Eco-tours: hiking naturally, concepts and pitfalls
VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2022.01.25.
Ebben a blogcikkben a korunkban gyakran, de nem egyértelműen használt „fenntartható turizmus”, „szelídturizmus”, „alternatív turizmus”, „környezettudatos turizmus”, „zöldturizmus” és „ökoturizmus” fogalmait járom körül: dióhéjban magyarázom és rendezem; majd írok az ökoturizmus buktatóiról.
Globális turizmus: Korunkban a turizmus a világ minden táján jelen van, alapvetően pozitív fogalom, a béke iparága, mégis lehet konfliktusforrás, a túlturizmus, tömegturizmus és keményturizmus pedig globális probléma. A turizmus korunk embere számára divatos hobbi, szakma, életmód, lehetőség, problémaforrás, munka, megélhetés, üzlet, iparág. Minél túlterheltebben, hajszoltabban, minél jobb módban és természettől eltávolodottabban élünk, annál nagyobb jelentősége van a szabadidős turizmusnak.
Túlturizmus, tömegturizmus és keményturizmus: A természeti és kulturális értékekkel és a helybéli lakossággal szembekerülő, túlzott embermozgással, járműforgalommal és túlfogyasztással járó túlturizmus, tömegturizmus és keményturizmus nem fenntartható (rablógazdálkodás), így egyetlen országnak és térségnek sem lehet hosszútávú célja.
Fenntarthatóság: A fenntarthatóság (eredetileg „fenntartható fejődés”) fogalma az 1980-as évektől kezdett elterjedni, lényege a jelen igényeinek olyan módon történő kielégítése, amely a következő generációknak is ugyanilyen életlehetőséget hagy. A fenntarthatóság (élni hagyni másokat) minden nép, kor, kultúra, vallás, politika és filozófia általános, egyetemes, vitathatatlan alapértéke kell, hogy legyen. A nem fenntartható civilizációk csak rövid ideig képesek fennmaradni, történelmi példák tanúsítják, hogyan számolták fel önmagukat. Korunk „nyugati típusú embere” sem fenntartható, és mi is az összeomlás lehetőségével szembesülünk.
Fenntartható turizmus, szelídturizmus, alternatív turizmus, környezettudatos turizmus: A fenntarthatóság gondolatkörén belül megjelenő fenntartható turizmus, szelídturizmus, alternatív turizmus, zöld turizmus és ökoturizmus azonban rendezetlen fogalmak. Használatuk nem egységes a szakirodalomban sem, nem világos sem a tartalmuk, sem a jelentésük. Használják ugyanabban és más értelemben, szinonimaként és turizmus-fajtaként, használják divatból, megnyerve a felelős turistáskodásra vágyókat.
Mi a fenntartható turizmus? A fenntartható turizmus megkímél minden érintettet (természeti és épített környezet, lakosság), és a turizmus lehetőségét pedig meghagyja a következő generációknak is. Véleményem szerint a fenntartható turizmus, szelídturizmus, alternatív turizmus, környezettudatos turizmus ugyanazt jelenti, (és nem is érdemes kis különbségek hangsúlyozásával zűrzavart kelteni olyan turisztikai tevékenységek között, melyeknek egyetlen közös céljuk a fenntarthatóság). Elméletileg szinte minden turisztikai ágat lehetne és kellene fenntarthatóan művelni, ahol a fenntarthatóság alapelveire épül a turisztikai kínálat.
Mi az ökoturizmus? Az ökoturizmus (korábban zöldturizmus) talán a leggyakrabban használt fogalom a turisztikai piacon: ökoturisztikai kínálat. A fenntartható turizmuson belüli ökoturizmus sajátossága, hogy természeti, természetközeli tájakra irányul fenntartható módon. A természeti turizmus is a természeti, természetközeli tájakra irányul, de nem feltétlenül fenntartható módon (például óriási, luxus óceánjáróval, autóval). Az ökoturizmus fogalma 1970–80-as években jelent meg, de máig nem egyértelmű és egységes a használata. Az ökológia tudomány nevéből átvett „öko” előtag egyáltalán nem szerencsés véleményem szerint sem a turisztikában, sem más üzletágakban, mégis ez került leginkább köztudatba.
Milyen az ökoturizmus? Az ökoturizmus számára a természet és a hozzá kapcsolódó kultúra jelenti a vonzerőt, nem a nagy látványosságok. Kis létszámú, nem tömeges. Tudatosan ismeretszerző és tudatosan természetvédő jellege van, egyenletesebb eloszlású, kevésbé szezonális. Haszonhoz juttatja a helyi őslakosságot és a természetvédelmet, egységében kezeli a tájat. Az ökotúrázók izomerővel, vagy természeti erők megzabolázásával mennek természeti környezetbe természetbarát szemlélettel, környezetbarát eszközökkel, élményekért és megfigyelésekért, kis csoportokban.
Ökoturisztikai ágak: Természetjáró turizmus (gyalogos természetjárás), kerékpáros turizmus (túrakerékpározás; hegyi, alföldi), víziturizmus (evezős, vitorlás, folyami, tavi, tengeri, vadvízi, úszó), magashegyi turizmus (hegymászás, gleccsertúrázás, via ferrata), lovasturizmus, síturizmus, barlangászás, falusi turizmus, gyógyturizmus, vallási turizmus, légisportok (sárkányrepülő, siklóernyő) stb.
Az ökoturista vendég a természetben: Minden emberi jelenlét hatással van a környezetre, ugyanakkor a természet része az ember, a természet az emberrel együtt értelmezendő. Egyedül a legmagasabb természetvédelmi fokozatot kiérdemlő rezervátumok, magterületek, fokozottan védett területek azok, melyektől esetenként indokolt az embert teljesen távol tartani, és erre a korunkra rendkívül beszűkült és befolyásolt életközösségek miatt van szükség. Az őslakosság évezredes alkalmazkodással szokott a földjéhez (természeti népek, ősi törzsek, őslakos népcsoportok), ahol hatalmas tudást felhalmozva és biológiailag alkalmazkodva harmóniában él a számára otthont nyújtó természettel. A helyi őslakosság tekinthető házigazdának, akik otthon vannak, míg az ökoturista is csak vendég, átutazó a természetben.
Az ökoturizmus buktatói: Eleve nehéz kifogástalanul fenntarthatóan túrázni és ökoturistaként viselkedni egy hibásan felépített, nem fenntartható világban. A hagyományos, természetközeli paraszti gazdálkodásból kiszakítva évtizedes marketing, átnevelés és üzletpolitika szoktatott bennünket a kényelmi–fogyasztói társadalom rossz szokásaihoz, amelyek globális problémákhoz vezettek. Ezektől nem könnyű megszabadulni, nehéz őket távol tartani, sőt olykor észrevenni is.
Közlekedés: A turizmus, túrázás első lépése eljutni valahová, a közlekedés, utazás. A téma összetettsége és bonyolultsága miatt most csak a természeti területek országon, hazánkon belüli megközelítéséről írok. Évtizedes tapasztalatokkal tudom alátámasztani, hogy hazánkban túrázás céljából minden viszonylatban, lakóhelyünkről bármelyik természeti területre el lehet jutni csak közösségi közlekedést használva. Ez azonban nem mindig egyszerű, tartogat kihívásokat: korán kelni, menetrendhez igazodni, átjutni a fővároson, rizikós átszállást elérni vagy lekésni, várakozni, gyalogos szakaszokat közbeiktatni, az utazáson ivóvíz és mosdó igényeket megoldani stb. Az árát, a viteldíjat tekintve nem olcsó, de lehetnek kedvezményeink, és ha az autó teljes költségével (üzemanyag, díjak, karbantartás, amortizáció) számolunk, több fő esetén sem olcsóbb az autó. Számos oka van annak, miért lett divatos a veszélyesebb, szennyezőbb autóval indulni egy túrára, legyen az a település szomszédságában, vagy az ország túloldalán, és ez a természetben is látványos: autók parkolnak mindenhol, a természet belső területein is, megtelnek az útszélek és a parkolók, dugók is kialakulnak. Autóval érkezve nem beszélhetünk ökotúráról, akkor sem, ha a túrafelszerelésünket vagy túrakerékpárunkat vitettük autóval. Főleg nem lehet ökotúra, ha az autó a vízpartig, vagy fel a hegyre, fennsíkra juttatta a túrázót, eszközeit. És elveszi a túra lényegi részét és szépségét, hiszen a túra célja maga az út és az odajutás munkája, küzdelem önmagunkkal és az elemekkel. Az ökotúrázó helyhez illő, fenntartható közlekedéssel és sebességgel induljon útnak.
Felszerelés: Korunkban a turisztikai technika piacának kínálata alapból mesterséges, szintetikus műanyagokkal van tele, ahol az anyagok visszaforgatása nem megoldott. A ruházattól a kütyükig, hulladékként minden problémás. „Örökéletű” műanyagok, veszélyes fémek. Ezek hulladéka nyilván nem köthet ki a természetben, a lemerült elemek sem, de mikroműanyagok, zsírok és kioldódó anyagok szennyezhetnek. A hulladéktermelés globális probléma, ahol az anyagok körforgása nem valósul meg, ezt azonban végképp ne a turizmus számlájára írjuk.
Étkezés, csomagolás: A környezettudatos vásárlás és csomagolás elvárható az ökoturizmustól, a helyes választás számon kérhető. Például konzervek helyett szalonna és kolbász; csomagolt tartós pékáruk helyett friss pékáru, kekszek; PET-palacos ásványvíz helyett termosz, kulacs, forrásvíz; alufólia helyett textilkendő és papírszalvéta. Hosszú élettartamú evőeszközök, étel-ital tartó edények és dobozok, mosható kendők, elszennyeződés után gyújtósnak használt papírok, hazavitt és szelektíven gyűjtött zacskók. A betétdíjas visszaváltás visszaszorítása, az elvi hibás szelektív hulladékgyűjtés és a társított csomagolások elterjedése nem a turizmushoz köthető. Korbetegség és divat azonban, hogy flakonos ásványvízzel, műteával, aludobozos gyümölcslével és energiaitallal indulnak kirándulni a kristálytiszta források közé, kombidobozos italokat, csomagolt, tartósított péksüteményeket osztanak erdei iskolákban, alufóliába csomagolnak, és ezek gyakran a természetbe, tűzbe kerülnek – ökotúrán ilyenek nem történhetnek.
Kitekintő: Mások is foglalkoznak ökoturizmussal: hamarosan.
Visits: 81