Túlélés városban kerékpárral

Túlélés városban kerékpárral: a biztonságos és nyugodt tekerés útja, módja, ismeretei, rutinjai és trükkjei.

Survival in the city by bicycle

VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2024.06.10., frissítve 2025.03.09.

Bevezetés: „Élni veszélyes”, „az élet veszélyes, és még senki sem élte túl”. Közhelyes, de igaz. Minden közlekedés veszélyes üzem. De otthon lenni is veszélyes. És passzívan élni, nem mozogni a legveszélyesebb. A városi kerékpáros túlélésről azért írok, mert időszerű, forró téma (hot topic). A kerékpáros közlekedés sokrétűségének vezérvonala a városi közlekedés fenntartható megszervezésében való kulcsszerep (lehetősége). Míg a rohamos ütemben, exponenciálisan növekvő számú (és növekvő méretű, növekvő tömegű) autók közlekedéstörténeti mélypontra juttatják a világ nagyvárosait, a kerékpár az emberiség túlélésének jelképe is lehetne a helyes arányok megtalálásával, melyben a közösségi és kerékpáros közlekedés döntő részarányú. Ha kerékpárra váltásra buzdítunk másokat, akkor a túlélés városban kerékpárral „trükkjeit” ki kell dolgozni és le kell fektetni a mindenkori adottságoktól függetlenül. Míg egy jó kerékpáros egy arra alkalmatlan városban is megtalálja biztonságos tekerés útját és módját, egy rossz kerékpáros a kiváló kerékpáros berendezettség (infrastruktúra) ellenére is félelemben van, (sőt el sem mer indulni). A „túlélés városban kerékpárral” a kerékpárosra és a kerékpárra egyaránt vonatkozik.

Hol is az igazi veszély? Míg az autósok folyton széles utakat, szabad parkolást és lámpás zöldhullámokat, („városi autópályákat”) kívánnak, hogy kedvükre suhanhassanak küszöbtől küszöbig; lassan be kell látni, hogy sűrűn lakott helyekre az autó nem való. A hely korlátozott, és minden sáv és parkoló kevés lesz, ez egy közlekedéstörténeti zsákutca. Aki az autók szabad áramlását és a városok dugómentesítését teszi előre, annak nincs társadalmi léptékű rálátása, és nem érti az idők szavát. Mert nem kell mindenkinek minden méterét és napi cikázását 1,5–2,5 tonnás szennyező járművekkel megoldania zsúfolt városokban is, olykor gazdagságot és „én megtehetem”, „nekem jár” üzenetet villantva (státusszimbólum), folyamatosan mások rovására. A kerékpározás elsősorban az autók miatt veszélyes városban és országúton egyaránt, miközben az eredetileg közös köztereket uralták le nagymértékben. Tehát a túlélés 90%-ban az autókkal szemben értendő. A kerékpározás sokak, főleg az autósok szemében „túl veszélyes”, (mert okozni sokkal jobb, mint elszenvedni) – ez azonban nem igaz: nem vállalhatatlanul veszélyes. Különösen, hogy statisztikailag egyértelműen látható, hogy az autós közlekedés a világ egyik legveszélyesebb közlekedése, aminél már csak a motorozás veszélyesebb.

Biztonság és biztonságérzet: Biztonság, ha nincs veszély. Biztonságérzet, ha nem érzünk veszélyt. A biztonságos és nyugodt kerékpározáshoz mindkettő kell, de a kettő nem ugyanaz! A legtöbb ember veszélyérzetét a védtelenség, kitettség és a rutintalanság, bizonytalanság okozza. Autóban vezetőként és utasként egyaránt hamis biztonságérzetet kelt a zárt világ teljes kényelme, és a beépített aktív+passzív biztonsági elemek – de nagy sebességnél mindez sajnos elégtelen lehet a túléléshez. A kerékpár sebessége lényegesen kisebb, és a keskeny jármű vészhelyzet esetén könnyebben elfér, letérhet az útról. Ez a kimenekülés autóval jóval kérdésesebb. Végszükség esetén a megállás, megfordulás és gyalogos üzemmódba váltás is egyszerű kerékpárral.

Viszonylagos (relatív) veszély: A baleset esélyét, kockázatát a statisztikák mutatják jól, ha helyesen értelmeztük az adatokat. A veszélyérzet mégis egyéni (szubjektív) és viszonylagos (relatív). Aki ura a járművének, az biztonságban érzi magát. Ha a járműve vagy közlekedési helye baleseti statisztikái azonban rosszak, akkor az csak egy hamis biztonságérzet. Az autósok sokszor veszélyesnek ítélik a kerékpározást, holott az autó a világ egyik legveszélyesebb járműve a statisztikák szerint. Itt okként nevezhető meg, hogy egy rutinos, napi szintű autós kerékpáron már nem rutinos, sőt bizonytalan. A statisztikák mögött érdemes nézni az okokat: kivilágítatlan kerékpáros, ittas vezető, autós gyorshajtás, piros lámpán áthajtás, fejhallgatós kerékpáros stb. A rutinos kerékpározáshoz évente legalább 3000 kilométert kell tekerni legalább három évszakban. A hétvégi és a nyári kerékpárosok ezzel nem rendelkeznek…

A két alapigazság:
1. „Kerékpározni mindenki tud„, jogosítvány sem kell hozzá, egy jobbfajta 10 éves gyerek is ügyesen elkerekezhet.
2. „Kerékpározni nehezebb, mint gondolnánk„, hiszen egy nyomvonalon haladó, izomerővel működő, védtelen, keskeny kerekű jármű az autóra optimalizált világban.
X. Melyik igaz? Mindkettő. A kerékpározás könnyen elsajátítható, és bármikor folytatható gyalogosként tolva. Ha azonban télen–nyáron és keresztül–kasul, biztonságosan szeretnénk tekerni, akkor szükséges lesz egy kis gyakorlat, ismeretek, rutinok és trükkök. Túlélés városban kerékpárral:

Kiszorítósdi: A közlekedésfejlődés során „kiszorítósdi” zajlott a ’60-as évektől napjainkig. A „kiszorítósdi” nyertesei az autósok lettek, vesztesei pedig az őslakosok, a helyben élők és a közlekedés összes többi ágazata. Ez azonban a 2000-es évektől kezdődően fokozatosan feloldódik, és valószínűleg néhány évtized múlva sikerül majd megtalálni a békés harmóniát („share the road”, multimodális közlekedés). Jelenleg az autósok és a fenntarthatóan közlekedők közötti éles harcnak vagyunk a szemtanú és elszenvedői, főleg Budapesten. Ebben a történelmi korban élünk, a saját életkorunkban és helyünkön kell megtanulnunk biztonságosan kerékpározni. A túlélés városban kerékpárral épp a „kiszorítósdi” miatt válik megoldandó feladattá, de megtanulható készséggé!

• KRESZ-megfeleltetés: Kerékpárod felszereltsége teljes mértékben feleljen meg a KRESZ közlekedési szabályok előírásainak, valóban az életedet védi! Első és hátsó fékek; elöl fehér, hátul piros fényvisszaverő; az első keréken két küllőprizma; csengő; elöl fehér, hátul piros lámpa; településen kívüli sötétben láthatósági mellény.
• Látszani: Kerékpárod és/vagy táskáid, ruházatod jól látható színű és/vagy fényvisszaverőkkel ellátott legyen! A láthatósági mellény csomagtartón vagy hátizsákon rögzítve is sokat számít, amikor épp nem kötelező viselni!
• Látni: Mindig legyen nálad (előre fehér, hátra piros fényű) fejlámpa és napszemüveg, és ezeket váltogasd szükség szerint! Soha ne fordulhasson elő, hogy a sok vagy kevés fény miatt nem látsz jól!
• Csapdakerülés: Ismerd fel és kerüld ki a csapdahelyzeteket, (például keskeny autósávban folytatódó elfogyó kerékpársáv; be nem látható útkereszteződések)!
• KRESZ-kritikusság: Óvakodj a KRESZ szerint szabályos, azonban életveszélyes helyzetektől, (például 1. a buszsáv melletti külső sávon kerékpározás a buszok és az autók határán; 2. a kerékpáros közlekedést megengedő, de vállalhatatlanul nagyforgalmú, keskeny főutak; stb.)!
• Lélekjelenlét: Mindig pontosan tudd, hogy mi történik körülötted, előtted, melletted, mögötted, alattad, fölötted! Tekintetvándorlás és nyitott fül!
• Fül = a harmadik szem: Füled a harmadik szemed, a két füled térhallásával mindig figyeld a mögötted haladók mozgását, (közeledés, kikerülési távolság), sose tedd magad süketté fülhallgatóval vagy fejhallgatóval! Némi gyakorlattal arasznyi pontossággal hallhatod a mögötted lévők helyzetét!
• Kiszámíthatóság: A kerékpározás minden pillanatában legyen kiszámítható a mozgásod, akkor se kapd el a kormányt, ha megijesztenek!
• Irányjelzés = index: Mindig jelezd karjelzéssel az irányváltási tervedet, (ne csak „amikor látják”)! (Nagyon sok autós, és a kerékpárosok többsége nem indexel. Sokan csak a kanyarodás pillanatában indexelnek a kormányzással együtt, amikor már mindenki látja az irányváltoztatást.)
• NE PIROSLÁMPÁZZ! A zöld közlekedési lámpa a továbbhaladás színe, sose menj át a piros lámpán, akkor se, ha épp üres minden! A piroslámpázás rejtett veszélye, hogy leépül az agyadban a „piros–tilos” = „állj!” reflex, ami egyszer akár az életedbe kerülhet!
• Kényelem: Tekerés közben érezd jól magad, biztosítsd a kényelmedet, mert akkor sokkal kevésbé fáradsz el és kisebb eséllyel hibázol! Kényelmes nyereg, kormány, jó beállítások, víz és személyes cukiságok! (És amúgy is csak így élmény, kerékpározáshoz add meg magadnak a luxus élményét!)
• Rend és udvariasság: Alapvetően mindig legyél szabályos és udvarias, élj az elsőbbségeddel, (segíts megtanulni a kerékpárosok létezését), de légy udvarias is egyben. Csöngess, ha az elsőbbségedet nem adják meg a gyalogosok, (az autós sajnos nem hallja), de sose csöngess járdán, ami a gyalogosoké!
• Előrelátás: Számítsd ki az előtted lévők mozgását, sőt ismerd ki a típusok jellemzőit, (például az emberek nagy része szétnézés nélkül lép a kerékpárútra, mert nem alakult ki bennük ez az alapvető közlekedési reflex és a kerékpár nincs a tudatukban; a gyerekek gyakorta nem figyelnek előre, és jobbra-balra rángatják a kormányt).
• Hangjelzés = csengő: Szükség esetén mindig adj hangjelzést, elsősorban hagyományos csengővel! A gyalogosoktól a szabályos csengetés után várhatjuk el joggal, hogy kerékpárosként észleljenek. Az időben előre leadott és gyorsuló ütemű csengetést veszik leginkább komolyan, de vannak, akik semmit sem hallanak (és nem is látnak) meg!
• Ne vakíts el!!!: Az útra világíts lefelé irányuló fénycsóvával, ne az úttal párhuzamosan vagy felfelé! Az elvakítás nemcsak igen kellemetlen a szemből jövőknek, de balesetveszélyes is! Ne csak Te láss, mást is engedj látni!
• Ne villogj szembe!!!: Bár a KRESZ megengedi a villogók használatát, erős fénnyel, különösen szembe villogni különösen kellemetlen és zavaró! Ne csak Te láss, mást is engedj látni!
• Bringázz profi módon: Tanulj meg rendesen kerékpározni! A bringát szabályosan és pontosan állítsd a tested adottságaihoz, (ilyenkor például csak a nagylábujjad vége ér a földre)! Tartsd karban a kerékpárodat és ismerd ki a mozgását! Bárhol gördülnek a kerekek, pontosan tudd, hogy mi fog történni, alakíts ki reflexeket és rutinokat!
• Szerszámos = kerékpáros úti szerszámkészlet: Legyen nálad gyorsszerelő-készlet, amivel féket, meglazult csavarokat, defektet tudsz javítani! (A kerékpár-szervizoszlopokra sajnos nem lehet számítani, mert a pumpák már elromlottak, a szerszámok egy része beragadt a rozsdától vagy ellopták.) Ritkán kell szerelni, de ha nem sikerül, akkor tolás vagy cipelés lesz.
• Kerékpárlakat: Városban ne vonzó külsejű és levehető (például gyorsszorítós) tartozékokkal csábító kerékpárral járj, de ezt is hatékony kerékpárlakattal kösd ki! Valódi kerékpárlakatok: a hajtogatós kerékpárlakat, az U-kerékpárlakat, a(z 1 cm-nél vastagabb szemű) kerékpárlánc és a cilinderlakat jöhetnek szóba, a patkólakat segítségével tolni sem lehet. Kamu-kerékpárlakatok: A körlakat, spirállakat, gerinclakat, az összes sodronylakat alkalmatlan, mert könnyedén elvágható = játékszerek! Ha jól lezárható a bringád, szinte bárhol parkolhatsz! „Olcsó bringa, drága lakat, sokáig a tied marad!„
• Kerékpárparkolás: A kerékpárparkolás alapszabályai: 1. a kerékpártámasz ne engedje felborulni a kerékpárt, (és ne a kerék csavarodjon meg), 2. lakatold át egyszerre: a) a hátsó kereket, b) a vázat, c) és a kerékpártámaszt vagy elmozdíthatatlan tárgyat, (például oszlop, kerítés, fatörzs)! 3. Jól látható, nyilvános helyen parkolj, ahol senkinek sem lesz útjában, (nem kell kerülgetni), vagy jól elzárt beltéren. A keréktengelyig nem érő vagy alig érő kis „kerékpárparkolók” teljesen használhatatlanok, a lépcsőházak pedig alkalmatlanok. Amelyik kerékpárparkoló értelmetlen és nem jó semmire, ott más sem parkol, így fogod felismerni.
• Kerékpárútvonalak: Okosan tervezd meg az útvonaladat, ahol első két szempont: 1. a biztonság, és 2. az egészség legyen! A csúcsforgalmas fő irányok helyett sajnos legtöbbször a kerékpárosnak kell kerülnie, távban és időben többet menni, amikor az optimális útvonalon suhanó autósok fokozott a balesetveszélyt és a légszennyezést teremtenek! Legyen rutin útvonalad mindenhová, nappali és éjszakai változat, ismerj minden lehetőséget és surranót! Kerékpáros fejjel teljesen másképp kell gondolkodni és haladni, mint autóval, (és ezt sokan nem tudják)! A kerékpáros biztonság egyik titka a megfelelő útvonal!
• Kerékpáros ruházat: Öltözéked ötvözze a kerékpáros és a városi igényeket, (továbbá tükrözze az egyéniséged)! A nadrágot védheti kívülről egy rávett kerékpáros rövidnadrág, a felsőruházatot megérkezés után teljesen át kell majd venni. A nadrágszárra csappantyú, a kézre kerékpáros kesztyű, a fejre kerékpáros (nap)szemüveg és bukósisak ajánlott (legalább napellenzős sapka); ősztől tavaszig dupla zokni, térdmelegítő és körsál! A cipőfűző rövid legyen, és tűrd a cipőbe! Télen legjobb a csizma, síkesztyű, és viselj sisak alá való sapkát, (ami körsálból is kialakítható)! Kis törülköző a tisztálkodáshoz, a megérkezés után 10 perc a mosakodás és átöltözés!
• Útvonal pásztázás: Az egy vagy néhány centiméter szélességű bringakerék viszonylag sérülékeny, a terepgumik és a „fat” kerékpárkerekek sem sérthetetlenek, ezért folyamatosan és részletgazdagon kell figyelni az útfelszínt. Még tükörsima úton is állandóan pásztázni célszerű az előttünk lévő útburkolatot, mert bárhol lehet kikerülni való elem. A hazai utak jelentős része szinte csak hibákból áll: merőleges és párhuzamos repedések, bordák, púpok, süppedések, kátyúk, gödrök, kiemelt vagy besüllyedt aknák, kavicsok, üvegcserepek (üvegtengerek) és egyéb törmelékek, szemetek, pocsolya, sár, homok, útban elhelyezett oszlop, belógó fa, ág, élő vagy döglött állat, éles fordulók, útvége lezárások – bőven van tehát mire figyelni! A tekintetvándorlás fontos tárgya maga az útfelület. A hibák és meglepetések miatt az útvonalon belül folyamatosan kell nyomvonalat tervezni, ami nagy figyelmet igényel és fárasztó lehet, ahol döntő a gyakorlat szerepe.
• Rutinok: Alakítsunk ki rutinokat és automatizmusokat a manőverekre: a körbenézés sorrendjére, a mozdulatok időzítésére, a bakkanók bevételére, a különféle útburkolaton való haladásra (aszfalt, föld, sár, homok, hó, jég)! Ide tartozik a fékezés és a sebességváltás is!
• Vészfékezés: A hirtelen vészmegállást biztonságos és nyugodt körülmények között érdemes begyakorolni, mert jóval nehezebb és összetettebb, mint például az autónál. Különösen nehéz lehet erős lejtőn és kanyarban! A fékhatás 70%-a az első, a 30%-a a hátsó keréken van, ezeket külön szabályozzuk. Van mit gyakorolni rajta, ne éles helyzetben kísérletezzünk, és sose guruljunk vakvezetésben, (amikor a féktávolság hosszabb a belátottnál).
• Karbantartás: A kerékpár kis szerviz ellenőrzést időről időre végezzük el, évente egy alkalommal a nagy szerviz teljes átnézést is! Időnként olajozzunk, ne sírjon a lánc! A gumi ne kopjon le szövetig, az elkopott fékpofa ne maródjon a felnibe, a téli útszórás sója ne marja szét a vasat. Egy kerékpár kevés karbantartást igényel, de ha azt megkapja, 20–30 évig szolgálhat.

Légszennyezés és egészségbiztonság: Fontos kérdés, mennyire egészséges a légszennyezett városban tekerni, ezt azonban már kutatták és megválaszolták. A zsúfolt belvárosok csúcsforgalmában nem ajánlatos légszűrő nélkül napi szinten tekerni, ezen legfeljebb az elektromos járművek tudnak segíteni. Átlagos körülmények között, kisebb forgalmú helyeken és időszakokban azonban a kerékpározás jótékony hatásai irányába billen a mérleg, ahol a károsító hatások ártalma és kockázata kisebb. Ezek miatt a kerékpárosok várható élettartama nagyobb, vagyis a kerékpározás inkább szolgálja, mint sérti az egészségbiztonságot. És a hosszabb várható élettartamot sokkal jobb közérzettel, erőnléttel, kevesebb betegséggel, nem leépülten és kisportolt testalkattal töltik el.

Baleseti helyzetek elkerülése: A baleseti helyzeteket célszerű jó előre ismerni vagy észrevenni és megoldani! Az útkereszteződések, az úttorkolatok, a nem jól leválasztott (záróvonal felfestésű) járdák, a kerékpárok és gyalogosok vegyítése (gyalog- és kerékpárút), ajtónyitásnyi távolságban „foglalt” autók, a beláthatatlan útszakaszok, épületsarkok, kapualjak, játszóterek és buszmegállók, szórakozóhelyek környéke, és még számtalan forró pont, baleseti helyzet. A baleseti statisztikák is rámutatnak a balesetveszélyes helyekre: leginkább a városok környékén sok a baleset, míg meglepő módon a forgalmas és zsúfolt belvárosok kerékpáros balesetei a sokszorozódó kerékpárforgalommal sem nőnek. … Egyetlen pillanat alatt, a derült égből is baleseti vészhelyzetbe kerülhetünk, ezért szükséges a folyamatos figyelem! Akárhogyan is jöttünk ki egy kényes forgalmi helyzetből, érdemes utólag átgondolni, levonni a megfelelő következtetéseket és tanulni belőle. Ha kell, változtassunk a felszerelésen, a szokáson, rutinon. Vagyis folyamatosan fejlődjünk, életet menthet!

Közbiztonság: Míg a forgalmas fő útvonalak az autóforgalom és az autóra optimalizáció miatt lehetnek veszélyesek, addig a „kertek alatti” hátsó bejáratok a közbiztonság miatt kérdésesek. A kertes házas külvárosi övezetekben bármi lehet. Az elhanyagolt „rozsdaövezetek” és „no-go zónák” sokadrendű útjain a lincselés és a kutyatámadás veszélyével kell számolnunk. A szegényebb részeken fokozott lehet az agresszió, a bűnözés, és a szabadon kószáló uszított kutyák, életveszélyes kutyafalkák, különösen naplemente előtt és után 1-1 órával. Ilyen helyekre lehetőleg se gyalog, se kerékpárral ne menjünk. A jó utak, kerékpárutak és jelzett turistautak hiánya kiáltóan utal a közbiztonság veszélyére!

Évszakos (szezonális) kerékpáros veszélyek:

• Tavasz: Az első tavaszi meleg napsütés előcsalogatja a nyári kerékpárosok és a hétvégi kerékpárosok seregét. Köztük sok a gyakorlatlan, túl óvatos vagy túl óvatlan, figyelmetlen, tötyörgő vagy száguldozó, akik komoly veszélyt jelentenek a gyalogosokra és más kerékpárosokra! A hiányosan felszerelt vagy kopásmentes, újszerű kerékpárjukról ismerhetjük fel őket! Tavasszal a nyári és a hétvégi kerékpárosok jelentik a legnagyobb veszélyt, valószínűleg ezt mutatja az áprilisban–májusban megugró balesetek száma a statisztikában.
• Nyár: Nyáron kerékpároznak legtöbben az iskolai vakációk és munkahelyi szabadságok idején, így a sokszor túl keskeny és veszélyes pontokkal megépült, hibás és szakaszos kerékpárutakon olykor igen nagy kerékpárforgalomra számíthatunk – és előttünk sétáló gyalogosokra. Köztük vannak a nyári kerékpárosok és hétvégi kerékpárosok, gyerekek, gyakran még az autósok is nyeregbe ülnek, legyen az valódi vagy elektromos kerékpár. Lesz részünk meg nem adott elsőbbségekben, irányjelzés nélküli cikázásban, járdán száguldozásban és szemben haladókban, elvakításban, szemünket kiégető villogó lámpákban és mögöttük kivilágítatlan kerékpárokban… (Az újabban megépült kerékpárutak szélesebbek és biztonságosabbak.)
• Ősz: Az iskolakezdéssel és a szabadságszezon végével hirtelen megcsappan a kerékpárosok száma. A nappalok gyorsan rövidülnek, lesz sötét, hideg, eső, ónos eső, köd, pára, lombhullás, saras, faleveles, síkos utak, de sokkal kevesebb a kerékpáros.
• Tél: Télen folyamatos hideggel, faggyal és téli csapadékkal kell számolnunk, és hosszú, sötét éjszakák falják fel a nappal nagy részét. Hó, jég, hó alatti jég, latyak, útszórás (homok, só), jégpáncél. De sok száraz és meleg hullám is van a változó éghajlatunk teleiben. Télen külön meg kell tanulni kerékpározni, beleértve a téli kerékpáros öltözködést, karbantartást és jégen tekerést. Éppen ezért, mivel a kerékpár nincs benne a kultúránkban, nálunk nagyon kevesen, csak a legelszántabbak és legkeményebbek bringáznak télen is, ők a négyévszakos kerékpárosok. Tőlük sok rosszra nem számíthatunk, kivéve a retinánkat kiégető magasfényű LED-lámpákat és villogókat.

Túlélés városban kerékpárral: biztonságban, biztonságérzetben és nyugalomban mindennap.

Views: 36