Időutazás: oligocén kori gyalogtúra a Paratethys-tengerből kiemelkedő ős-Bükk hegységen keresztül

Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

Time travel: Oligocene hiking through the ancient Bükk Mountains, which rises from the Paratethys Sea

VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2021.11.27.

Bevezetés az időutazásba: A hagyományos turista térben utazik, amely költséges, időigényes és környezetterhelő. Zavaros időket élünk, a sokasodó bajok korát, sajnos rossz irányba halad a világ. Ha nem tetszik a kor, amiben élünk, és/vagy ha nincs időnk, pénzünk messzire utazni, utazzunk az időben, és itt Magyarországon egy helyben ülve is bejárhatjuk „az egész világot”.

Időmélységek és világok: A földtörténeti óidőben és középidőben hajó és tengeralattjáró kellene a Tethys-óceán felfedezéséhez, amelyben a Bükk tömbjét alkotó mészkő képződött. Trópusi éghajlat uralkodott az eocén kor végéig, szubtrópus az oligocén korban, mediterrán a miocén korban, tundra a jégkorszakokban. A Bükk fokozatosan emelkedett a mai, kevéssel tszf. 1000 méter alatti magasságába, miközben egyre öregedett, lepusztult a középső tömb felszíne. Az évmilliók során folyamatosan cserélődött a hegység növényzete, többször benyomult a tenger, majd a hatalmas forrásbarlangok sora emelkedett magasan a karsztvízszint fölé. Számomra az a Bükk leglátványosabb, legizgalmasabb múltbéli arca, amikor szigetszerű tengerparti hegység volt. Az oligocén kori, szubtrópusi Paratethys-tenger, majd a belőle származó miocén kori édesedő és mocsarasodó mediterrán Pannon-tenger nyaldosta a Bükk lábait. Hasonló tájélményt ma legközelebb a Földközi-tenger vidékén, a mediterrán tengeri térségben találunk!

Időgép és időutazás: Milyen szerencse, hogy ma már van időgép megfizethető áron – egy használtcikk piacon vásároltam, (Távol-Keletről nem mertem rendelni). A mai időgépek fluxuskondenzátor nélkül készülnek. A szokásos, profin összeállított túrafelszerelésemmel megyek, amely már kiállta az idők próbáját. A tervezett útvonalam keresztülvezet az ős-Bükkön, Miskolc helyétől Eger leendő helyéig. Fényképezőgépet sajnos nem vihetek, mert tiltja a használati utasítás és az Univerzum, összeakadna a tér–idő folytonosság. Kerékpár sajnos nem fér bele az időgépbe, így gyalog kell mennem. A felkészülés munka- és időigényes: fel kell elevenítenem a tanulmányaimat, és egy kupacnyi vastag szakkönyvbe kell mélyen belelapoznom, hogy eligazodjam majd a múltbéli Bükkben.

Az ős-Bükk keleti oldalában: Egy szép szombati napon kiálltam a Bükk miskolci szélére és felvettem az előre beállított időgépet. Beindítottam, és egy szemvillantás alatt visszaugrottam 30 millió évet, megérkeztem az oligocén korba: tengervízben tocsogok és előttem áll a mainál sokkal alacsonyabb ős-Bükk. Az északi szélesség 30 fok körül vagyok, ma ezen a szélességen torkollik a Nílus a Földközi-tengerbe. A tenger alig hullámzik és tele van kagylóval. Mangroveerdő vesz körül, és a Szinva patak (folyó) bővizű őse torkollik a Paratethys-tengerbe. Az erdő trópusi jellegű, hangos, a meleg levegő párás, fülledt, virágok és a sós tenger illatától tömény. Terveim szerint a fölfelé haladok az ős-Szinva mentén, nyugat, délnyugat irányában szelem át az ős-Bükköt. A turistatérképpel semmire sem megyek, a GPS nem lát egy műholdat sem, de az iránytű jól működik, csak fordított irányba mutat. Az ős-Szinva mentén trópusi galériaerdő követi a folyót, alig tudok haladni a fikuszok és a liánok között. Az áltobozkáiról felismerem, hogy éger (Alnus cecropiaefolia?) is van ebben az erdőben, a későbbi égerligetek előhírnöke. A dombvidéki domborzat idegen számomra, de felismerem a Szeleta-forrásbarlangot. A Szeleta szádája olyan, mint manapság, azonban a Szinva szintjében fakad és ömlik a folyóba, mint ma a Szikla-forrás a Szalajka-völgyben.

Az ős-Bükk dombság hátságán: A Szinva után a Garadna patak ősét követem, amely Lillafüred mai helyén torkollik a Szinvába. Más vízfolyást és domborzati elemet nem ismerek fel. Alacsony, örökzöld, üde, zárt erdőben vagyok, sok páfránnyal és néhány óriásfenyővel – a belső területek már mediterrán jellegűek. Kevés szikla búvik ki a vastag üledékkel eltemetett mészkőtömbből, és azokon egy apró kövifodorka zöldellik (Asplenium egedense). Ősi babérok (Laurus hungaricus) és ősi szőlők (Vitis hungarica) miatt haladok nehezen, liliomfák (Magnoliaceae) és egy ősi liliom (Cercidiphyllum andreánszkyi) virágai pompáznak. Dél felé fordulva, gesztenyefaerdőben (Castanopsis sp.) haladok a bükki lankák északi oldalán. Hatalmas Eucalyptusok magasodnak a lombkorona fölé. Tízszer annyi fafaj alkotja az erdőket, mint ma, köztük az ősi bükkféle Eotrigonobalanus furcinervis uralkodó. Tömeges a Cunonia oligocaenica fa, amely a mai fokföldi vörös vasfa kihalt őse. Él itt egy ősi platán, a Platanus neptuni. Az örökzöldek közé lombhullató fafajok is vegyülnek: tölgyek (pl. Quercus agriensis), nyárak (Populus sp.). Lapos tetőkre érek, tszf. 300 méternél nem lehetek sokkal magasabban. Kúp- és toronykarsztok emelkednek ki, de fennsík még nincs, a híres bükki kövek még nem zökkentek ki.

30 millió év múlva más fodorka fajok hódították meg a sziklafalakat, egyik leggyakoribb az aranyos fodorka (Asplenium trichomanes).

Trópusi völgytalpakon: Szinte minden völgyben víz csordogál, a széles völgytalpakon lassan kanyarognak. A patakok szélén kolokán (Stratiotes egedensis) és sárga tündérrózsa (Nuphar hungaricum), ismét fikuszok és liánok. Szitakötők és pillangók röpködnek, légyfélék bosszantanak. A rovarok zúgása és a madarak éneke is szokatlan, ismeretlen számomra, kivéve a kabócák kórusát.

A Paratethys-tenger víztükre feketéllik a szélben, mert a mélyben oxigénhiányos körülmények uralkodnak. Olyan, mint egy mai származéka, a Fekete-tenger Törökországban.

Az ős-Bükk tengerpartján: Ha a völgytalp járhatatlan, gerincen ereszkedem délies irányban lefelé, ahol a kilátás miatt felszakadó erdőt keresek. A látóhatáron végre előbukkan a tenger, mintha Görögországban vagy Spanyolországban lennék! Messziről nézve feketéllik a Paratethys-tenger víztükre, mint Törökországban, mert a mélyben olyan oxigénhiányos, mint az egyik származéka, a hírmondónak megmaradt Fekete-tenger. A tengerpart változatos, öblökkel tagolt, csendes, alig hullámzik, sekély, hínaras. Kagylók és rákok az üledéken és a kövek között, ezek ma is ott vannak, szürke agyagba zárva, (és a Mátra Múzeumban). Kis halak cikáznak a vízfelszínen, az egyik kövületét 30 millió év múlva fotóztam le, mert kitűnően konzerválódott az oxigénhiányos üledékben. Sejtelmem sincs arról, hol épül majd fel Eger barokk városa. Az éjszakai ragadozókat nem várom meg, még naplemente előtt lejár az időutazás időtartama. Visszatérve a holocén jelenkorba, Egerben fejezem be a túrát.

Az ős-Bükk Paratethys tengerpartja ellaposodó és tagolt, változatos, egyes szakaszain olyan, mint a Jón-tengerből kiemelkedő Ainos oros hegység, Kefaloniá szigete.

Kitekintő: Őslénykutatók és földtörténészek sokat írtak már az ősidőkről, időutazókat filmekből is ismerünk, az időutazó gyalogtúrával azonban világelső vagyok. Terveim szerint más múltbéli korokban is teszek majd időutazós gyalogtúrákat, városjárásokat, de a kitűnően vizsgázott időgépemmel előre is mehetek az időben. Magvakat sajnos elfelejtettem gyűjteni az oligocén korban, de amúgy is tilos lett volna.

Felhasznált szakirodalom:

  • Borsy, Zoltán (1993): A Föld fejlődése és szerkezete. – In: Borsy, Zoltán (szerk.): Általános természetföldrajz. Fejezetek az általános természetföldrajz köréből. – Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 28–123.
  • Fűköh, Levente (1983): 300 millió év – földtörténeti archívum. A Bükk földtani képe. – In: Sándor, András (szerk).: Bükki Nemzeti Park. Kilátás a Kövekről. – Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 39–60.
  • Fűköh, Levente (2002): A geológiai képződmények ősmaradványai. – In: Baráz, Csaba (szerk.): A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. – Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, 71–82.
  • Hably, Lilla (2007): Szubtrópusi tájak az alsó oligocénben. – In: Járainé Komlódi, Magda (főszerk.): Pannon enciklopédia. Magyarország növényvilága. – Urbis Könyvkiadó, Budapest, 16–17.
  • Hevesi, Attila (2002): Fejlődéstörténet II. Felszínfejlődés. – In: Baráz, Csaba (szerk.): A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. – Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, 83–108.
  • Wikipédia: Nagy-Eged hegy: https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagy-Eged_hegy (2021.11.27.)
Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

Hits: 44

Éjszakázás télen a hegyekben: túra, sátrazás, fagyott erdő

Click to rate this post!
[Total: 1 Average: 5]

Éjszakázás télen a hegyekben, túra és sátrazás a fagyott erdő közepén, egyedül: élmény, kaland, túlélés, természet, technika.
Overnight in winter in the mountains: hiking, camping, frozen forest

VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2021.02.06.

Télen a hóban és fagyban kevesebben túráznak, a sátrazás télen, hegyekben éjszakázás pedig még kevesebb embert érint. Az ehhez szükséges felszerelés és tudás ma már hozzáférhető, mégsem teszik. Egy téli, havas erdőben készült sátras fotóm (számomra) meglepő módon megindította az embereket – azokat is, akik nem természetjárók. Ezért írtam ezt a blogcikket: alcíme: Tíznél több tuti tipp–trükk, tanács, téli túrához–táborozáshoz természetben, társtalanul.

Alapfelszerelés téli éjszakázáshoz, sátrazás télen: Ha kint alvást terveztem, akkor a 100 literes nagy hátizsákommal megyek (nagy a hálózsákom csomagmérete), benne a sátor és a hálózsák, tetején a matrac. Legfontosabb a hálózsák: téli hálózsák, ahol a komforttartomány alsó határa kb. -10 Celsius fok legyen. Sátornak négyévszakos sátor kell, a fagyot jól viselő dúralumínium rudazattal, lehetőleg kétrétegű héjazattal. Vastag téli matrac legyen nálunk. Én a nyári 3 milliméteres vastagságú, hőtükrös + az őszi 10 milliméteres nyíltcellás polifoam matracomat használom együttesen, ami 13 milliméter vastag, bőven elég. Fejlámpa, tartaléklámpa, általános túrafelszerelés. A téli, többnapos túrafelszerelésem kb. 15 kilogramm tömegű, 20-nál nem több.

Téli túraruházat: A ruházatom réteges. Zokni: vékony nyári zokni + vastag túrazokni. Nadrág: (aláöltözet alsó) + melegítőalsó + külső túranadrág (+ kamásli + -10 fok alatt térdmelegítő). Felsőtest: túraing (ezúttal bármilyen) + (aláöltözet felső) + tömör gyapjúpulóver + polárfelső (+ szélben, -10 fok alatt esőkabát). Sínadrágot, kabátot nem használok, mert túl melegek, rossz a szellőzésük, nehezen száradnak, nem váltak be. Sapka: rugalmas anyagú körsálból + átlagos sapka, a nyakamon körsál. Kesztyű: polár túrakesztyű (+ „fotóskesztyű”, ha rettenetesen hideg van). Ez a ruházat van rajtam végig, hőleadás céljából a sapkán és a kesztyűn lazítok.

Ruhaszárítás: Megérkezésre minden nyirkos, az alsóruhákat átizzadtam. A ruháim részleges megszárítására kidolgoztam egy módszert: a testen szárítás módszerét. Ehhez csak 1-2 vékony ruharéteget hagyok magamon, ami már könnyen átszellőzik. Mivel megérkezéskor felhevült vagyok, a felesleges hőenergiával szépen száradnak a ruhák. Télen is jól működik, főleg szélben, hegycsúcson. 10–20 perc alatt sokat száradnak, közben lehűlök optimális üzemi hőmérsékletre. Vigyázok, nehogy túlterheljem a testemet, a határt nem lépem túl. Ehhez a módszerhez több év gyakorlást javaslok, és csak saját felelősségre! Megérkezéstől a lefekvésig 1–2 órám van párologni.

Táborhely: Az ideális táborhely nem esik emberek, állatok, járművek útjába, sőt rejtett és nem is láthatják, nem veszélyezteti fadőlés vagy ágtörés, hólavina, medve, a talaj vízszintes, még forrás is van a közelben. Településektől legalább 3 kilométerre legyen, nem lehet tiltott, fokozottan védett területen. A sátor nem tesz kárt az aljnövényzetben, ha csak egy éjszakára, legfeljebb egy napra van felállítva. Télen az aljnövényzet visszahúzódik, alig van élő rész a felszínen, a hótakaró pedig teljes védelmet nyújt számukra. Csak egy-egy éjszakára, a lehető legkisebb kártétellel sátrazzunk! Sátrazás télen vagy nyáron, ezekben nincs különbség.

Sátramban a téli erdőben. (In my tent in the winter forest.)
Sátramban a téli erdőben. (In my tent in the winter forest.)

Táborverés: A sátor nyílása a nyílt részre nézzen. Egy jól felvert duplafalú sátorban akár 10 fokkal is melegebb lehet éjszaka, mint kint. Én azonban ezt nem veszem igénybe, a sátorponyvát (külső réteg) nem feszítem ki, ajtó–ablak nyitva, csak a szúnyogháló van behúzva – így is 2 fokkal melegebb lesz bent. A sátorra valójában az állatok, a rókák miatt van szükségem, mert határvonalat szab nekik, amit tiszteletben tartanak. És a sátor megvéd az esetleges hóeséstől. A felállított sátorban leterítem a dupla matracot, a felcsavarodó végeit leszorítom fotóstáskával, kajástáskával, bármivel. Majd a hátizsákot és minden cuccomat behordom a sátorba, rendszer szerint, gondosan. Az ételt és a technikát tároló zsákokat és táskákat bezárom. A hálózsákot kibontom a kompressziós zsákjából, felrázom és a matracra teszem, lehetőleg pakolás közben sem ülök vagy állok rá. Kb. 15 perc alatt kész a táborom, de korai még lefeküdni.

Vacsora: Lefekvés előtt ennem és innom kell. Zsíros, tápláló vacsorát fogyasztok, hiszen a hálózsákot és a sátrat a saját testem fűti majd be, amihez energia kell, (természeti népektől tanulva). Szalonna, kolbász, sajt, hagyma. Inni is kell, hiszen a többórás túra során sok vizet kiizzadtam. A jó keringés kell a testem fűtéséhez, ahhoz pedig folyadék szükséges. A termosz jó útitárs, és talán még a kulacsba sem fagyott bele a víz talpig. Így vagy úgy, de innom kell.

Fotózás: Elmaradhatatlan rész a fotózás, az élmény későbbi megosztásának és felhasználásának céljából kellenek a fotók. Fagyban ez nehézkes, a fényképezőgép sem igazán örül neki. Éjszakai fotózás, éjszakai havas táj, szelfik stb. Ha mindennel végeztem, akkor takarodó, eljött a lefekvés ideje.

Alvás: A külsőruházatot mindig leveszem, hiszen saras lehet és alváshoz felesleges. A túrabakancsot a sátor előterében hagyom, vagy a sátorba tett túranadrágomra teszem. A túrazoknit mindenképpen leveszem, ha vizes, de a vékony nyári zokni akkor is maradhat. A fejemre símaszkot húzok, és kezemen a téli túrakesztyű, így a párnának használt kezeimet nem bántja a hideg a csuklya nyílásához közel. A téli hálózsák csak szakszerű használat során képes melegen tartani. Nem a tél a gyakorlás ideje, ilyenkor már nem hibázhatunk! A csuklyát, a hőgallért és a cipzárvédőt használunk kell, sehol sem feszülhet, lapulhat ki a téli hálózsák vastag fala. Begyakorolt testhelyzetekben, fegyelmezetten kell aludni, egy párna sokat javít a kényelmen. Párnának egy erre a célra tervezett zsákot használok, amelyet az éjjel nem használt körsál és sapka tölt meg. A lábam kihűl az esti teendők során, de a hálózsákban fekve éreznem kell, hogy fokozatosan átmelegszik. (Abban az esetben, ha lefekvés után nem melegedni, hanem hűlni kezdenénk, cselekedni kell! Meditációs testhő növelés, ruhák, testhelyzet igazítása, evés, végső esetben táborbontás!) Ha még mindig nyirkos rajtam néhány ruha, akkor a hálózsák időnkénti „kiszellőztetésével” reggelre minden megszárad.

Hosszú téli éjszakák: Télen rövidek a nappalok, hamar lemegy a nap. Ha még napfényben szeretnék érkezni a tervezett szálláshelyemre, akkor 16 óra előtt ott kellene lennem. És mivel a nap későn, 7 óra körül kel, sokáig időzöm egy helyen. Akár 15 órás is lehet az éjszaka, amit figyelembe kell vennem. De rendszerint sötétben érkezem, sőt eleve sötétben indulok. Sátrazás télen: sokkal többet lenni sötétben, mint fényben.

Holdfényben az erdő. (Forest in Moon light.)
Holdfényben az erdő. (Forest in Moon light.)

Éjszakai séta: A sátrazás télen hosszú. Van, hogy kibújok néha, szétnézek, fotózok, élvezem a tájat.

Bóklászás a sátram körül a varázslatos téli éjszaka. (Hanging around my tent in the magical winter night.)
Bóklászás a sátram körül a varázslatos téli éjszaka. (Hanging around my tent in the magical winter night.)

Fények a téli erdőben éjszaka: Szürkületkor gyorsan változnak a színek, csökken a fény. Mozgolódni kezdenek az állatok – de télen sokkal kevésbé, mint nyáron. Ha nappal olvadt, este többnyire újra fagyni kezd, kemény a talaj, ropog a hó. A hó hozzátartozik a téli erdő látványához. A havas táj nem sötétedik be annyira, mint a hótlan, mert minden szórt fényt visszaver a hófehér hó. Ha a Hold fent van az égen, világos az éjjeli erdő. Ha tiszta az ég, a holdfény szinte vakítóan tükröződik a hóról, melyre fekete árnyékokat vetnek a fák. Ha felhős az ég, akkor szórt holdfény teríti be a nyugvó erdőt. Ha nincs hó és nincs Hold, akkor nincs ez a fényár. Ha Hold és felhő nincs, csillagok milliói kandikálnak keresztül a kis páratartalmú légkörön, kopasz ágak között. Rétre érve a csillagok között érezhetjük magunkat. Ha fagy sincs és felhős, akkor el sem indulok az „évszak nélküli” erdőben, mert sárért inkább ősszel megyek. … Ez a környezet, ahová elindultam…

Hangok a téli erdőben éjszaka: Van, hogy semmilyen állat mozgásának nincs nyoma az éjjel, nem hallok semmit, mélységes csend ül a hegyekben. A baglyok és őzek hangja a leggyakoribb: huhognak, ugatnak. Egy-egy autó, terepjáró távoli hangja szűrődik be néha, puskalövés valahol messze, kutyaugatás, repülők zúgása, szél susogása, reccsenő ág, közeli neszek, néha megmagyarázhatatlan, rejtélyes hangok. Olyan finom hangok ezek, amelyek nagy részét nappal nem is hallhatnánk, de talán nem is léteznek nappal. Elképesztő és semmi mással nem pótolható, leírhatatlan az élmény, amit pusztán a hangok okoznak egy téli éjszakán a néma hegyekben, álomba szenderült erdők mélyén!

Sötét, fény, csend, nesz a fagyott téli erdőben. (Darkness, light, silence, noise in the frozen winter forest.)
Sötét, fény, csend, nesz a fagyott téli erdőben. (Darkness, light, silence, noise in the frozen winter forest.)

Élet a téli erdőben éjszaka: A növényvilág ilyenkor a téli álmát alussza, a növények fagyban őrzik az előző évben felhalmozott erőtartalékaikat, hogy tavasszal egymással versengve keljenek új életre. Nincs aljnövényzet, ahol kullancsok rejtőznének, kullancs sincs, hiszen azoknak sokkal jobban el kell rejtőzniük télen. A madarak, emlősök többnyire télen is mozognak. Falkákban járnak a farkasok, magánosan járőröznek a rókák, kondákban röfögnek a vaddisznók, őzek és szarvasok botladoznak. Mindegyik kikerül, nem zargatják álmomat, egyedül a területileg illetékes róka merészkedik közel lopás céljából. És meglepő módon néhány ízeltlábú aktív ilyenkor is. Távol az emberektől – közel a természethez…

Hajnal: A hosszú éjszaka vége felé dereng az égbolt keleten, most már biztos, hogy jön a nappal. Ekkor lehet megbánni, ha a lustaságom miatt elmulasztottam valamelyik éjszakai fotótémát. Különböző hideg és meleg színekben pompázik a látóhatár, a hajnali fotókat viszont ilyenkor lehet összehozni. Majd tudatosul bennem: vége a veszteglésnek, kelni és cselekedni kell.

Fel kéne kelnem. (I should get up.)
Fel kéne kelnem. (I should get up.)

Táborbontás: Reggelre a sátorban mindent átitatott a pára, a sátramon jégkristályok formájában rögzült a páralecsapódás. Kimászok, felveszem a külső túranadrágot, a vastag túrazoknit (vihetünk cserezoknit, lecserélhetjük), majd a túrabakancsot. Nem lesz nagy élmény belebújni a túrabakancsba, ha vizes, főleg, ha éjjel meg is fagyott. De nincs gond, hamar át fog melegedni. Először a hálózsákot csomagolom el a kompressziós zsákjába. Majd kipakolok a sátorból, feltekerem a matracot, elpakolom a sátrat, végül minden ismét a hátizsákba kerül. Akár indulhatnék, de jön a mosakodás és a reggeli: irány egy közeli víztér, ami nincs befagyva.

Kulacsba fagyott víz. Hoppá, ebből ma már nem iszom vizet... 
(Water frozen in a bottle. Ups, today I will not drink water from this yet.
Kulacsba fagyott víz. Hoppá, ebből ma már nem iszom vizet…
(Water frozen in a bottle. Ups, today I will not drink water from this yet.)

Mosakodás: Lefekvés előtt fogmosás; és reggel vagy este, de mosakodni kell. Erre alkalmas a forrás, ahol, vizet vettünk, vagy a hó, ha van. A forrástól távolodó kifolyó víz tovább hűl, akár fagypontig, a hideg víz kevésbé tisztít, ezért tovább, alaposabban szoktam mosakodni. Vízbázisra, a forrásba és a patakba tisztálkodószer nem kerülhet, ezért leginkább tiszta víz és törölköző. Hóval is kiválóan lehet mosakodni, ha van. Serkenti, felfrissíti a bőrt. Tisztaság – fél egészség!

Mosakodás a téli erdőben. (Washing in the winter forest.)
Mosakodás a téli erdőben. (Washing in the winter forest.)

Reggeli: A folyadékpótlás és a hidratálás alapja a jó közérzetnek, teljesítőképességnek. A termosz már rég kiürült, a kulacsba belefagyhatott a maradék víz. Ha így jártunk, akkor irány egy útba eső forrás. Ezért volt szerencsés forrás közelében táborozni. A táborbontás végére elfogy a testünk hőtöbblete, nem fog jól esni a 6–10 fokos forrásvíz, amiből rendesen inni, nem csak kortyolgatni kéne. Vizet kell melegíteni. Vízmelegítéshez hobókályhát, zsebkályhát használok („titántűztér”), az edényeimben pedig van nálam száraz tűzifa. (Sokféle túratűzhely létezik, de természetesebb, hangulatosabb és fenntarthatóbb fát tüzelni.) A víz gyorsan ihatóvá melegszik, vagy főzhetek teát. Reggelinek bármilyen hideg vagy meleg túrakaja, hiszen újabb túra indul, és ezzel vége a téli éjszakázásról szóló leírásomnak.

Vízmelegítés hobókályhán. (Water heating on hobo stove.)
Vízmelegítés hobókályhán. (Water heating on hobo stove.)

Luxus a téli erdőben: Sátrazás télen, hozzáad az élményhez a luxus érzése. A teljes felszerelésem nálam, a hátamon van, nem szorulok senkire, sem szolgáltatásra, sem gépjárműre. Sátorral nincs szükségem fizetős szálláshelyekre, a hajdani turistaházak többségét amúgy is az autós kultúra vette birtokba. Fedél van a fejem felett, lehet hó, eső. 3 négyzetméterem, terebélyes helyem van a sátramban, ahol ülhetek is, még egy polcom is van. Finom és tápláló élelmem ad erőt, van vizem, akár forró teám elegendő. Valódi, mesébe illő tájban vagyok, valódi hangokkal és látvánnyal körbevéve – ilyen élményeket manapság a legdrágább luxushotelek igyekeznek nyújtani a vendégnek. Melegben vagyok, kényelemben töltöm az éjszakát. Ráadásul még térerő is van egyre több helyen. Telefonálni innen sem fogok, de írhatok azoknak, akik most sem jöttek velem, meg akiket nem is hívtam.

Kilátás: mesebeli erdő látványa a sátramból. Fel kéne kelni... 
(View: view of a fairytale forest from my tent. I should get up...)
Kilátás: mesebeli erdő látványa a sátramból. Fel kéne kelni…
(View: view of a fairytale forest from my tent. I should get up…)

Feltételek, felkészülés: A túrázást és a táborozást semmiképpen sem télen kell kezdeni. Téli túrán, főleg éjszaka, kint alvásnál nem sokat hibázhatunk. Aki itt hibázik, kihűlhet, megfagyhat, nem megy haza. Jól összeállított felszerelés szükséges, kitalált és begyakorolt rutinok. Kiemelten fontos az önismeret, a testünk ismerete: hogyan bírjuk a nehéz hátizsákot, hogy haladunk hóban, hogyan melegszünk be, mi történik, ha hűlni kezdünk, hogy reagálunk a váratlan helyzetekre, hogy bírjuk a hideget stb. Az edzettség nagyon fontos alapfeltétel, ami vagy rendszeres túrázással, vagy természetesebb életmóddal alakul ki. A télen túlfűtött, nyáron légkondicionált lakás, munkahely, vonat, busz, autó, tulajdonképpen egy „inkubátor”. Manapság a túrázók, turisták is sokan „inkubátorban” mennek fel a hegyre. Túlságosan sok időt töltünk „inkubátorban”, abban nőttünk föl, abban élünk. Pedig a világ odakint van: világra kell jönni, akklimatizálódni kell a Föld bolygónk azon részéhez, ahová születtünk. 2012-ben nagy lépést tettem, amikor a hétköznapi közlekedésben buszról kerékpárra és gyaloglásra, váltottam, „kiszálltam az inkubátorból” és azóta >35 000 kilométert kerékpároztam. Számos pozitív hozadéka van, fiatalon tart, és köztük egy számomra is meglepő melléktermék, hogy az időjárással szemben látványosan edzettebb lettem. Télen–nyáron naponta érzem a levegő hidegét–melegét, csíp a hideg, tűz a nap és ver az eső, kb. 5 év után a testem átalakult, élménnyé vált a közlekedés. Az pedig mindig is természetes volt 1990, a természetjáró pályafutásom kezdete óta, hogy a természet megközelítése izomerőre épül: fel a hegyre és le a hegyről, be az erdőbe és ki az erdőből. Sokat mentem éjszaka, néha ismeretlen helyeken, megszoktam a körülményeket. Innen már csak kis lépés, hogy télen is, a fagyott erdő közepén éjszakázzak.

Reggeli fagy. (Morning freeze.)
Reggeli fagy. (Morning freeze.)

Kitekintő: Később blogcikket írtam a sátrazás télen nyári párjáról: “Éjszakázás nyáron a hegyekben: kerékpártúra, függőágyazás, forró erdő.”

Click to rate this post!
[Total: 1 Average: 5]

Hits: 1683