Éjszakázás télen a hegyekben, túra és sátrazás a fagyott erdő közepén, egyedül

Overnight in winter in the mountains, hiking and camping in the middle of the frozen forest, alone

VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2021.02.06.

Télen a hóban és fagyban kevesebben túráznak, a hegyekben éjszakázás pedig még kevesebb embert érint. Az ehhez szükséges felszerelés és tudás ma már hozzáférhető, mégsem teszik. Egy téli, havas erdőben készült sátras fotóm (számomra) meglepő módon megindította az embereket – azokat is, akik nem természetjárók. Ezért írtam ezt a blogcikket: alcíme: Tíznél több tuti tipp–trükk, tanács, téli túrához–táborozáshoz természetben, társtalanul.

Alapfelszerelés téli éjszakázáshoz: Ha kint alvást terveztem, akkor a 100 literes nagy hátizsákommal megyek (nagy a hálózsákom csomagmérete), benne a sátor és a hálózsák, tetején a matrac. Legfontosabb a hálózsák: téli hálózsák, ahol a komforttartomány alsó határa kb. -10 Celsius fok legyen. Sátornak négyévszakos sátor kell, a fagyot jól viselő dúralumínium rudazattal, lehetőleg kétrétegű héjazattal. Vastag téli matrac legyen nálunk. Én a nyári 3 milliméteres vastagságú, hőtükrös + az őszi 10 milliméteres nyíltcellás polifoam matracomat használom együttesen, ami 13 milliméter vastag, bőven elég. Fejlámpa, tartaléklámpa, általános túrafelszerelés. A téli, többnapos túrafelszerelésem kb. 15 kilogramm tömegű, 20-nál nem több.

Téli túraruházat: A ruházatom réteges. Zokni: vékony nyári zokni + vastag túrazokni. Nadrág: (aláöltözet alsó) + melegítőalsó + külső túranadrág (+ kamásli + -10 fok alatt térdmelegítő). Felsőtest: túraing (ezúttal bármilyen) + (aláöltözet felső) + tömör gyapjúpulóver + polárfelső (+ szélben, -10 fok alatt esőkabát). Sínadrágot, kabátot nem használok, mert túl melegek, rossz a szellőzésük, nehezen száradnak, nem váltak be. Sapka: rugalmas anyagú körsálból + átlagos sapka, a nyakamon körsál. Kesztyű: polár túrakesztyű (+ „fotóskesztyű”, ha rettenetesen hideg van). Ez a ruházat van rajtam végig, hőleadás céljából a sapkán és a kesztyűn lazítok.

Ruhaszárítás: Megérkezésre minden nyirkos, az alsóruhákat átizzadtam. A ruháim részleges megszárítására kidolgoztam egy módszert: a testen szárítás módszerét. Ehhez csak 1-2 vékony ruharéteget hagyok magamon, ami már könnyen átszellőzik. Mivel megérkezéskor felhevült vagyok, a felesleges hőenergiával szépen száradnak a ruhák. Télen is jól működik, főleg szélben, hegycsúcson. 10–20 perc alatt sokat száradnak, közben lehűlök optimális üzemi hőmérsékletre. Vigyázok, nehogy túlterheljem a testemet, a határt nem lépem túl. Ehhez a módszerhez több év gyakorlást javaslok, és csak saját felelősségre! Megérkezéstől a lefekvésig 1–2 órám van párologni.

Táborhely: Az ideális táborhely nem esik emberek, állatok, járművek útjába, sőt rejtett és nem is láthatják, nem veszélyezteti fadőlés vagy ágtörés, hólavina, medve, a talaj vízszintes, még forrás is van a közelben. Településektől legalább 3 kilométerre legyen, nem lehet tiltott, fokozottan védett területen. A sátor nem tesz kárt az aljnövényzetben, ha csak egy éjszakára, legfeljebb egy napra van felállítva. Télen az aljnövényzet visszahúzódik, alig van élő rész a felszínen, a hótakaró pedig teljes védelmet nyújt számukra. Csak egy-egy éjszakára, a lehető legkisebb kártétellel sátrazzunk!

Sátramban a téli erdőben. (In my tent in the winter forest.)

Táborverés: A sátor nyílása a nyílt részre nézzen. Egy jól felvert duplafalú sátorban akár 10 fokkal is melegebb lehet éjszaka, mint kint. Én azonban ezt nem veszem igénybe, a sátorponyvát (külső réteg) nem feszítem ki, ajtó–ablak nyitva, csak a szúnyogháló van behúzva – így is 2 fokkal melegebb lesz bent. A sátorra valójában az állatok, a rókák miatt van szükségem, mert határvonalat szab nekik, amit tiszteletben tartanak. És a sátor megvéd az esetleges hóeséstől. A felállított sátorban leterítem a dupla matracot, a felcsavarodó végeit leszorítom fotóstáskával, kajástáskával, bármivel. Majd a hátizsákot és minden cuccomat behordom a sátorba, rendszer szerint, gondosan. Az ételt és a technikát tároló zsákokat és táskákat bezárom. A hálózsákot kibontom a kompressziós zsákjából, felrázom és a matracra teszem, lehetőleg pakolás közben sem ülök vagy állok rá. Kb. 15 perc alatt kész a táborom, de korai még lefeküdni.

Vacsora: Lefekvés előtt ennem és innom kell. Zsíros, tápláló vacsorát fogyasztok, hiszen a hálózsákot és a sátrat a saját testem fűti majd be, amihez energia kell, (természeti népektől tanulva). Szalonna, kolbász, sajt, hagyma. Inni is kell, hiszen a többórás túra során sok vizet kiizzadtam. A jó keringés kell a testem fűtéséhez, ahhoz pedig folyadék szükséges. A termosz jó útitárs, és talán még a kulacsba sem fagyott bele a víz talpig. Így vagy úgy, de innom kell.

Fotózás: Elmaradhatatlan rész a fotózás, az élmény későbbi megosztásának és felhasználásának céljából kellenek a fotók. Fagyban ez nehézkes, a fényképezőgép sem igazán örül neki. Éjszakai fotózás, éjszakai havas táj, szelfik stb. Ha mindennel végeztem, akkor takarodó, eljött a lefekvés ideje.

Alvás: A külsőruházatot mindig leveszem, hiszen saras lehet és alváshoz felesleges. A túrabakancsot a sátor előterében hagyom, vagy a sátorba tett túranadrágomra teszem. A túrazoknit mindenképpen leveszem, ha vizes, de a vékony nyári zokni akkor is maradhat. A fejemre símaszkot húzok, és kezemen a téli túrakesztyű, így a párnának használt kezeimet nem bántja a hideg a csuklya nyílásához közel. A téli hálózsák csak szakszerű használat során képes melegen tartani. Nem a tél a gyakorlás ideje, ilyenkor már nem hibázhatunk! A csuklyát, a hőgallért és a cipzárvédőt használunk kell, sehol sem feszülhet, lapulhat ki a téli hálózsák vastag fala. Begyakorolt testhelyzetekben, fegyelmezetten kell aludni, egy párna sokat javít a kényelmen. Párnának egy erre a célra tervezett zsákot használok, amelyet az éjjel nem használt körsál és sapka tölt meg. A lábam kihűl az esti teendők során, de a hálózsákban fekve éreznem kell, hogy fokozatosan átmelegszik. (Abban az esetben, ha lefekvés után nem melegedni, hanem hűlni kezdenénk, cselekedni kell! Meditációs testhő növelés, ruhák, testhelyzet igazítása, evés, végső esetben táborbontás!) Ha még mindig nyirkos rajtam néhány ruha, akkor a hálózsák időnkénti „kiszellőztetésével” reggelre minden megszárad.

Hosszú téli éjszakák: Télen rövidek a nappalok, hamar lemegy a nap. Ha még napfényben szeretnék érkezni a tervezett szálláshelyemre, akkor 16 óra előtt ott kellene lennem. És mivel a nap későn, 7 óra körül kel, sokáig időzöm egy helyen. Akár 15 órás is lehet az éjszaka, amit figyelembe kell vennem. De rendszerint sötétben érkezem, sőt eleve sötétben indulok.

Holdfényben az erdő. (Forest in Moon light.)

Éjszakai séta: Van, hogy kibújok néha, szétnézek, fotózok, élvezem a tájat.

Bóklászás a sátram körül a varázslatos téli éjszaka. (Hanging around my tent in the magical winter night.)

Fények a téli erdőben éjszaka: Szürkületkor gyorsan változnak a színek, csökken a fény. Mozgolódni kezdenek az állatok – de télen sokkal kevésbé, mint nyáron. Ha nappal olvadt, este többnyire újra fagyni kezd, kemény a talaj, ropog a hó. A hó hozzátartozik a téli erdő látványához. A havas táj nem sötétedik be annyira, mint a hótlan, mert minden szórt fényt visszaver a hófehér hó. Ha a Hold fent van az égen, világos az éjjeli erdő. Ha tiszta az ég, a holdfény szinte vakítóan tükröződik a hóról, melyre fekete árnyékokat vetnek a fák. Ha felhős az ég, akkor szórt holdfény teríti be a nyugvó erdőt. Ha nincs hó és nincs Hold, akkor nincs ez a fényár. Ha Hold és felhő nincs, csillagok milliói kandikálnak keresztül a kis páratartalmú légkörön, kopasz ágak között. Rétre érve a csillagok között érezhetjük magunkat. Ha fagy sincs és felhős, akkor el sem indulok az „évszak nélküli” erdőben, mert sárért inkább ősszel megyek. … Ez a környezet, ahová elindultam…

Hangok a téli erdőben éjszaka: Van, hogy semmilyen állat mozgásának nincs nyoma az éjjel, nem hallok semmit, mélységes csend ül a hegyekben. A baglyok és őzek hangja a leggyakoribb: huhognak, ugatnak. Egy-egy autó, terepjáró távoli hangja szűrődik be néha, puskalövés valahol messze, kutyaugatás, repülők zúgása, szél susogása, reccsenő ág, közeli neszek, néha megmagyarázhatatlan, rejtélyes hangok. Olyan finom hangok ezek, amelyek nagy részét nappal nem is hallhatnánk, de talán nem is léteznek nappal. Elképesztő és semmi mással nem pótolható, leírhatatlan az élmény, amit pusztán a hangok okoznak egy téli éjszakán a néma hegyekben, álomba szenderült erdők mélyén!

Sötét, fény, csend, nesz a fagyott téli erdőben. (Darkness, light, silence, noise in the frozen winter forest.)

Élet a téli erdőben éjszaka: A növényvilág ilyenkor a téli álmát alussza, a növények fagyban őrzik az előző évben felhalmozott erőtartalékaikat, hogy tavasszal egymással versengve keljenek új életre. Nincs aljnövényzet, ahol kullancsok rejtőznének, kullancs sincs, hiszen azoknak sokkal jobban el kell rejtőzniük télen. A madarak, emlősök többnyire télen is mozognak. Falkákban járnak a farkasok, magánosan járőröznek a rókák, kondákban röfögnek a vaddisznók, őzek és szarvasok botladoznak. Mindegyik kikerül, nem zargatják álmomat, egyedül a területileg illetékes róka merészkedik közel lopás céljából. És meglepő módon néhány ízeltlábú aktív ilyenkor is. Távol az emberektől – közel a természethez…

Hajnal: A hosszú éjszaka vége felé dereng az égbolt keleten, most már biztos, hogy jön a nappal. Ekkor lehet megbánni, ha a lustaságom miatt elmulasztottam valamelyik éjszakai fotótémát. Különböző hideg és meleg színekben pompázik a látóhatár, a hajnali fotókat viszont ilyenkor lehet összehozni. Majd tudatosul bennem: vége a veszteglésnek, kelni és cselekedni kell.

Fel kéne kelnem. (I should get up.)

Táborbontás: Reggelre a sátorban mindent átitatott a pára, a sátramon jégkristályok formájában rögzült a páralecsapódás. Kimászok, felveszem a külső túranadrágot, a vastag túrazoknit (vihetünk cserezoknit, lecserélhetjük), majd a túrabakancsot. Nem lesz nagy élmény belebújni a túrabakancsba, ha vizes, főleg, ha éjjel meg is fagyott. De nincs gond, hamar át fog melegedni. Először a hálózsákot csomagolom el a kompressziós zsákjába. Majd kipakolok a sátorból, feltekerem a matracot, elpakolom a sátrat, végül minden ismét a hátizsákba kerül. Akár indulhatnék, de jön a mosakodás és a reggeli: irány egy közeli víztér, ami nincs befagyva.

Kulacsba fagyott víz. Hoppá, ebből ma már nem iszom vizet…
(Water frozen in a bottle. Ups, today I will not drink water from this yet.)

Mosakodás: Lefekvés előtt fogmosás; és reggel vagy este, de mosakodni kell. Erre alkalmas a forrás, ahol, vizet vettünk, vagy a hó, ha van. A forrástól távolodó kifolyó víz tovább hűl, akár fagypontig, a hideg víz kevésbé tisztít, ezért tovább, alaposabban szoktam mosakodni. Vízbázisra, a forrásba és a patakba tisztálkodószer nem kerülhet, ezért leginkább tiszta víz és törölköző. Hóval is kiválóan lehet mosakodni, ha van. Serkenti, felfrissíti a bőrt. Tisztaság – fél egészség!

Mosakodás a téli erdőben. (Washing in the winter forest.)

Reggeli: A folyadékpótlás és a hidratálás alapja a jó közérzetnek, teljesítőképességnek. A termosz már rég kiürült, a kulacsba belefagyhatott a maradék víz. Ha így jártunk, akkor irány egy útba eső forrás. Ezért volt szerencsés forrás közelében táborozni. A táborbontás végére elfogy a testünk hőtöbblete, nem fog jól esni a 6–10 fokos forrásvíz, amiből rendesen inni, nem csak kortyolgatni kéne. Vizet kell melegíteni. Vízmelegítéshez hobókályhát, zsebkályhát használok („titántűztér”), az edényeimben pedig van nálam száraz tűzifa. (Sokféle túratűzhely létezik, de természetesebb, hangulatosabb és fenntarthatóbb fát tüzelni.) A víz gyorsan ihatóvá melegszik, vagy főzhetek teát. Reggelinek bármilyen hideg vagy meleg túrakaja, hiszen újabb túra indul, és ezzel vége a téli éjszakázásról szóló leírásomnak.

Vízmelegítés hobókályhán. (Water heating on hobo stove.)

Luxus a téli erdőben: Hozzáad az élményhez a luxus érzése. A teljes felszerelésem nálam, a hátamon van, nem szorulok senkire, sem szolgáltatásra, sem gépjárműre. Sátorral nincs szükségem fizetős szálláshelyekre, a hajdani turistaházak többségét amúgy is az autós kultúra vette birtokba. Fedél van a fejem felett, lehet hó, eső. 3 négyzetméterem, terebélyes helyem van a sátramban, ahol ülhetek is, még egy polcom is van. Finom és tápláló élelmem ad erőt, van vizem, akár forró teám elegendő. Valódi, mesébe illő tájban vagyok, valódi hangokkal és látvánnyal körbevéve – ilyen élményeket manapság a legdrágább luxushotelek igyekeznek nyújtani a vendégnek. Melegben vagyok, kényelemben töltöm az éjszakát. Ráadásul még térerő is van egyre több helyen. Telefonálni innen sem fogok, de írhatok azoknak, akik most sem jöttek velem, meg akiket nem is hívtam.

Kilátás: mesebeli erdő látványa a sátramból. Fel kéne kelni…
(View: view of a fairytale forest from my tent. I should get up…)

Feltételek, felkészülés: A túrázást és a táborozást semmiképpen sem télen kell kezdeni. Téli túrán, főleg éjszaka, kint alvásnál nem sokat hibázhatunk. Aki itt hibázik, kihűlhet, megfagyhat, nem megy haza. Jól összeállított felszerelés szükséges, kitalált és begyakorolt rutinok. Kiemelten fontos az önismeret, a testünk ismerete: hogyan bírjuk a nehéz hátizsákot, hogy haladunk hóban, hogyan melegszünk be, mi történik, ha hűlni kezdünk, hogy reagálunk a váratlan helyzetekre, hogy bírjuk a hideget stb. Az edzettség nagyon fontos alapfeltétel, ami vagy rendszeres túrázással, vagy természetesebb életmóddal alakul ki. A télen túlfűtött, nyáron légkondicionált lakás, munkahely, vonat, busz, autó, tulajdonképpen egy „inkubátor”. Manapság a túrázók, turisták is sokan „inkubátorban” mennek fel a hegyre. Túlságosan sok időt töltünk „inkubátorban”, abban nőttünk föl, abban élünk. Pedig a világ odakint van: világra kell jönni, akklimatizálódni kell a Föld bolygónk azon részéhez, ahová születtünk. 2012-ben nagy lépést tettem, amikor a hétköznapi közlekedésben buszról kerékpárra és gyaloglásra, váltottam, „kiszálltam az inkubátorból” és azóta >35 000 kilométert kerékpároztam. Számos pozitív hozadéka van, fiatalon tart, és köztük egy számomra is meglepő melléktermék, hogy az időjárással szemben látványosan edzettebb lettem. Télen–nyáron naponta érzem a levegő hidegét–melegét, csíp a hideg, tűz a nap és ver az eső, kb. 5 év után a testem átalakult, élménnyé vált a közlekedés. Az pedig mindig is természetes volt 1990, a természetjáró pályafutásom kezdete óta, hogy a természet megközelítése izomerőre épül: fel a hegyre és le a hegyről, be az erdőbe és ki az erdőből. Sokat mentem éjszaka, néha ismeretlen helyeken, megszoktam a körülményeket. Innen már csak kis lépés, hogy télen is, a fagyott erdő közepén éjszakázzak.

Reggeli fagy. (Morning freeze.)

Kitekintő: Később blogcikket írtam a téli sátrazás nyári párjáról: “Éjszakázás nyáron a hegyekben, kerékpártúra és függőágyazás a forró erdő közepén, egyedül.”