Természettel kapcsolatos tévedések a köztudatban a biológia és a fenntarthatóság tárgyköréből, beépülve az életünkbe.
False elements about nature in the public knowledge.
VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2022.02.28. Frissítve: 03.29. 17:15
Ebben a blogcikkben köztudatba épült „természettel kapcsolatos tévedések” címen a biológia és a fenntarthatóság tárgyköréből írok mindennapos, közszájon forgó eseteket, melyek rendszeresen elhangzanak (olykor tervezői, vezetői, oktatási szinten is) és megjelennek az életünkben, környezetünkben.
„Fajta”: A természettel kapcsolatos tévedések sorában első a faj–fajta fogalmak keveredése. A „faj”, a „fajta” és a többi rendszertani fogalom használata a biológiában pontos jelentéssel bír, precíz használatot igényel. Az emberek többsége azonban nem biológus és nem kér biológus segítséget, így a „faj” és a „fajta” fogalmakat tömeges mennyiségben használják tévesen, olykor még természetfilmek szinkronizálásánál is. Az esetek többségében „fajta” néven fajokról beszélnek, amikor például madarakról, halakról, fákról van szó, de fajtákról, amikor kutyákról.
„Gyilkos állatok”: A legmagasabb szintű, világszínvonalú filmekben is gyakorta neveznek „gyilkosnak” csúcsragadozókat, a vadászatukat pedig „gyilkolásnak”. Való igaz, hogy a nálunk sokkal nagyobb és erősebb, az emberekre is veszélyes ragadozók félelmetesek a szemünkben, így emberi szemszögből ezek a fenevadak szörnyetegnek tűnnek. De valójában minden ragadozó állat egyformán pusztít a saját túlélése céljából, csak a méret, a lépték, a nagyságrend, a módszer és a zsákmányállat különbözik. A ragadozás és zsákmányszerzés nem „gyilkosság”, és a nehezen értelmezhető ragadozási viselkedések sem. Élet csak élet árán maradhat fenn, ez a természeti világ rendje. A ragadozás vérmessége ugyanaz, akár például a nílusi krokodil (Crocodylus niloticus), vagy a széncinege (Parus major) esetében.
„Vadászni gonosz dolog”: A mai kor embere alapvetően és általánosságban elítéli, megveti és gonosz dolognak tartja a vadászati tevékenységeket. Álságos, mert a vadászat az emberiség egyik legősibb mestersége, a húsfogyasztás az emberi létünk egyik alapja, őseink túlélése és fajunk öröksége. Álságos, mert a háziállatok tartása és fogyasztása ugyanúgy leöléssel jár, és egyetlen ember sem nőhet fel kizárólag növényi, vegetáriánus étrenden. Álságos, mert a halászat is ugyanúgy zsákmányszerzés, és a tengeri halak elárasztották a világpiacot. Téves, mert miután mindenhol beleavatkoztunk a természet évmilliós rendjébe, vadászat nélkül a művelt és átalakított életközösségek többsége nem tartható fenn, megsemmisülne. Egy igazi vadász a természet nagy ismerője és tisztelője, tevékenységét szigorú szabályok és hagyományok korlátozzák. A vadászat hírnevét valószínűleg a kapzsi túlvadászat, a gátlástalan orrvadászat, a milliomosok trófeavadászata, valamint az ember–természet eltávolodása rontotta le.
„Szabályozás, rendezés, tisztítás”: A 19–20. században „szabályozni, rendezni, tisztítani” kezdték a vízfolyásokat, erdőket, gyepeket. Azóta sem tudunk elszakadni a „rendezkedéstől”, holott a természet szempontjából ezzel látványosan kárt teszünk. A szabályozott vizek minősége romlik és élőviláguk drámaian megcsappan. A „rendezett, fatörmeléktől megtisztított” erdők változatossága, biológiai sokfélesége csökken. Ezt mostanára már felismerték, mégis jönnek újabb „vízrendező” projektek, melyek ocsmány és sivár csatornát, kanálist alkotnak az élettel teli patakokból – vajon tényleg nem létezik más megoldás?
„Minden mindennel összefügg”: Az öntudatára ébredő, zöldülő emberiség egyik gyakran hangoztatott és bizonygatott közhelyes bölcsessége, hogy „minden mindennel összefügg”. A természet roppant összetett és bonyolult, ahol számos ismert és még ismeretlen kapcsolat van a folyamatok között, de minden akkor sem függ össze mindennel. Vajon milyen összefüggés lenne például a Hold meteorbecsapódásai és az erdei holdviola (Lunaria rediviva) virágzása között? Miféle összefüggés lenne egy folyó áradása és a mélytengeri hátságok élővilága között? Milyen összefüggés lehet például egy erdőben a fák évgyűrűinek vastagsága és a virágok színe között? Nyilvánvalóan semmi, vagy teljesen elhanyagolható, erőltetett, mondvacsinált álbölcsesség. A tudományok, az ökológia tudományának éppen az a feladata, hogy feltárja a létező, valós kapcsolatokat az egyes jelenségek, ok és okozat között. Ok–okozati összefüggéseket kell keresnünk, ügyelve arra, nehogy például két okozat között keressünk kapcsolódást.
„Ökológia”: Az ökológia a biológia egyik altudománya, amely az élőlények és környezetük kölcsönhatásával foglalkozik. Ökológiát nem érdemes tanítani általános biológiai alapozás nélkül, ökológus pedig csak biológus lehet. Az „ökológiai gazdálkodás”, a „jó az ökológiája”, az „ökológiai katasztrófa” és társai téves és hibás fogalmak, helyettük például a „környezeti”, „környezetbarát”, „fenntartható” szavakat kellene használni.
„Allergén növények”: Allergén szempontból osztályozták és listázták a körülöttünk élő növényeket, mert ezek ismerete és figyelembevétele korunk közegészségügyi érdeke. Ez egy egyre bővülő lista, köztük őshonos, közönséges fajokkal, például mézgás éger (Alnus glutinosa), közönséges nyír (Betula pendula), közönséges mogyoró (Corylus avellana), melyek már jóval előttünk itt voltak. Vajon mi okozza, hogy a közönséges, őshonos fajokra is allergiássá válik egyre több ember, akik őshonos helyi lakosként ott élnek ezeknek a fajoknak a közvetlen közelségében? Vajon miért nem a valódi okokat kutatják gőzerővel, és próbálják megfékezni? Nyilvánvalóan nem okos megoldás és nem old meg semmit, hogy megpróbáljuk az egyre sokasodó allergén fajokat (a természetet) távol tartani magunktól, s minden más változatlan marad.
„Ásványvíz ivóvíznek”: Az emberiség egész története során felszíni vizeket ivott: források, patakok, folyók, tavak vizét, és minden tiszta és iható volt. Az elsősorban a mélyből szerezett ásványvizek oldott ásványianyag-tartalma meghaladja az 1000 milligrammot literenként, ilyen vizeket gyógyászati célból lehet kúraszerűen fogyasztani. Az ásványvízlobbi előretörése során már 500 mg/l-től ásványvízről beszélnek, sőt ez alatt is árulnak „ásványvizet”. Ügyes piaci fogásokkal elérték, hogy tömegek fogyasszanak palackozott ásványvizet ivóvíz helyett, tekintet nélkül arra, hogy szükséges-e, esetleg nem káros-e a túlzott ásványianyag-tartalom, és milyen anyag oldódhat bele a műanyagpalackból. Mellesleg a nagytételben szállított ásványvíz autós bevásárlást „indokol” és megfelelő visszagyűjtés hiányában a PET-palack a világot elárasztó globális problémává vált. Mindezek ellenére a minőségi életszínvonal egyik alaptartozékának tekintik a palackos ásványvizet, és erről nem lesz könnyű leszoktatni az embereket.
„Mindegy milyen fa, csak fa legyen”: Az átlagemberek nem értik az őshonos és idegenhonos fajok természetvédelmi jelentőségének kérdéskörét. Ennek oka, hogy a tudomány is csak az utóbbi évtizedekben ismerte fel az őshonosság fontosságát, az idősebb nemzedékek semmit sem tanultak erről, az ismeretterjesztés sem írta még bele a köztudatba. Az új évezred hajnalán csökkent a természetismereti tárgyak súlya a hazai közoktatásban, a fenntarthatósággal kapcsolatos oktatás pedig még nem vált a mindennapok részévé. Nem csodálkozhatunk tehát, ha a kertépítések és faültetések során legtöbben azonnal a tájidegen fajokat választják, még iskolákban, jeles napokon is. A nagyszabású fásítási tervek azonban egyre inkább őshonos fajokkal dolgoznak, amelyek támogatják az élővilágot, a biológiai sokféleséget.
„Védett az akác, mert „hungarikum””: Az észak-amerikai eredetű tájidegen, súlyosan invazív fehér akácot (Robinia pseudoacacia) „magyar akác” néven hungarikummá nyilvánítani az évszázad szakmai baklövése és természetvédelmi kudarca véleményem szerint. Megtéveszti és teljesen összezavarja az embereket, akik amúgy is keveset értenek a biológiai inváziók globális problémájából. Ezzel elérték, hogy a hungarikummá nyilvánított „magyar akácot” (ilyen rendszertani csoport nem is létezik) a magyar értékek között tanítják és nyomatékosítják az oktatásban (versenyeken), szinte már „védett fajnak” tekintik – miközben minden vitathatatlan gazdasági előnye ellenére a fehér akác az egyik legagresszívebb idegenhonos invazív faj, amely elnyomja, súlyosan veszélyezteti a hazai természeti örökségünket.
„Megunt díszállatok szabadsága”: A városiasodás, urbanizáció fokozódásával növekszik az ember természettől való eltávolodása, amelyet sokan kisállatok, díszállatok, házi kedvencek tartásával próbálnak ellensúlyozni, (nem tudatosan). Az emberi kapcsolatok romlásának is egyik „orvossága” egy-egy állatka. Az állattartás felelősség, megfelelő helyet, körülményeket, életmódot kíván, idő-energia-pénz ráfordítást igényel. Van, hogy „már nem kell”, és vagy továbbadják, vagy „visszaadják a szabadságát” korábbi kedvencüknek. Ez azonban kifejezetten rossz, helytelen magatartás a természet, természetvédelem és a társadalom szempontjából. Egy ragadozó az emberi életeket is veszélyeztetheti. A kidobott kutya vagy elpusztul, vagy kukázni kezd, vagy falkába verődve támadhat vadra és emberre egyaránt. A kidobott macskák hatalmas kisemlős- és madárpusztítók. Súlyos természeti kár akkor keletkezik, ha a kicsapott állatok megtelepszenek és populációkat alkotnak, mert megállíthatatlan biológiai inváziót okoznak és a következményei beláthatatlanok. Mindent szétvernek és átalakítanak az életközösségben, akár kisemlős, rágcsáló, növényevő, ragadozó, csúcsragadozó, vagy vízi állat, (sőt szárazföldi vagy vízi növény), legtöbb kárt a vizek szenvedtek.
Kitekintő: A természettel kapcsolatos tévedések sorát folytatom, amint felfedezek egy újabb köztudatba gyökeresedett hibás ismeretet.
Találatok: 21