Views: 13

Éjszakázás télen: tiszta fagyos éjszakai túra, bivak, Bükk; Nagy-mező, hó, derült ég, teljes szélcsend, -16 fok, csillagfény, Bálvány (956 m).

Overnight stay in winter: clear frosty night hike, bivouacs, Bükk

VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2026.01.22.

Bevezetés: Ezen a rövid éjszakai, kétnapos gyalogtúrán tervezett bivakolással (szabad ég alatt, sátor nélküli kint alvás) éjszakáztam a Bükk legmagasabb kilátóhelyén. A kétszintes acél kilátótorony a tengerszint feletti (tszf.) 956 méter magas Bálvány hegyen, a hegység 4. legmagasabb hegycsúcsán épült. Az alsó szint a környező bükkfák (Fagus sylvatica) lombkorona tetejének magasságában, 4-5 méteres, tszf. 960-961 méteren áll 4 részből. A teljesen az erdő fölé emelkedő körpanorámás felső szint 18 méter magasan áll a mészkő alapokon, számítás szerint tszf. 974, a tábla szerint tszf. 975 méter magasságával vezeti a bükki listát – ennél magasabban nincs kilátó. A tengerszint feletti és talajszint feletti magassága és kitettsége miatt a Bükk egyik legszelesebb helye (főleg télen, lombozat nélkül), ahol a téli fagyos hidegben igen alacsony hőérzetre kell számítani.

Időjárási jellemzők: Tiszta, derült égbolt, -10–-20 Celsius fokos erős fagy, többnyire teljes szélcsend, egy ideig gyenge és élénk szél, 8-9 centiméteres fagyott hótakaró, jegesedés, majdnem újhold – sötét, csillagfényes, Hold nélküli éjszaka. (Az előző téli fagyos éjszakai túrámon ezekkel ellentétes időjárási jellemzőkben indultam.)

Téli éjszakai túra a „legkihaltabb” téli körülmények között, amikor teljes csend, mozdulatlanság, nyugalom és sötétség ül a tájra. Közepes (2026.01.19. éjszakáján 8-9 centiméteres) hóborítás és nulla holdfény (1%-os növekvő újhold, éjszaka nem látható). Csak a csillagok és a fényszennyezés világítottak. A gyenge fények lombozat hiányában elérték a hófelszínt, így nem volt olyan teljes vaksötét, mint ami újholdnál zárt lombkorona alatt, nedves talajon tud kialakult borult időben. 22 órakor indultam, amikor már ráértem. Az erdőben használtam lámpát, de a széles utak és rétek nyílt részein elegendő volt számomra a csillagfény és a fényszennyezés derengése, így lekapcsoltam a túralámpát. (Ha már éjszakai bagoly vagyok, lássak a sötétben, mint egy bagoly.)

Élmények: hangok: Az éjszaka folyamán végtelennek tűnő nyugalom és csend ült a középhegységi tájra. Ezt a csendet csak a magaslati szálláshelyemen időlegesen feltámadó szél törte meg. Az állatok mozgása egészen minimális volt (egy távoli őz, némi madárhang), emberekkel egyáltalán nem találkoztam (a közúti szakaszon sem). Megtaláltam a Bükk legüresebb óráit, mintha minden kihalt volna, valószínűleg egyedül én mozogtam az egész hegységben azon az éjszakán. A mély csend egészen távoli hangok foszlányait engedte a fülemhez. Kísérteties, amikor tudom, hogy a hang irányában csak nagyon-nagyon messze lehet azok forrása, amit nem is értek, hogyan jutott el hozzám.

Élmények: fények: A sötétség is mély, mégsem teljes. Annyi csillag van az égen, amennyit sosem láthatunk a települések környékén sem. Sűrű csillagtenger borítja felettem az éggömböt, de sajnos az égbolt is sugározza az emberi fényszennyezést. A kettő együtt elég ahhoz, hogy a nyílt részeken bagoly szememmel eleget lássak a gyalogláshoz. Mellélépnem nem szabad, -20 fok felé haladva nem hibázhatok. A kezemre (lábamra) játszik, hogy -10 fok alatt egyre kevésbé csúszós a jég, a hó kemény, helyenként megtart. A hűlő levegőből kicsapódó pára jégtűi folyton csillognak a fejlámpám fényében, mint valami földöntúli fényjáték. Egészen különleges és felejthetetlen volt ez a tiszta fagyos éjszakai túra!

Kitekintő: A szeles téli bivakolásról itt (2/3), a téli sátrazásról itt (1/3), a nyári függőágyazásról itt írok.