinek ízes a szójárása és vérében a székely humor, aki képes fellibbenteni a csipkét Erdély titkos világáról. Egész Erdélyben, Moldva határáig elég magyarul tudnunk, a vásárokban fizethetünk forinttal. Kerékpáros utazóknak kemény és nem ajánlott ország ez keskeny utakkal, kerékpárutak és padkák nélkül, vad autóforgalommal, rengeteg kóbor kutyával, düledező, ijesztő negyedekkel. Erdély a fotósoknak első osztályú téma!

Kitekintő: Erdélyt mindenkinek látnia kell Nagyváradtól Csíkszeredáig!

Felhasznált szakirodalom a „Bevezetés Erdélybe” részhez:

  • Sós, Judit – Farkas, Zoltán (2005): Erdély útikönyv. – JEL-KÉP Bt., Budapest, 456. pp.

Köszönetnyilvánítás: Felejthetetlen Erdélyi útjaimért örök hálám számos szervezőnek, vendéglátónak, barátnak: Édesapám és (+)Bajnok Laci bácsi; Kis Csilla, Szekeresné Zsuzsa néni és Harsány közössége; Sallai R. Benedek és a Nimfea Természetvédelmi Egyesület (Túrkeve); Kiss József és a Holocén Természetvédelmi Egyesület (Miskolc); Péter György-Árpád, Okos-Rigó Hajnal és Okos-Rigó Dénes, Magyarókereke és Kalotaszentkirály csapata, Silvanus Ökológiai Egyesület (Kalotaszentkirály-Zentelke).

Találatok: 0

Fotóstúrák: a természetjárás élményei és tapasztalatai képekbe zárva

Photo tours: hiking experiences enclosed in pictures

VeloTeoFoto © Fülep Teo,  2021.12.30.

Fényképezőgépet, de legalább fényképezésre alkalmas okostelefont ma már szinte mindenki visz magával a túráira. Készülnek is rendre a képek, tucatjával kerülnek a netre túránként, néha megnézhetetlenül sok, de igazán jó nincs köztük, máskor a képek közt elvész a lényeg, aztán egy technikai hiba révén könnyen elszáll az összes.

Fotóstúra: Minden túrán készül fotó, de nem minden túra fotóstúra. Fotóstúrán legfőbb cél az élmények és tapasztalatok képekbe zárása. A kép későbbi munkákhoz kell: dokumentáció, tanulás, kutatás, cikk, élménybeszámoló, előadás, oktatás, emlék, ajándék, pályázat stb. Van, hogy előre tervezett a fotótéma, sőt kiszámított a fotózás helye, ideje és módja. És van, hogy a váratlan pillanatnyi helyzet adja. Akár tervszerű, akár rögtönzött a fotózás, mindenképp energia, idő és munka ráfordítását igényli. Minden túratípus lehet fotóstúra is egyben, vagy kiemelt célkitűzés.

A pillanat varázsa: Sok év természetjárás után már nem szabad „veszni hagyni”, elszalasztani a pillanat látványát, amely fotó nélkül csak az emlékeinkben rögzülhet. Persze az élmény, a megfigyelés, az emlék, a benyomás, a tapasztalat és az új ismeret az első és legfontosabb. Ezek teremtették meg a pillanat varázsát, melyek nélkül a legjobb fotó sem ér túl sokat. Az ilyen „belső fényképeink” tesznek bennünket tapasztaltabbá és gazdagabbá. Elégedettek és hálásak lehetünk, ha sok világot láttunk. Az agyunkban rögzített emlékképek töltik meg élettel a beszédünket és írásunkat. Ha képi, vizuális típusok vagyunk, a látott valóság beleég az emlékezetünkbe. De ha nem készült megjeleníthető kép valamiről, akkor az nem lesz megmutatható és pontosan felidézhető.

Mesélő képek: Nincs beszédesebb és sokatmondóbb anyag valamiről, mint egy megfelelő kép, legyen az rajzolt, festett, vagy fotózott. Egy jó kép többet ér ezer szónál. Egy jó kép önmagában is történetet mesél el, egy eseményt és a körülményeit. Egy jó kép megragadja a tekintetet, nyugalmat, harmóniát sugároz, vagy drámaian felkavar. Játék a színekkel, fényekkel, élességgel, a lényeg megragadása a szemmel látható valóság mértéktartó, hangyányi eltúlzásával. A megosztás leghatékonyabb és leglátványosabb módja pedig kétségtelenül a fénykép, különösen korunkban, amikor már könnyen megtehetjük.

Küzdelem a képekért: De a fényképek mögött rengeteg munka van. Be kell szereznünk és épségben magunkkal vinnünk a célkitűzésünknek megfelelő fényképészeti eszközöket. A komolyabb célokra is alkalmas fotótechnika bonyolult, drága és kényes. Működőképes állapotban kell tartanunk, hordoznunk és a megfelelő pillanatban, helyen és szemszögből jól használnunk a legcifrább környezeti körülmények között is. És ez nem mindig könnyű, meg kell érte küzdenünk.

A fotótechnika: Mindenféle fotófelszereléssel lehet jó képeket készíteni. És bár a felsőkategóriás okostelefonokba épített fényképezőgép meglepően és hihetetlenül fejlett, fotóstudás nélkül is használható, a minőségi fotótechnika általában nagy és összetett. A kiváló minőségű, profi lencse (optika) a jó képek egyik titka, de a jó optika rendszerint nagyméretű, érzékeny és igen drága. Fontos, hogy minél több állítási lehetőségünk legyen, minél szélesebb tartományban. Színek (fehéregyensúly), záridő, rekesz, mélységélesség, fókusz, témakiemelés, megvilágítás, téma, éles, életlen és elmosott részek – ezek kombinációján múlik minden. Minél nagyobb dinamikatartomány és minél kisebb képzaj szükséges, elegendő tárhely, töltött akkumulátorok…

Nehézségek: Legnehezebb folyton készenlétben lenni, azonnal előkapni a fényképezőgépet, méghozzá az épp alkalmas beállításokkal. A hőség és a fagy, a pára, az eső és a víz, a por, homok, só és a sár, a rázkódás, a szél és a leejtésveszély nem jó barátai a fényképezésnek. A fényképezőgép nagy mérete és nagy tömege is tovább nehezítik a fotósmunkát. Ha biztonságosan elcsomagoljuk, akkor csak egy értékes felszerelési egység, és macerás lesz elővenni. Ha viszont igazán kéznél van, több baj érheti. Ha elővesszük zord körülmények között, akkor strapáljuk és kitesszük a sérüléseknek. De meg kell oldani, mert pont ez a feladata.

Fotófeldolgozás: A terepi túrafotózást az otthoni fotófeldolgozás követi (labormunka), amely legalább akkora munka, mint fényképezni a túrán. Letöltés után a selejtezés az első művelet. Lehet, hogy egy sorozatból csak egy lesz igazán jó, vagy sajnos épp egy sem. Az ugyanarról a fotótémáról készült sorozat lehet mindössze 2–3 kép, vagy akár sok ezer – attól függően, mennyi munkát és időt tettünk bele. Második művelet a fotótéma minél pontosabb meghatározása és elnevezése (pl. fájlnév, katalógus, könyvtár). A földrajzi helyek, fajok, épületek, történések azonosítása, meghatározása olykor nehéz szakmai feladat, melyhez minden egyéb információ is felhasználható az útról (pl. útvonal, expozíciós idő, helyadatok, többi fotó, gyűjtött dolgok). Harmadik művelet a megengedett, szabályos utómunkálatok elvégzése (pl. árnyalat–telítettség, szintek, vörösszem eltávolítás, kivágás–újraszerkesztés). Negyedik, utolsó művelet a felhasználásra való előkészítés (pl. átméretezés, címke, logó, vízjel).

Verseny az idővel: A terepi fotózás és az otthoni fotófeldolgozás egyaránt emésztik az időt. Nincs az a ráérős túra, amelyet ne lehetne késésbe tolni a fényképezéssel. A fotózás folyton okot ad a biztonsági idő, az időtartalék felhasználására. Túravezetésnél, kutatótúrán, oktatótúrán, munkatúrán is vesz el időt. Ha túlságosan leragadtunk egy fotótémánál (elidőztünk, letértünk), jöhet a B-túraterv, az útvonal rövidítés, a menetsebesség gyorsítása (feszített tempó, futás), a „mentőjárat” használata (a legutolsó utazási lehetőség). Ha nem vagyunk járathoz és érkezési időhöz kötve, akkor elhúzódhat a túra. Esetemben a fotózás az, ami miatt a viszonylag gyors haladásom ellenére is alacsony átlagsebességek jönnek ki, hosszú menetidővel – de a jó képekért megéri.

Tematikus úti és túrafotózás: Az úti és túrafotózás történhet célirányosan önszándékból, felkérésre, megbízásból: kitűzött feladat lehet túraútvonalak tervezése és bemutatása, földrajzi helyek, jeles turisztikai pontok, objektumok, szolgáltatók lefotózása, népszerűsítés és reklámozás céljából. Úti képek (utazás), tájképek, természetképek, épületfotók, rendezvényfotók, dokumentumfotók, tárgyfotók készülhetnek – a legjobb képek mások számára nehezen elérhető látásmóddal, helyen és időben készülnek. Akkor kell fotózni, amikor másnak eszébe sem jutna ott lenni. Néhány jól eltalált kép együttese sokkal értékesebb egy ömlesztett sorozatnál, a kevesebb több. A tematikus úti és túrafotózás tehát nagy kihívás, komoly munka.

Természetvédelem a fotózásban: Köztudott, hogy a természeti értékek szépségét bemutató ismeretterjesztő és ösztönző képek előmozdíthatják a megvédésükért tett lépéseket. Minél látványosabb és lenyűgözőbb egy kép, annál erősebb ez a hatása. A rejtettség és az „ismeretlenség” azonban a természetvédelem fontos eszközei, amelyet a fotók bemutatásával le is lehet rombolni. Ha érzékeny, sérülékeny, kicsiny természeti értékekre világítjuk rá az emberek figyelmét a fotóinkkal, azok kiemelkednek a rejtettségből és ismeretlenségből, felkapottá, turisztikailag túlterheltté, rossz szándékú emberek célpontjává válhatnak, amely a vesztüket okozhatja. Megfontolandó tehát, minek a bemutatása szolgálhatja a természetvédelmet. Okos megoldás, ha a bemutatott természeti érték pontos helyét nem nevezzük meg, sem képi, sem szöveges részletekkel nem adunk támpontot annak felkereséséhez. A természeti értékek utolsó hírmondóinak és megsemmisülésének korában a természetvédelem érdekei előrébb valók az egyéni és üzleti érdekeknél. A turisztikai üzlet is bedől, ha annak alapjait felemészti a tudatlanság, tervezetlenség, tehetetlenség, önzés és kapzsiság.

Feltételek, felkészülés: Alapvető a céljainknak és költségvetésünknek megfelelő fényképezőgép, ma már csak digitális jöhet szóba. Szükségünk lesz nagyon rövid, igen lassú és B (bulb) záridőre (time), kis rekeszre (blende), teljes állíthatóságra (manualitás). A pixelszámmal ne foglalkozzunk, mert ma már a legkisebb képméret (5–6 MP) is bőven elegendő általános célokra. 3 MP alá ne menjünk, 6 MP felé pedig csak okkal. Gyors és nagy tárhelyű memóriakártya, tartalékakkumulátorok (és hálózati, napelemes töltő). Túrára legjobbak az állítható látószögű zoom lencsék (optika) kb. 15–150 mm átfogással („utazoom”), legalább 3–6-os fényerővel. Megvilágításhoz, derítéshez (beépített) vakura is szükségünk lesz, és a fény oszlatásához vigyünk valamit diffúzornak. Fehér lap a fehéregyensúly kézi beállításához és jegyzetfüzet ceruzával. Rendkívül fontos a pormentesen tárolt optikatörlő és a vállon–nyakban–hátizsákban viselhető hordtáska, fotóstáska, a teljes vízállóság biztosításával. Egy UV-szűrővel megvédhetjük a drága optikánk külső lencséjét. A vízalatti fényképezés történhet okostelefon-vízálló tokkal, akciókamerával, vízalatti fényképezőgéppel, fényképezőgép-búvártokkal. Fényképezőgépünket túra után tisztítsuk, szárítsuk. Az utómunkálatokhoz, otthoni fotófeldolgozáshoz számítógép és képkezelő programok kellenek.

Kitekintő: A VeloTeoFoto.net blogomon és az élet minden más területén bemutatott kültéri képem fotóstúra, úti és túrafotózás eredménye.

Két (2 darab) természetfotóm jelent meg a Bükki Nemzeti Park fotóalbumában, 2010-ben. Tér és idő határán. A Bükki Nemzeti Park. BNPI, Eger, 2010

Találatok: 33

Magashegyi túrák: a Magas-Tátra felhőkbe vesző gránitszikláin

Mountaineering, high mountain hikes: on the cloud covered granite rocks of the High Tatras
Magas-Tátra (magyar), Vysoké Tatry (szlovák), Tatry Wysokie (lengyel), Hohe Tatra (német), Высокие Татры (orosz)

VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2021.12.19.

Magashegyi mámor: A magashegységek puszta léte is rabul ejti az embert ősidők óta, legyen az megszállott hegymászó, vagy a hegyi tömegsportok embere. Ez a blogcikkem azoknak szól, akik még sosem jártak magashegységben, vagy csak a Tátrát nem ismerik, vagy csak kocaturistaként látogatták, akiket még nem érintett meg a Tátra kőkemény valósága. Saját tapasztalatok, megfigyelések és tanulmányok alapján írok a mintegy 20 magashegyi fotóstúrám után.

Ég és föld között: Bolygónk magashegységei meredeken kiemelkednek a művelt és átalakított lakott területekről, de az erdőkkel borított középhegységi csúcsokról is komoly látványa van egy magashegységnek már sok száz kilométerről. Sajátos magashegységi felszínformakincsük van, és minden további jellemzőben jelentős eltérés mutatkozik az alacsonyabb területektől. A lakatlan hegycsúcsok csipkéi már harcias felhőkkel civakodnak, ritkább levegő és egy önálló zárt világ birodalma ég és föld között.

Magashegységekről a legalább 1500 méter tengerszintfeletti magasságú hegyvonulatoknál beszélünk, ahol hegyesek a csúcsok, élesek a gerincek, szakadékszerűen meredekek a hegyoldalak, jégkori gleccserek miatt tágasak a völgyek, és rendszerint átlépik a hóhatárt. Fölfelé haladva olyan növényzeti övek váltják egymást, mintha a lombhullató erdőktől a sarkvidékig gyalogolnánk, majd fokozatosan elkopik az élet. Az összefüggő, állandó hóval borított havasok csúcsi felől gleccserek ereszkednek alá, a Magas-Tárában azonban csak hófoltok maradnak meg nyáron és gleccser nincs. A zabolátlan kövek, sziklák és az elképzelhetetlen méretű hó- és jégtömegek fölött zord magashegységi éghajlat uralkodik, ahol minden ott élőre vagy oda látogatóra sajátos, életbe vágóan fontos szabályok vonatkoznak.

Amikor épp tiszta a levegő és kellemes az idő. A Tengerszem-csúcs (Rysy, 2503 m) már a lengyel határon van.

A Magas-Tátra a Kárpátok részeként a történelmi Nagy-Magyarország északi részén a Felvidéken, a mai Szlovákia és Lengyelország területén fekszik. 51 kilométer hosszú és 26 kilométer széles, a világ legkisebb kiterjedésű magashegysége. Itt található a Kárpátok legmagasabb pontja, a Gerlachfalvi-csúcs (2655 méter tszf.). Természeti értékeit a Tátrai Nemzeti Park őrzi szigorúan: Szlovákiában a Tatranský Národný Park (TANAP). Lengyelországban a a Tatrzański Park Narodowy (TPN). Alaposan kutatott, fotózott, jól ismert, turisztikailag feltárt, sőt túlterhelt, túllátogatott magashegység. A sok kiépítés és a nagy embermozgás már rég elvette a hegyen járás romantikáját, de ez sem változtat azon a tényen, hogy a Magas-Tátra bámulatosan értékes élővilág által lakott, roppant sziklákból létrejött álomszép vadon.

A Tátra lábánál: Tiszta időben Magyarország számos középhegységi csúcsáról látható a Magas-Tátra hófödte, csipkés vonulata. Közeledve a hegységhez kirajzolódnak az ijesztőn meredek, lélegzetelállító hegyoldalak, felismerhetőek a szikár hegycsúcsok. A Tátrához vasúton vagy közúton érkezhetünk. Magyarországról sajnos nem indul „Tátra túrás vonat”, ezért többnyire bérelt busszal, vagy autóval mennek autópályán, vagy az Alacsony-Tátrán keresztül. A túrák végpontjait jelentő tátrai településeket a tátrai villamosvasút köti össze. Ezek a települések a „lent”, pedig a Csorbató (Štrbské Pleso) 1350 méter, Ótátrafüred (Starý Smokovec) 990 méter tszf. magasságban fekszik. Hatalmas autó- és buszparkolók, a hegyi turizmus teljes kiszolgálása fogadja az érkezőket. A lenti részekről fogaskerekű vasút, sikló, libegő, felvonó, lanovka rendszere visz fel magasabb pontokra, csúcsokra. Alattuk jelzett turistautak vágnak neki az emelkedőknek, gépjárművel nem juthat turista a hegységbe.

Fenyvesek alján: Elhagyjuk a szállodákat, éttermeket, büféket és bazársorokat, jól jelzett és kijárt ösvényre térünk. A bükkösök magasságában is telepített lucfenyvesek fogadnak, felfelé haladva egyre vadabb és gazdagabb a magashegységi övezet (900–1500 méter tszf.) lucosa. Áfonyák, páfrányok és virágok serege jelzi a hatalmas különbséget a Tátra fenyvesei és a hazai középhegységek fenyőültetvényei között, amelyek lényegében üresek. Párás, üde, idilli erdőségek, melyek legfőbb lakója a barna medve (Ursus arctos). A természetvédelem és a medve veszély miatt nem térhetünk le a jelzett útról, bár a medve messziről érzékel és kerül minket. A magasabb részeken lévő erdők lombkoronája alacsonyabb és felszakadozik; elérjük a Felső-turistautat. Az elágazásokban jellegzetes tátrai útjelzőoszlopok igazítanak útba: piros zsindelytetők védelmében házformás sárga táblácskák.

A Poprádi-tó lenyűgöző látványa.

Felső-turistaút: Elérjük a piros sáv jelzésű sétaútnak kiépített Felső-turistautat (Magisztrálé, Tatranská magistrála), amely nem tartogat különösebb nehézségeket. A menedékházakat összekötő, 55 kilométer hosszú Magisztrálé a Magyarországi Kárpát Egyesület (MKE) 1877–1883 években létesített szakaszait felhasználva jött létre 1931–1937 között. Több növényzeti övön át halad, legszebb talán a magashegységi övezet lucfenyveseinek (900–1500 méter tszf.) és az alhavasi övezet (1500–1800 méter tszf.) törpefenyveseinek erdőhatárán. A lucfenyők (Picea abies) közé egyre több havasi cirbolyafenyő (Pinus cembra), vörösfenyő (Larix decidua) és madárberkenye (Sorbus aucuparia) vegyül, míg eluralkodnak a havasi törpefenyők (Pinus mugo). A hegység déli oldalán kanyargó Magisztrálé gránitfolyósóján felfelé lépdelő túrázó előtt egyre jobban kitárul a táj, jól érzékelhetjük a méreteket, milyen magasan járunk a lenti térszint fölött. Rálátunk a havasi legelőkre, belátunk a tátongó völgyekbe egészen a főgerincig, a nyergeken pedig már panoráma fogad. Nyugtalan felhők kerülgetik a rideg sziklaképződményeket – itt foghatjuk föl, hová is jöttünk: a Tátra szívében hatalmas hegyek állnak ellen a szüntelenül kavargó légtömegeknek.

A Felső-turistaút (Magisztrálé) kőfolyással, törpefenyvessel, és a látóhatárt bezáró hófoltos csúcsokkal.

Törpefenyvesek útjain: A havasi törpefenyő (Pinus mugo) elképzelhetetlenül sűrű, járhatatlanul tömött bozótot alkot, fölöttük pedig körpanorámában látjuk be az egész tájat. Az ösvények kaptatóján megcsúszhatunk a nedves, jeges talajon, a mozaikszerűen illesztett gránitfolyosó érdes kőtömbjei olykor meginognak, közöttük „miniszakadékok” nyíltak. Ha hótakarón haladunk, az betakarja, elfedi a törpefenyőket is, meredeken kiálló többméteres póznák vezetnek minket az úton. A hó olyan keményre tömörül, vagy annyira erős jégkéreg alakult ki rajta, hogy a testesebb túrázókat is megtartja – de meglepetésszerűen beszakad, ilyenkor combközépig süpped a lábunk. A törpefenyvesek között már hamisítatlan magashegyi környezetben vagyunk, e fölött pedig semmi sem tréfa, csak a beépített humorral kacagtató Hunfalvy-hágó alatti menedékház (Chata pod Rysmi) a Magas-Tátra legmagasabban fekvő menedékháza (2250 méter tszf., például barna turistajelzésű panorámavécével, meredek sziklagörgetegen kijelölt buszmegállóval és kerékpárparkolóval).

Panorámavécé 2250 méter tszf. magasságban elképesztő ki- és belátással. Napszemüveg, látcső és vécépapír.
Kerékpárparkoló 2250 méter tszf. magasságban, ahol a meredek sziklákon kizárólag gyalog lehet közlekedni, és kizárólag síkságra alkalmas alföldi kerékpárral (parasztbicikli).

Völgyek, tengerszemek, havasi legelők: A havasi övezetben (1800–2300 méter tszf.) már a törpefenyők is eltörpülnek, kikopnak, és a fűfélék uralkodnak törpecserjék társaságában. A pázsitfüvek, sások és szittyók között hatalmas virágú, törpeszárú, színpompás virágok állnak ellen az elemeknek, és teszik felejthetetlenné a túrázó napját. Gigászi meredélyek és gránitfalak vannak már a közelben, ahol a teljes nyarat átvészelő hófoltok lapulnak meg. Törmeléklejtők, kőgörgetegek, kőfolyások. Néhol vízesések zuhannak alá a peremeken, amelyek télen jégtömbökké dermednek. A patakokba összegyűlő vizek kis felszínű, de annál mélyebb tengerszemeket táplálnak – színük a felhőzettől függően pillanatról pillanatra változik. A legelésző tátrai zergék (Rupicapra rupicapra tatrica) nem zavartatják magukat különösebben, ők a hegység jelképe. A tátrai havasi mormoták (Marmota marmota) megpillantásához nem kis szerencse kell, félelmüket egy sziklára kiálló mormota őrszem visító vijjogása adja hírül a többinek – a cuki állat hangereje kitölti a teret.

Tátrai zerge (Rupicapra rupicapra tatrica), a Magas-Tátra jelképe.
A tátrai havasi mormota (Marmota marmota) őrszem hangos vijjogása betölti a teret.

Nyergek, hágók, gerincek, hegycsúcsok: Egy nyereg felé közeledve érthetjük meg, miért nem gyalogtúrának számít a magashegyi túra, és miért közelít a hegymászáshoz. Ha kötéltechnikás szakaszra nem is megyünk, egyre többet kell másznunk a kihelyezett tálcák, láncok segítségével, vagy a puszta sziklákon. Egy nyereg, hágó önmagában is lehet túracél, tábla és magassági szám jelez minden jelentős pontot. De rendszerint ezekről kapaszkodhatunk tovább a gerinceken a hegycsúcsok felé. Már érezhetően ritkább a levegő, hol játékos, hol szigorú, morcos fekete felhők iparkodnak a dacos sziklacsipkék között. A csúcson vagy tejköd fogad, vagy a pillanatról pillanatra változó felhőáramlás, olykor tiszta levegő és teljes kilátás. Amikor azt hinnénk, hogy itt már alig van nyoma az életnek, havasi szürkebegyet (Prunella collaris) pillantunk meg. Az apró madárka otthonosan ugrándozik a tszf. 2500 méter körüli hegycsúcsok kövein.

A havasi szürkebegy (Prunella collaris) a hegycsúcsok és a gerincek apró madara, dacol a hideg széllel.

Tátrai időjárás: Különleges éghajlat nem alakult ki a Tátrában, de időjárása a magashegyi éghajlat miatt az év minden napján jelentősen eltér a lenti területektől. A csúcsok szinte mindig a Tátra saját felhőibe burkolóznak – alájuk érve értjük meg, a Tátra belső birodalmában vagyunk. A hegység tetején a hőmérséklet kiegyenlítettebb, a hótakaró félévig összefüggő, kb. tszf. 1600 méter fölött számos hófolt „átnyaral”, egész évben megmarad. Amikor lent már szinte zöldellő nyár van, fent még rendületlen a fehér tél. A tavasz késik és rövid, az olvadozó hótól jeges. A nyár intenzíven esős, amikor villámok sújtják a hegységet. Az ősz eleje száraz, majd ismét egyre csapadékosabb. A tél hosszú és vastag hótakaróval fedi be a Tátrát. Az időjárás hajlamos a gyors fordulatokra, mindenre fel kell készülni.

Mély hó és sűrű köd.

Tátrai jellegzetességek: Számos dolog teszi a Tátrát egyedivé, kezdve a világ legkisebb területű magashegység jellegével. A barna medvék különleges viselkedésének számít, hogy a 250 kilogramm testtömeget is elérő egyedei felmásznak a helyenként akár 500, vagy 1000 év életkort elérő cirbolyafenyők tetejére is, hogy lerágva a fák csúcsait, megszerezzék a tobozokat. A Tátra felsőkategóriás, számos változatban készülő helyi itala a 17–52–72% alkoholtartalmú Tátratea, a világ legerősebb teája. Helyszíne a Tatry Ice Master nemzetközi jégszobor fesztiválnak, és láttam már bátor sörosztást is egy merész hegycsúcson.

A Rainer-kunyhó (1301 méter tszf.), a Tátra 1863-ban megnyitott legelső, legrégebbi, hagyományos építésű menedékháza vastag hótakaró alatt, a napjainkra jellemző túrázók tömegével.

Veszélyek és tilalmak mindenhol: A Magas-Tátra minden varázsa ellenére, sőt annál inkább tisztában kell lennünk a mindenhol jelenlévő veszélyekkel, szabályokkal és tilalmakkal. Sokan alábecsülik a veszélyeit, mivel a legkisebb magashegység és tömegek látogatják. A tilalmak a természet védelmét és a túrázó túlélését szolgálják. A Tátrában már a medvék miatt is tilos letérni a jelzett útról, éjszakára maradni tilos, sötétedés előtt le kell jönni a hegységről. Tilos állatot, növényt gyűjteni, beleértve az erdei gyümölcsöket is. Tilos sátrazni, tilos tüzet rakni, sőt dohányozni is tilos. Tilos gépjárművel behajtani, sőt kerékpárral sem megengedett, és nyilvánvalóan szemetelni is tilos. Számos helyre nem mehet be túrázó, sőt télére a hegység nagy részét el is zárják a látogatók elől (téli zárlat). Nyáron a villámok, télen az eltévedés, kihűlés és a lavina szedi áldozatait, a tragédiák egész évben vezető oka a kicsúszás, lezuhanás. Évente átlag 10–15 ember veszti életét a Tátrában. A Poprádi-tó mellett egy mostanára „megtelt” Jelképes temető (Symbolický cintorín) őrzi örök emlékét a hegységért rajongó, és ott életüket vesztő szerencsétlen hegymászóknak, felkészületlen kirándulóknak.

A Jelképes temető a sziklákon őrzött halálkiáltásokkal, jellegzetes tátrai keresztekkel.

Feltételek, felkészülés: Magashegyi túrához az átlagosnál nagyobb erőnlét és állóképesség szükséges, ami életmód, és nem kor függvénye. A kitűzött célt a túrázóknak csak a negyede–ötöde éri el. A szintemelkedés a túra legfontosabb mutatója, nem a túratáv. Fizikailag felkészülni középhegységben is lehet, de annál több kell. Alapfelszerelésünk alapja az erős, (bokafogó) túrabakancs kamáslival, és a nyár kivételével hágóvassal, hómacskával vagy hókarommal kiegészítve, (a csúszásgátló és a cipőhólánc kevés). Többrétegű túraruházat, mindig készülve erős szélre és heves esőre, hóviharra. A felfelé menethez vékony öltözék legyen rajtunk, mert a hosszú és meredek emelkedőkön könnyű túlmelegedni. Kesztyű, sál, sapka, napszemüveg és napsugárzás elleni védelem legyen télen–nyáron. Sok folyadék, élelem, lámpa, általános túrafelszerelés. A magányos magashegyi túrázók és hegymászók is verődjenek kisebb csapatba, egyedül menni magashegységben kifejezetten nem ajánlott. Pontos útvonal és időterv, itt nincs sok szabadság, terv szerint kell haladni és időben leérni.

Kitekintő: Minden magashegyi túrám fotóstúra.

Találatok: 62

Időutazás: oligocén kori gyalogtúra a Paratethys-tengerből kiemelkedő ős-Bükk hegységen keresztül

Time travel: Oligocene hiking through the ancient Bükk Mountains, which rises from the Paratethys Sea

VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2021.11.27.

Bevezetés az időutazásba: A hagyományos turista térben utazik, amely költséges, időigényes és környezetterhelő. Zavaros időket élünk, a sokasodó bajok korát, sajnos rossz irányba halad a világ. Ha nem tetszik a kor, amiben élünk, és/vagy ha nincs időnk, pénzünk messzire utazni, utazzunk az időben, és itt Magyarországon egy helyben ülve is bejárhatjuk „az egész világot”.

Időmélységek és világok: A földtörténeti óidőben és középidőben hajó és tengeralattjáró kellene a Tethys-óceán felfedezéséhez, amelyben a Bükk tömbjét alkotó mészkő képződött. Trópusi éghajlat uralkodott az eocén kor végéig, szubtrópus az oligocén korban, mediterrán a miocén korban, tundra a jégkorszakokban. A Bükk fokozatosan emelkedett a mai, kevéssel tszf. 1000 méter alatti magasságába, miközben egyre öregedett, lepusztult a középső tömb felszíne. Az évmilliók során folyamatosan cserélődött a hegység növényzete, többször benyomult a tenger, majd a hatalmas forrásbarlangok sora emelkedett magasan a karsztvízszint fölé. Számomra az a Bükk leglátványosabb, legizgalmasabb múltbéli arca, amikor szigetszerű tengerparti hegység volt. Az oligocén kori, szubtrópusi Paratethys-tenger, majd a belőle származó miocén kori édesedő és mocsarasodó mediterrán Pannon-tenger nyaldosta a Bükk lábait. Hasonló tájélményt ma legközelebb a Földközi-tenger vidékén, a mediterrán tengeri térségben találunk!

Időgép és időutazás: Milyen szerencse, hogy ma már van időgép megfizethető áron – egy használtcikk piacon vásároltam, (Távol-Keletről nem mertem rendelni). A mai időgépek fluxuskondenzátor nélkül készülnek. A szokásos, profin összeállított túrafelszerelésemmel megyek, amely már kiállta az idők próbáját. A tervezett útvonalam keresztülvezet az ős-Bükkön, Miskolc helyétől Eger leendő helyéig. Fényképezőgépet sajnos nem vihetek, mert tiltja a használati utasítás és az Univerzum, összeakadna a tér–idő folytonosság. Kerékpár sajnos nem fér bele az időgépbe, így gyalog kell mennem. A felkészülés munka- és időigényes: fel kell elevenítenem a tanulmányaimat, és egy kupacnyi vastag szakkönyvbe kell mélyen belelapoznom, hogy eligazodjam majd a múltbéli Bükkben.

Az ős-Bükk keleti oldalában: Egy szép szombati napon kiálltam a Bükk miskolci szélére és felvettem az előre beállított időgépet. Beindítottam, és egy szemvillantás alatt visszaugrottam 30 millió évet, megérkeztem az oligocén korba: tengervízben tocsogok és előttem áll a mainál sokkal alacsonyabb ős-Bükk. Az északi szélesség 30 fok körül vagyok, ma ezen a szélességen torkollik a Nílus a Földközi-tengerbe. A tenger alig hullámzik és tele van kagylóval. Mangroveerdő vesz körül, és a Szinva patak (folyó) bővizű őse torkollik a Paratethys-tengerbe. Az erdő trópusi jellegű, hangos, a meleg levegő párás, fülledt, virágok és a sós tenger illatától tömény. Terveim szerint a fölfelé haladok az ős-Szinva mentén, nyugat, délnyugat irányában szelem át az ős-Bükköt. A turistatérképpel semmire sem megyek, a GPS nem lát egy műholdat sem, de az iránytű jól működik, csak fordított irányba mutat. Az ős-Szinva mentén trópusi galériaerdő követi a folyót, alig tudok haladni a fikuszok és a liánok között. Az áltobozkáiról felismerem, hogy éger (Alnus cecropiaefolia?) is van ebben az erdőben, a későbbi égerligetek előhírnöke. A dombvidéki domborzat idegen számomra, de felismerem a Szeleta-forrásbarlangot. A Szeleta szádája olyan, mint manapság, azonban a Szinva szintjében fakad és ömlik a folyóba, mint ma a Szikla-forrás a Szalajka-völgyben.

Az ős-Bükk dombság hátságán: A Szinva után a Garadna patak ősét követem, amely Lillafüred mai helyén torkollik a Szinvába. Más vízfolyást és domborzati elemet nem ismerek fel. Alacsony, örökzöld, üde, zárt erdőben vagyok, sok páfránnyal és néhány óriásfenyővel – a belső területek már mediterrán jellegűek. Kevés szikla búvik ki a vastag üledékkel eltemetett mészkőtömbből, és azokon egy apró kövifodorka zöldellik (Asplenium egedense). Ősi babérok (Laurus hungaricus) és ősi szőlők (Vitis hungarica) miatt haladok nehezen, liliomfák (Magnoliaceae) és egy ősi liliom (Cercidiphyllum andreánszkyi) virágai pompáznak. Dél felé fordulva, gesztenyefaerdőben (Castanopsis sp.) haladok a bükki lankák északi oldalán. Hatalmas Eucalyptusok magasodnak a lombkorona fölé. Tízszer annyi fafaj alkotja az erdőket, mint ma, köztük az ősi bükkféle Eotrigonobalanus furcinervis uralkodó. Tömeges a Cunonia oligocaenica fa, amely a mai fokföldi vörös vasfa kihalt őse. Él itt egy ősi platán, a Platanus neptuni. Az örökzöldek közé lombhullató fafajok is vegyülnek: tölgyek (pl. Quercus agriensis), nyárak (Populus sp.). Lapos tetőkre érek, tszf. 300 méternél nem lehetek sokkal magasabban. Kúp- és toronykarsztok emelkednek ki, de fennsík még nincs, a híres bükki kövek még nem zökkentek ki.

30 millió év múlva más fodorka fajok hódították meg a sziklafalakat, egyik leggyakoribb az aranyos fodorka (Asplenium trichomanes).

Trópusi völgytalpakon: Szinte minden völgyben víz csordogál, a széles völgytalpakon lassan kanyarognak. A patakok szélén kolokán (Stratiotes egedensis) és sárga tündérrózsa (Nuphar hungaricum), ismét fikuszok és liánok. Szitakötők és pillangók röpködnek, légyfélék bosszantanak. A rovarok zúgása és a madarak éneke is szokatlan, ismeretlen számomra, kivéve a kabócák kórusát.

A Paratethys-tenger víztükre feketéllik a szélben, mert a mélyben oxigénhiányos körülmények uralkodnak. Olyan, mint egy mai származéka, a Fekete-tenger Törökországban.

Az ős-Bükk tengerpartján: Ha a völgytalp járhatatlan, gerincen ereszkedem délies irányban lefelé, ahol a kilátás miatt felszakadó erdőt keresek. A látóhatáron végre előbukkan a tenger, mintha Görögországban vagy Spanyolországban lennék! Messziről nézve feketéllik a Paratethys-tenger víztükre, mint Törökországban, mert a mélyben olyan oxigénhiányos, mint az egyik származéka, a hírmondónak megmaradt Fekete-tenger. A tengerpart változatos, öblökkel tagolt, csendes, alig hullámzik, sekély, hínaras. Kagylók és rákok az üledéken és a kövek között, ezek ma is ott vannak, szürke agyagba zárva, (és a Mátra Múzeumban). Kis halak cikáznak a vízfelszínen, az egyik kövületét 30 millió év múlva fotóztam le, mert kitűnően konzerválódott az oxigénhiányos üledékben. Sejtelmem sincs arról, hol épül majd fel Eger barokk városa. Az éjszakai ragadozókat nem várom meg, még naplemente előtt lejár az időutazás időtartama. Visszatérve a holocén jelenkorba, Egerben fejezem be a túrát.

Az ős-Bükk Paratethys tengerpartja ellaposodó és tagolt, változatos, egyes szakaszain olyan, mint a Jón-tengerből kiemelkedő Ainos oros hegység, Kefaloniá szigete.

Kitekintő: Őslénykutatók és földtörténészek sokat írtak már az ősidőkről, időutazókat filmekből is ismerünk, az időutazó gyalogtúrával azonban világelső vagyok. Terveim szerint más múltbéli korokban is teszek majd időutazós gyalogtúrákat, városjárásokat, de a kitűnően vizsgázott időgépemmel előre is mehetek az időben. Magvakat sajnos elfelejtettem gyűjteni az oligocén korban, de amúgy is tilos lett volna.

Felhasznált szakirodalom:

  • Borsy, Zoltán (1993): A Föld fejlődése és szerkezete. – In: Borsy, Zoltán (szerk.): Általános természetföldrajz. Fejezetek az általános természetföldrajz köréből. – Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 28–123.
  • Fűköh, Levente (1983): 300 millió év – földtörténeti archívum. A Bükk földtani képe. – In: Sándor, András (szerk).: Bükki Nemzeti Park. Kilátás a Kövekről. – Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 39–60.
  • Fűköh, Levente (2002): A geológiai képződmények ősmaradványai. – In: Baráz, Csaba (szerk.): A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. – Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, 71–82.
  • Hably, Lilla (2007): Szubtrópusi tájak az alsó oligocénben. – In: Járainé Komlódi, Magda (főszerk.): Pannon enciklopédia. Magyarország növényvilága. – Urbis Könyvkiadó, Budapest, 16–17.
  • Hevesi, Attila (2002): Fejlődéstörténet II. Felszínfejlődés. – In: Baráz, Csaba (szerk.): A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. – Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, 83–108.
  • Wikipédia: Nagy-Eged hegy: https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagy-Eged_hegy (2021.11.27.)

Találatok: 42

Oktatótúrák (tantúrák): szakvezetések, terepgyakorlatok

Educational hike: field trips

VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2021.10.25.

Az oktatótúrák helye és célja: A túrázás egyik túracél szerinti típusa az oktatótúra, tantúra (oktatási–tanulási célú túra): szakvezetés, terepgyakorlat. Oktatótúra az, amikor a résztvevők szerint „túrát vezetek”, a kívülállók szerint „csoporttal kirándulok”, szerintem pedig munkatúrán dolgozok, ahol a természetvédelem oktatását összekapcsolom a túravezetéssel és idegenvezetéssel. A túra célja terepi oktatómunka megadott téma, tantárgy szerint: többnyire természetvédelem, környezetvédelem, biológia, tájékozódás, vagy mind egyszerre. Szakvezetés vagy terepgyakorlat önállóan, vagy tantárgy, tanulmányi kirándulás, tanulmányút, tanfolyam, továbbképzés, erdei iskola vagy tréning részeként. Hogy szervezzem és tartsam meg, azt felkérésre vagy főnöki utasításra teszem, de hogy hol és miként, az már az én dolgom. A lehető legtöbbet hozom ki a napból, mindent azonban nem mutatok meg, természetvédelmi okokból a jelzett utakról nem térünk le, a titkos helyeimet sem fedem fel, betartjuk az írott és íratlan szabályokat.

Az oktatótúrák szervezése és jellege: Egy oktatótúra túrakiírással kezdődik: a saját módszerem és a fenntarthatóság alapelvei szerint tervezek. A résztvevői létszám rendszerint adott, de az ideális létszám 6–10 fő. Közismert, mindenkinek útba eső ponton van a gyülekező, a területet közösségi közlekedéssel közelítjük meg. Az oktatótúra gyalogtúra: rendszerint rövid gyalogos körtúra. A terep könnyű és közepesen nehéz, a túratáv legfeljebb 10 kilométer. Több nem lehet, mert a résztvevők közül sokan nem bírnák: hiszen nem túrázókkal megyek. Vannak, akik életükben először túráznak. Vannak, akik csak beltéri sportokat űznek, vagy mozgás nélkül élnek. Vannak, akik még nem gyalogoltak hegyekben, nem voltak barlangban, talán még igazi erdőt sem láttak. És sokat beszélek, nagyon sokat, de nem túl sokat. Többet tudnék beszélni, mint amennyit a résztvevők be tudnak fogadni. A nyelv magyar vagy angol.

Az oktatótúrák témája és tartalma: Az oktatótúra témája, tantárgya van terítéken egész nap. Minden lehetőséget megragadok, kihasználok, már az útvonalat is eleve eszerint terveztem meg. De ahogyan a természet is összetett, a túravezető oktatómunkája is szerteágazó, a tantúra sem szakbarbár. Vagyis a „kötelező” téma mellett szóba jön minden, ami szembe jön. Szó esik a helyi jellegzetességekről, történelmi, néprajzi emlékekről, a tájhasználat jelenéről és múltjáról, a földfelszínről, a növényzetről, állatvilágról, jellegzetes, érdekes fajokról. Források, patakok, barlangok, sziklaképződmények, virágok, halak, csúcsragadozók, turizmus stb. Olyan, mint száz kötetlen minielőadás, ahol a téma mindig épp előttünk van: látjuk, halljuk, érezzük, tapintjuk, kézbe vesszük, és az egész miliő, környezet hatása alatt állunk.

Mennyit érünk a természetben? Az erdő nem tanterem, a túra sem iskolaszagú. A hegyekben mindenki fiatal és egyenrangú, kissé mások a viselkedési szabályok. A hegyekben mindenki szembesül az emberi valójával, testi, szellemi és mentális képességeivel: erőnlétével, állóképességével, ügyességével, gyakorlati ismereteivel, érzéseivel. Mindenki ráébred a közte és a természet közötti távolságra. Mennyire vagyunk életképesek a természetben egy hátizsáknyi felszereléssel? Mennyit ér a tudásunk és a műveltségünk a hegyekben? Mire emlékszünk az iskolából, mit ismerünk fel a tanultak közül, minek vesszük hasznát? Mennyi értelme volt az oktatás és a média ránk zúdított ismeretanyagának? Célom, hogy az oktatótúrán ezekre mindenki választ kapjon magának.

Hatalmas élmény az oktatótúra: Egy jól vezetett túra hatalmas élmény, egy jó tantúra, terepgyakorlat is maradandó élmény! A természet természetes értékrend szerint rendeződik, nem politikai, mérnöki tervek és gazdasági érdekek mentén, ahol nem jogalkotók és divatcsinálók diktálják a szabályokat; igyekszem rámutatni a civilizáció hibáira. A természetben nem működik a társadalomban eluralkodott képmutatás. A végtelen nyugalom, csend, a valódi mozgás, az időjárásnak való kitettség, az aznapra hátrahagyott társadalmi pózok és az őszinte környezet felfrissíti a testet és a lelket. A résztvevők csoportja a túranapon átmenetileg jókedvű túracsapattá formálódik. Azon vagyok, hogy minél több dolgot bemutassak élőben, helyzeteket teremtsek. Mindeközben otthonosan mozgok, fellibbentem, hogyan viselkedek az erdőben és a hegyekben szabadidőmben országjáró, utazó túrázóként 1990 óta, kutatóként, többnyire egyedül. Akik egy szokványos (unalmas) kirándulást vártak, kellemesen fognak csalódni. Az élet teljesen más területeiről, vagy a világ más tájairól érkező résztvevőket bevezetem a hazai természet és a természetjárás világába – számomra ez a kihívás. Ha véletlenül ismerősök kerülnek a csoportba, itt fognak igazán megismerni, itt fogják megérteni, mit tanultam a gimnázium utáni 4 iskolában, és miért lógok folyton a természetben.

Kitekintő: Az oktatótúra betekintő a természetbe; számomra hobbiból lett munka, melynek feltétele a felkérés, beszervezés, megbízás, munkalehetőség: Magyarország és Európa tájain.

Találatok: 21

Hosszú kerékpártúrák: 200 km feletti egynapos körtúra, alföldön és hegységen át

Long bicycle tours: one-day round trip over 200 km, through lowlands and mountains

VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2021.08.21.

Bevezetés a hosszú kerékpártúrákba: Túratáv szerint tapasztalati úton csoportosítottam a kerékpártúrákat 2010-ben, ezt ma is helytállónak tekintem. A terep nehézsége bármilyen lehet, a műúti kerékpártúrákat viszont tudjuk kategorizálni. Eszerint 0–20 kilométer között kerékpáros kiruccanásról beszélhetünk, ennyi egy átlagos városi munkanapon is összejön. 20–60 kilométer között rövid kerékpártúra, egy laza túra, vagy ha csak pár óránk van, illetve ez a gyerekek és a kezdők szintje. 60–120 kilométeres egy átlagos, közepes kerékpártúra, amikor még belefér az időzés pár helyen, ez akár napi szinten és egy életen át tartható. 120 kilométer feletti a hosszú kerékpártúra, teljesítménytúra, amikor sok állásra már nincs lehetőség. Egy túranapon (24 óra) 200–300 kilométer teljesíthető egyéntől és a körülményektől függően, a biológiai határ kb. 500 kilométer. Hosszú, módszeres felkészülés (!) után ez sem okoz egészségkárosodást, ha pihenés, regenerálódás követi. Az emberi test rendkívül sok mozgásra van tervezve, sőt csak nagy aktivitás esetében működik jól.

Ebben a blogcikkben „megmagyarázom”, mi az értelme a hosszú kerékpártúráknak, mi a jó benne. Egyetlen hosszú kerékpártúra és útvonal bemutatásával illusztrálom a témát. Az útvonal leírása hasznos lehet a kerékpártúrát tervezőknek. A kerékpárutakat 10-es skálán pontozom, ahol “0” a használhatatlan (ultragagyi), “10” a kitűnő (vérprofi).

A hosszú kerékpártúráim célja és szépsége: Van, hogy be szeretnék járni egy nagyobb területet, vagy a hazai zord kerékpáros viszonyok miatt jelentős kerülővel jöhet össze, amit szeretnék. Van, hogy csak tekerni akarok unásig (nem sikerül), menni és menni keresztül mindenen. Van, hogy teljesen ráérek, mindegy, meddig tart. És van, hogy ehhez minden összejön, mert kitűnő idő lesz (jó meleg), szabadnapom van, megvolt a megelőző edzéssorozat, túrakaja beszerezve, a túrakerékpárom műszaki állapota kiváló. Hosszú kerékpártúrán sehol sem lesz sok időm, de végigmozizhatom a tájat, sőt tájakon át haladok, utazok. Kerékpárral elég lassú és szabad vagyok ahhoz, hogy mindent lássak, halljak, érezzek, de elég gyors ahhoz, hogy magam mögé gyűrjek akár több száz kilométert is egy nap alatt. Vegyes terepre tervezett túrakerékpárommal bármilyen úton és időben mehetek, a teljes menetfelszerelésemmel ellátom magam. Ez nem verseny, szinte nem is fáradok. A tekerés könnyed, mint a lélegzés. Erő mindig van, nem kell motor. S közben nem szennyezek, nem járok zajjal, nem ártok senkinek. Valódi túrát szeretnék, megnézni, megismerni, lefotózni néhány helyet, de a hosszú túráknak mindig van egy kis átutazó jellegük. Ülök a nyeregben órákon keresztül, egész nap, közben dél lesz, majd délután, este, naplemente, éjszaka, de én csak megyek rendületlenül. Hosszú úton teljesen különböző szakaszok váltják egymást. Itt-ott megállok, időzök egy keveset, élvezem az utat, a tájat, a helyeket, eseményeket, közben szigorúan be kell tartanom a túrakerékpározás összes szabályát, ha sikeresen akarom végigtekerni a napot. Ritkán indulok hosszú kerékpártúrára, de valamennyi felejthetetlen! Tekinthető önismereti tréningnek, teljesítménytúrának, amiért nem jár érem és oklevél.

Alapfelszerelés: MTB alapú túrakerékpár (hegyi terepi szakasz) és tartozékai, ruházat tűző napra, lehűlésre, szélre, esőre. Teljesen vízhatlan kerékpártáskák és zsákolástechnikai megoldások. Általános túrafelszerelés, napvédelem, lámpák, fénytechnika. Élelem, 4 liter ivóvíz (száraz szakaszok).

Északkelet-Magyarországon választottam ki egy hosszú kerékpártúrát, méghozzá Miskolc környékén, ahonnan nagyon nehéz messzire kerékpározni. Miskolc egy közismerten „sekisebe” város, ahol egyetlen fővonalon sem lehet elindulni, a térség jelentős helyeire csak igen körülményesen és hatalmas kerülőkkel, hegyvidékeken át lehet elbringázni. Egerbe át lehet tekerni a Bükk hegységen keresztül, de Putnokra, Kassára, Sárospatakra, Tokajba, Nyíregyházára, Debrecenbe, Mezőkövesdre és Budapestre nincs ajánlható, kívánatos kerékpáros útvonal, és ezekre egyelőre remény sincs.

Miskolc–Tiszaújváros–Tisza-tó–Bükk–Miskolc hosszú kerékpártúra, körtúra vegyes terepen: Útvonal: Miskolc (130 m) – Nyékládháza – Tisza: Tiszaújváros – Tisza-tó: Tiszafüred (90 m) – Tisza-tó: Poroszló – Mezőkövesd – Bükk: Hollóstető (580 m) – Miskolc (130 m). Túratáv: kitérőkkel együtt 201 kilométer, ebből terep kb. 17 kilométer. Utazósebesség: 2125 km/h. Menetidő: megállásokkal együtt 20 óra. Időpont: 2021.08.14. szombat. Időjárás: felhőtlen napos idő, másodfokú hőségriasztás. (Ilyenkor javasolt vízpartra menni; megfogadom, irány a Tisza.) Biztonság: megfelelő.

Miskolc – Mályi kerékpárút Mályi felől megépült szakaszán, mögöttem Miskolc: Avas, Avasi kilátó, Cementgyár.

Alföld: Miskolc – Nyékládháza (0–18 km): Miskolc városának (130 m) észak–déli tengelyén botorkálós jellegű, veszélyes, lassú kerékpárút van, a belvárosban tekergős, a Csabai kapuban szakadozó és kellemetlen; az Avas alján repedések és púpok dobálják a bringát, s mindenhol gyalogos. (4 pont) A városra visszanézve az Avas panelrengetege, a szürke cementgyár és az ikonikus Avasi kilátó búcsúznak. Már majdnem készen van a kerékpárút Mályiba, de elakadt, egy köztes kb. 800 méteres szakasz valamiért hiányzik. Szántóföldi földúton azonban megjárható. (7 pontos lesz, ha befejezik) Mezőkövesd és Budapest felé Nyékládházán vége a kerékpárútnak (második falu), nincs tovább. Kavicsbányatavak egész családja van a területen, kedvelt nyaralóhelyek.

Nyékládháza: a 3-as főút mentén eddig lehet eljutni kerékpárral, kerékpárút vége, nincs tovább.

Alföld: Nyékládháza – Tiszaújváros (18–45 km): Ónod és Muhi felé, országúton kerülök. Ónodon a híres Ónodi vár, és vásárok helyszíne, Muhin a muhi csata, a tatárok tragikus pusztításának emléke. Ma békés, kellemes falvak. Innen a 35-ös főút Tiszaújvárosra, a Tiszáig. Az első és az utolsó kilométereken tilos kerékpározni, a KRESZ szerint ilyenkor tolni kell a padkán, (ami veszélyesebb). Nagycsécstől Tiszaújvárosig poroszkálós jellegű, lassú, a keresztutaknál bakkanós kerékpárút van (5 pont). Sajószögeden aznap falunap szórakoztatja a helyieket.

Muhi és Nagycsécs között a 35-ös főúton kerékpározni tilos.
Sajószöged: kerékpárút és a Sajószögedi Falunapok.
Tiszaújváros: kerékpárút és a sok tíz kilométerről is látható kémény.

Alföld: Tisza: Tiszaújváros – Tiszafüred (45–100 km): Végre elértem a Tiszát! Az EuroVelo 11 nemzetközi kerékpárút (Norvégia – Görögország kelet-európai útvonal) vezet a szinte tüköraszfalttal borított árvízvédelmi töltésen. A táblázás erősen hiányos, de kerékpáros sztráda jellegű gyors út, felejthetetlen élmény! (9 pont) Magasra nőtt ligeterdők a folyó mentén: a hullámtéren puhafaligetek láthatók, a mentett oldalon főleg ártéri faültetvények, szántóföldek, füves területek bálákkal. Nincsenek falvak, emberek és mozgás is alig, csak a tiszai táj és a csönd, melybe belesimul a kerékpárom. Itt-ott egy műtárgy, tanya, bujkáló őzek, felröppenő madarak. A túl szűkre szabott hullámtér mellett a Tiszához igen közel halad a töltés, együtt kanyarog a folyóval, szinte végtelen az út. Erősen tűz a nap, a gát tetején 41 fokot mérek, kezd melegedni. Az utam egyre csak kanyarog, ível, mint a szőke folyó. Szénabálák várnak sorsukra százával, itt lelassult az idő. Ahol megszakadt az erdők folyama, feltárul a róna látványa. Vadászles áll őrt, a távolban egy munkagép dohog, a látóhatár az eget érinti. Bőrömön érzem a nyári nap erejét, vág a menetszél, szemlélem a tájat, s közben tartom a pedálfordulatszámot. A Tiszacsege–Ároktő közötti kompon esküvőre felsorakozott ifjú pár és násznép üde színfoltja a szakasznak. Aztán Tiszafüred (90 m), Tisza-tó, elértem a túrám végpontját. Nagy a nyüzsgés, tele a kikötő, a parkoló, a strand és szinte a vízfelszín is. Mivel letekertem 100 kilométert, itt most ennem kell.

A Tisza hídján, Tiszaújváros határában.
EuroVelo 11, Tisza mente, Tiszaújváros.
Tiszai tájkép a Tiszacsege-Ároktő kompon tartott esküvővel.
EuroVelo 11, Tisza mente, Tiszacsege – Tiszafüred.
Tiszafüred, Tisza-tó.

Alföld: Tisza-tó: Tiszafüred – Poroszló (100–110): A Tisza-tó mentén kitűnően megépített kerékpárutak vannak, jól szolgálják a fenntartható turizmust. A kör persze csak az utóbbi időben záródott a látványos kerékpáros hidakkal. (10 pont) Rengeteg nyaraló ember és jármű. Kerékpárok, autók, motoros és evezős hajók serege, mintha mindenki idejött volna. Változatos növényzettel tagolt kiterjedt vízfelület, élettel teli táj, összehangolt turizmus és természetvédelem, kellemes hely. Poroszlón visszatöltöm az elfogyott 4 liter ivóvizet, innen elhagyom a Tiszát.

A Tisza hídján, Tiszafüred és Poroszló között.
Vérprofi kerékpárút Tiszafüred és Poroszló között.

Alföld: Poroszló – Mezőkövesd (110–135 km): Itt kerékpáros túraútvonalnak megjelölt országút van, néhány táblán kívül semmi sem történt, pont olyan, mint előtte. (nem pontozható) Azonban elviselhető az autóforgalom, veszélyes része nincs, hosszú egyenes szakaszai vannak. Néhány falu, fasorok, végeláthatatlan szántóföldek, és a mesés Mátra fölött lemenő nap.

Mezőkövesd: matyó népviseletben.
Mezőkövesd: matyó népviseletben a néptáncosok.

Bükk: Mezőkövesd – Hollóstető (135–172 km): Mezőkövesden a kövesdiek találkozóján matyó zenészek, táncosok a legendásan gyönyörű népviseletükben, amire okkal büszkék. Aztán mennem kell tovább, már sötét van. Bogácsig különpályás kerékpárút vezet, élmény tekerni rajta. (9 pont) A lótücskök hangos éneke jelzi az augusztust. Bogácson rengeteg ember, autó, nosztalgia diszkó (retro party) és mindenféle hangos, fényes mulatozás. A bulik messzire hallatszó zenéje és járkáló emberek. Cserépfaluig csak az országút, de forgalom már nincsen. Cserépfalu után ismét kerékpárút. (9 pont) A hegység déli kapujánál is esküvő, majd belevetem magam az éjszakai erdőbe, hogy átkeljek a Bükk hegységen. Az első szakasza terepen vezet. A Hór-völgy köves, gödrös, pocsolyás, saras hegyi út, kanyarogva emelkedik és 16 kilométer hosszú. Természeti, tájképi és kultúrtörténeti értékekben gazdag, fokozottan védett. Kerékpáros turistajelzés vezet rajta végig, de csak MTB hegyikerékpároknak ajánlható. Valaha autóforgalma volt, mára visszavette a természet. 16 fokig hűl a levegő, és egyetlen ember sincs az egész környéken. Állatok nesze, vizek csobogása hallatszik oldalról, számos elágazás, a lámpáim fényében derengő látnivalók, majd felérek. Hollóstető a túrám legmagasabb pontja, tengerszintfelett 580 méter. Itt is eszek, és jár a csúcscsoki. Éjfél rég elmúlt, alszik az erdő.

Bogács: Retro Party.
Hollóstető (tengerszintfelett 580 méter), Bükk.

Bükk: Hollóstető – Miskolc (172–201 km): A Bükk hegységi átkelésem második szakasza műúton vezet. Hollóstető 580 méteres tengerszintfeletti magasságáról 130 méterre ereszkedek vissza Miskolc alföldi tájára. Terepen felfelé erőgép voltam, a kanyargós hegyi országúton lefelé pilóta. Száguld a kerékpár, egymás után veszem az éles kanyarokat. Közben megállok egy kis bükki forrásvízért, majd a hegység keleti kapujánál szintén esküvő. Melegszik a levegő, mire Miskolcra érek, 20 fok lesz, hasítok tovább az alvó városban. Miskolc városának kelet–nyugati tengelyén kerékpárút létesült, de van vele baj: olyan útvonalon tekereg számos derékszögű kanyarral, amelyen egyetlen bringás sem megy végig. Olyan, mint egy cikkcakkos közlekedési tanpálya, útvonalnak teljesen eszetlen. Főleg felfestett nyomvonalból áll, összesen kb. 700 métert tesz az útirányra merőlegesen. (5 pont) (A cikkcakkos részeket kihagyva, egyenesen célszerű haladni.) A város túloldali végéig tekertem, hogy meglegyen a 200 kilométer, de annyi energia maradt bennem, hogy legszívesebben Kassáig mentem volna, (még 90 kilométer).

Miskolc (tengerszintfelett 130 méter).

[Felvidék: hosszabbítási álom: Miskolc Kassa (201–290 km): Még volt bennem elegendő energia, hogy eltekerjek a 90 kilométerre lévő Kassára („Košice”), és kedvem, kajám is lett volna hozzá. De a fantasztikus tiszai–bükki hosszú kerékpártúrám végére értem, és Kassára sajnos nincs ajánlható kerékpáros útvonal. A 3-as főút egyenesen vezet, amit az autósoknak építettek (kerékpározni tilos), autópálya is készülőben van. Kerékpárral a falvak között szinte lehetetlen: sokkal hosszabb lenne, mert tekervényes, de nincs, mert nem vezet végig. Miskolc és a nagy magyar múltú Kassa nincsenek messze egymástól, turisztikailag mindkettő jelentős, de kerékpárral nem járható meg, kerékpárút tervéről sem hallottam.]

egynapos kerékpáros körtúra, 201 km
one-day bicycle round trip, 201 km

Feltételek, felkészülés: Kitűnő állapotban lévő, kiváló minőségű, megbízható, erős, hibátlan beállítású, komfortos túrakerékpár, többszörös defektvédelem, sokéves (évtizedes) fizikai, szellemi és technikai felkészülés. Egy hosszú túrát megfelelő edzéseknek kell megelőznie. Kipihent állapot, kellemes időjárás, elegendő élelem és ivóvíz, szükség esetére rövidítő “B” tervek. Kerékpárszerelési gyakorlat, ehhez a szükséges szerszámok, tartalékok. Ruházat tűző napra, lehűlésre, szélre, esőre. Teljesen vízhatlan kerékpártáskák és pakolástechnikai megoldások. Napvédelem, lámpák, fénytechnika. Hosszú kerékpártúrán az önismeret kiemelten fontos, pontosan kell tudnunk, hogyan működik a saját testünk! A kerékpársport és a túrázás valamennyi szabályát be kell tartani, mert 150 kilométer felett a legkisebb hibának is következményei lehetnek! Hosszú kerékpártúrákra minden egészséges ember képes lehet, ha sportos életmód mellett sok év edzés, felkészülés előzi meg. Az emberi test rendkívül sok mozgásra van teremtve, az életerős működéséhez igényli a nagyfokú fizikai aktivitást, ennek egyik formája a kerékpározás.

Kitekintő: Korábbi túrakerékpáros blogcikkeim: mediterrán kerékpártúrák Görögországban, nyugati kerékpártúrák Hollandiában, kutatótúrák. Szívesen írok, mesélek, meghívásra előadok, oktatok a hosszú kerékpártúrákról, de az erőbeosztás egyéni jellege miatt ilyen túrát kérésre sem szervezek. A 204 kilométeres Balatonkör (Balatoni bringakörút) viszont bárki számára elérhető és teljesen biztonságos, eszméletlenül szép, kezdőknek is szívesen ajánlom. Jelenleg hazánkban nehéz és problémás két jelentős pont (turisztikai központ, megyeszékhely) között biztonsággal, nem hatalmas kerülőn, jól kerékpározható útvonalat találni. Remélhetőleg – és az ígéretek szerint – Magyarország egyszer könnyen bejárható lesz kerékpárral!

Találatok: 74

Éjszakázás nyáron a hegyekben, kerékpártúra és függőágyazás a forró erdő közepén, egyedül

Overnight in summer in the mountains, mountainbiking and hammocking in the middle of the hot forest, alone

VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2021.08.16.

Nyáron az erős napfényben és hőségben kevesebben túráznak, a hegyekben éjszakázás pedig még kevesebb embert érint. Az ehhez szükséges felszerelés és tudás ma már hozzáférhető, mégsem teszik. Egy téli, havas erdőben készült sátras fotóm (számomra) meglepő módon megindította az embereket – azokat is, akik nem természetjárók. Ezért egy nagy olvasottságot kapott téli sátras blogcikket írtam róla, aminek ez a nyári párja.

Elhagyom a várost: Végre elhagyom a lakott területet, az autóra tervezett városban kerékpárral sajnos kerülőkön, lassítókon teszek meg mintegy 10 kilométert a városközponttól a hegység határáig. Ha egyetlen hazai középhegységbe terveztem a többnapos kerékpártúrát, a napi kilométer kevés lesz, hiszen ha minden nap oda-vissza áttekerek, akkor sem jön össze túl sok egy napra, (ez 150 kilométerből kijön). Mivel a hegység környékéről indulok és többnyire a legmagasabb részek közelében töltöm az éjszakákat, elég 30–50 kilométert tekerni az első nap. Ez tényleg nem sok, így ráér délután indulnom, nem sietek sehová. A felszerelést itt nem részletezem, de egynapi ivóvíz, többnapi élelem, a kerékpárhoz, az időjárás eshetőségeihez, a túléléshez és a függőágyas kint alváshoz szükséges felszerelést magammal viszem, vagyis fel vagyok málházva, kb. 40 kilogramm kerékpár és a táskák össztömege.

Hegyi műutakon felfelé a nyári erdőben, kerékpárral: A hegyi műutak kanyargós szerpentinjein lassan, egyenletesen haladok. A meredekségtől függően óránkénti 5–12 kilométeres sebességgel kapaszkodok felfelé. El kell kapnom a ritmust, a csúcsig legfeljebb vízért állok meg egy forrásnál. Mélyeket lélegzek, a verejték csillog a bőrömön, átitatja a ruháimat, folyamatosan csöpög a bukósisakom orrcsúcsáról. Ez a túra munka része, amikor megdolgozok a fönti csodáért, ami vár rám. Hegymenetben kifejezetten szeretem a nehéz, rossz minőségű, régi, szétesett utakat, mert azon jóval kevesebb a gépjármű, ami veszélyeztet és az orrom alá kormol. A rossz út a barátom: minél rosszabb út, annál kevesebb, lassabb autó és versenymotoros. Az autósok általában óvatosak, néha látványosan gyakorlatlanok a hegyi utakon, a motorosok azonban folyton sietnek, halaszthatatlan, sürgős dolguk van. Mivel a zárt lombkorona alatt nyáron gyenge a légmozgás, egy-egy roncstelepre való 10-20 éves gépjármű füstje beül az erdőbe, vagyis tényleg nem közöttük kell feltekerni.

Földutakon felfelé a nyári erdőben, kerékpárral: Egyre több helyen van kerékpár turistajelzés. A földutakon, javított földutakon lassabban haladok, mint a műúton. Kövek, por, talajrögök, sártengerek, kiszáradt vagy tele pocsolyamedrek, faágak és kidőlt fák zökkentenek ki újra és újra. A kisebb akadályokat nyeregben ülve oldom meg, a nagyobb akadályokhoz le kell szállni, tolni, akár 10–20 alkalommal is átemelni. Igyekszem minél gyorsabban tekerni, hogy lehagyjam a fejem körül zümmögő, ólálkodó rovarok hadát, ennek vagy egy „sebességhatára”. Közben a fülem és minden érzékem tágra nyitva. Málhás kerékpárt hajtva minden lehetséges nehézséget időben látni kell, a fül pedig a harmadik szem, de ez csak a technikai része, ami sok év gyakorlat után már teljesen automatikus, gépies. Amiért mentem, az az erdő és a hegyek, vizek: a növények, az állatok, a sziklák, a hegyi levegő, a fények, hangok, illatok, a táj és a kilátás. Annyi élményt, megfigyelést gyűjtöttem az évek alatt, hogy nem férne el az interneten.

Alapfelszerelés nyári éjszakázáshoz: Függőágy a köteleivel, 2 hegymászókarabiner, vékony nyári matrac, takarónak való, csomagtartókötél a felszerelésnek karabinerekkel, hosszú melegruha tetőről talpig(!), valamint ponyva és egyéb megoldás eső esetére. Símaszk és kesztyű is van rajtam. Takarónak nyári hálózsákot használok. Harmat ellen is ponyvát szoktak kifeszíteni a függőágy fölé, nekem erre nincs szükségem, (eddig nem volt). A ponyva eltakarná a lombkorona és az égbolt fenséges látványát. Különálló, vagy a függőággyal egybeépített szúnyogháló tartja távol a szemtelen rovarokat, de ennek sem látom szükségét, (még folyóparton sem). A rajtam lévő ruhák megvédenek a szúnyogoktól, harmattól. Ha sok kiegészítőt viszünk a függőágyhoz, akkor a tömege és csomagmérete eléri egy túrasátorét. (A függőágyaknak van szúnyoghálós, sátras, téli, kétszemélyes és kemping változata.) Fejlámpa, tartaléklámpa, általános túrafelszerelés, ivóvíz, élelem.

Táborhely: Az ideális táborhely nem esik emberek, állatok, járművek útjába, sőt rejtett és nem is láthatják, nem veszélyezteti fadőlés vagy ágtörés, árvíz, medve, a talaj vízszintes, még forrás is van a közelben. Településektől legalább 3 kilométerre legyen, nem lehet tiltott területen. A nyílt részre lássunk ki a függőágyból. A függőágyazás is táborozás, vadkemping, azonban nem sátor. Teljesen ártatlan, semmilyen nyomot sem hagy, semmilyen kárt sem tesz, és csak néhány órás. Viszont kitett, egy hagyományos függőágynak nincs zárt tere, a talajon mászkáló ízeltlábúakon kívül nem nyújt védelmet semmi ellen. Alkalmas erdőt, fákat igényel. Ugyanakkor páratlanul kényelmes, hangulatos, romantikus, a nyugalom és a szabadság érzetének egyik legmagasabb foka.

Táborverés: Négy méter távolságban lévő két erős, egészséges fiatal fa közé feszítem a függőágyat, a köteleit hegymászókarabinerrel csatlakoztatom. Beleterítem a matracot és a takarót (pl. nyári hálózsák), a földre egy darab nejlont kilépőnek. A függőágy felett kifeszítem a csomagtartókötelet, erre egy-egy kis karabinerrel kerül a hátizsák és a fotótáska stb. A felszerelés többi része a vízhatlan kerékpártáskákban bezárva, különös gonddal csomagolom el a kaját és a párára, vízre érzékeny dolgokat. A kerékpárt vagy egy közeli, vagy a függőágyat tartó egyik fának támasztom.

Vacsora: Lefekvés előtt ennem és innom kell. Ha ügyes voltam, főztem napközben, amihez hobókályhát, zsebkályhát használok („titántűztér”). Mivel kerékpárral, nyáron, hegymenetben nagy a vízveszteség, mindenképpen vissza kell pótolni, a megérkezés után folyamatosan inni kell. 4 liter ivóvíz van nálam napközben, ha száraz helyen vagyok, ami bőven elég. A források, kutak és egyéb vízvételi lehetőségek helyét érdemes pontosan tudni. A hegycsúcsok, fennsíkok elég szárazak. A reggeli–ebéd–vacsora lényegében ugyanaz, főzni forrás közelében érdemes. A zár tűztér tűznyújtási tilalom idején is használható, és tavasztól őszig erre számíthatunk. Ha nincs időm, kedvem, nyugalmam, száraz fám a tűzgyújtáshoz, akkor „hidegfőzés”. A lényeg, hogy tápláló, nagy energiatartalmú, fehérjében, rostokban, vitaminban gazdag ételeket egyek, ami összetett és könnyen ehető, finom, ízletes, és a melegben nem romlott meg.

Fotózás: Elmaradhatatlan rész a fotózás, az élmény későbbi megosztásának és felhasználásának céljából kellenek a fotók. Főleg a táborverés előtt fotózok, amikor még mesés helyen vagyok. Ezután vonulok az alvóhelyre, ahol már csak szelfiket és tábori képeket készítek. A függőágyból nem olyan egyszerű ki-be szállni, mint egy sátorból, és az éjszaka rövid. Ha mindennel végeztem, akkor takarodó, eljött a lefekvés, a függés ideje.

Alvás: Nyári kint alváshoz nem kell sok ruha, elég a vékony matrac és takaró. A hegyekben azonban nyáron számíthatunk erőteljesebb lehűlésre, amikor 10 fok alá esik a hőmérséklet. Pára és páralecsapódás is várható. A cipőfűzőnél összekötött túracipőket is átvetem a csomagtartókötélen, mert nem maradhat a földön.

Fények a nyári erdőben éjszaka: Amint alább száll a nap, tompulnak a fények és azonnal zuhan a hőmérséklet. A naplemente jellege mindig meglepetés, emlékezetes egy meseszép helyen. Ilyenkor már lehetne készülődni az éjszakázáshoz, de inkább megvárom csillagászati szürkület végét, míg beáll a teljes sötétség. Ha még mozgásban vagyok, néha szentjánosbogarak parányi fényei jelölik az út szélét, mint apró világítótornyok a sötétség tengerén. Tiszta égboltnál sokkal több csillag válik láthatóvá, mint a lakott területek környékén, a Tejút fehér maszatcsíkot rajzol. Távoli fények gyulladnak fel, ahol emberek laknak, élnek – én is lehetnék az. Akármilyen meseszép, lassan ideje nyugovóra térnem. A nyári erdőben többnyire zárt lombkorona rejt el a sötétben, az imbolygó levelek közötti réseken csillagok pislákoló fénye kandikál be bátortalanul. Egy bükkös alja éjszaka mélysötét. Ha körbepásztázok az erős lámpám átütő fénysugarával, itt-ott felvillan egy szempár. Hosszasan bámulnak, majd eltűnnek az erdőben.

Tejút részlet a nyári égboltból: Hattyú, Lant, Delfin, Nyíl csillagképek, hullócsillag.
Milky Way section of the summer sky: Cygnus, Lyra, Delphinus, Sagitta constellations, shooting star.

Hangok a nyári erdőben éjszaka: A nyári erdő a hangok tárházát adja elő minden éjjel. Lágy szellő, néha határozott szél susogtatja a fák leveleit. Este a hangok gyorsan változnak, a nappali madarak elhallgatnak, és egyre több új madár szólal meg. Kisebb mozgás hallatszik, hol a közelből, hol a távolból. Jellegzetes éjjeli madarak hangja ad karaktert az erdei éjszakának. Mozgolódnak az emlősök is, őzek ugatnak. Egér, cickány zizzen az avarban. Hatalmas baglyok röppennek tova teljesen hangtalanul, majd denevérek surrognak körülöttem. A denevérek bumerángszerű hangja egészen közeli néha. Éjjel kevesebbet láthatunk, mint nappal, de a hangok világa meglepő és intenzív élményt nyújt. Ha volt is pár túrázó a környéken, ilyenkor már nincs egy sem. Ha egy magaslaton hallható volt a távolban kanyargó sportmotorok zajszennyezése, a naplementével annak is vége, beáll a nagy fekete csönd… Egy-egy puska dörrenése a messzeségben, távoli repülő zaja emlékeztet arra, hogy azért még nem a világ végén vagyok (sajnos). A szemmel látható hegységperemi városok FM rádióját is befogom, ha akarom. Az ismeretlen hangok fejtegetése jó játék minden erdei éjszakára.

Rövid nyári éjszakák: Nyáron hosszúak a nappalok, rövidek az éjszakák. Ha csillagnézés után éjfél körül térünk nyugovóra, viszonylag kevés időnk marad a sötétből. Hajnali 4 körül már kel a nap és ébred a természet. 4–5 óra alvás azonban bőven elegendő.

Élet a nyári erdőben éjszaka: Nyáron élénk az erdő, a vegetáció dúsan tenyészik, az állatok élik a dolgos életüket, és közben minden készül a télre. A kintalvós túrák célja éppen az, hogy időzzek, időt töltsek a természetben, akár egyhelyben, megfigyeljem az erdő életét, ritmusát, része legyek az idő fordulásának. A szürkület idején hirtelen mozgolódni kezdenek az állatok, ekkor több a bóklászó őz, szarvas, csörtető vaddisznó. Szinte mindig eloldalog egy róka a közelemben. Egér és cickány is szem elé kerülhet. Baglyok, denevérek röppennek. Zavarni, bántani egyik sem fog, de a területileg illetékes róka közelebb lopakodhat, míg alszom, az ő terve a lopás. Szúnyogok, bagolylepék jelennek meg a lámpa fényében. Távol az emberektől – közel a természethez… Leírhatatlan az élmény, a szabadság és a béke, ami uralja a hegyeket évmilliók óta. De tudnunk kell, hogy mindez csak illúzió, hamiskás kép, mert a természet kíméletlen. Az éj órái az éjszakai ragadozók munkaideje. Korunkban, Európa közepén, a gondosan megválasztott hely és idő azonban nyugodt, hazánk nagyragadozói pedig félelemmel tekintenek ránk, nem vagyunk a zsákmányaik. Messziről észlelnek és kikerülnek, hagyják az embert aludni.

Hajnal, táborbontás: Már kora hajnalban dereng az égbolt keleten, ezzel elillan minden éjjeli varázs, fény- és hangjáték. Lehetne lustálkodni, de sokkal hasznosabb pakolni és megkeresni egy jó kis napfelkeltés helyet. A táborbontás elég egyszerű. Először a hálózsákot csomagolom el a kompressziós zsákjába, majd összehajtom a matracot. Utána lebontom a függőágyat, és mehet a zsákjába. Aztán lekerül a csomagtartókötél, mindent bezsákolni, és nyoma sincs az éjjeli táboromnak. Napfelkelte előtt és után bőven lesz idő elrendezni a felszerelést és megreggelizni.

Mosakodás: Lefekvés előtt fogmosás; és reggel vagy este, de mosakodni kellene. Erre alkalmas a forrás, ahol vizet veszek a nap folyamán valamikor. A felszerelésben szállított 3–4 liter vízből juthat egy kevés egy cicamosdásra. Mivel nyári meleg van és kerékpártúrán amúgy is természetes a folyamatos izzadás, kifejezetten jól esik egy kis pancsolás, ha van hol. A mély völgyek nagyobb patakjai és forrásai kiválóak, a hegytetők és a fennsíkok azonban igen szárazak. A kutatótúrák, a hegyi vizek 12 éves kutatása után eléggé képben vagyok a források és vízfolyások helyzetéről. Sokkal több víztér van a hegyekben, mint azt bárki gondolná, több, mint amit a térképek mutatnak. De évtizedes távlatokban sajnos egyértelmű, országos vízhozamcsökkenés és szárazodás zajlik. Sok forrás kiszáradt, a mocsárforrások, sarak nem jöhetnek szóba, a forráslápok szinte megközelíthetetlenek, a kishozamú erek feliszapolódtak. Ráadásul a többségük távol esik a jelzett turistautaktól és a műutaktól, erdészeti utaktól, a megközelítésük is engedélyköteles, de védi őket a nehéz terep és a sűrű növényzet. Vízbázisra, a forrásba és a patakba tisztálkodószer nem kerülhet, ezért leginkább tiszta víz és törölköző. Víz hiányában szárazborotválkozás egy krómozott késpenge tükrében. Tisztaság – fél egészség!

Luxus a nyári erdőben: Hozzáad az élményhez a luxus érzése. A teljes felszerelésem nálam, a hátamon és a kerékpáromon van, nem szorulok senkire, sem szolgáltatásra, sem gépjárműre. Függőággyal nincs szükségem fizetős szálláshelyekre, a hajdani turistaházak többségét amúgy is az autós kultúra vette birtokba. Szükség esetén építek, vagy találok fedelet. Főzőcskézhetek, finom és tápláló élelmem ad erőt, van vizem elegendő. Valódi, mesébe illő tájban vagyok, valódi hangokkal és látvánnyal körbevéve – ilyen élményeket manapság a legdrágább luxushotelek igyekeznek nyújtani a vendégnek. Csillaghotelben, a függőágyam kifejezett kényelemében alszom; szebb helyen, mint bárki más. A hegyekben alapból enyhébb a nyári forróság, hűvös éjszakákkal. Ráadásul még térerő is van egyre több helyen. Telefonálni innen sem fogok, meg már írni sem, de mutatok majd eszméletlen fotókat.

Feltételek, felkészülés: Jól összeállított felszerelés szükséges, kitalált és begyakorolt rutinok. Kiemelten fontos az önismeret, a testünk ismerete: hogyan bírjuk a nehéz menetfelszerelést, hogy haladunk kerékpárral mindenféle terepen, hogy reagálunk a váratlan helyzetekre, hogy bírjuk a meleget, az esetleges vízhiányt, váratlan lehűlést stb. Az edzettség nagyon fontos alapfeltétel, ami vagy rendszeres túrázással, vagy természetesebb életmóddal alakul ki.

Kitekintő: Korábban blogcikket írtam a nyári függőágyazás téli párjáról: “Éjszakázás télen a hegyekben, túra és sátrazás a fagyott erdő közepén, egyedül.”

Találatok: 36

Görögország: mediterrán tengeri öböltúrák: naplemente úszótúra, tengerparti kerékpártúra, tengeri hegyi gyalogtúra

Greece: Mediterranean sea gulf-hiking: sunset swimmer hiking, coast mountain biking, sea-mountain hiking

VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2021.07.23.

Uzsonna (kajaszünet) úszó-gyalogtúrán a tengerben.

Tengerparton: A nyári szabadság a vízparti nyaralások ideje, amikor az emberek világszerte a folyók, tavak, tengerek felé mozdulnak. A turizmus iparágának jelentős részét teszi ki az alapvetően passzív fürdőző–napozó utazások és pihenések megszervezése. Békés iparág ez, és ki ne vágyna agyonhajszolt világunkból a napfény és a víz üdítő varázsára? A megismerés és az élmény mind pozitív dolgok, ugyanakkor már jól ismerjük a tömegturizmus ellentmondásait és hátulütőit. A tömegtől azonban bárki eltávolodhat, ráadásul minden hely sokkal többet tartogat azok számára, akik más szemszögből nézik azt.

Orange Beach (Paralia Portokali, Kavourotrypes, Narancspart), Sithonia, Chalkidiki, Aegean Sea (Égei-tenger), Greece (Görögország).
Orange Beach (Paralia Portokali, Kavourotrypes, Narancspart), Sithonia, Chalkidiki, Aegean Sea (Égei-tenger), Greece (Görögország).

Tengerek országa: A vízparti nyaralásokban közös a víz jelenléte, a meleg és a természetközeli, szép környezet – hiszen a kővel bélelt, növényzetétől megfosztott és elszennyezett táj nem vonzó, nem eladható, (mégis mindenhol ezt hozzuk létre, de nem erre vágyunk). A sallangosra tagolt szárazföldi területeivel Görögország a tengerek, félszigetek és szigetek országa. A tengerpart is változatos: megtaláljuk a lapospart hosszan elnyúló homokfövenyét, a magaspart merész sziklameredélyét, s köztük az öblök ezer változatát.

Villámlátogatás a víz felől, Goa Beach, Sithonia, Chalkidiki, Aegean Sea (Égei-tenger), Greece (Görögország).

Öböltúrák: Túracél szerinti tematikus túra az öböltúra, szakág szerint gyalogtúrázás, kerékpártúrázás, úszótúrázás (úszó vízitúrázás), evezős és vitorlás vízitúrázás, és ezek kombinációja (pl. úszó-gyalogtúrázás). A vízből, vízről, a vízpartról vagy a part menti hegyekből nézve egy öböl más-más arcát mutatja, a természet és a kultúra más elemeit tárja elénk. Csak néhány kiválasztott, vagy véletlenül megtalált öböl fér bele, nincs tengernyi időnk. A híres öblöket mindenki felkeresi, többnyire gépjárművel a part vagy a víz felől, (rombolva a hely nyugalmát). Természetjáró módszerekkel azonban ugyanolyan érzést nyújt egy öböl elérése, mint egy hegycsúcs megmászása. Jelen blogcikkben Görögország: Halkidiki: Sithonia öbleit mutatom.

Platania Beach, Sithonia, Chalkidiki, Aegean Sea (Égei-tenger), Greece (Görögország).

Öblök nyomában: Gyalog és kerékpárral méterről méterre küzdünk meg a távolság, a domborzat és a terep akadályaival, a végén pedig elénk tárul az öböl félig zárt világa. Van, hogy a szárazföld belsőbb részén vezet az út, máshol sziklaperemen lépdelünk, magasan a sziklákat nyaldosó hullámok felett. A fény, a forróság, a szárazság, a só és a szél alakította a növényzetet. Aszimmetrikus fák helyezkednek, pózolnak a sziklákon, szerény virágok bújnak meg az aljzatban. Minden porzik, szúr, karcol és vág, illóolajok terjengenek, kabócák recsegése és a hullámok csapásai alkotják a tengerparti hangok jellegzetes keverékét. Minél közelebb és minél magasabbról nézzük a tengert, annál nagyobb vízfelület tárul elénk. A szél helyenként jobban borzolja, máshol kevésbé; foltosak, sávosak a színek. Itt-ott hajók haladnak, a távolba vesző nyílt tenger végtelennek tűnik. Egy több kilométerre lévő magaslati kilátóhelyről hosszú partszakaszt láthatunk be.

Sykia Beach, Sithonia, Chalkidiki, Aegean Sea (Égei-tenger), Greece (Görögország).

Öblök láncolatán: Az öblöket legizgalmasabb a víz felől felkeresni, számos öböl megközelíthetetlen a partról. A partközeli hullámok mindig gerjednek, gyakran hevesek, könnyebb beljebb haladni. Beljebb azonban a fenék látványát felváltja a mélybe vesző kékség. Márványos rajzolatban vibráló fénypászmák összetartó, de össze soha nem érő csíkjai érzékeltetik a teret. A parthoz közeledve sötétlő tengerifű gyepek, tengeri homoksivatag, máshol elképesztő alakú sziklák, zátonyok tűnnek fel az opálos vízben, és mindenhol állatok. Ha hullámzik a tenger, akkor a fokokon és kitett szakaszokon dobálni fog. Az öblök belsejében azonban mindig csendesebb a víz, könnyen kiköthetünk.

Amikor egy üres öbölbe úszva felzavarom a parton pihenő sirályokat.

Achlada Beach, Sithonia, Chalkidiki, Aegean Sea (Égei-tenger), Greece (Görögország).
Amikor egy üres öbölbe érkezve felzavarom a parton pihenő sirályokat.

Az Oros Itamos hegység belső vonulata, ahonnan madártávlatból láthatjuk az Athosz-hegységet és félszigetet, valamint az Égei-tenger öbleit.

Az Oros Itamos hegység belső vonulata, ahonnan madártávlatból láthatjuk az Athosz-hegységet és félszigetet, valamint az Égei-tenger öbleit.

Kilátás az Oros Itamos hegység belső vonulatáról: Athosz-hegység és félsziget, az Égei-tenger, Sarti öble.

Kilátás az Oros Itamos hegység belső vonulatáról: Athosz-hegység és félsziget, az Égei-tenger, Sarti öble.

Tengeröblök tengernyi változata: A tengeröblök lehetnek csupán néhány méterrel „egyszemélyesek”, nyújthatnak gigantikus látványt, lehetnek szélesek, keskenyek, az aljzatuk a finom homoktól a sziklákig változhat, akár egy öblön belül is, lehetnek barátságosak vagy zordak, csak a víz felől, vagy a part felől is, könnyen vagy nehezen megközelíthetők, rejthetnek szurdokot vagy barlangot, ölelhetnek szigeteket, zátonyokat, lehetnek „naplementések” vagy „napfelkeltések”.

Az Égei-tenger legfélelmetesebb zátonya.

Az Égei-tenger legfélelmetesebb zátonya.

Alapfelszerelés: természetjáró szakág szerint, ahol a napfény elleni védekezésnek, a folyadéknak és a biztonságot szolgáló eszközöknek kiemelt szerepük van. A tengerben hajóforgalom, néhol áramlatok, a görög tájakon kutyák(!) jelentenek ránk veszélyt.

Pihenő és uzsonna egy úszó-gyalogtúrán a nyílt vízen, naplementében.

Pihenő és uzsonna egy úszó-gyalogtúrán a nyílt vízen, naplementében.

Tengeri naplemente a víztükörről nézve egy úszó-gyalogtúrán!

Tengeri naplemente a víztükörről nézve egy úszó-gyalogtúrán!

Feltételek, felkészülés: természetjáró szakág szerint, ahol a magas hőmérsékletet jól kell viselni. Nyugati ember helyett sportember módjára gondolkodjunk: edzéseinket tartsuk nyáron, a hazai hegyvidékeken, kerüljük a légkondicionáló berendezéseket, ne igyunk hideget. Alaposan tanulmányozzuk át a térképeket, és gondosan tervezzük meg az útvonalat! FIGYELEM! A TENGERI ÚSZÁS GYAKORLATOT IGÉNYEL, CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE!

Tengeri naplemente a víztükörről nézve egy úszó-gyalogtúrán!

Tengeri naplemente a víztükörről nézve egy úszó-gyalogtúrán!

Görög jutalomszörppel a kezemben egy hosszú úszó-gyalogtúrás nap végén, leereszkedve a hegyek magaslatairól, kb. 6 kilométer naplementés tengeri öböltúraúszás, és ismét szárazföldire változás után.

Görög jutalomszörppel a kezemben egy hosszú úszó-gyalogtúrás nap végén, leereszkedve a hegyek magaslatairól, kb. 6 kilométer naplementés tengeri öböltúraúszás, és ismét szárazföldire változás után.

Kitekintő: Jelen blogcikkem Sithonia öbleiről szól, folytatásként Kefaloniá és Zákinthosz mesés szépségű, világhírű öbleiről, valamint Évia öbleiről teszek még fel képeket IDE. Spanyolország, a Costa Brava öbleiről pedig IDE. Kapcsolódó blogcikkeim:
Görögország: mediterrán hegyi kerékpártúrák a forró nyár közepén, perzselő hőségben.
Az úszó-gyalogtúrázás.
Mediterrán tengeri úszó vízitúrák (úszótúrák) az erdei túrák mintájára (Spanyolország, Görögország, Montenegró, Bulgária).

A kék. Kék az égbolt, kék a tenger, kékek a távoli hegyek. Emberi léptékkel végtelen és megfoghatatlan. A kék az angyalok és a menny színe. A kék jelenti a távlatokat, a reményt, a hűséget, a bölcsességet, a bizalmat, az intelligenciát, a becsületet, a nyíltságot és az igazságot. A nyár éltető fényt átengedő tiszta kékje maga a nyugalom és a szabadság. Tengeri terepszínem a kék.

KÉK
BLUE

Találatok: 74

Németország: kontinentális gyalogtúra a Fekete-erdőben, és Freiburg napenergiás városában

Germany: continental hike in the Black Forest (Schwarzwald), and in Freiburg solar city

VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2021.05.25.

Németország számos magyar számára munkaadó ország, ahol a szorgos munkáért nyugati bért fizetnek, Európa elegáns és leggazdagabb országa. A német ember tiszta, rendezett és pontos. Az észak hideg tengereitől (Északi-tenger, Balti-tenger) dél felé haladva a lapos Germán-alföld (Északnémet-alföld), majd a Német-középhegység számos hegyvidéke következik, délnyugati sarkán a Fekete-erdő. Délen a Rajna és az Alpok képeznek természetes országhatárt. A Rajna folyóval félig körülölelt Fekete-erdő talán az egyetlen középhegység Németországban, amely közismertté vált. Az eredő Duna folyam (5. fotó), sötét fenyvesek, a feketeerdő-torta, a kakukkos óra, és a Klinika (Die Schwarzwaldklinik) NSZK televíziós filmsorozat jutnak az eszünkbe róla.

Túrázni a Fekete-erdőben nem kiemelkedő teljesítmény, a csodálatos hazai hegyeinkből nem is vágynak oda az emberek. Pedig ahol a természet még megmaradt, az élmény és az érték nem rangsorolható, vagyis egy középhegységi kaland sem kevesebb, mint egy magashegységi, bár technikailag és fizikailag lényegesen egyszerűbb. Alacsonyabb tengerszintfeletti magasságokban (1500 méterig) a mászóteljesítményt a nagyobb szabadság, a több lehetőség kárpótolja. És amit csak a természet ismerői tudnak: a térképeken barna foltokként, a szélvédőn keresztül egyforma zöld hegyekként látott hegységek valójában nagyon eltérnek egymástól – ez a megállapítás a hazai, egymással szomszédos hegységekre is igaz.

1. fotó. Mohával borított kőfolyás.
Moss covered stone stream.

A Fekete-erdő alapkőzetei a gránit és a gneisz, feltűnően sok a kőfolyás (1. fotó), melyekhez hasonlókat a Tátrában láthatunk. A csapadékmennyiség igen sok, helyenként évente 2200–2700 mm. Télen gyakran hóviharokkal érkező hótakaró borítja a tájat. Legesősebb a nyár dereka, az év napjainak fele ködös. Ez jóval több a Bükk-fennsík évi 850 mm csapadékánál, de jelentősen meghaladja a Bihar-hegység évi 1400 mm-ét, pedig ez a környékünk legesősebb hegysége.

2. fotó. Több méter magasságig mohával borított fa.
Moss covered tree up to several meters.

A sok eső nyomán burjánzik az élet. A völgytalpakon túrázva saját szemünkkel láthatjuk a feltűnően vastag, a fákon magasra kúszó mohaborítást (2. fotó), amely a szurdokerdőkben az alsó ágakon is jelen van. De sokszor moha kérgezi be a jellegzetes kőfolyásokat is (1. fotó). Az üde aljnövényzetet páfrányok „minierdeje” alkotja, sok a zuzmó, a savas talajt csarab (Calluna vulgaris) jelzi. A vízfolyások sem szerények: szélesek a patakok, melyekben termetes sebes pisztrángok (Salmo trutta morpha fario) rajai úszva állnak szemben az árral. A fenyvesek mellett a hazánkból „kiművelt” tiszafás bükkös állományára is rátaláltam. A természeti értékeket a Fekete-erdő Nemzeti Park szigorú szabályai őrzik.

3. fotó. Mini vízierőmű Freiburgban.
Small water power station in Freiburg.

A Fekete-erdőt utak hálózzák be, szórványtelepülések épültek a hegyek közé, a történelem során a nép belakta a tájat. Turisztikailag feltárt vadonban vagyunk, békés erdőrengetegben. Ápolt és rendezett, amit emberkéz alkotott, semmi sem elhagyatott, lepusztult. Hatalmas kupolájú dómjával St. Blasien a tájbaépítés egyik ékes példája. A Rajna partján fekvő Waldshut piciny óvárosát jellegzetes, míves kaputornyok fogják közre. A falvak főterén apró strandok vize csillog, nem dísztavak és nem szökőkutak, hanem Kneipp-taposómedencék – mert a lábfürdő egészséges.

4. fotó. Gyalogosok és kerékpárosok elsődlegessége Freiburgban.
Priority of pedestrians and cyclists in Freiburg.

Kétségtelenül Freiburg a Fekete-erdő leghíresebb városa. 1994-ben itt épült a világ első többletenergiát termelő napenergiás háza, a Heliotrope. 2012-ben nyilvánították Németország legfenntarthatóbb városává, 2035-re a megújuló energiákra való teljes átállást ígérnek. Napelemek mindenhol, a város felét védett parkok, erdők és zöldfelület teszik ki, így a kerékpározás és a gyaloglás népszerűek. Vauban városrészben a kerékpár elsődleges közlekedési eszköz. Túlélésünk érdekében a fenntarthatóság a jövő nagy kihívása világszerte, ma már települések sora igyekszik eredményeket felmutatni – az utcákon sétálva azonban erre sajnos sok helyen rá nem jönnénk, mert járókelőként nem érzékelhető (dugók, utcazaj és légszennyezés uralkodnak változatlanul). Freiburgban látszik (3-4. fotó), legyen ez példa a mi városainknak is!

5. fotó. A Duna-forrásnál, Donauquelle, Donaueschingen.
At the source of the Danube.

Kitekintő: A Fekete-erdő és Freiburg a földrajzos és a fenntarthatósági előadásaimban jön elő.

Találatok: 24

Hegyi kutatótúrák keresztül az országon, a természet mélyére nézve

Mountain research hiking through Hungary, looking deep into nature

VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2021.03.29.

Kattant kutatók: A természetet sokan kutatják, elsősorban a természettudományok: a földtudományok, a biológiatudományok és a környezettudományok kíváncsi kutatói. Vannak, akik laboratóriumban elemeznek, és vannak, akik munkájának lényege a terepi vizsgálat. Sokan vannak és sokfélék, de közös bennük a megszállott tudományos érdeklődés és igényesség. A túrázás egyik túracél szerinti típusa a kutatótúra (kutatási célú túra), kutatóút, felfedezőút, a terepi kutatómunkát azonban nem mindenki tekinti és szervezi túrának. A terepi kutatók nem (csak) kilométereket, pecséteket, élményeket gyűjtenek, hanem ismereteket, adatokat. A kutatómunka közhasznú, mert ez táplálja a tudományt.

Kutatótúráim: 6 évig hobbiból, majd doktori ösztöndíjjal, összesen 12 évig kutattam intenzíven. A környezettudományok terén csörgedező kisvizeket, forrásokat, jelentéktelen, apró, rejtőzködő vízi állatokat kutattam: hegyi vizekben élő laposférgek, édesvízi planáriák (Platyhelminthes: Tricladida). Felderítettem, kibővítettem és feldolgoztam a magyarországi ismereteket, ez egy alapkutatás, (amire PhD tudományos doktori fokozatot kaptam, 2016). A kutatásaim indítéka, motorja, ösztönzője (inspirációja) azonban a természetjárás, túrázás, amire az egész kutatást felépítettem. Szakág szerint gyalogtúrázás és kerékpártúrázás – ebben a blogcikkben csak a túrák élményéről írok, mostanáig 14 hegyvidéket érintett. Mivel a biológusok kivételével tulajdonképpen soha senki sem tudta és nem értette, mit csinálok a hegyekben, ezért jelen blogcikkem mindenkikhez szól, akik e miatt nem tudnak aludni azóta sem.

Kutatónap a hegyek mélyén: Ha nem szomszédos hegység a cél, akkor az első nap hosszabb utazással kezdődik: vonat, busz. Arról is döntenem kell, hogy gyalogosan vagy kerékpárral lesz hatékonyabb. Az intenzív kutatótúrák mindig korán kezdődnek. Nagy tempóval indulok, az első állomásig „hagyományos” túrázó vagyok. Völgyben robogok felfelé ütemesen, ébred az erdő. Majd megérkezem az első mintavételi helyhez, rögtön kiveszem az első (és utolsó) napi félórás pihenőt, ebédidőt. Szalonna és egyéb izmos kaja, ma már estig nem lesz több időm enni. Aztán kezdem a mintafelvételt, s ha vége, jön a következő. Tervezett útvonalon haladok, egy kutatónap 10< mintavétel esetén hatékony, de néha csak 5 jön össze (2016-ig 805 db). Egy mintavételi ponton 15–30 percem megy el, egy kutatónap összmunkaideje kb. 5 óra. Alapos vagyok, kínosan alapos, különben vissza kell mennem, amire az otthoni adatbevitelnél jövök rá. A mintavételek között ismét túrázó vagyok, de nem oda megyek, ahová út visz, ahová könnyű, hanem ahová kell. Akkor is, ha a teljes völgyet betöltik a kazalban álló kidőlt fák, akkor is, ha 2 méteres a bozót, akkor is, ha térdig süppedős, akkor is, ha sziklagörgeteges, akkor is, ha majd ott jövök rá, hogy „nem jött be”. Nem utakban, túracélpontokban, hanem vízgyűjtőterületekben gondolkodom, az utakat „túrasztrádának” tekintem, ahol sokkal gyorsabban haladok. Ha kerékpárral vagyok és nem tudok tekerni, akkor tolom, nyüstölöm, emelem, cipelem. Volt, hogy 500 méteres szintemelkedést küzdöttem le így. Így megy naplementéig, addig tart a műszakom, utána ismét átlagos túrázó vagyok. Többször volt, hogy egy hegység közepén ért a nap vége, s futva indultam vissza a sötétben, szarvasbőgésben, vagy az éjjeli erdőben tekertem.

A természet élete: Többnyire hétköznapokon, munkaidőben vagyok terepen kutatni, és nem csak utakon járok, így jobban feltárul a természet, mint az átlagos túrákon. Engedéllyel a fokozottan védett területekre is bemegyek, járatlan utakon, úttalan utakon figyelem az elém kerülő felszínformákat, a növények és állatok életét. Rovarok, madarak, kétéltűek, hüllők, emlősök sora. Botorkálnak, táplálkoznak, énekelnek, vonulnak. A végtelen csendet a víz csobogása, fatörzsek ropogása, nyikorgása, szél zaja és állatok hangjai alkotják, mert a természet csendje a finom neszek harmóniája. A magyarság hegyvidéki tájainak legszebb és legértékesebb helyeit túráztam végig Erdélytől az Alpokaljáig, a konferenciákkal bejártam az országot Csapodtól Gyuláig.

Alapfelszerelés: A gyalogos, illetve kerékpáros szakág egynapos vagy többnapos felszerelése mellett a kutatási témának megfelelő kutatóeszközök, beleértve a szükséges engedélyeket. A fotófelszerelés kiemelten fontos, mert korunkban mindent kell fényképekkel dokumentálni.

Feltételek, felkészülés: Természettudományokban képzettnek kell lennünk, tudományágunkban jártasságot kell szereznünk. Mivel a faunisztika arra a kérdésre keresi a választ, hogy hol mi él és miért, nagy terepi gyakorlat szükséges. A tereptan–térképtan–tájékozódás, a természetjárás rutinszintű, pontos ismeretével kell rendelkezni, mi több, megszállottan kell szeretni, másképp ilyet nem lehet évekig művelni. A biológiai ismeretek között kiemelten sokat kell tudni a vizsgálat tárgyáról, ismerni kell a földrajz tárgykörébe tartozó vízrajzot és a felszínalaktant. Képben kell lenni a kutatási téma szakirodalmáról, és az összes ismeret alapján tudományos kérdéseket kell megfogalmazni. Majd ki kell dolgozni a megfelelő kutatásmódszert, be kell szerezni az eszközöket és a kutatási engedélyt. Az engedély kérelmét meg kell indokolni, el kell fogadtatni és ki kell fizetni. Magyarországon a kutatási engedély pénzbe kerül, vagyis fizet, aki közhasznú kutatómunkát végez. Az eredményekről részletes kutatási beszámolót kell adni az illetékes szerveknek, amiért nincs semmilyen díjazás, de néha megköszönik. … Hasznos jártasságok a kerékpárszerelés és a fotózás. És végül jó erőnlét kell a sok hegyi gyalogláshoz, tekeréshez, cipekedéshez, futáshoz, nehéz terephez. Ragaszkodom a közösségi közlekedéssel, kerékpárral és gyalogosan való megközelítéshez, mert így fenntartható és így van élményértéke, csak így jó példa. Kutatáshoz lehet társ vagy csapat, de a barátokat le kell rázni, vagy csak félórás munkát érdemes tervezni, annyit kibírnak. A kutatónapot mindig a feltételek biztosítása és a felkészülés előzi meg: meg kell tervezni a mintavételi helyeket és az útvonalat.

Kitekintő: A kutatási eredményeket feldolgozni és publikálni kell, különben nem hasznosul, elvész és értelmetlenné válik. Ha konferenciákon előadás és szaklapokban tudományos publikáció formájában közölhető, az pozitív visszajelzés és előrelépési lehetőség, a kutatás élményének egy következő foka. Az alapkutatások ismeretmorzsáiból áll össze a tudomány, így születnek a tankönyvek, a tudás a technika építőanyaga, a feltárt ismeretek olykor elképesztően messzire vezetnek. Azon túl, hogy izgalmas, tele kihívással és meglepetéssel, a mai kor kényelmi–fogyasztó emberét az ösztönözheti, hogy mindennek van végső gazdasági vonzata, a természet létünk alapja, értékes és beárazható. És ahogy sérül a természet rendszere, úgy csökken az értéke. Környezeti károsodás esetén a kártérítés és a helyreállítás miatt egyaránt szükséges a természet ismerete, melyhez egyetlen út vezet: a kutatás. A tudományos publikációim itt, a tudományos előadásaim itt érhetők el. Hogy hogyan és miért jutott ez eszembe, miként jutottam el a húszforintos, lengyelpiacos eszközöktől a védésig, és hogyan változtatta meg az életemet, motivációs előadáson mesélek.

Hozzászólás: A blogcikk Facebook posztja alatt!

Találatok: 65