Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

Photo tours: hiking experiences enclosed in pictures

VeloTeoFoto © Fülep Teo,  2021.12.30.

Fényképezőgépet, de legalább fényképezésre alkalmas okostelefont ma már szinte mindenki visz magával a túráira. Készülnek is rendre a képek, tucatjával kerülnek a netre túránként, néha megnézhetetlenül sok, de igazán jó nincs köztük, máskor a képek közt elvész a lényeg, aztán egy technikai hiba révén könnyen elszáll az összes.

Fotóstúra: Minden túrán készül fotó, de nem minden túra fotóstúra. Fotóstúrán legfőbb cél az élmények és tapasztalatok képekbe zárása. A kép későbbi munkákhoz kell: dokumentáció, tanulás, kutatás, cikk, élménybeszámoló, előadás, oktatás, emlék, ajándék, pályázat stb. Van, hogy előre tervezett a fotótéma, sőt kiszámított a fotózás helye, ideje és módja. És van, hogy a váratlan pillanatnyi helyzet adja. Akár tervszerű, akár rögtönzött a fotózás, mindenképp energia, idő és munka ráfordítását igényli. Minden túratípus lehet fotóstúra is egyben, vagy kiemelt célkitűzés.

A pillanat varázsa: Sok év természetjárás után már nem szabad „veszni hagyni”, elszalasztani a pillanat látványát, amely fotó nélkül csak az emlékeinkben rögzülhet. Persze az élmény, a megfigyelés, az emlék, a benyomás, a tapasztalat és az új ismeret az első és legfontosabb. Ezek teremtették meg a pillanat varázsát, melyek nélkül a legjobb fotó sem ér túl sokat. Az ilyen „belső fényképeink” tesznek bennünket tapasztaltabbá és gazdagabbá. Elégedettek és hálásak lehetünk, ha sok világot láttunk. Az agyunkban rögzített emlékképek töltik meg élettel a beszédünket és írásunkat. Ha képi, vizuális típusok vagyunk, a látott valóság beleég az emlékezetünkbe. De ha nem készült megjeleníthető kép valamiről, akkor az nem lesz megmutatható és pontosan felidézhető.

Mesélő képek: Nincs beszédesebb és sokatmondóbb anyag valamiről, mint egy megfelelő kép, legyen az rajzolt, festett, vagy fotózott. Egy jó kép többet ér ezer szónál. Egy jó kép önmagában is történetet mesél el, egy eseményt és a körülményeit. Egy jó kép megragadja a tekintetet, nyugalmat, harmóniát sugároz, vagy drámaian felkavar. Játék a színekkel, fényekkel, élességgel, a lényeg megragadása a szemmel látható valóság mértéktartó, hangyányi eltúlzásával. A megosztás leghatékonyabb és leglátványosabb módja pedig kétségtelenül a fénykép, különösen korunkban, amikor már könnyen megtehetjük.

Küzdelem a képekért: De a fényképek mögött rengeteg munka van. Be kell szereznünk és épségben magunkkal vinnünk a célkitűzésünknek megfelelő fényképészeti eszközöket. A komolyabb célokra is alkalmas fotótechnika bonyolult, drága és kényes. Működőképes állapotban kell tartanunk, hordoznunk és a megfelelő pillanatban, helyen és szemszögből jól használnunk a legcifrább környezeti körülmények között is. És ez nem mindig könnyű, meg kell érte küzdenünk.

A fotótechnika: Mindenféle fotófelszereléssel lehet jó képeket készíteni. És bár a felsőkategóriás okostelefonokba épített fényképezőgép meglepően és hihetetlenül fejlett, fotóstudás nélkül is használható, a minőségi fotótechnika általában nagy és összetett. A kiváló minőségű, profi lencse (optika) a jó képek egyik titka, de a jó optika rendszerint nagyméretű, érzékeny és igen drága. Fontos, hogy minél több állítási lehetőségünk legyen, minél szélesebb tartományban. Színek (fehéregyensúly), záridő, rekesz, mélységélesség, fókusz, témakiemelés, megvilágítás, téma, éles, életlen és elmosott részek – ezek kombinációján múlik minden. Minél nagyobb dinamikatartomány és minél kisebb képzaj szükséges, elegendő tárhely, töltött akkumulátorok…

Nehézségek: Legnehezebb folyton készenlétben lenni, azonnal előkapni a fényképezőgépet, méghozzá az épp alkalmas beállításokkal. A hőség és a fagy, a pára, az eső és a víz, a por, homok, só és a sár, a rázkódás, a szél és a leejtésveszély nem jó barátai a fényképezésnek. A fényképezőgép nagy mérete és nagy tömege is tovább nehezítik a fotósmunkát. Ha biztonságosan elcsomagoljuk, akkor csak egy értékes felszerelési egység, és macerás lesz elővenni. Ha viszont igazán kéznél van, több baj érheti. Ha elővesszük zord körülmények között, akkor strapáljuk és kitesszük a sérüléseknek. De meg kell oldani, mert pont ez a feladata.

Fotófeldolgozás: A terepi túrafotózást az otthoni fotófeldolgozás követi (labormunka), amely legalább akkora munka, mint fényképezni a túrán. Letöltés után a selejtezés az első művelet. Lehet, hogy egy sorozatból csak egy lesz igazán jó, vagy sajnos épp egy sem. Az ugyanarról a fotótémáról készült sorozat lehet mindössze 2–3 kép, vagy akár sok ezer – attól függően, mennyi munkát és időt tettünk bele. Második művelet a fotótéma minél pontosabb meghatározása és elnevezése (pl. fájlnév, katalógus, könyvtár). A földrajzi helyek, fajok, épületek, történések azonosítása, meghatározása olykor nehéz szakmai feladat, melyhez minden egyéb információ is felhasználható az útról (pl. útvonal, expozíciós idő, helyadatok, többi fotó, gyűjtött dolgok). Harmadik művelet a megengedett, szabályos utómunkálatok elvégzése (pl. árnyalat–telítettség, szintek, vörösszem eltávolítás, kivágás–újraszerkesztés). Negyedik, utolsó művelet a felhasználásra való előkészítés (pl. átméretezés, címke, logó, vízjel).

Verseny az idővel: A terepi fotózás és az otthoni fotófeldolgozás egyaránt emésztik az időt. Nincs az a ráérős túra, amelyet ne lehetne késésbe tolni a fényképezéssel. A fotózás folyton okot ad a biztonsági idő, az időtartalék felhasználására. Túravezetésnél, kutatótúrán, oktatótúrán, munkatúrán is vesz el időt. Ha túlságosan leragadtunk egy fotótémánál (elidőztünk, letértünk), jöhet a B-túraterv, az útvonal rövidítés, a menetsebesség gyorsítása (feszített tempó, futás), a „mentőjárat” használata (a legutolsó utazási lehetőség). Ha nem vagyunk járathoz és érkezési időhöz kötve, akkor elhúzódhat a túra. Esetemben a fotózás az, ami miatt a viszonylag gyors haladásom ellenére is alacsony átlagsebességek jönnek ki, hosszú menetidővel – de a jó képekért megéri.

Tematikus úti és túrafotózás: Az úti és túrafotózás történhet célirányosan önszándékból, felkérésre, megbízásból: kitűzött feladat lehet túraútvonalak tervezése és bemutatása, földrajzi helyek, jeles turisztikai pontok, objektumok, szolgáltatók lefotózása, népszerűsítés és reklámozás céljából. Úti képek (utazás), tájképek, természetképek, épületfotók, rendezvényfotók, dokumentumfotók, tárgyfotók készülhetnek – a legjobb képek mások számára nehezen elérhető látásmóddal, helyen és időben készülnek. Akkor kell fotózni, amikor másnak eszébe sem jutna ott lenni. Néhány jól eltalált kép együttese sokkal értékesebb egy ömlesztett sorozatnál, a kevesebb több. A tematikus úti és túrafotózás tehát nagy kihívás, komoly munka.

Természetvédelem a fotózásban: Köztudott, hogy a természeti értékek szépségét bemutató ismeretterjesztő és ösztönző képek előmozdíthatják a megvédésükért tett lépéseket. Minél látványosabb és lenyűgözőbb egy kép, annál erősebb ez a hatása. A rejtettség és az „ismeretlenség” azonban a természetvédelem fontos eszközei, amelyet a fotók bemutatásával le is lehet rombolni. Ha érzékeny, sérülékeny, kicsiny természeti értékekre világítjuk rá az emberek figyelmét a fotóinkkal, azok kiemelkednek a rejtettségből és ismeretlenségből, felkapottá, turisztikailag túlterheltté, rossz szándékú emberek célpontjává válhatnak, amely a vesztüket okozhatja. Megfontolandó tehát, minek a bemutatása szolgálhatja a természetvédelmet. Okos megoldás, ha a bemutatott természeti érték pontos helyét nem nevezzük meg, sem képi, sem szöveges részletekkel nem adunk támpontot annak felkereséséhez. A természeti értékek utolsó hírmondóinak és megsemmisülésének korában a természetvédelem érdekei előrébb valók az egyéni és üzleti érdekeknél. A turisztikai üzlet is bedől, ha annak alapjait felemészti a tudatlanság, tervezetlenség, tehetetlenség, önzés és kapzsiság.

Feltételek, felkészülés: Alapvető a céljainknak és költségvetésünknek megfelelő fényképezőgép, ma már csak digitális jöhet szóba. Szükségünk lesz nagyon rövid, igen lassú és B (bulb) záridőre (time), kis rekeszre (blende), teljes állíthatóságra (manualitás). A pixelszámmal ne foglalkozzunk, mert ma már a legkisebb képméret (5–6 MP) is bőven elegendő általános célokra. 3 MP alá ne menjünk, 6 MP felé pedig csak okkal. Gyors és nagy tárhelyű memóriakártya, tartalékakkumulátorok (és hálózati, napelemes töltő). Túrára legjobbak az állítható látószögű zoom lencsék (optika) kb. 15–150 mm átfogással („utazoom”), legalább 3–6-os fényerővel. Megvilágításhoz, derítéshez (beépített) vakura is szükségünk lesz, és a fény oszlatásához vigyünk valamit diffúzornak. Fehér lap a fehéregyensúly kézi beállításához és jegyzetfüzet ceruzával. Rendkívül fontos a pormentesen tárolt optikatörlő és a vállon–nyakban–hátizsákban viselhető hordtáska, fotóstáska, a teljes vízállóság biztosításával. Egy UV-szűrővel megvédhetjük a drága optikánk külső lencséjét. A vízalatti fényképezés történhet okostelefon-vízálló tokkal, akciókamerával, vízalatti fényképezőgéppel, fényképezőgép-búvártokkal. Fényképezőgépünket túra után tisztítsuk, szárítsuk. Az utómunkálatokhoz, otthoni fotófeldolgozáshoz számítógép és képkezelő programok kellenek.

Kitekintő: A VeloTeoFoto.net blogomon és az élet minden más területén bemutatott kültéri képem fotóstúra, úti és túrafotózás eredménye.

Két (2 darab) természetfotóm jelent meg a Bükki Nemzeti Park fotóalbumában, 2010-ben. Tér és idő határán. A Bükki Nemzeti Park. BNPI, Eger, 2010
Click to rate this post!
[Total: 0 Average: 0]

Visits: 95