Időutazás: oligocén kori gyalogtúra a Paratethys-tengerből kiemelkedő ős-Bükk hegységen keresztül

Time travel: Oligocene hiking through the ancient Bükk Mountains, which rises from the Paratethys Sea

VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2021.11.27.

Fotók hamarosan!

Bevezetés az időutazásba: A hagyományos turista térben utazik, amely költséges, időigényes és környezetterhelő. Zavaros időket élünk, a sokasodó bajok korát, sajnos rossz irányba halad a világ. Ha nem tetszik a kor, amiben élünk, és/vagy ha nincs időnk, pénzünk messzire utazni, utazzunk az időben, és itt Magyarországon egy helyben ülve is bejárhatjuk „az egész világot”.

Időmélységek és világok: A földtörténeti óidőben és középidőben hajó és tengeralattjáró kellene a Tethys-óceán felfedezéséhez, amelyben a Bükk tömbjét alkotó mészkő képződött. Trópusi éghajlat uralkodott az eocén kor végéig, szubtrópus az oligocén korban, mediterrán a miocén korban, tundra a jégkorszakokban. A Bükk fokozatosan emelkedett a mai, kevéssel tszf. 1000 méter alatti magasságába, miközben egyre öregedett, lepusztult a középső tömb felszíne. Az évmilliók során folyamatosan cserélődött a hegység növényzete, többször benyomult a tenger, majd a hatalmas forrásbarlangok sora emelkedett magasan a karsztvízszint fölé. Számomra az a Bükk leglátványosabb, legizgalmasabb múltbéli arca, amikor szigetszerű tengerparti hegység volt. Az oligocén kori, szubtrópusi Paratethys-tenger, majd a belőle származó miocén kori édesedő és mocsarasodó mediterrán Pannon-tenger nyaldosta a Bükk lábait. Hasonló tájélményt ma legközelebb a Földközi-tenger vidékén, a mediterrán tengeri térségben találunk!

Időgép és időutazás: Milyen szerencse, hogy ma már van időgép megfizethető áron – egy használtcikk piacon vásároltam, (Távol-Keletről nem mertem rendelni). A mai időgépek fluxuskondenzátor nélkül készülnek. A szokásos, profin összeállított túrafelszerelésemmel megyek, amely már kiállta az idők próbáját. A tervezett útvonalam keresztülvezet az ős-Bükkön, Miskolc helyétől Eger leendő helyéig. Fényképezőgépet sajnos nem vihetek, mert tiltja a használati utasítás és az Univerzum, összeakadna a tér–idő folytonosság. Kerékpár sajnos nem fér bele az időgépbe, így gyalog kell mennem. A felkészülés munka- és időigényes: fel kell elevenítenem a tanulmányaimat, és egy kupacnyi vastag szakkönyvbe kell mélyen belelapoznom, hogy eligazodjam majd a múltbéli Bükkben.

Az ős-Bükk keleti oldalában: Egy szép szombati napon kiálltam a Bükk miskolci szélére és felvettem az előre beállított időgépet. Beindítottam, és egy szemvillantás alatt visszaugrottam 30 millió évet, megérkeztem az oligocén korba: tengervízben tocsogok és előttem áll a mainál sokkal alacsonyabb ős-Bükk. Az északi szélesség 30 fok körül vagyok, ma ezen a szélességen torkollik a Nílus a Földközi-tengerbe. A tenger alig hullámzik és tele van kagylóval. Mangroveerdő vesz körül, és a Szinva patak (folyó) bővizű őse torkollik a Paratethys-tengerbe. Az erdő trópusi jellegű, a meleg levegő virágok és a tenger illatától tömény. Terveim szerint a fölfelé haladok az ős-Szinva mentén, nyugat, délnyugat irányában szelem át az ős-Bükköt. A turistatérképpel semmire sem megyek, a GPS nem lát egy műholdat sem, de az iránytű jól működik, csak fordított irányba mutat. Az ős-Szinva mentén trópusi galériaerdő követi a folyót, alig tudok haladni a fikuszok és a liánok között. Az áltobozkáiról felismerem, hogy éger (Alnus cecropiaefolia?) is van ebben az erdőben, a későbbi égerligetek előhírnöke. A dombvidéki domborzat idegen számomra, de felismerem a Szeleta-forrásbarlangot. A Szeleta szádája olyan, mint manapság, azonban a Szinva szintjében fakad és ömlik a folyóba, mint ma a Szikla-forrás a Szalajka-völgyben.

Az ős-Bükk dombság hátságán: A Szinva után a Garadna patak ősét követem, amely Lillafüred mai helyén torkollik a Szinvába. Más vízfolyást és domborzati elemet nem ismerek fel. Alacsony, örökzöld, üde, zárt erdőben vagyok, sok páfránnyal és néhány óriásfenyővel – a belső területek már mediterrán jellegűek. Kevés szikla búvik ki a vastag üledékkel eltemetett mészkőtömbből, és azokon egy apró kövifodorka zöldellik (Asplenium egedense). Ősi babérok (Laurus hungaricus) és ősi szőlők (Vitis hungarica) miatt haladok nehezen, liliomfák (Magnoliaceae) és egy ősi liliom (Cercidiphyllum andreánszkyi) virágai pompáznak. Dél felé fordulva, gesztenyefaerdőben (Castanopsis sp.) haladok a bükki lankák északi oldalán. Hatalmas Eucalyptusok magasodnak a lombkorona fölé. Tízszer annyi fafaj alkotja az erdőket, mint ma, köztük az ősi bükkféle Eotrigonobalanus furcinervis uralkodó. Tömeges a Cunonia oligocaenica fa, amely a mai fokföldi vörös vasfa kihalt őse. Él itt egy ősi platán, a Platanus neptuni. Az örökzöldek közé lombhullató fafajok is vegyülnek: tölgyek (pl. Quercus agriensis), nyárak (Populus sp.). Lapos tetőkre érek, tszf. 300 méternél nem lehetek sokkal magasabban. Kúp- és toronykarsztok emelkednek ki, de fennsík még nincs, a híres bükki kövek még nem zökkentek ki.

Trópusi völgytalpakon: Szinte minden völgyben víz csordogál, a széles völgytalpakon lassan kanyarognak. A patakok szélén kolokán (Stratiotes egedensis) és sárga tündérrózsa (Nuphar hungaricum), ismét fikuszok és liánok. Szitakötők és pillangók röpködnek, légyfélék bosszantanak. A rovarok zúgása és a madarak éneke is szokatlan, ismeretlen számomra, kivéve a kabócák kórusát.

Az ős-Bükk tengerpartján: Ha a völgytalp járhatatlan, gerincen ereszkedem délies irányban lefelé, ahol a kilátás miatt felszakadó erdőt keresek. A látóhatáron végre előbukkan a tenger, mintha Görögországban vagy Spanyolországban lennék! Messziről nézve feketéllik a Paratethys-tenger víztükre, mint Törökországban, mert a mélyben olyan oxigénhiányos, mint az egyik származéka, a hírmondónak megmaradt Fekete-tenger. A tengerpart változatos, öblökkel tagolt, csendes, alig hullámzik, sekély, hínaras. Kagylók és rákok az üledéken és a kövek között, ezek ma is ott vannak, szürke agyagba zárva, (egy rák leletem a Mátra Múzeumban). Kis halak cikáznak a vízfelszínen, az egyik kövületét 30 millió év múlva találtam meg, mert kitűnően konzerválódott az oxigénhiányos üledékben. Sejtelmem sincs arról, hol épül majd fel Eger barokk városa. Az éjszakai ragadozókat nem várom meg, még naplemente előtt lejár az időutazás időtartama. Visszatérve a holocén jelenkorba, Egerben fejezem be a túrát.

Kitekintő: Őslénykutatók és földtörténészek sokat írtak már az ősidőkről, időutazókat filmekből is ismerünk, az időutazó gyalogtúrával azonban világelső vagyok. Terveim szerint más múltbéli korokban is teszek majd időutazós gyalogtúrákat, városjárásokat, de a kitűnően vizsgázott időgépemmel előre is mehetek az időben. Magvakat sajnos elfelejtettem gyűjteni az oligocén korban, de amúgy is tilos lett volna.

Felhasznált szakirodalom:

  • Borsy, Zoltán (1993): A Föld fejlődése és szerkezete. – In: Borsy, Zoltán (szerk.): Általános természetföldrajz. Fejezetek az általános természetföldrajz köréből. – Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 28–123.
  • Fűköh, Levente (1983): 300 millió év – földtörténeti archívum. A Bükk földtani képe. – In: Sándor, András (szerk).: Bükki Nemzeti Park. Kilátás a Kövekről. – Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 39–60.
  • Fűköh, Levente (2002): A geológiai képződmények ősmaradványai. – In: Baráz, Csaba (szerk.): A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. – Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, 71–82.
  • Hably, Lilla (2007): Szubtrópusi tájak az alsó oligocénben. – In: Járainé Komlódi, Magda (főszerk.): Pannon enciklopédia. Magyarország növényvilága. – Urbis Könyvkiadó, Budapest, 16–17.
  • Hevesi, Attila (2002): Fejlődéstörténet II. Felszínfejlődés. – In: Baráz, Csaba (szerk.): A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. – Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, 83–108.
  • Wikipédia: Nagy-Eged hegy: https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagy-Eged_hegy (2021.11.27.)

Hosszú kerékpártúrák: 200 km feletti egynapos körtúra, alföldön és hegységen át

Long bicycle tours: one-day round trip over 200 km, through lowlands and mountains

VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2021.08.21.

Bevezetés a hosszú kerékpártúrákba: Túratáv szerint tapasztalati úton csoportosítottam a kerékpártúrákat 2010-ben, ezt ma is helytállónak tekintem. A terep nehézsége bármilyen lehet, a műúti kerékpártúrákat viszont tudjuk kategorizálni. Eszerint 0–20 kilométer között kerékpáros kiruccanásról beszélhetünk, ennyi egy átlagos városi munkanapon is összejön. 20–60 kilométer között rövid kerékpártúra, egy laza túra, vagy ha csak pár óránk van, illetve ez a gyerekek és a kezdők szintje. 60–120 kilométeres egy átlagos, közepes kerékpártúra, amikor még belefér az időzés pár helyen, ez akár napi szinten és egy életen át tartható. 120 kilométer feletti a hosszú kerékpártúra, teljesítménytúra, amikor sok állásra már nincs lehetőség. Egy túranapon (24 óra) 200–300 kilométer teljesíthető egyéntől és a körülményektől függően, a biológiai határ kb. 500 kilométer. Hosszú, módszeres felkészülés (!) után ez sem okoz egészségkárosodást, ha pihenés, regenerálódás követi. Az emberi test rendkívül sok mozgásra van tervezve, sőt csak nagy aktivitás esetében működik jól.

Ebben a blogcikkben „megmagyarázom”, mi az értelme a hosszú kerékpártúráknak, mi a jó benne. Egyetlen hosszú kerékpártúra és útvonal bemutatásával illusztrálom a témát. Az útvonal leírása hasznos lehet a kerékpártúrát tervezőknek. A kerékpárutakat 10-es skálán pontozom, ahol “0” a használhatatlan (ultragagyi), “10” a kitűnő (vérprofi).

A hosszú kerékpártúráim célja és szépsége: Van, hogy be szeretnék járni egy nagyobb területet, vagy a hazai zord kerékpáros viszonyok miatt jelentős kerülővel jöhet össze, amit szeretnék. Van, hogy csak tekerni akarok unásig (nem sikerül), menni és menni keresztül mindenen. Van, hogy teljesen ráérek, mindegy, meddig tart. És van, hogy ehhez minden összejön, mert kitűnő idő lesz (jó meleg), szabadnapom van, megvolt a megelőző edzéssorozat, túrakaja beszerezve, a túrakerékpárom műszaki állapota kiváló. Hosszú kerékpártúrán sehol sem lesz sok időm, de végigmozizhatom a tájat, sőt tájakon át haladok, utazok. Kerékpárral elég lassú és szabad vagyok ahhoz, hogy mindent lássak, halljak, érezzek, de elég gyors ahhoz, hogy magam mögé gyűrjek akár több száz kilométert is egy nap alatt. Vegyes terepre tervezett túrakerékpárommal bármilyen úton és időben mehetek, a teljes menetfelszerelésemmel ellátom magam. Ez nem verseny, szinte nem is fáradok. A tekerés könnyed, mint a lélegzés. Erő mindig van, nem kell motor. S közben nem szennyezek, nem járok zajjal, nem ártok senkinek. Valódi túrát szeretnék, megnézni, megismerni, lefotózni néhány helyet, de a hosszú túráknak mindig van egy kis átutazó jellegük. Ülök a nyeregben órákon keresztül, egész nap, közben dél lesz, majd délután, este, naplemente, éjszaka, de én csak megyek rendületlenül. Hosszú úton teljesen különböző szakaszok váltják egymást. Itt-ott megállok, időzök egy keveset, élvezem az utat, a tájat, a helyeket, eseményeket, közben szigorúan be kell tartanom a túrakerékpározás összes szabályát, ha sikeresen akarom végigtekerni a napot. Ritkán indulok hosszú kerékpártúrára, de valamennyi felejthetetlen! Tekinthető önismereti tréningnek, teljesítménytúrának, amiért nem jár érem és oklevél.

Alapfelszerelés: MTB alapú túrakerékpár (hegyi terepi szakasz) és tartozékai, ruházat tűző napra, lehűlésre, szélre, esőre. Teljesen vízhatlan kerékpártáskák és zsákolástechnikai megoldások. Általános túrafelszerelés, napvédelem, lámpák, fénytechnika. Élelem, 4 liter ivóvíz (száraz szakaszok).

Északkelet-Magyarországon választottam ki egy hosszú kerékpártúrát, méghozzá Miskolc környékén, ahonnan nagyon nehéz messzire kerékpározni. Miskolc egy közismerten „sekisebe” város, ahol egyetlen fővonalon sem lehet elindulni, a térség jelentős helyeire csak igen körülményesen és hatalmas kerülőkkel, hegyvidékeken át lehet elbringázni. Egerbe át lehet tekerni a Bükk hegységen keresztül, de Putnokra, Kassára, Sárospatakra, Tokajba, Nyíregyházára, Debrecenbe, Mezőkövesdre és Budapestre nincs ajánlható, kívánatos kerékpáros útvonal, és ezekre egyelőre remény sincs.

Miskolc–Tiszaújváros–Tisza-tó–Bükk–Miskolc hosszú kerékpártúra, körtúra vegyes terepen: Útvonal: Miskolc (130 m) – Nyékládháza – Tisza: Tiszaújváros – Tisza-tó: Tiszafüred (90 m) – Tisza-tó: Poroszló – Mezőkövesd – Bükk: Hollóstető (580 m) – Miskolc (130 m). Túratáv: kitérőkkel együtt 201 kilométer, ebből terep kb. 17 kilométer. Utazósebesség: 2125 km/h. Menetidő: megállásokkal együtt 20 óra. Időpont: 2021.08.14. szombat. Időjárás: felhőtlen napos idő, másodfokú hőségriasztás. (Ilyenkor javasolt vízpartra menni; megfogadom, irány a Tisza.) Biztonság: megfelelő.

Miskolc – Mályi kerékpárút Mályi felől megépült szakaszán, mögöttem Miskolc: Avas, Avasi kilátó, Cementgyár.

Alföld: Miskolc – Nyékládháza (0–18 km): Miskolc városának (130 m) észak–déli tengelyén botorkálós jellegű, veszélyes, lassú kerékpárút van, a belvárosban tekergős, a Csabai kapuban szakadozó és kellemetlen; az Avas alján repedések és púpok dobálják a bringát, s mindenhol gyalogos. (4 pont) A városra visszanézve az Avas panelrengetege, a szürke cementgyár és az ikonikus Avasi kilátó búcsúznak. Már majdnem készen van a kerékpárút Mályiba, de elakadt, egy köztes kb. 800 méteres szakasz valamiért hiányzik. Szántóföldi földúton azonban megjárható. (7 pontos lesz, ha befejezik) Mezőkövesd és Budapest felé Nyékládházán vége a kerékpárútnak (második falu), nincs tovább. Kavicsbányatavak egész családja van a területen, kedvelt nyaralóhelyek.

Nyékládháza: a 3-as főút mentén eddig lehet eljutni kerékpárral, kerékpárút vége, nincs tovább.

Alföld: Nyékládháza – Tiszaújváros (18–45 km): Ónod és Muhi felé, országúton kerülök. Ónodon a híres Ónodi vár, és vásárok helyszíne, Muhin a muhi csata, a tatárok tragikus pusztításának emléke. Ma békés, kellemes falvak. Innen a 35-ös főút Tiszaújvárosra, a Tiszáig. Az első és az utolsó kilométereken tilos kerékpározni, a KRESZ szerint ilyenkor tolni kell a padkán, (ami veszélyesebb). Nagycsécstől Tiszaújvárosig poroszkálós jellegű, lassú, a keresztutaknál bakkanós kerékpárút van (5 pont). Sajószögeden aznap falunap szórakoztatja a helyieket.

Muhi és Nagycsécs között a 35-ös főúton kerékpározni tilos.
Sajószöged: kerékpárút és a Sajószögedi Falunapok.
Tiszaújváros: kerékpárút és a sok tíz kilométerről is látható kémény.

Alföld: Tisza: Tiszaújváros – Tiszafüred (45–100 km): Végre elértem a Tiszát! Az EuroVelo 11 nemzetközi kerékpárút (Norvégia – Görögország kelet-európai útvonal) vezet a szinte tüköraszfalttal borított árvízvédelmi töltésen. A táblázás erősen hiányos, de kerékpáros sztráda jellegű gyors út, felejthetetlen élmény! (9 pont) Magasra nőtt ligeterdők a folyó mentén: a hullámtéren puhafaligetek láthatók, a mentett oldalon főleg ártéri faültetvények, szántóföldek, füves területek bálákkal. Nincsenek falvak, emberek és mozgás is alig, csak a tiszai táj és a csönd, melybe belesimul a kerékpárom. Itt-ott egy műtárgy, tanya, bujkáló őzek, felröppenő madarak. A túl szűkre szabott hullámtér mellett a Tiszához igen közel halad a töltés, együtt kanyarog a folyóval, szinte végtelen az út. Erősen tűz a nap, a gát tetején 41 fokot mérek, kezd melegedni. Az utam egyre csak kanyarog, ível, mint a szőke folyó. Szénabálák várnak sorsukra százával, itt lelassult az idő. Ahol megszakadt az erdők folyama, feltárul a róna látványa. Vadászles áll őrt, a távolban egy munkagép dohog, a látóhatár az eget érinti. Bőrömön érzem a nyári nap erejét, vág a menetszél, szemlélem a tájat, s közben tartom a pedálfordulatszámot. A Tiszacsege–Ároktő közötti kompon esküvőre felsorakozott ifjú pár és násznép üde színfoltja a szakasznak. Aztán Tiszafüred (90 m), Tisza-tó, elértem a túrám végpontját. Nagy a nyüzsgés, tele a kikötő, a parkoló, a strand és szinte a vízfelszín is. Mivel letekertem 100 kilométert, itt most ennem kell.

A Tisza hídján, Tiszaújváros határában.
EuroVelo 11, Tisza mente, Tiszaújváros.
Tiszai tájkép a Tiszacsege-Ároktő kompon tartott esküvővel.
EuroVelo 11, Tisza mente, Tiszacsege – Tiszafüred.
Tiszafüred, Tisza-tó.

Alföld: Tisza-tó: Tiszafüred – Poroszló (100–110): A Tisza-tó mentén kitűnően megépített kerékpárutak vannak, jól szolgálják a fenntartható turizmust. A kör persze csak az utóbbi időben záródott a látványos kerékpáros hidakkal. (10 pont) Rengeteg nyaraló ember és jármű. Kerékpárok, autók, motoros és evezős hajók serege, mintha mindenki idejött volna. Változatos növényzettel tagolt kiterjedt vízfelület, élettel teli táj, összehangolt turizmus és természetvédelem, kellemes hely. Poroszlón visszatöltöm az elfogyott 4 liter ivóvizet, innen elhagyom a Tiszát.

A Tisza hídján, Tiszafüred és Poroszló között.
Vérprofi kerékpárút Tiszafüred és Poroszló között.

Alföld: Poroszló – Mezőkövesd (110–135 km): Itt kerékpáros túraútvonalnak megjelölt országút van, néhány táblán kívül semmi sem történt, pont olyan, mint előtte. (nem pontozható) Azonban elviselhető az autóforgalom, veszélyes része nincs, hosszú egyenes szakaszai vannak. Néhány falu, fasorok, végeláthatatlan szántóföldek, és a mesés Mátra fölött lemenő nap.

Mezőkövesd: matyó népviseletben.
Mezőkövesd: matyó népviseletben a néptáncosok.

Bükk: Mezőkövesd – Hollóstető (135–172 km): Mezőkövesden a kövesdiek találkozóján matyó zenészek, táncosok a legendásan gyönyörű népviseletükben, amire okkal büszkék. Aztán mennem kell tovább, már sötét van. Bogácsig különpályás kerékpárút vezet, élmény tekerni rajta. (9 pont) A lótücskök hangos éneke jelzi az augusztust. Bogácson rengeteg ember, autó, nosztalgia diszkó (retro party) és mindenféle hangos, fényes mulatozás. A bulik messzire hallatszó zenéje és járkáló emberek. Cserépfaluig csak az országút, de forgalom már nincsen. Cserépfalu után ismét kerékpárút. (9 pont) A hegység déli kapujánál is esküvő, majd belevetem magam az éjszakai erdőbe, hogy átkeljek a Bükk hegységen. Az első szakasza terepen vezet. A Hór-völgy köves, gödrös, pocsolyás, saras hegyi út, kanyarogva emelkedik és 16 kilométer hosszú. Természeti, tájképi és kultúrtörténeti értékekben gazdag, fokozottan védett. Kerékpáros turistajelzés vezet rajta végig, de csak MTB hegyikerékpároknak ajánlható. Valaha autóforgalma volt, mára visszavette a természet. 16 fokig hűl a levegő, és egyetlen ember sincs az egész környéken. Állatok nesze, vizek csobogása hallatszik oldalról, számos elágazás, a lámpáim fényében derengő látnivalók, majd felérek. Hollóstető a túrám legmagasabb pontja, tengerszintfelett 580 méter. Itt is eszek, és jár a csúcscsoki. Éjfél rég elmúlt, alszik az erdő.

Bogács: Retro Party.
Hollóstető (tengerszintfelett 580 méter), Bükk.

Bükk: Hollóstető – Miskolc (172–201 km): A Bükk hegységi átkelésem második szakasza műúton vezet. Hollóstető 580 méteres tengerszintfeletti magasságáról 130 méterre ereszkedek vissza Miskolc alföldi tájára. Terepen felfelé erőgép voltam, a kanyargós hegyi országúton lefelé pilóta. Száguld a kerékpár, egymás után veszem az éles kanyarokat. Közben megállok egy kis bükki forrásvízért, majd a hegység keleti kapujánál szintén esküvő. Melegszik a levegő, mire Miskolcra érek, 20 fok lesz, hasítok tovább az alvó városban. Miskolc városának kelet–nyugati tengelyén kerékpárút létesült, de van vele baj: olyan útvonalon tekereg számos derékszögű kanyarral, amelyen egyetlen bringás sem megy végig. Olyan, mint egy cikkcakkos közlekedési tanpálya, útvonalnak teljesen eszetlen. Főleg felfestett nyomvonalból áll, összesen kb. 700 métert tesz az útirányra merőlegesen. (5 pont) (A cikkcakkos részeket kihagyva, egyenesen célszerű haladni.) A város túloldali végéig tekertem, hogy meglegyen a 200 kilométer, de annyi energia maradt bennem, hogy legszívesebben Kassáig mentem volna, (még 90 kilométer).

Miskolc (tengerszintfelett 130 méter).

[Felvidék: hosszabbítási álom: Miskolc Kassa (201–290 km): Még volt bennem elegendő energia, hogy eltekerjek a 90 kilométerre lévő Kassára („Košice”), és kedvem, kajám is lett volna hozzá. De a fantasztikus tiszai–bükki hosszú kerékpártúrám végére értem, és Kassára sajnos nincs ajánlható kerékpáros útvonal. A 3-as főút egyenesen vezet, amit az autósoknak építettek (kerékpározni tilos), autópálya is készülőben van. Kerékpárral a falvak között szinte lehetetlen: sokkal hosszabb lenne, mert tekervényes, de nincs, mert nem vezet végig. Miskolc és a nagy magyar múltú Kassa nincsenek messze egymástól, turisztikailag mindkettő jelentős, de kerékpárral nem járható meg, kerékpárút tervéről sem hallottam.]

egynapos kerékpáros körtúra, 201 km
one-day bicycle round trip, 201 km

Feltételek, felkészülés: Kitűnő állapotban lévő, kiváló minőségű, megbízható, erős, hibátlan beállítású, komfortos túrakerékpár, többszörös defektvédelem, sokéves (évtizedes) fizikai, szellemi és technikai felkészülés. Egy hosszú túrát megfelelő edzéseknek kell megelőznie. Kipihent állapot, kellemes időjárás, elegendő élelem és ivóvíz, szükség esetére rövidítő “B” tervek. Kerékpárszerelési gyakorlat, ehhez a szükséges szerszámok, tartalékok. Ruházat tűző napra, lehűlésre, szélre, esőre. Teljesen vízhatlan kerékpártáskák és pakolástechnikai megoldások. Napvédelem, lámpák, fénytechnika. Hosszú kerékpártúrán az önismeret kiemelten fontos, pontosan kell tudnunk, hogyan működik a saját testünk! A kerékpársport és a túrázás valamennyi szabályát be kell tartani, mert 150 kilométer felett a legkisebb hibának is következményei lehetnek! Hosszú kerékpártúrákra minden egészséges ember képes lehet, ha sportos életmód mellett sok év edzés, felkészülés előzi meg. Az emberi test rendkívül sok mozgásra van teremtve, az életerős működéséhez igényli a nagyfokú fizikai aktivitást, ennek egyik formája a kerékpározás.

Kitekintő: Korábbi túrakerékpáros blogcikkeim: mediterrán kerékpártúrák Görögországban, nyugati kerékpártúrák Hollandiában, kutatótúrák. Szívesen írok, mesélek, meghívásra előadok, oktatok a hosszú kerékpártúrákról, de az erőbeosztás egyéni jellege miatt ilyen túrát kérésre sem szervezek. A 204 kilométeres Balatonkör (Balatoni bringakörút) viszont bárki számára elérhető és teljesen biztonságos, eszméletlenül szép, kezdőknek is szívesen ajánlom. Jelenleg hazánkban nehéz és problémás két jelentős pont (turisztikai központ, megyeszékhely) között biztonsággal, nem hatalmas kerülőn, jól kerékpározható útvonalat találni. Remélhetőleg – és az ígéretek szerint – Magyarország egyszer könnyen bejárható lesz kerékpárral!

Éjszakázás nyáron a hegyekben, kerékpártúra és függőágyazás a forró erdő közepén, egyedül

Overnight in summer in the mountains, mountainbiking and hammocking in the middle of the hot forest, alone

VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2021.08.16.

Nyáron az erős napfényben és hőségben kevesebben túráznak, a hegyekben éjszakázás pedig még kevesebb embert érint. Az ehhez szükséges felszerelés és tudás ma már hozzáférhető, mégsem teszik. Egy téli, havas erdőben készült sátras fotóm (számomra) meglepő módon megindította az embereket – azokat is, akik nem természetjárók. Ezért egy nagy olvasottságot kapott téli sátras blogcikket írtam róla, aminek ez a nyári párja.

Elhagyom a várost: Végre elhagyom a lakott területet, az autóra tervezett városban kerékpárral sajnos kerülőkön, lassítókon teszek meg mintegy 10 kilométert a városközponttól a hegység határáig. Ha egyetlen hazai középhegységbe terveztem a többnapos kerékpártúrát, a napi kilométer kevés lesz, hiszen ha minden nap oda-vissza áttekerek, akkor sem jön össze túl sok egy napra, (ez 150 kilométerből kijön). Mivel a hegység környékéről indulok és többnyire a legmagasabb részek közelében töltöm az éjszakákat, elég 30–50 kilométert tekerni az első nap. Ez tényleg nem sok, így ráér délután indulnom, nem sietek sehová. A felszerelést itt nem részletezem, de egynapi ivóvíz, többnapi élelem, a kerékpárhoz, az időjárás eshetőségeihez, a túléléshez és a függőágyas kint alváshoz szükséges felszerelést magammal viszem, vagyis fel vagyok málházva, kb. 40 kilogramm kerékpár és a táskák össztömege.

Hegyi műutakon felfelé a nyári erdőben, kerékpárral: A hegyi műutak kanyargós szerpentinjein lassan, egyenletesen haladok. A meredekségtől függően óránkénti 5–12 kilométeres sebességgel kapaszkodok felfelé. El kell kapnom a ritmust, a csúcsig legfeljebb vízért állok meg egy forrásnál. Mélyeket lélegzek, a verejték csillog a bőrömön, átitatja a ruháimat, folyamatosan csöpög a bukósisakom orrcsúcsáról. Ez a túra munka része, amikor megdolgozok a fönti csodáért, ami vár rám. Hegymenetben kifejezetten szeretem a nehéz, rossz minőségű, régi, szétesett utakat, mert azon jóval kevesebb a gépjármű, ami veszélyeztet és az orrom alá kormol. A rossz út a barátom: minél rosszabb út, annál kevesebb, lassabb autó és versenymotoros. Az autósok általában óvatosak, néha látványosan gyakorlatlanok a hegyi utakon, a motorosok azonban folyton sietnek, halaszthatatlan, sürgős dolguk van. Mivel a zárt lombkorona alatt nyáron gyenge a légmozgás, egy-egy roncstelepre való 10-20 éves gépjármű füstje beül az erdőbe, vagyis tényleg nem közöttük kell feltekerni.

Földutakon felfelé a nyári erdőben, kerékpárral: Egyre több helyen van kerékpár turistajelzés. A földutakon, javított földutakon lassabban haladok, mint a műúton. Kövek, por, talajrögök, sártengerek, kiszáradt vagy tele pocsolyamedrek, faágak és kidőlt fák zökkentenek ki újra és újra. A kisebb akadályokat nyeregben ülve oldom meg, a nagyobb akadályokhoz le kell szállni, tolni, akár 10–20 alkalommal is átemelni. Igyekszem minél gyorsabban tekerni, hogy lehagyjam a fejem körül zümmögő, ólálkodó rovarok hadát, ennek vagy egy „sebességhatára”. Közben a fülem és minden érzékem tágra nyitva. Málhás kerékpárt hajtva minden lehetséges nehézséget időben látni kell, a fül pedig a harmadik szem, de ez csak a technikai része, ami sok év gyakorlat után már teljesen automatikus, gépies. Amiért mentem, az az erdő és a hegyek, vizek: a növények, az állatok, a sziklák, a hegyi levegő, a fények, hangok, illatok, a táj és a kilátás. Annyi élményt, megfigyelést gyűjtöttem az évek alatt, hogy nem férne el az interneten.

Alapfelszerelés nyári éjszakázáshoz: Függőágy a köteleivel, 2 hegymászókarabiner, vékony nyári matrac, takarónak való, csomagtartókötél a felszerelésnek karabinerekkel, hosszú melegruha tetőről talpig(!), valamint ponyva és egyéb megoldás eső esetére. Símaszk és kesztyű is van rajtam. Takarónak nyári hálózsákot használok. Harmat ellen is ponyvát szoktak kifeszíteni a függőágy fölé, nekem erre nincs szükségem, (eddig nem volt). A ponyva eltakarná a lombkorona és az égbolt fenséges látványát. Különálló, vagy a függőággyal egybeépített szúnyogháló tartja távol a szemtelen rovarokat, de ennek sem látom szükségét, (még folyóparton sem). A rajtam lévő ruhák megvédenek a szúnyogoktól, harmattól. Ha sok kiegészítőt viszünk a függőágyhoz, akkor a tömege és csomagmérete eléri egy túrasátorét. (A függőágyaknak van szúnyoghálós, sátras, téli, kétszemélyes és kemping változata.) Fejlámpa, tartaléklámpa, általános túrafelszerelés, ivóvíz, élelem.

Táborhely: Az ideális táborhely nem esik emberek, állatok, járművek útjába, sőt rejtett és nem is láthatják, nem veszélyezteti fadőlés vagy ágtörés, árvíz, medve, a talaj vízszintes, még forrás is van a közelben. Településektől legalább 3 kilométerre legyen, nem lehet tiltott területen. A nyílt részre lássunk ki a függőágyból. A függőágyazás is táborozás, vadkemping, azonban nem sátor. Teljesen ártatlan, semmilyen nyomot sem hagy, semmilyen kárt sem tesz, és csak néhány órás. Viszont kitett, egy hagyományos függőágynak nincs zárt tere, a talajon mászkáló ízeltlábúakon kívül nem nyújt védelmet semmi ellen. Alkalmas erdőt, fákat igényel. Ugyanakkor páratlanul kényelmes, hangulatos, romantikus, a nyugalom és a szabadság érzetének egyik legmagasabb foka.

Táborverés: Négy méter távolságban lévő két erős, egészséges fiatal fa közé feszítem a függőágyat, a köteleit hegymászókarabinerrel csatlakoztatom. Beleterítem a matracot és a takarót (pl. nyári hálózsák), a földre egy darab nejlont kilépőnek. A függőágy felett kifeszítem a csomagtartókötelet, erre egy-egy kis karabinerrel kerül a hátizsák és a fotótáska stb. A felszerelés többi része a vízhatlan kerékpártáskákban bezárva, különös gonddal csomagolom el a kaját és a párára, vízre érzékeny dolgokat. A kerékpárt vagy egy közeli, vagy a függőágyat tartó egyik fának támasztom.

Vacsora: Lefekvés előtt ennem és innom kell. Ha ügyes voltam, főztem napközben, amihez hobókályhát, zsebkályhát használok („titántűztér”). Mivel kerékpárral, nyáron, hegymenetben nagy a vízveszteség, mindenképpen vissza kell pótolni, a megérkezés után folyamatosan inni kell. 4 liter ivóvíz van nálam napközben, ha száraz helyen vagyok, ami bőven elég. A források, kutak és egyéb vízvételi lehetőségek helyét érdemes pontosan tudni. A hegycsúcsok, fennsíkok elég szárazak. A reggeli–ebéd–vacsora lényegében ugyanaz, főzni forrás közelében érdemes. A zár tűztér tűznyújtási tilalom idején is használható, és tavasztól őszig erre számíthatunk. Ha nincs időm, kedvem, nyugalmam, száraz fám a tűzgyújtáshoz, akkor „hidegfőzés”. A lényeg, hogy tápláló, nagy energiatartalmú, fehérjében, rostokban, vitaminban gazdag ételeket egyek, ami összetett és könnyen ehető, finom, ízletes, és a melegben nem romlott meg.

Fotózás: Elmaradhatatlan rész a fotózás, az élmény későbbi megosztásának és felhasználásának céljából kellenek a fotók. Főleg a táborverés előtt fotózok, amikor még mesés helyen vagyok. Ezután vonulok az alvóhelyre, ahol már csak szelfiket és tábori képeket készítek. A függőágyból nem olyan egyszerű ki-be szállni, mint egy sátorból, és az éjszaka rövid. Ha mindennel végeztem, akkor takarodó, eljött a lefekvés, a függés ideje.

Alvás: Nyári kint alváshoz nem kell sok ruha, elég a vékony matrac és takaró. A hegyekben azonban nyáron számíthatunk erőteljesebb lehűlésre, amikor 10 fok alá esik a hőmérséklet. Pára és páralecsapódás is várható. A cipőfűzőnél összekötött túracipőket is átvetem a csomagtartókötélen, mert nem maradhat a földön.

Fények a nyári erdőben éjszaka: Amint alább száll a nap, tompulnak a fények és azonnal zuhan a hőmérséklet. A naplemente jellege mindig meglepetés, emlékezetes egy meseszép helyen. Ilyenkor már lehetne készülődni az éjszakázáshoz, de inkább megvárom csillagászati szürkület végét, míg beáll a teljes sötétség. Ha még mozgásban vagyok, néha szentjánosbogarak parányi fényei jelölik az út szélét, mint apró világítótornyok a sötétség tengerén. Tiszta égboltnál sokkal több csillag válik láthatóvá, mint a lakott területek környékén, a Tejút fehér maszatcsíkot rajzol. Távoli fények gyulladnak fel, ahol emberek laknak, élnek – én is lehetnék az. Akármilyen meseszép, lassan ideje nyugovóra térnem. A nyári erdőben többnyire zárt lombkorona rejt el a sötétben, az imbolygó levelek közötti réseken csillagok pislákoló fénye kandikál be bátortalanul. Egy bükkös alja éjszaka mélysötét. Ha körbepásztázok az erős lámpám átütő fénysugarával, itt-ott felvillan egy szempár. Hosszasan bámulnak, majd eltűnnek az erdőben.

Tejút részlet a nyári égboltból: Hattyú, Lant, Delfin, Nyíl csillagképek, hullócsillag.
Milky Way section of the summer sky: Cygnus, Lyra, Delphinus, Sagitta constellations, shooting star.

Hangok a nyári erdőben éjszaka: A nyári erdő a hangok tárházát adja elő minden éjjel. Lágy szellő, néha határozott szél susogtatja a fák leveleit. Este a hangok gyorsan változnak, a nappali madarak elhallgatnak, és egyre több új madár szólal meg. Kisebb mozgás hallatszik, hol a közelből, hol a távolból. Jellegzetes éjjeli madarak hangja ad karaktert az erdei éjszakának. Mozgolódnak az emlősök is, őzek ugatnak. Egér, cickány zizzen az avarban. Hatalmas baglyok röppennek tova teljesen hangtalanul, majd denevérek surrognak körülöttem. A denevérek bumerángszerű hangja egészen közeli néha. Éjjel kevesebbet láthatunk, mint nappal, de a hangok világa meglepő és intenzív élményt nyújt. Ha volt is pár túrázó a környéken, ilyenkor már nincs egy sem. Ha egy magaslaton hallható volt a távolban kanyargó sportmotorok zajszennyezése, a naplementével annak is vége, beáll a nagy fekete csönd… Egy-egy puska dörrenése a messzeségben, távoli repülő zaja emlékeztet arra, hogy azért még nem a világ végén vagyok (sajnos). A szemmel látható hegységperemi városok FM rádióját is befogom, ha akarom. Az ismeretlen hangok fejtegetése jó játék minden erdei éjszakára.

Rövid nyári éjszakák: Nyáron hosszúak a nappalok, rövidek az éjszakák. Ha csillagnézés után éjfél körül térünk nyugovóra, viszonylag kevés időnk marad a sötétből. Hajnali 4 körül már kel a nap és ébred a természet. 4–5 óra alvás azonban bőven elegendő.

Élet a nyári erdőben éjszaka: Nyáron élénk az erdő, a vegetáció dúsan tenyészik, az állatok élik a dolgos életüket, és közben minden készül a télre. A kintalvós túrák célja éppen az, hogy időzzek, időt töltsek a természetben, akár egyhelyben, megfigyeljem az erdő életét, ritmusát, része legyek az idő fordulásának. A szürkület idején hirtelen mozgolódni kezdenek az állatok, ekkor több a bóklászó őz, szarvas, csörtető vaddisznó. Szinte mindig eloldalog egy róka a közelemben. Egér és cickány is szem elé kerülhet. Baglyok, denevérek röppennek. Zavarni, bántani egyik sem fog, de a területileg illetékes róka közelebb lopakodhat, míg alszom, az ő terve a lopás. Szúnyogok, bagolylepék jelennek meg a lámpa fényében. Távol az emberektől – közel a természethez… Leírhatatlan az élmény, a szabadság és a béke, ami uralja a hegyeket évmilliók óta. De tudnunk kell, hogy mindez csak illúzió, hamiskás kép, mert a természet kíméletlen. Az éj órái az éjszakai ragadozók munkaideje. Korunkban, Európa közepén, a gondosan megválasztott hely és idő azonban nyugodt, hazánk nagyragadozói pedig félelemmel tekintenek ránk, nem vagyunk a zsákmányaik. Messziről észlelnek és kikerülnek, hagyják az embert aludni.

Hajnal, táborbontás: Már kora hajnalban dereng az égbolt keleten, ezzel elillan minden éjjeli varázs, fény- és hangjáték. Lehetne lustálkodni, de sokkal hasznosabb pakolni és megkeresni egy jó kis napfelkeltés helyet. A táborbontás elég egyszerű. Először a hálózsákot csomagolom el a kompressziós zsákjába, majd összehajtom a matracot. Utána lebontom a függőágyat, és mehet a zsákjába. Aztán lekerül a csomagtartókötél, mindent bezsákolni, és nyoma sincs az éjjeli táboromnak. Napfelkelte előtt és után bőven lesz idő elrendezni a felszerelést és megreggelizni.

Mosakodás: Lefekvés előtt fogmosás; és reggel vagy este, de mosakodni kellene. Erre alkalmas a forrás, ahol vizet veszek a nap folyamán valamikor. A felszerelésben szállított 3–4 liter vízből juthat egy kevés egy cicamosdásra. Mivel nyári meleg van és kerékpártúrán amúgy is természetes a folyamatos izzadás, kifejezetten jól esik egy kis pancsolás, ha van hol. A mély völgyek nagyobb patakjai és forrásai kiválóak, a hegytetők és a fennsíkok azonban igen szárazak. A kutatótúrák, a hegyi vizek 12 éves kutatása után eléggé képben vagyok a források és vízfolyások helyzetéről. Sokkal több víztér van a hegyekben, mint azt bárki gondolná, több, mint amit a térképek mutatnak. De évtizedes távlatokban sajnos egyértelmű, országos vízhozamcsökkenés és szárazodás zajlik. Sok forrás kiszáradt, a mocsárforrások, sarak nem jöhetnek szóba, a forráslápok szinte megközelíthetetlenek, a kishozamú erek feliszapolódtak. Ráadásul a többségük távol esik a jelzett turistautaktól és a műutaktól, erdészeti utaktól, a megközelítésük is engedélyköteles, de védi őket a nehéz terep és a sűrű növényzet. Vízbázisra, a forrásba és a patakba tisztálkodószer nem kerülhet, ezért leginkább tiszta víz és törölköző. Víz hiányában szárazborotválkozás egy krómozott késpenge tükrében. Tisztaság – fél egészség!

Luxus a nyári erdőben: Hozzáad az élményhez a luxus érzése. A teljes felszerelésem nálam, a hátamon és a kerékpáromon van, nem szorulok senkire, sem szolgáltatásra, sem gépjárműre. Függőággyal nincs szükségem fizetős szálláshelyekre, a hajdani turistaházak többségét amúgy is az autós kultúra vette birtokba. Szükség esetén építek, vagy találok fedelet. Főzőcskézhetek, finom és tápláló élelmem ad erőt, van vizem elegendő. Valódi, mesébe illő tájban vagyok, valódi hangokkal és látvánnyal körbevéve – ilyen élményeket manapság a legdrágább luxushotelek igyekeznek nyújtani a vendégnek. Csillaghotelben, a függőágyam kifejezett kényelemében alszom; szebb helyen, mint bárki más. A hegyekben alapból enyhébb a nyári forróság, hűvös éjszakákkal. Ráadásul még térerő is van egyre több helyen. Telefonálni innen sem fogok, meg már írni sem, de mutatok majd eszméletlen fotókat.

Feltételek, felkészülés: Jól összeállított felszerelés szükséges, kitalált és begyakorolt rutinok. Kiemelten fontos az önismeret, a testünk ismerete: hogyan bírjuk a nehéz menetfelszerelést, hogy haladunk kerékpárral mindenféle terepen, hogy reagálunk a váratlan helyzetekre, hogy bírjuk a meleget, az esetleges vízhiányt, váratlan lehűlést stb. Az edzettség nagyon fontos alapfeltétel, ami vagy rendszeres túrázással, vagy természetesebb életmóddal alakul ki.

Kitekintő: Korábban blogcikket írtam a nyári függőágyazás téli párjáról: “Éjszakázás télen a hegyekben, túra és sátrazás a fagyott erdő közepén, egyedül.”

Hegyi kutatótúrák keresztül az országon, a természet mélyére nézve

Mountain research hiking through Hungary, looking deep into nature

VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2021.03.29.

Kattant kutatók: A természetet sokan kutatják, elsősorban a természettudományok: a földtudományok, a biológiatudományok és a környezettudományok kíváncsi kutatói. Vannak, akik laboratóriumban elemeznek, és vannak, akik munkájának lényege a terepi vizsgálat. Sokan vannak és sokfélék, de közös bennük a megszállott tudományos érdeklődés és igényesség. A túrázás egyik túracél szerinti típusa a kutatótúra (kutatási célú túra), kutatóút, felfedezőút, a terepi kutatómunkát azonban nem mindenki tekinti és szervezi túrának. A terepi kutatók nem (csak) kilométereket, pecséteket, élményeket gyűjtenek, hanem ismereteket, adatokat. A kutatómunka közhasznú, mert ez táplálja a tudományt.

Kutatótúráim: 6 évig hobbiból, majd doktori ösztöndíjjal, összesen 12 évig kutattam intenzíven. A környezettudományok terén csörgedező kisvizeket, forrásokat, jelentéktelen, apró, rejtőzködő vízi állatokat kutattam: hegyi vizekben élő laposférgek, édesvízi planáriák (Platyhelminthes: Tricladida). Felderítettem, kibővítettem és feldolgoztam a magyarországi ismereteket, ez egy alapkutatás, (amire PhD tudományos doktori fokozatot kaptam, 2016). A kutatásaim indítéka, motorja, ösztönzője (inspirációja) azonban a természetjárás, túrázás, amire az egész kutatást felépítettem. Szakág szerint gyalogtúrázás és kerékpártúrázás – ebben a blogcikkben csak a túrák élményéről írok, mostanáig 14 hegyvidéket érintett. Mivel a biológusok kivételével tulajdonképpen soha senki sem tudta és nem értette, mit csinálok a hegyekben, ezért jelen blogcikkem mindenkikhez szól, akik e miatt nem tudnak aludni azóta sem.

Kutatónap a hegyek mélyén: Ha nem szomszédos hegység a cél, akkor az első nap hosszabb utazással kezdődik: vonat, busz. Arról is döntenem kell, hogy gyalogosan vagy kerékpárral lesz hatékonyabb. Az intenzív kutatótúrák mindig korán kezdődnek. Nagy tempóval indulok, az első állomásig „hagyományos” túrázó vagyok. Völgyben robogok felfelé ütemesen, ébred az erdő. Majd megérkezem az első mintavételi helyhez, rögtön kiveszem az első (és utolsó) napi félórás pihenőt, ebédidőt. Szalonna és egyéb izmos kaja, ma már estig nem lesz több időm enni. Aztán kezdem a mintafelvételt, s ha vége, jön a következő. Tervezett útvonalon haladok, egy kutatónap 10< mintavétel esetén hatékony, de néha csak 5 jön össze (2016-ig 805 db). Egy mintavételi ponton 15–30 percem megy el, egy kutatónap összmunkaideje kb. 5 óra. Alapos vagyok, kínosan alapos, különben vissza kell mennem, amire az otthoni adatbevitelnél jövök rá. A mintavételek között ismét túrázó vagyok, de nem oda megyek, ahová út visz, ahová könnyű, hanem ahová kell. Akkor is, ha a teljes völgyet betöltik a kazalban álló kidőlt fák, akkor is, ha 2 méteres a bozót, akkor is, ha térdig süppedős, akkor is, ha sziklagörgeteges, akkor is, ha majd ott jövök rá, hogy „nem jött be”. Nem utakban, túracélpontokban, hanem vízgyűjtőterületekben gondolkodom, az utakat „túrasztrádának” tekintem, ahol sokkal gyorsabban haladok. Ha kerékpárral vagyok és nem tudok tekerni, akkor tolom, nyüstölöm, emelem, cipelem. Volt, hogy 500 méteres szintemelkedést küzdöttem le így. Így megy naplementéig, addig tart a műszakom, utána ismét átlagos túrázó vagyok. Többször volt, hogy egy hegység közepén ért a nap vége, s futva indultam vissza a sötétben, szarvasbőgésben, vagy az éjjeli erdőben tekertem.

A természet élete: Többnyire hétköznapokon, munkaidőben vagyok terepen kutatni, és nem csak utakon járok, így jobban feltárul a természet, mint az átlagos túrákon. Engedéllyel a fokozottan védett területekre is bemegyek, járatlan utakon, úttalan utakon figyelem az elém kerülő felszínformákat, a növények és állatok életét. Rovarok, madarak, kétéltűek, hüllők, emlősök sora. Botorkálnak, táplálkoznak, énekelnek, vonulnak. A végtelen csendet a víz csobogása, fatörzsek ropogása, nyikorgása, szél zaja és állatok hangjai alkotják, mert a természet csendje a finom neszek harmóniája. A magyarság hegyvidéki tájainak legszebb és legértékesebb helyeit túráztam végig Erdélytől az Alpokaljáig, a konferenciákkal bejártam az országot Csapodtól Gyuláig.

Alapfelszerelés: A gyalogos, illetve kerékpáros szakág egynapos vagy többnapos felszerelése mellett a kutatási témának megfelelő kutatóeszközök, beleértve a szükséges engedélyeket. A fotófelszerelés kiemelten fontos, mert korunkban mindent kell fényképekkel dokumentálni.

Feltételek, felkészülés: Természettudományokban képzettnek kell lennünk, tudományágunkban jártasságot kell szereznünk. Mivel a faunisztika arra a kérdésre keresi a választ, hogy hol mi él és miért, nagy terepi gyakorlat szükséges. A tereptan–térképtan–tájékozódás, a természetjárás rutinszintű, pontos ismeretével kell rendelkezni, mi több, megszállottan kell szeretni, másképp ilyet nem lehet évekig művelni. A biológiai ismeretek között kiemelten sokat kell tudni a vizsgálat tárgyáról, ismerni kell a földrajz tárgykörébe tartozó vízrajzot és a felszínalaktant. Képben kell lenni a kutatási téma szakirodalmáról, és az összes ismeret alapján tudományos kérdéseket kell megfogalmazni. Majd ki kell dolgozni a megfelelő kutatásmódszert, be kell szerezni az eszközöket és a kutatási engedélyt. Az engedély kérelmét meg kell indokolni, el kell fogadtatni és ki kell fizetni. Magyarországon a kutatási engedély pénzbe kerül, vagyis fizet, aki közhasznú kutatómunkát végez. Az eredményekről részletes kutatási beszámolót kell adni az illetékes szerveknek, amiért nincs semmilyen díjazás, de néha megköszönik. … Hasznos jártasságok a kerékpárszerelés és a fotózás. És végül jó erőnlét kell a sok hegyi gyalogláshoz, tekeréshez, cipekedéshez, futáshoz, nehéz terephez. Ragaszkodom a közösségi közlekedéssel, kerékpárral és gyalogosan való megközelítéshez, mert így fenntartható és így van élményértéke, csak így jó példa. Kutatáshoz lehet társ vagy csapat, de a barátokat le kell rázni, vagy csak félórás munkát érdemes tervezni, annyit kibírnak. A kutatónapot mindig a feltételek biztosítása és a felkészülés előzi meg: meg kell tervezni a mintavételi helyeket és az útvonalat.

Kitekintő: A kutatási eredményeket feldolgozni és publikálni kell, különben nem hasznosul, elvész és értelmetlenné válik. Ha konferenciákon előadás és szaklapokban tudományos publikáció formájában közölhető, az pozitív visszajelzés és előrelépési lehetőség, a kutatás élményének egy következő foka. Az alapkutatások ismeretmorzsáiból áll össze a tudomány, így születnek a tankönyvek, a tudás a technika építőanyaga, a feltárt ismeretek olykor elképesztően messzire vezetnek. Azon túl, hogy izgalmas, tele kihívással és meglepetéssel, a mai kor kényelmi–fogyasztó emberét az ösztönözheti, hogy mindennek van végső gazdasági vonzata, a természet létünk alapja, értékes és beárazható. És ahogy sérül a természet rendszere, úgy csökken az értéke. Környezeti károsodás esetén a kártérítés és a helyreállítás miatt egyaránt szükséges a természet ismerete, melyhez egyetlen út vezet: a kutatás. A tudományos publikációim itt, a tudományos előadásaim itt érhetők el. Hogy hogyan és miért jutott ez eszembe, miként jutottam el a húszforintos, lengyelpiacos eszközöktől a védésig, és hogyan változtatta meg az életemet, motivációs előadáson mesélek.

Hozzászólás: A blogcikk Facebook posztja alatt!

Éjszakázás télen a hegyekben, túra és sátrazás a fagyott erdő közepén, egyedül

Overnight in winter in the mountains, hiking and camping in the middle of the frozen forest, alone

VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2021.02.06.

Télen a hóban és fagyban kevesebben túráznak, a hegyekben éjszakázás pedig még kevesebb embert érint. Az ehhez szükséges felszerelés és tudás ma már hozzáférhető, mégsem teszik. Egy téli, havas erdőben készült sátras fotóm (számomra) meglepő módon megindította az embereket – azokat is, akik nem természetjárók. Ezért írtam ezt a blogcikket: alcíme: Tíznél több tuti tipp–trükk, tanács, téli túrához–táborozáshoz természetben, társtalanul.

Alapfelszerelés téli éjszakázáshoz: Ha kint alvást terveztem, akkor a 100 literes nagy hátizsákommal megyek (nagy a hálózsákom csomagmérete), benne a sátor és a hálózsák, tetején a matrac. Legfontosabb a hálózsák: téli hálózsák, ahol a komforttartomány alsó határa kb. -10 Celsius fok legyen. Sátornak négyévszakos sátor kell, a fagyot jól viselő dúralumínium rudazattal, lehetőleg kétrétegű héjazattal. Vastag téli matrac legyen nálunk. Én a nyári 3 milliméteres vastagságú, hőtükrös + az őszi 10 milliméteres nyíltcellás polifoam matracomat használom együttesen, ami 13 milliméter vastag, bőven elég. Fejlámpa, tartaléklámpa, általános túrafelszerelés. A téli, többnapos túrafelszerelésem kb. 15 kilogramm tömegű, 20-nál nem több.

Téli túraruházat: A ruházatom réteges. Zokni: vékony nyári zokni + vastag túrazokni. Nadrág: (aláöltözet alsó) + melegítőalsó + külső túranadrág (+ kamásli + -10 fok alatt térdmelegítő). Felsőtest: túraing (ezúttal bármilyen) + (aláöltözet felső) + tömör gyapjúpulóver + polárfelső (+ szélben, -10 fok alatt esőkabát). Sínadrágot, kabátot nem használok, mert túl melegek, rossz a szellőzésük, nehezen száradnak, nem váltak be. Sapka: rugalmas anyagú körsálból + átlagos sapka, a nyakamon körsál. Kesztyű: polár túrakesztyű (+ „fotóskesztyű”, ha rettenetesen hideg van). Ez a ruházat van rajtam végig, hőleadás céljából a sapkán és a kesztyűn lazítok.

Ruhaszárítás: Megérkezésre minden nyirkos, az alsóruhákat átizzadtam. A ruháim részleges megszárítására kidolgoztam egy módszert: a testen szárítás módszerét. Ehhez csak 1-2 vékony ruharéteget hagyok magamon, ami már könnyen átszellőzik. Mivel megérkezéskor felhevült vagyok, a felesleges hőenergiával szépen száradnak a ruhák. Télen is jól működik, főleg szélben, hegycsúcson. 10–20 perc alatt sokat száradnak, közben lehűlök optimális üzemi hőmérsékletre. Vigyázok, nehogy túlterheljem a testemet, a határt nem lépem túl. Ehhez a módszerhez több év gyakorlást javaslok, és csak saját felelősségre! Megérkezéstől a lefekvésig 1–2 órám van párologni.

Táborhely: Az ideális táborhely nem esik emberek, állatok, járművek útjába, sőt rejtett és nem is láthatják, nem veszélyezteti fadőlés vagy ágtörés, hólavina, medve, a talaj vízszintes, még forrás is van a közelben. Településektől legalább 3 kilométerre legyen, nem lehet tiltott, fokozottan védett területen. A sátor nem tesz kárt az aljnövényzetben, ha csak egy éjszakára, legfeljebb egy napra van felállítva. Télen az aljnövényzet visszahúzódik, alig van élő rész a felszínen, a hótakaró pedig teljes védelmet nyújt számukra. Csak egy-egy éjszakára, a lehető legkisebb kártétellel sátrazzunk!

Sátramban a téli erdőben. (In my tent in the winter forest.)

Táborverés: A sátor nyílása a nyílt részre nézzen. Egy jól felvert duplafalú sátorban akár 10 fokkal is melegebb lehet éjszaka, mint kint. Én azonban ezt nem veszem igénybe, a sátorponyvát (külső réteg) nem feszítem ki, ajtó–ablak nyitva, csak a szúnyogháló van behúzva – így is 2 fokkal melegebb lesz bent. A sátorra valójában az állatok, a rókák miatt van szükségem, mert határvonalat szab nekik, amit tiszteletben tartanak. És a sátor megvéd az esetleges hóeséstől. A felállított sátorban leterítem a dupla matracot, a felcsavarodó végeit leszorítom fotóstáskával, kajástáskával, bármivel. Majd a hátizsákot és minden cuccomat behordom a sátorba, rendszer szerint, gondosan. Az ételt és a technikát tároló zsákokat és táskákat bezárom. A hálózsákot kibontom a kompressziós zsákjából, felrázom és a matracra teszem, lehetőleg pakolás közben sem ülök vagy állok rá. Kb. 15 perc alatt kész a táborom, de korai még lefeküdni.

Vacsora: Lefekvés előtt ennem és innom kell. Zsíros, tápláló vacsorát fogyasztok, hiszen a hálózsákot és a sátrat a saját testem fűti majd be, amihez energia kell, (természeti népektől tanulva). Szalonna, kolbász, sajt, hagyma. Inni is kell, hiszen a többórás túra során sok vizet kiizzadtam. A jó keringés kell a testem fűtéséhez, ahhoz pedig folyadék szükséges. A termosz jó útitárs, és talán még a kulacsba sem fagyott bele a víz talpig. Így vagy úgy, de innom kell.

Fotózás: Elmaradhatatlan rész a fotózás, az élmény későbbi megosztásának és felhasználásának céljából kellenek a fotók. Fagyban ez nehézkes, a fényképezőgép sem igazán örül neki. Éjszakai fotózás, éjszakai havas táj, szelfik stb. Ha mindennel végeztem, akkor takarodó, eljött a lefekvés ideje.

Alvás: A külsőruházatot mindig leveszem, hiszen saras lehet és alváshoz felesleges. A túrabakancsot a sátor előterében hagyom, vagy a sátorba tett túranadrágomra teszem. A túrazoknit mindenképpen leveszem, ha vizes, de a vékony nyári zokni akkor is maradhat. A fejemre símaszkot húzok, és kezemen a téli túrakesztyű, így a párnának használt kezeimet nem bántja a hideg a csuklya nyílásához közel. A téli hálózsák csak szakszerű használat során képes melegen tartani. Nem a tél a gyakorlás ideje, ilyenkor már nem hibázhatunk! A csuklyát, a hőgallért és a cipzárvédőt használunk kell, sehol sem feszülhet, lapulhat ki a téli hálózsák vastag fala. Begyakorolt testhelyzetekben, fegyelmezetten kell aludni, egy párna sokat javít a kényelmen. Párnának egy erre a célra tervezett zsákot használok, amelyet az éjjel nem használt körsál és sapka tölt meg. A lábam kihűl az esti teendők során, de a hálózsákban fekve éreznem kell, hogy fokozatosan átmelegszik. (Abban az esetben, ha lefekvés után nem melegedni, hanem hűlni kezdenénk, cselekedni kell! Meditációs testhő növelés, ruhák, testhelyzet igazítása, evés, végső esetben táborbontás!) Ha még mindig nyirkos rajtam néhány ruha, akkor a hálózsák időnkénti „kiszellőztetésével” reggelre minden megszárad.

Hosszú téli éjszakák: Télen rövidek a nappalok, hamar lemegy a nap. Ha még napfényben szeretnék érkezni a tervezett szálláshelyemre, akkor 16 óra előtt ott kellene lennem. És mivel a nap későn, 7 óra körül kel, sokáig időzöm egy helyen. Akár 15 órás is lehet az éjszaka, amit figyelembe kell vennem. De rendszerint sötétben érkezem, sőt eleve sötétben indulok.

Holdfényben az erdő. (Forest in Moon light.)

Éjszakai séta: Van, hogy kibújok néha, szétnézek, fotózok, élvezem a tájat.

Bóklászás a sátram körül a varázslatos téli éjszaka. (Hanging around my tent in the magical winter night.)

Fények a téli erdőben éjszaka: Szürkületkor gyorsan változnak a színek, csökken a fény. Mozgolódni kezdenek az állatok – de télen sokkal kevésbé, mint nyáron. Ha nappal olvadt, este többnyire újra fagyni kezd, kemény a talaj, ropog a hó. A hó hozzátartozik a téli erdő látványához. A havas táj nem sötétedik be annyira, mint a hótlan, mert minden szórt fényt visszaver a hófehér hó. Ha a Hold fent van az égen, világos az éjjeli erdő. Ha tiszta az ég, a holdfény szinte vakítóan tükröződik a hóról, melyre fekete árnyékokat vetnek a fák. Ha felhős az ég, akkor szórt holdfény teríti be a nyugvó erdőt. Ha nincs hó és nincs Hold, akkor nincs ez a fényár. Ha Hold és felhő nincs, csillagok milliói kandikálnak keresztül a kis páratartalmú légkörön, kopasz ágak között. Rétre érve a csillagok között érezhetjük magunkat. Ha fagy sincs és felhős, akkor el sem indulok az „évszak nélküli” erdőben, mert sárért inkább ősszel megyek. … Ez a környezet, ahová elindultam…

Hangok a téli erdőben éjszaka: Van, hogy semmilyen állat mozgásának nincs nyoma az éjjel, nem hallok semmit, mélységes csend ül a hegyekben. A baglyok és őzek hangja a leggyakoribb: huhognak, ugatnak. Egy-egy autó, terepjáró távoli hangja szűrődik be néha, puskalövés valahol messze, kutyaugatás, repülők zúgása, szél susogása, reccsenő ág, közeli neszek, néha megmagyarázhatatlan, rejtélyes hangok. Olyan finom hangok ezek, amelyek nagy részét nappal nem is hallhatnánk, de talán nem is léteznek nappal. Elképesztő és semmi mással nem pótolható, leírhatatlan az élmény, amit pusztán a hangok okoznak egy téli éjszakán a néma hegyekben, álomba szenderült erdők mélyén!

Sötét, fény, csend, nesz a fagyott téli erdőben. (Darkness, light, silence, noise in the frozen winter forest.)

Élet a téli erdőben éjszaka: A növényvilág ilyenkor a téli álmát alussza, a növények fagyban őrzik az előző évben felhalmozott erőtartalékaikat, hogy tavasszal egymással versengve keljenek új életre. Nincs aljnövényzet, ahol kullancsok rejtőznének, kullancs sincs, hiszen azoknak sokkal jobban el kell rejtőzniük télen. A madarak, emlősök többnyire télen is mozognak. Falkákban járnak a farkasok, magánosan járőröznek a rókák, kondákban röfögnek a vaddisznók, őzek és szarvasok botladoznak. Mindegyik kikerül, nem zargatják álmomat, egyedül a területileg illetékes róka merészkedik közel lopás céljából. És meglepő módon néhány ízeltlábú aktív ilyenkor is. Távol az emberektől – közel a természethez…

Hajnal: A hosszú éjszaka vége felé dereng az égbolt keleten, most már biztos, hogy jön a nappal. Ekkor lehet megbánni, ha a lustaságom miatt elmulasztottam valamelyik éjszakai fotótémát. Különböző hideg és meleg színekben pompázik a látóhatár, a hajnali fotókat viszont ilyenkor lehet összehozni. Majd tudatosul bennem: vége a veszteglésnek, kelni és cselekedni kell.

Fel kéne kelnem. (I should get up.)

Táborbontás: Reggelre a sátorban mindent átitatott a pára, a sátramon jégkristályok formájában rögzült a páralecsapódás. Kimászok, felveszem a külső túranadrágot, a vastag túrazoknit (vihetünk cserezoknit, lecserélhetjük), majd a túrabakancsot. Nem lesz nagy élmény belebújni a túrabakancsba, ha vizes, főleg, ha éjjel meg is fagyott. De nincs gond, hamar át fog melegedni. Először a hálózsákot csomagolom el a kompressziós zsákjába. Majd kipakolok a sátorból, feltekerem a matracot, elpakolom a sátrat, végül minden ismét a hátizsákba kerül. Akár indulhatnék, de jön a mosakodás és a reggeli: irány egy közeli víztér, ami nincs befagyva.

Kulacsba fagyott víz. Hoppá, ebből ma már nem iszom vizet…
(Water frozen in a bottle. Ups, today I will not drink water from this yet.)

Mosakodás: Lefekvés előtt fogmosás; és reggel vagy este, de mosakodni kell. Erre alkalmas a forrás, ahol, vizet vettünk, vagy a hó, ha van. A forrástól távolodó kifolyó víz tovább hűl, akár fagypontig, a hideg víz kevésbé tisztít, ezért tovább, alaposabban szoktam mosakodni. Vízbázisra, a forrásba és a patakba tisztálkodószer nem kerülhet, ezért leginkább tiszta víz és törölköző. Hóval is kiválóan lehet mosakodni, ha van. Serkenti, felfrissíti a bőrt. Tisztaság – fél egészség!

Mosakodás a téli erdőben. (Washing in the winter forest.)

Reggeli: A folyadékpótlás és a hidratálás alapja a jó közérzetnek, teljesítőképességnek. A termosz már rég kiürült, a kulacsba belefagyhatott a maradék víz. Ha így jártunk, akkor irány egy útba eső forrás. Ezért volt szerencsés forrás közelében táborozni. A táborbontás végére elfogy a testünk hőtöbblete, nem fog jól esni a 6–10 fokos forrásvíz, amiből rendesen inni, nem csak kortyolgatni kéne. Vizet kell melegíteni. Vízmelegítéshez hobókályhát, zsebkályhát használok („titántűztér”), az edényeimben pedig van nálam száraz tűzifa. (Sokféle túratűzhely létezik, de természetesebb, hangulatosabb és fenntarthatóbb fát tüzelni.) A víz gyorsan ihatóvá melegszik, vagy főzhetek teát. Reggelinek bármilyen hideg vagy meleg túrakaja, hiszen újabb túra indul, és ezzel vége a téli éjszakázásról szóló leírásomnak.

Vízmelegítés hobókályhán. (Water heating on hobo stove.)

Luxus a téli erdőben: Hozzáad az élményhez a luxus érzése. A teljes felszerelésem nálam, a hátamon van, nem szorulok senkire, sem szolgáltatásra, sem gépjárműre. Sátorral nincs szükségem fizetős szálláshelyekre, a hajdani turistaházak többségét amúgy is az autós kultúra vette birtokba. Fedél van a fejem felett, lehet hó, eső. 3 négyzetméterem, terebélyes helyem van a sátramban, ahol ülhetek is, még egy polcom is van. Finom és tápláló élelmem ad erőt, van vizem, akár forró teám elegendő. Valódi, mesébe illő tájban vagyok, valódi hangokkal és látvánnyal körbevéve – ilyen élményeket manapság a legdrágább luxushotelek igyekeznek nyújtani a vendégnek. Melegben vagyok, kényelemben töltöm az éjszakát. Ráadásul még térerő is van egyre több helyen. Telefonálni innen sem fogok, de írhatok azoknak, akik most sem jöttek velem, meg akiket nem is hívtam.

Kilátás: mesebeli erdő látványa a sátramból. Fel kéne kelni…
(View: view of a fairytale forest from my tent. I should get up…)

Feltételek, felkészülés: A túrázást és a táborozást semmiképpen sem télen kell kezdeni. Téli túrán, főleg éjszaka, kint alvásnál nem sokat hibázhatunk. Aki itt hibázik, kihűlhet, megfagyhat, nem megy haza. Jól összeállított felszerelés szükséges, kitalált és begyakorolt rutinok. Kiemelten fontos az önismeret, a testünk ismerete: hogyan bírjuk a nehéz hátizsákot, hogy haladunk hóban, hogyan melegszünk be, mi történik, ha hűlni kezdünk, hogy reagálunk a váratlan helyzetekre, hogy bírjuk a hideget stb. Az edzettség nagyon fontos alapfeltétel, ami vagy rendszeres túrázással, vagy természetesebb életmóddal alakul ki. A télen túlfűtött, nyáron légkondicionált lakás, munkahely, vonat, busz, autó, tulajdonképpen egy „inkubátor”. Manapság a túrázók, turisták is sokan „inkubátorban” mennek fel a hegyre. Túlságosan sok időt töltünk „inkubátorban”, abban nőttünk föl, abban élünk. Pedig a világ odakint van: világra kell jönni, akklimatizálódni kell a Föld bolygónk azon részéhez, ahová születtünk. 2012-ben nagy lépést tettem, amikor a hétköznapi közlekedésben buszról kerékpárra és gyaloglásra, váltottam, „kiszálltam az inkubátorból” és azóta >35 000 kilométert kerékpároztam. Számos pozitív hozadéka van, fiatalon tart, és köztük egy számomra is meglepő melléktermék, hogy az időjárással szemben látványosan edzettebb lettem. Télen–nyáron naponta érzem a levegő hidegét–melegét, csíp a hideg, tűz a nap és ver az eső, kb. 5 év után a testem átalakult, élménnyé vált a közlekedés. Az pedig mindig is természetes volt 1990, a természetjáró pályafutásom kezdete óta, hogy a természet megközelítése izomerőre épül: fel a hegyre és le a hegyről, be az erdőbe és ki az erdőből. Sokat mentem éjszaka, néha ismeretlen helyeken, megszoktam a körülményeket. Innen már csak kis lépés, hogy télen is, a fagyott erdő közepén éjszakázzak.

Reggeli fagy. (Morning freeze.)

Kitekintő: Később blogcikket írtam a téli sátrazás nyári párjáról: “Éjszakázás nyáron a hegyekben, kerékpártúra és függőágyazás a forró erdő közepén, egyedül.”

Fejlámpa – túra- és vízálló házi gyártmány csúcsmodellek; milyen fejlámpát vegyek?

VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2021.01.27.

Fejlámpa használatával szabad a két kezünk, kiválóan lehet vele túrázni. Bemutatom két SK saját készítésű fejlámpa csúcsmodellemet, majd áttekintem a túra-fejlámpákkal szemben támasztott technikai szempontokat.

Fejlámpa használatával szabad a két kezünk, és pont a kívánt helyre világít. Kiválóan lehet vele gyalogtúrázni, kerékpározni, pakolni, szerelni. A piac kínálata rendkívül széles, de csak egy kis hányadukat ajánlom túrázni jó szívvel.

A 2000-es évek elejéig egyetlen gyártó fejlámpája sem tetszett igazán, mert nem feleltek meg a műszaki elvárásaimnak, technikai igényeimnek, ezért SK saját készítésű fejlámpákat készítettem. Bemutatom két fejlámpa csúcsmodellemet:

A 2004-ben SK saját készítésű túra-fejlámpám (1. fotó) kétféle áramforrásról használható: 4,5 V laposelemről (zsebtelep), vagy 2 db AA ceruzaakkumulátorról. A fényforrás E10, 3,5 V, vagy 2,5 V hagyományos zsebizzó. Oldalsó és középső rugalmas pántokkal kényelmesen és stabilan áll a fejen. Kisúlyozott, futás közben sem csúszik előre. A lámpafej állítható erősségű gumírozott csuklóval dönthető, így állítható a fénycsóva szöge. Napellenzős sapkán is használható. A lámpatest IP65 por- és vízálló, az elemtartó csuklyával védhető. Gyalogtúrázáshoz, horgászathoz, lassú kerékpározáshoz, tájfutáshoz, táborozáshoz terveztem.

1. fotó: SK saját készítésű túra-fejlámpám, 2004.
(photo 1: DIY home made hiking headlamp, 2004.) VeloTeoFoto © Fülep Teo

A 2000-es évek elején SK saját készítésű vízálló fejlámpám (2. fotó) 2 darab AA ceruzaakkumulátorról üzemel. A fényforrás hagyományos E10, 2,5 V zsebizzó. Oldalsó és középső rugalmas pántokkal kényelmesen és stabilan áll a fejen. A kapcsoló a lámpatest gumitömlőjében van elrejtve, kényelmes. IP68 por- és vízálló, néhány méter mélységig víz alatt is használható. Éjszakai úszáshoz, éjjeli szabadtüdős merüléshez, éjszakai vízitúrához, felhőszakadás kalandtúrához, nyaraláson „Loch Ness-i szörny” vicces úszáshoz terveztem.

2. fotó: SK saját készítésű vízálló fejlámpám, ~2000.
(photo 2: DIY home made waterproof headlamp, ~2000.) VeloTeoFoto © Fülep Teo

Manapság sokkal jobb fejlámpák kaphatók, mint régen, hatalmasat fejlődött a technika, bőséges a választék. Alább felsorolom a szempontokat, amelyek alapján kiválaszthatjuk a túrázáshoz alkalmas fejlámpánkat.

A túra-fejlámpákkal szemben támasztott technikai szempontok:

  • LED fényforrású legyen. (A hagyományos izzók, halogénizzók ideje lejárt.)
  • Lehetőleg 3 fényerővel rendelkezzen. 1. A legerősebb 50–100 méter távolságig adjon kellő megvilágítást, amellyel akár 40 km/h sebességgel is kerékpározhatunk. 2. A középső 2–5 méter távolságig adjon kellő megvilágítást, gyalogláshoz, szereléshez is alkalmas legyen. 3. A leggyengébb 1–2 méterre világítson, pakoláshoz legyen alkalmas, lehet színes (vörös) fény is.
  • Üzemidő: egy töltéssel legalább 5 órát bírjon ki.
  • 4 AA ceruzaakkumulátorról üzemeljen, vagy a beépített saját akkumulátora USB-kábellel legyen tölthető. (A 3 ceruzaelemmel működő lámpák a páratlan szám miatt nehezen működtethetők akkumulátorral, a 2 elemmel működőknek nagyon kicsi a fényerejük, ezeket nem ajánlom. Az egyszerhasználatos szárazelemek ideje lejárt, az akksikat út közben napelemről is lehet tölteni.)
  • Oldalsó és középső állítható pántjai legyenek, fejre, sapkára és sisakra is feltehető legyen.
  • Egyensúlyban legyen futás közben is.
  • A lámpatest, fénycsóva dőlésszöge állítható legyen.
  • A lámpatest legyen kissé előreugró, hogy napellenzős sapkán is lehessen használni.
  • Fókuszált és szórt fényt egyaránt adjon.
  • Zoommal legyen állítható a fénycsóva szélessége.
  • Legyen vízálló, bírja a páratelítettséget és a felhőszakadást.
  • Legyen strapabíró, ellenálló a kisebb ütésekkel szemben.
  • Kis csomagmérete legyen, szállítás közben ne nyomódhasson be a kapcsoló.
  • A mozgásérzékelős kapcsoló hatalmas előnyt jelent.

A fejlámpáimnál készítettél jobbat? Ha láttál, hallottál jobbat, mint a saját gyártmányú fejlámpáim, kérlek, írd meg (email), vagy mutasd meg a kommunikációs felületeken (Facebook, Instagram)!

Viaszfőző (főzőkészülék túrára vagy teraszra)

VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2020.12.19.

Problémafelvetés:

  • A rossz gyertyákat eldobni pazarlás.
  • Túrán, teraszon, erkélyen vagy loggián néha szükségünk van főzőkészülékre.
  • A túra-főzőkészülékek használatához rendszerint külön tüzelőanyagot, patront kell venni, amivel hulladék is keletkezik.
  • Szabadtüzet vagy összecsukható zsebkályhát (hobókályha) nem mindig használhatunk, pl. nincs tűzifa, minden vizes, nem füstölhetünk.
  • A rossz gyertyák viaszhulladékát felhasználhatjuk túra-főzőkészülékhez, de ez nem gyakorlat, ilyen készüléket nem árulnak.
  • Megoldás: Olyan viaszfőzőt terveztem és készítettem, amely utántölthető, viasztörmelékkel táplálható (1. ábra).
1. ábra: viaszfőző (wax cooker) VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2020.12.19.
  • Technológia: A viaszfőző vázát egy fémből készült tégely alkotja (alumínium kézkrémes doboz). A készülék lelke egy vastag kanóc, amelyet acél kereszthíd tart. A viaszfőző elengedhetetlen része a fém edényből (vas konzervdoboz) készült fojtás, amely nélkül a viasz egy idő után igen erőteljesen, a teljes felületén ég! Szintén elengedhetetlen tartozék az eloltásához szükséges fémlap.
  • Előnyök: Nem termel hulladékot, hanem hulladékot használ. Olcsó, egyszerű. Nagy égéshőjű. Vízre és alacsony légnyomásra nem érzékeny. Több méretben készíthető.
  • Hátrányok: Kormol, a főzőedényt le kell fedni. Az olvadt viasz kilöttyenhet, nyáron elcsomagolva is megolvadhat, lassan hűl ki. Koszol.
  • Felhasználási javaslat: 1. Téli és magashegyi túrához. 2. Teraszra, erkélyre és loggiára fondühöz, mini bográcshoz.
  • Figyelmeztetés: Használata csak saját felelősségre, a tűzvédelmi szabályok betartásával!