Hosszú kerékpártúrák: 200 km feletti egynapos körtúra, alföldön és hegységen át

Long bicycle tours: one-day round trip over 200 km, through lowlands and mountains

VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2021.08.21.

Bevezetés a hosszú kerékpártúrákba: Túratáv szerint tapasztalati úton csoportosítottam a kerékpártúrákat 2010-ben, ezt ma is helytállónak tekintem. A terep nehézsége bármilyen lehet, a műúti kerékpártúrákat viszont tudjuk kategorizálni. Eszerint 0–20 kilométer között kerékpáros kiruccanásról beszélhetünk, ennyi egy átlagos városi munkanapon is összejön. 20–60 kilométer között rövid kerékpártúra, egy laza túra, vagy ha csak pár óránk van, illetve ez a gyerekek és a kezdők szintje. 60–120 kilométeres egy átlagos, közepes kerékpártúra, amikor még belefér az időzés pár helyen, ez akár napi szinten és egy életen át tartható. 120 kilométer feletti a hosszú kerékpártúra, teljesítménytúra, amikor sok állásra már nincs lehetőség. Egy túranapon (24 óra) 200–300 kilométer teljesíthető egyéntől és a körülményektől függően, a biológiai határ kb. 500 kilométer. Hosszú, módszeres felkészülés (!) után ez sem okoz egészségkárosodást, ha pihenés, regenerálódás követi. Az emberi test rendkívül sok mozgásra van tervezve, sőt csak nagy aktivitás esetében működik jól.

Ebben a blogcikkben „megmagyarázom”, mi az értelme a hosszú kerékpártúráknak, mi a jó benne. Egyetlen hosszú kerékpártúra és útvonal bemutatásával illusztrálom a témát. Az útvonal leírása hasznos lehet a kerékpártúrát tervezőknek. A kerékpárutakat 10-es skálán pontozom, ahol “0” a használhatatlan (ultragagyi), “10” a kitűnő (vérprofi).

A hosszú kerékpártúráim célja és szépsége: Van, hogy be szeretnék járni egy nagyobb területet, vagy a hazai zord kerékpáros viszonyok miatt jelentős kerülővel jöhet össze, amit szeretnék. Van, hogy csak tekerni akarok unásig (nem sikerül), menni és menni keresztül mindenen. Van, hogy teljesen ráérek, mindegy, meddig tart. És van, hogy ehhez minden összejön, mert kitűnő idő lesz (jó meleg), szabadnapom van, megvolt a megelőző edzéssorozat, túrakaja beszerezve, a túrakerékpárom műszaki állapota kiváló. Hosszú kerékpártúrán sehol sem lesz sok időm, de végigmozizhatom a tájat, sőt tájakon át haladok, utazok. Kerékpárral elég lassú és szabad vagyok ahhoz, hogy mindent lássak, halljak, érezzek, de elég gyors ahhoz, hogy magam mögé gyűrjek akár több száz kilométert is egy nap alatt. Vegyes terepre tervezett túrakerékpárommal bármilyen úton és időben mehetek, a teljes menetfelszerelésemmel ellátom magam. Ez nem verseny, szinte nem is fáradok. A tekerés könnyed, mint a lélegzés. Erő mindig van, nem kell motor. S közben nem szennyezek, nem járok zajjal, nem ártok senkinek. Valódi túrát szeretnék, megnézni, megismerni, lefotózni néhány helyet, de a hosszú túráknak mindig van egy kis átutazó jellegük. Ülök a nyeregben órákon keresztül, egész nap, közben dél lesz, majd délután, este, naplemente, éjszaka, de én csak megyek rendületlenül. Hosszú úton teljesen különböző szakaszok váltják egymást. Itt-ott megállok, időzök egy keveset, élvezem az utat, a tájat, a helyeket, eseményeket, közben szigorúan be kell tartanom a túrakerékpározás összes szabályát, ha sikeresen akarom végigtekerni a napot. Ritkán indulok hosszú kerékpártúrára, de valamennyi felejthetetlen! Tekinthető önismereti tréningnek, teljesítménytúrának, amiért nem jár érem és oklevél.

Alapfelszerelés: MTB alapú túrakerékpár (hegyi terepi szakasz) és tartozékai, ruházat tűző napra, lehűlésre, szélre, esőre. Teljesen vízhatlan kerékpártáskák és zsákolástechnikai megoldások. Általános túrafelszerelés, napvédelem, lámpák, fénytechnika. Élelem, 4 liter ivóvíz (száraz szakaszok).

Északkelet-Magyarországon választottam ki egy hosszú kerékpártúrát, méghozzá Miskolc környékén, ahonnan nagyon nehéz messzire kerékpározni. Miskolc egy közismerten „sekisebe” város, ahol egyetlen fővonalon sem lehet elindulni, a térség jelentős helyeire csak igen körülményesen és hatalmas kerülőkkel, hegyvidékeken át lehet elbringázni. Egerbe át lehet tekerni a Bükk hegységen keresztül, de Putnokra, Kassára, Sárospatakra, Tokajba, Nyíregyházára, Debrecenbe, Mezőkövesdre és Budapestre nincs ajánlható, kívánatos kerékpáros útvonal, és ezekre egyelőre remény sincs.

Miskolc–Tiszaújváros–Tisza-tó–Bükk–Miskolc hosszú kerékpártúra, körtúra vegyes terepen: Útvonal: Miskolc (130 m) – Nyékládháza – Tisza: Tiszaújváros – Tisza-tó: Tiszafüred (90 m) – Tisza-tó: Poroszló – Mezőkövesd – Bükk: Hollóstető (580 m) – Miskolc (130 m). Túratáv: kitérőkkel együtt 201 kilométer, ebből terep kb. 17 kilométer. Utazósebesség: 2125 km/h. Menetidő: megállásokkal együtt 20 óra. Időpont: 2021.08.14. szombat. Időjárás: felhőtlen napos idő, másodfokú hőségriasztás. (Ilyenkor javasolt vízpartra menni; megfogadom, irány a Tisza.) Biztonság: megfelelő.

Miskolc – Mályi kerékpárút Mályi felől megépült szakaszán, mögöttem Miskolc: Avas, Avasi kilátó, Cementgyár.

Alföld: Miskolc – Nyékládháza (0–18 km): Miskolc városának (130 m) észak–déli tengelyén botorkálós jellegű, veszélyes, lassú kerékpárút van, a belvárosban tekergős, a Csabai kapuban szakadozó és kellemetlen; az Avas alján repedések és púpok dobálják a bringát, s mindenhol gyalogos. (4 pont) A városra visszanézve az Avas panelrengetege, a szürke cementgyár és az ikonikus Avasi kilátó búcsúznak. Már majdnem készen van a kerékpárút Mályiba, de elakadt, egy köztes kb. 800 méteres szakasz valamiért hiányzik. Szántóföldi földúton azonban megjárható. (7 pontos lesz, ha befejezik) Mezőkövesd és Budapest felé Nyékládházán vége a kerékpárútnak (második falu), nincs tovább. Kavicsbányatavak egész családja van a területen, kedvelt nyaralóhelyek.

Nyékládháza: a 3-as főút mentén eddig lehet eljutni kerékpárral, kerékpárút vége, nincs tovább.

Alföld: Nyékládháza – Tiszaújváros (18–45 km): Ónod és Muhi felé, országúton kerülök. Ónodon a híres Ónodi vár, és vásárok helyszíne, Muhin a muhi csata, a tatárok tragikus pusztításának emléke. Ma békés, kellemes falvak. Innen a 35-ös főút Tiszaújvárosra, a Tiszáig. Az első és az utolsó kilométereken tilos kerékpározni, a KRESZ szerint ilyenkor tolni kell a padkán, (ami veszélyesebb). Nagycsécstől Tiszaújvárosig poroszkálós jellegű, lassú, a keresztutaknál bakkanós kerékpárút van (5 pont). Sajószögeden aznap falunap szórakoztatja a helyieket.

Muhi és Nagycsécs között a 35-ös főúton kerékpározni tilos.
Sajószöged: kerékpárút és a Sajószögedi Falunapok.
Tiszaújváros: kerékpárút és a sok tíz kilométerről is látható kémény.

Alföld: Tisza: Tiszaújváros – Tiszafüred (45–100 km): Végre elértem a Tiszát! Az EuroVelo 11 nemzetközi kerékpárút (Norvégia – Görögország kelet-európai útvonal) vezet a szinte tüköraszfalttal borított árvízvédelmi töltésen. A táblázás erősen hiányos, de kerékpáros sztráda jellegű gyors út, felejthetetlen élmény! (9 pont) Magasra nőtt ligeterdők a folyó mentén: a hullámtéren puhafaligetek láthatók, a mentett oldalon főleg ártéri faültetvények, szántóföldek, füves területek bálákkal. Nincsenek falvak, emberek és mozgás is alig, csak a tiszai táj és a csönd, melybe belesimul a kerékpárom. Itt-ott egy műtárgy, tanya, bujkáló őzek, felröppenő madarak. A túl szűkre szabott hullámtér mellett a Tiszához igen közel halad a töltés, együtt kanyarog a folyóval, szinte végtelen az út. Erősen tűz a nap, a gát tetején 41 fokot mérek, kezd melegedni. Az utam egyre csak kanyarog, ível, mint a szőke folyó. Szénabálák várnak sorsukra százával, itt lelassult az idő. Ahol megszakadt az erdők folyama, feltárul a róna látványa. Vadászles áll őrt, a távolban egy munkagép dohog, a látóhatár az eget érinti. Bőrömön érzem a nyári nap erejét, vág a menetszél, szemlélem a tájat, s közben tartom a pedálfordulatszámot. A Tiszacsege–Ároktő közötti kompon esküvőre felsorakozott ifjú pár és násznép üde színfoltja a szakasznak. Aztán Tiszafüred (90 m), Tisza-tó, elértem a túrám végpontját. Nagy a nyüzsgés, tele a kikötő, a parkoló, a strand és szinte a vízfelszín is. Mivel letekertem 100 kilométert, itt most ennem kell.

A Tisza hídján, Tiszaújváros határában.
EuroVelo 11, Tisza mente, Tiszaújváros.
Tiszai tájkép a Tiszacsege-Ároktő kompon tartott esküvővel.
EuroVelo 11, Tisza mente, Tiszacsege – Tiszafüred.
Tiszafüred, Tisza-tó.

Alföld: Tisza-tó: Tiszafüred – Poroszló (100–110): A Tisza-tó mentén kitűnően megépített kerékpárutak vannak, jól szolgálják a fenntartható turizmust. A kör persze csak az utóbbi időben záródott a látványos kerékpáros hidakkal. (10 pont) Rengeteg nyaraló ember és jármű. Kerékpárok, autók, motoros és evezős hajók serege, mintha mindenki idejött volna. Változatos növényzettel tagolt kiterjedt vízfelület, élettel teli táj, összehangolt turizmus és természetvédelem, kellemes hely. Poroszlón visszatöltöm az elfogyott 4 liter ivóvizet, innen elhagyom a Tiszát.

A Tisza hídján, Tiszafüred és Poroszló között.
Vérprofi kerékpárút Tiszafüred és Poroszló között.

Alföld: Poroszló – Mezőkövesd (110–135 km): Itt kerékpáros túraútvonalnak megjelölt országút van, néhány táblán kívül semmi sem történt, pont olyan, mint előtte. (nem pontozható) Azonban elviselhető az autóforgalom, veszélyes része nincs, hosszú egyenes szakaszai vannak. Néhány falu, fasorok, végeláthatatlan szántóföldek, és a mesés Mátra fölött lemenő nap.

Mezőkövesd: matyó népviseletben.
Mezőkövesd: matyó népviseletben a néptáncosok.

Bükk: Mezőkövesd – Hollóstető (135–172 km): Mezőkövesden a kövesdiek találkozóján matyó zenészek, táncosok a legendásan gyönyörű népviseletükben, amire okkal büszkék. Aztán mennem kell tovább, már sötét van. Bogácsig különpályás kerékpárút vezet, élmény tekerni rajta. (9 pont) A lótücskök hangos éneke jelzi az augusztust. Bogácson rengeteg ember, autó, nosztalgia diszkó (retro party) és mindenféle hangos, fényes mulatozás. A bulik messzire hallatszó zenéje és járkáló emberek. Cserépfaluig csak az országút, de forgalom már nincsen. Cserépfalu után ismét kerékpárút. (9 pont) A hegység déli kapujánál is esküvő, majd belevetem magam az éjszakai erdőbe, hogy átkeljek a Bükk hegységen. Az első szakasza terepen vezet. A Hór-völgy köves, gödrös, pocsolyás, saras hegyi út, kanyarogva emelkedik és 16 kilométer hosszú. Természeti, tájképi és kultúrtörténeti értékekben gazdag, fokozottan védett. Kerékpáros turistajelzés vezet rajta végig, de csak MTB hegyikerékpároknak ajánlható. Valaha autóforgalma volt, mára visszavette a természet. 16 fokig hűl a levegő, és egyetlen ember sincs az egész környéken. Állatok nesze, vizek csobogása hallatszik oldalról, számos elágazás, a lámpáim fényében derengő látnivalók, majd felérek. Hollóstető a túrám legmagasabb pontja, tengerszintfelett 580 méter. Itt is eszek, és jár a csúcscsoki. Éjfél rég elmúlt, alszik az erdő.

Bogács: Retro Party.
Hollóstető (tengerszintfelett 580 méter), Bükk.

Bükk: Hollóstető – Miskolc (172–201 km): A Bükk hegységi átkelésem második szakasza műúton vezet. Hollóstető 580 méteres tengerszintfeletti magasságáról 130 méterre ereszkedek vissza Miskolc alföldi tájára. Terepen felfelé erőgép voltam, a kanyargós hegyi országúton lefelé pilóta. Száguld a kerékpár, egymás után veszem az éles kanyarokat. Közben megállok egy kis bükki forrásvízért, majd a hegység keleti kapujánál szintén esküvő. Melegszik a levegő, mire Miskolcra érek, 20 fok lesz, hasítok tovább az alvó városban. Miskolc városának kelet–nyugati tengelyén kerékpárút létesült, de van vele baj: olyan útvonalon tekereg számos derékszögű kanyarral, amelyen egyetlen bringás sem megy végig. Olyan, mint egy cikkcakkos közlekedési tanpálya, útvonalnak teljesen eszetlen. Főleg felfestett nyomvonalból áll, összesen kb. 700 métert tesz az útirányra merőlegesen. (5 pont) (A cikkcakkos részeket kihagyva, egyenesen célszerű haladni.) A város túloldali végéig tekertem, hogy meglegyen a 200 kilométer, de annyi energia maradt bennem, hogy legszívesebben Kassáig mentem volna, (még 90 kilométer).

Miskolc (tengerszintfelett 130 méter).

[Felvidék: hosszabbítási álom: Miskolc Kassa (201–290 km): Még volt bennem elegendő energia, hogy eltekerjek a 90 kilométerre lévő Kassára („Košice”), és kedvem, kajám is lett volna hozzá. De a fantasztikus tiszai–bükki hosszú kerékpártúrám végére értem, és Kassára sajnos nincs ajánlható kerékpáros útvonal. A 3-as főút egyenesen vezet, amit az autósoknak építettek (kerékpározni tilos), autópálya is készülőben van. Kerékpárral a falvak között szinte lehetetlen: sokkal hosszabb lenne, mert tekervényes, de nincs, mert nem vezet végig. Miskolc és a nagy magyar múltú Kassa nincsenek messze egymástól, turisztikailag mindkettő jelentős, de kerékpárral nem járható meg, kerékpárút tervéről sem hallottam.]

egynapos kerékpáros körtúra, 201 km
one-day bicycle round trip, 201 km

Feltételek, felkészülés: Kitűnő állapotban lévő, kiváló minőségű, megbízható, erős, hibátlan beállítású, komfortos túrakerékpár, többszörös defektvédelem, sokéves (évtizedes) fizikai, szellemi és technikai felkészülés. Egy hosszú túrát megfelelő edzéseknek kell megelőznie. Kipihent állapot, kellemes időjárás, elegendő élelem és ivóvíz, szükség esetére rövidítő “B” tervek. Kerékpárszerelési gyakorlat, ehhez a szükséges szerszámok, tartalékok. Ruházat tűző napra, lehűlésre, szélre, esőre. Teljesen vízhatlan kerékpártáskák és pakolástechnikai megoldások. Napvédelem, lámpák, fénytechnika. Hosszú kerékpártúrán az önismeret kiemelten fontos, pontosan kell tudnunk, hogyan működik a saját testünk! A kerékpársport és a túrázás valamennyi szabályát be kell tartani, mert 150 kilométer felett a legkisebb hibának is következményei lehetnek! Hosszú kerékpártúrákra minden egészséges ember képes lehet, ha sportos életmód mellett sok év edzés, felkészülés előzi meg. Az emberi test rendkívül sok mozgásra van teremtve, az életerős működéséhez igényli a nagyfokú fizikai aktivitást, ennek egyik formája a kerékpározás.

Kitekintő: Korábbi túrakerékpáros blogcikkeim: mediterrán kerékpártúrák Görögországban, nyugati kerékpártúrák Hollandiában, kutatótúrák. Szívesen írok, mesélek, meghívásra előadok, oktatok a hosszú kerékpártúrákról, de az erőbeosztás egyéni jellege miatt ilyen túrát kérésre sem szervezek. A 204 kilométeres Balatonkör (Balatoni bringakörút) viszont bárki számára elérhető és teljesen biztonságos, eszméletlenül szép, kezdőknek is szívesen ajánlom. Jelenleg hazánkban nehéz és problémás két jelentős pont (turisztikai központ, megyeszékhely) között biztonsággal, nem hatalmas kerülőn, jól kerékpározható útvonalat találni. Remélhetőleg – és az ígéretek szerint – Magyarország egyszer könnyen bejárható lesz kerékpárral!

Éjszakázás nyáron a hegyekben, kerékpártúra és függőágyazás a forró erdő közepén, egyedül

Overnight in summer in the mountains, mountainbiking and hammocking in the middle of the hot forest, alone

VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2021.08.16.

Nyáron az erős napfényben és hőségben kevesebben túráznak, a hegyekben éjszakázás pedig még kevesebb embert érint. Az ehhez szükséges felszerelés és tudás ma már hozzáférhető, mégsem teszik. Egy téli, havas erdőben készült sátras fotóm (számomra) meglepő módon megindította az embereket – azokat is, akik nem természetjárók. Ezért egy nagy olvasottságot kapott téli sátras blogcikket írtam róla, aminek ez a nyári párja.

Elhagyom a várost: Végre elhagyom a lakott területet, az autóra tervezett városban kerékpárral sajnos kerülőkön, lassítókon teszek meg mintegy 10 kilométert a városközponttól a hegység határáig. Ha egyetlen hazai középhegységbe terveztem a többnapos kerékpártúrát, a napi kilométer kevés lesz, hiszen ha minden nap oda-vissza áttekerek, akkor sem jön össze túl sok egy napra, (ez 150 kilométerből kijön). Mivel a hegység környékéről indulok és többnyire a legmagasabb részek közelében töltöm az éjszakákat, elég 30–50 kilométert tekerni az első nap. Ez tényleg nem sok, így ráér délután indulnom, nem sietek sehová. A felszerelést itt nem részletezem, de egynapi ivóvíz, többnapi élelem, a kerékpárhoz, az időjárás eshetőségeihez, a túléléshez és a függőágyas kint alváshoz szükséges felszerelést magammal viszem, vagyis fel vagyok málházva, kb. 40 kilogramm kerékpár és a táskák össztömege.

Hegyi műutakon felfelé a nyári erdőben, kerékpárral: A hegyi műutak kanyargós szerpentinjein lassan, egyenletesen haladok. A meredekségtől függően óránkénti 5–12 kilométeres sebességgel kapaszkodok felfelé. El kell kapnom a ritmust, a csúcsig legfeljebb vízért állok meg egy forrásnál. Mélyeket lélegzek, a verejték csillog a bőrömön, átitatja a ruháimat, folyamatosan csöpög a bukósisakom orrcsúcsáról. Ez a túra munka része, amikor megdolgozok a fönti csodáért, ami vár rám. Hegymenetben kifejezetten szeretem a nehéz, rossz minőségű, régi, szétesett utakat, mert azon jóval kevesebb a gépjármű, ami veszélyeztet és az orrom alá kormol. A rossz út a barátom: minél rosszabb út, annál kevesebb, lassabb autó és versenymotoros. Az autósok általában óvatosak, néha látványosan gyakorlatlanok a hegyi utakon, a motorosok azonban folyton sietnek, halaszthatatlan, sürgős dolguk van. Mivel a zárt lombkorona alatt nyáron gyenge a légmozgás, egy-egy roncstelepre való 10-20 éves gépjármű füstje beül az erdőbe, vagyis tényleg nem közöttük kell feltekerni.

Földutakon felfelé a nyári erdőben, kerékpárral: Egyre több helyen van kerékpár turistajelzés. A földutakon, javított földutakon lassabban haladok, mint a műúton. Kövek, por, talajrögök, sártengerek, kiszáradt vagy tele pocsolyamedrek, faágak és kidőlt fák zökkentenek ki újra és újra. A kisebb akadályokat nyeregben ülve oldom meg, a nagyobb akadályokhoz le kell szállni, tolni, akár 10–20 alkalommal is átemelni. Igyekszem minél gyorsabban tekerni, hogy lehagyjam a fejem körül zümmögő, ólálkodó rovarok hadát, ennek vagy egy „sebességhatára”. Közben a fülem és minden érzékem tágra nyitva. Málhás kerékpárt hajtva minden lehetséges nehézséget időben látni kell, a fül pedig a harmadik szem, de ez csak a technikai része, ami sok év gyakorlat után már teljesen automatikus, gépies. Amiért mentem, az az erdő és a hegyek, vizek: a növények, az állatok, a sziklák, a hegyi levegő, a fények, hangok, illatok, a táj és a kilátás. Annyi élményt, megfigyelést gyűjtöttem az évek alatt, hogy nem férne el az interneten.

Alapfelszerelés nyári éjszakázáshoz: Függőágy a köteleivel, 2 hegymászókarabiner, vékony nyári matrac, takarónak való, csomagtartókötél a felszerelésnek karabinerekkel, hosszú melegruha tetőről talpig(!), valamint ponyva és egyéb megoldás eső esetére. Símaszk és kesztyű is van rajtam. Takarónak nyári hálózsákot használok. Harmat ellen is ponyvát szoktak kifeszíteni a függőágy fölé, nekem erre nincs szükségem, (eddig nem volt). A ponyva eltakarná a lombkorona és az égbolt fenséges látványát. Különálló, vagy a függőággyal egybeépített szúnyogháló tartja távol a szemtelen rovarokat, de ennek sem látom szükségét, (még folyóparton sem). A rajtam lévő ruhák megvédenek a szúnyogoktól, harmattól. Ha sok kiegészítőt viszünk a függőágyhoz, akkor a tömege és csomagmérete eléri egy túrasátorét. (A függőágyaknak van szúnyoghálós, sátras, téli, kétszemélyes és kemping változata.) Fejlámpa, tartaléklámpa, általános túrafelszerelés, ivóvíz, élelem.

Táborhely: Az ideális táborhely nem esik emberek, állatok, járművek útjába, sőt rejtett és nem is láthatják, nem veszélyezteti fadőlés vagy ágtörés, árvíz, medve, a talaj vízszintes, még forrás is van a közelben. Településektől legalább 3 kilométerre legyen, nem lehet tiltott területen. A nyílt részre lássunk ki a függőágyból. A függőágyazás is táborozás, vadkemping, azonban nem sátor. Teljesen ártatlan, semmilyen nyomot sem hagy, semmilyen kárt sem tesz, és csak néhány órás. Viszont kitett, egy hagyományos függőágynak nincs zárt tere, a talajon mászkáló ízeltlábúakon kívül nem nyújt védelmet semmi ellen. Alkalmas erdőt, fákat igényel. Ugyanakkor páratlanul kényelmes, hangulatos, romantikus, a nyugalom és a szabadság érzetének egyik legmagasabb foka.

Táborverés: Négy méter távolságban lévő két erős, egészséges fiatal fa közé feszítem a függőágyat, a köteleit hegymászókarabinerrel csatlakoztatom. Beleterítem a matracot és a takarót (pl. nyári hálózsák), a földre egy darab nejlont kilépőnek. A függőágy felett kifeszítem a csomagtartókötelet, erre egy-egy kis karabinerrel kerül a hátizsák és a fotótáska stb. A felszerelés többi része a vízhatlan kerékpártáskákban bezárva, különös gonddal csomagolom el a kaját és a párára, vízre érzékeny dolgokat. A kerékpárt vagy egy közeli, vagy a függőágyat tartó egyik fának támasztom.

Vacsora: Lefekvés előtt ennem és innom kell. Ha ügyes voltam, főztem napközben, amihez hobókályhát, zsebkályhát használok („titántűztér”). Mivel kerékpárral, nyáron, hegymenetben nagy a vízveszteség, mindenképpen vissza kell pótolni, a megérkezés után folyamatosan inni kell. 4 liter ivóvíz van nálam napközben, ha száraz helyen vagyok, ami bőven elég. A források, kutak és egyéb vízvételi lehetőségek helyét érdemes pontosan tudni. A hegycsúcsok, fennsíkok elég szárazak. A reggeli–ebéd–vacsora lényegében ugyanaz, főzni forrás közelében érdemes. A zár tűztér tűznyújtási tilalom idején is használható, és tavasztól őszig erre számíthatunk. Ha nincs időm, kedvem, nyugalmam, száraz fám a tűzgyújtáshoz, akkor „hidegfőzés”. A lényeg, hogy tápláló, nagy energiatartalmú, fehérjében, rostokban, vitaminban gazdag ételeket egyek, ami összetett és könnyen ehető, finom, ízletes, és a melegben nem romlott meg.

Fotózás: Elmaradhatatlan rész a fotózás, az élmény későbbi megosztásának és felhasználásának céljából kellenek a fotók. Főleg a táborverés előtt fotózok, amikor még mesés helyen vagyok. Ezután vonulok az alvóhelyre, ahol már csak szelfiket és tábori képeket készítek. A függőágyból nem olyan egyszerű ki-be szállni, mint egy sátorból, és az éjszaka rövid. Ha mindennel végeztem, akkor takarodó, eljött a lefekvés, a függés ideje.

Alvás: Nyári kint alváshoz nem kell sok ruha, elég a vékony matrac és takaró. A hegyekben azonban nyáron számíthatunk erőteljesebb lehűlésre, amikor 10 fok alá esik a hőmérséklet. Pára és páralecsapódás is várható. A cipőfűzőnél összekötött túracipőket is átvetem a csomagtartókötélen, mert nem maradhat a földön.

Fények a nyári erdőben éjszaka: Amint alább száll a nap, tompulnak a fények és azonnal zuhan a hőmérséklet. A naplemente jellege mindig meglepetés, emlékezetes egy meseszép helyen. Ilyenkor már lehetne készülődni az éjszakázáshoz, de inkább megvárom csillagászati szürkület végét, míg beáll a teljes sötétség. Ha még mozgásban vagyok, néha szentjánosbogarak parányi fényei jelölik az út szélét, mint apró világítótornyok a sötétség tengerén. Tiszta égboltnál sokkal több csillag válik láthatóvá, mint a lakott területek környékén, a Tejút fehér maszatcsíkot rajzol. Távoli fények gyulladnak fel, ahol emberek laknak, élnek – én is lehetnék az. Akármilyen meseszép, lassan ideje nyugovóra térnem. A nyári erdőben többnyire zárt lombkorona rejt el a sötétben, az imbolygó levelek közötti réseken csillagok pislákoló fénye kandikál be bátortalanul. Egy bükkös alja éjszaka mélysötét. Ha körbepásztázok az erős lámpám átütő fénysugarával, itt-ott felvillan egy szempár. Hosszasan bámulnak, majd eltűnnek az erdőben.

Tejút részlet a nyári égboltból: Hattyú, Lant, Delfin, Nyíl csillagképek, hullócsillag.
Milky Way section of the summer sky: Cygnus, Lyra, Delphinus, Sagitta constellations, shooting star.

Hangok a nyári erdőben éjszaka: A nyári erdő a hangok tárházát adja elő minden éjjel. Lágy szellő, néha határozott szél susogtatja a fák leveleit. Este a hangok gyorsan változnak, a nappali madarak elhallgatnak, és egyre több új madár szólal meg. Kisebb mozgás hallatszik, hol a közelből, hol a távolból. Jellegzetes éjjeli madarak hangja ad karaktert az erdei éjszakának. Mozgolódnak az emlősök is, őzek ugatnak. Egér, cickány zizzen az avarban. Hatalmas baglyok röppennek tova teljesen hangtalanul, majd denevérek surrognak körülöttem. A denevérek bumerángszerű hangja egészen közeli néha. Éjjel kevesebbet láthatunk, mint nappal, de a hangok világa meglepő és intenzív élményt nyújt. Ha volt is pár túrázó a környéken, ilyenkor már nincs egy sem. Ha egy magaslaton hallható volt a távolban kanyargó sportmotorok zajszennyezése, a naplementével annak is vége, beáll a nagy fekete csönd… Egy-egy puska dörrenése a messzeségben, távoli repülő zaja emlékeztet arra, hogy azért még nem a világ végén vagyok (sajnos). A szemmel látható hegységperemi városok FM rádióját is befogom, ha akarom. Az ismeretlen hangok fejtegetése jó játék minden erdei éjszakára.

Rövid nyári éjszakák: Nyáron hosszúak a nappalok, rövidek az éjszakák. Ha csillagnézés után éjfél körül térünk nyugovóra, viszonylag kevés időnk marad a sötétből. Hajnali 4 körül már kel a nap és ébred a természet. 4–5 óra alvás azonban bőven elegendő.

Élet a nyári erdőben éjszaka: Nyáron élénk az erdő, a vegetáció dúsan tenyészik, az állatok élik a dolgos életüket, és közben minden készül a télre. A kintalvós túrák célja éppen az, hogy időzzek, időt töltsek a természetben, akár egyhelyben, megfigyeljem az erdő életét, ritmusát, része legyek az idő fordulásának. A szürkület idején hirtelen mozgolódni kezdenek az állatok, ekkor több a bóklászó őz, szarvas, csörtető vaddisznó. Szinte mindig eloldalog egy róka a közelemben. Egér és cickány is szem elé kerülhet. Baglyok, denevérek röppennek. Zavarni, bántani egyik sem fog, de a területileg illetékes róka közelebb lopakodhat, míg alszom, az ő terve a lopás. Szúnyogok, bagolylepék jelennek meg a lámpa fényében. Távol az emberektől – közel a természethez… Leírhatatlan az élmény, a szabadság és a béke, ami uralja a hegyeket évmilliók óta. De tudnunk kell, hogy mindez csak illúzió, hamiskás kép, mert a természet kíméletlen. Az éj órái az éjszakai ragadozók munkaideje. Korunkban, Európa közepén, a gondosan megválasztott hely és idő azonban nyugodt, hazánk nagyragadozói pedig félelemmel tekintenek ránk, nem vagyunk a zsákmányaik. Messziről észlelnek és kikerülnek, hagyják az embert aludni.

Hajnal, táborbontás: Már kora hajnalban dereng az égbolt keleten, ezzel elillan minden éjjeli varázs, fény- és hangjáték. Lehetne lustálkodni, de sokkal hasznosabb pakolni és megkeresni egy jó kis napfelkeltés helyet. A táborbontás elég egyszerű. Először a hálózsákot csomagolom el a kompressziós zsákjába, majd összehajtom a matracot. Utána lebontom a függőágyat, és mehet a zsákjába. Aztán lekerül a csomagtartókötél, mindent bezsákolni, és nyoma sincs az éjjeli táboromnak. Napfelkelte előtt és után bőven lesz idő elrendezni a felszerelést és megreggelizni.

Mosakodás: Lefekvés előtt fogmosás; és reggel vagy este, de mosakodni kellene. Erre alkalmas a forrás, ahol vizet veszek a nap folyamán valamikor. A felszerelésben szállított 3–4 liter vízből juthat egy kevés egy cicamosdásra. Mivel nyári meleg van és kerékpártúrán amúgy is természetes a folyamatos izzadás, kifejezetten jól esik egy kis pancsolás, ha van hol. A mély völgyek nagyobb patakjai és forrásai kiválóak, a hegytetők és a fennsíkok azonban igen szárazak. A kutatótúrák, a hegyi vizek 12 éves kutatása után eléggé képben vagyok a források és vízfolyások helyzetéről. Sokkal több víztér van a hegyekben, mint azt bárki gondolná, több, mint amit a térképek mutatnak. De évtizedes távlatokban sajnos egyértelmű, országos vízhozamcsökkenés és szárazodás zajlik. Sok forrás kiszáradt, a mocsárforrások, sarak nem jöhetnek szóba, a forráslápok szinte megközelíthetetlenek, a kishozamú erek feliszapolódtak. Ráadásul a többségük távol esik a jelzett turistautaktól és a műutaktól, erdészeti utaktól, a megközelítésük is engedélyköteles, de védi őket a nehéz terep és a sűrű növényzet. Vízbázisra, a forrásba és a patakba tisztálkodószer nem kerülhet, ezért leginkább tiszta víz és törölköző. Víz hiányában szárazborotválkozás egy krómozott késpenge tükrében. Tisztaság – fél egészség!

Luxus a nyári erdőben: Hozzáad az élményhez a luxus érzése. A teljes felszerelésem nálam, a hátamon és a kerékpáromon van, nem szorulok senkire, sem szolgáltatásra, sem gépjárműre. Függőággyal nincs szükségem fizetős szálláshelyekre, a hajdani turistaházak többségét amúgy is az autós kultúra vette birtokba. Szükség esetén építek, vagy találok fedelet. Főzőcskézhetek, finom és tápláló élelmem ad erőt, van vizem elegendő. Valódi, mesébe illő tájban vagyok, valódi hangokkal és látvánnyal körbevéve – ilyen élményeket manapság a legdrágább luxushotelek igyekeznek nyújtani a vendégnek. Csillaghotelben, a függőágyam kifejezett kényelemében alszom; szebb helyen, mint bárki más. A hegyekben alapból enyhébb a nyári forróság, hűvös éjszakákkal. Ráadásul még térerő is van egyre több helyen. Telefonálni innen sem fogok, meg már írni sem, de mutatok majd eszméletlen fotókat.

Feltételek, felkészülés: Jól összeállított felszerelés szükséges, kitalált és begyakorolt rutinok. Kiemelten fontos az önismeret, a testünk ismerete: hogyan bírjuk a nehéz menetfelszerelést, hogy haladunk kerékpárral mindenféle terepen, hogy reagálunk a váratlan helyzetekre, hogy bírjuk a meleget, az esetleges vízhiányt, váratlan lehűlést stb. Az edzettség nagyon fontos alapfeltétel, ami vagy rendszeres túrázással, vagy természetesebb életmóddal alakul ki.

Kitekintő: Korábban blogcikket írtam a nyári függőágyazás téli párjáról: “Éjszakázás télen a hegyekben, túra és sátrazás a fagyott erdő közepén, egyedül.”