Éjszakázás nyáron a hegyekben, kerékpártúra és függőágyazás a forró erdő közepén, egyedül

Overnight in summer in the mountains, mountainbiking and hammocking in the middle of the hot forest, alone

VeloTeoFoto © Fülep Teo, 2021.08.16.

Nyáron az erős napfényben és hőségben kevesebben túráznak, a hegyekben éjszakázás pedig még kevesebb embert érint. Az ehhez szükséges felszerelés és tudás ma már hozzáférhető, mégsem teszik. Egy téli, havas erdőben készült sátras fotóm (számomra) meglepő módon megindította az embereket – azokat is, akik nem természetjárók. Ezért egy nagy olvasottságot kapott téli sátras blogcikket írtam róla, aminek ez a nyári párja.

Elhagyom a várost: Végre elhagyom a lakott területet, az autóra tervezett városban kerékpárral sajnos kerülőkön, lassítókon teszek meg mintegy 10 kilométert a városközponttól a hegység határáig. Ha egyetlen hazai középhegységbe terveztem a többnapos kerékpártúrát, a napi kilométer kevés lesz, hiszen ha minden nap oda-vissza áttekerek, akkor sem jön össze túl sok egy napra, (ez 150 kilométerből kijön). Mivel a hegység környékéről indulok és többnyire a legmagasabb részek közelében töltöm az éjszakákat, elég 30–50 kilométert tekerni az első nap. Ez tényleg nem sok, így ráér délután indulnom, nem sietek sehová. A felszerelést itt nem részletezem, de egynapi ivóvíz, többnapi élelem, a kerékpárhoz, az időjárás eshetőségeihez, a túléléshez és a függőágyas kint alváshoz szükséges felszerelést magammal viszem, vagyis fel vagyok málházva, kb. 40 kilogramm kerékpár és a táskák össztömege.

Hegyi műutakon felfelé a nyári erdőben, kerékpárral: A hegyi műutak kanyargós szerpentinjein lassan, egyenletesen haladok. A meredekségtől függően óránkénti 5–12 kilométeres sebességgel kapaszkodok felfelé. El kell kapnom a ritmust, a csúcsig legfeljebb vízért állok meg egy forrásnál. Mélyeket lélegzek, a verejték csillog a bőrömön, átitatja a ruháimat, folyamatosan csöpög a bukósisakom orrcsúcsáról. Ez a túra munka része, amikor megdolgozok a fönti csodáért, ami vár rám. Hegymenetben kifejezetten szeretem a nehéz, rossz minőségű, régi, szétesett utakat, mert azon jóval kevesebb a gépjármű, ami veszélyeztet és az orrom alá kormol. A rossz út a barátom: minél rosszabb út, annál kevesebb, lassabb autó és versenymotoros. Az autósok általában óvatosak, néha látványosan gyakorlatlanok a hegyi utakon, a motorosok azonban folyton sietnek, halaszthatatlan, sürgős dolguk van. Mivel a zárt lombkorona alatt nyáron gyenge a légmozgás, egy-egy roncstelepre való 10-20 éves gépjármű füstje beül az erdőbe, vagyis tényleg nem közöttük kell feltekerni.

Földutakon felfelé a nyári erdőben, kerékpárral: Egyre több helyen van kerékpár turistajelzés. A földutakon, javított földutakon lassabban haladok, mint a műúton. Kövek, por, talajrögök, sártengerek, kiszáradt vagy tele pocsolyamedrek, faágak és kidőlt fák zökkentenek ki újra és újra. A kisebb akadályokat nyeregben ülve oldom meg, a nagyobb akadályokhoz le kell szállni, tolni, akár 10–20 alkalommal is átemelni. Igyekszem minél gyorsabban tekerni, hogy lehagyjam a fejem körül zümmögő, ólálkodó rovarok hadát, ennek vagy egy „sebességhatára”. Közben a fülem és minden érzékem tágra nyitva. Málhás kerékpárt hajtva minden lehetséges nehézséget időben látni kell, a fül pedig a harmadik szem, de ez csak a technikai része, ami sok év gyakorlat után már teljesen automatikus, gépies. Amiért mentem, az az erdő és a hegyek, vizek: a növények, az állatok, a sziklák, a hegyi levegő, a fények, hangok, illatok, a táj és a kilátás. Annyi élményt, megfigyelést gyűjtöttem az évek alatt, hogy nem férne el az interneten.

Alapfelszerelés nyári éjszakázáshoz: Függőágy a köteleivel, 2 hegymászókarabiner, vékony nyári matrac, takarónak való, csomagtartókötél a felszerelésnek karabinerekkel, hosszú melegruha tetőről talpig(!), valamint ponyva és egyéb megoldás eső esetére. Símaszk és kesztyű is van rajtam. Takarónak nyári hálózsákot használok. Harmat ellen is ponyvát szoktak kifeszíteni a függőágy fölé, nekem erre nincs szükségem, (eddig nem volt). A ponyva eltakarná a lombkorona és az égbolt fenséges látványát. Különálló, vagy a függőággyal egybeépített szúnyogháló tartja távol a szemtelen rovarokat, de ennek sem látom szükségét, (még folyóparton sem). A rajtam lévő ruhák megvédenek a szúnyogoktól, harmattól. Ha sok kiegészítőt viszünk a függőágyhoz, akkor a tömege és csomagmérete eléri egy túrasátorét. (A függőágyaknak van szúnyoghálós, sátras, téli, kétszemélyes és kemping változata.) Fejlámpa, tartaléklámpa, általános túrafelszerelés, ivóvíz, élelem.

Táborhely: Az ideális táborhely nem esik emberek, állatok, járművek útjába, sőt rejtett és nem is láthatják, nem veszélyezteti fadőlés vagy ágtörés, árvíz, medve, a talaj vízszintes, még forrás is van a közelben. Településektől legalább 3 kilométerre legyen, nem lehet tiltott területen. A nyílt részre lássunk ki a függőágyból. A függőágyazás is táborozás, vadkemping, azonban nem sátor. Teljesen ártatlan, semmilyen nyomot sem hagy, semmilyen kárt sem tesz, és csak néhány órás. Viszont kitett, egy hagyományos függőágynak nincs zárt tere, a talajon mászkáló ízeltlábúakon kívül nem nyújt védelmet semmi ellen. Alkalmas erdőt, fákat igényel. Ugyanakkor páratlanul kényelmes, hangulatos, romantikus, a nyugalom és a szabadság érzetének egyik legmagasabb foka.

Táborverés: Négy méter távolságban lévő két erős, egészséges fiatal fa közé feszítem a függőágyat, a köteleit hegymászókarabinerrel csatlakoztatom. Beleterítem a matracot és a takarót (pl. nyári hálózsák), a földre egy darab nejlont kilépőnek. A függőágy felett kifeszítem a csomagtartókötelet, erre egy-egy kis karabinerrel kerül a hátizsák és a fotótáska stb. A felszerelés többi része a vízhatlan kerékpártáskákban bezárva, különös gonddal csomagolom el a kaját és a párára, vízre érzékeny dolgokat. A kerékpárt vagy egy közeli, vagy a függőágyat tartó egyik fának támasztom.

Vacsora: Lefekvés előtt ennem és innom kell. Ha ügyes voltam, főztem napközben, amihez hobókályhát, zsebkályhát használok („titántűztér”). Mivel kerékpárral, nyáron, hegymenetben nagy a vízveszteség, mindenképpen vissza kell pótolni, a megérkezés után folyamatosan inni kell. 4 liter ivóvíz van nálam napközben, ha száraz helyen vagyok, ami bőven elég. A források, kutak és egyéb vízvételi lehetőségek helyét érdemes pontosan tudni. A hegycsúcsok, fennsíkok elég szárazak. A reggeli–ebéd–vacsora lényegében ugyanaz, főzni forrás közelében érdemes. A zár tűztér tűznyújtási tilalom idején is használható, és tavasztól őszig erre számíthatunk. Ha nincs időm, kedvem, nyugalmam, száraz fám a tűzgyújtáshoz, akkor „hidegfőzés”. A lényeg, hogy tápláló, nagy energiatartalmú, fehérjében, rostokban, vitaminban gazdag ételeket egyek, ami összetett és könnyen ehető, finom, ízletes, és a melegben nem romlott meg.

Fotózás: Elmaradhatatlan rész a fotózás, az élmény későbbi megosztásának és felhasználásának céljából kellenek a fotók. Főleg a táborverés előtt fotózok, amikor még mesés helyen vagyok. Ezután vonulok az alvóhelyre, ahol már csak szelfiket és tábori képeket készítek. A függőágyból nem olyan egyszerű ki-be szállni, mint egy sátorból, és az éjszaka rövid. Ha mindennel végeztem, akkor takarodó, eljött a lefekvés, a függés ideje.

Alvás: Nyári kint alváshoz nem kell sok ruha, elég a vékony matrac és takaró. A hegyekben azonban nyáron számíthatunk erőteljesebb lehűlésre, amikor 10 fok alá esik a hőmérséklet. Pára és páralecsapódás is várható. A cipőfűzőnél összekötött túracipőket is átvetem a csomagtartókötélen, mert nem maradhat a földön.

Fények a nyári erdőben éjszaka: Amint alább száll a nap, tompulnak a fények és azonnal zuhan a hőmérséklet. A naplemente jellege mindig meglepetés, emlékezetes egy meseszép helyen. Ilyenkor már lehetne készülődni az éjszakázáshoz, de inkább megvárom csillagászati szürkület végét, míg beáll a teljes sötétség. Ha még mozgásban vagyok, néha szentjánosbogarak parányi fényei jelölik az út szélét, mint apró világítótornyok a sötétség tengerén. Tiszta égboltnál sokkal több csillag válik láthatóvá, mint a lakott területek környékén, a Tejút fehér maszatcsíkot rajzol. Távoli fények gyulladnak fel, ahol emberek laknak, élnek – én is lehetnék az. Akármilyen meseszép, lassan ideje nyugovóra térnem. A nyári erdőben többnyire zárt lombkorona rejt el a sötétben, az imbolygó levelek közötti réseken csillagok pislákoló fénye kandikál be bátortalanul. Egy bükkös alja éjszaka mélysötét. Ha körbepásztázok az erős lámpám átütő fénysugarával, itt-ott felvillan egy szempár. Hosszasan bámulnak, majd eltűnnek az erdőben.

Tejút részlet a nyári égboltból: Hattyú, Lant, Delfin, Nyíl csillagképek, hullócsillag.
Milky Way section of the summer sky: Cygnus, Lyra, Delphinus, Sagitta constellations, shooting star.

Hangok a nyári erdőben éjszaka: A nyári erdő a hangok tárházát adja elő minden éjjel. Lágy szellő, néha határozott szél susogtatja a fák leveleit. Este a hangok gyorsan változnak, a nappali madarak elhallgatnak, és egyre több új madár szólal meg. Kisebb mozgás hallatszik, hol a közelből, hol a távolból. Jellegzetes éjjeli madarak hangja ad karaktert az erdei éjszakának. Mozgolódnak az emlősök is, őzek ugatnak. Egér, cickány zizzen az avarban. Hatalmas baglyok röppennek tova teljesen hangtalanul, majd denevérek surrognak körülöttem. A denevérek bumerángszerű hangja egészen közeli néha. Éjjel kevesebbet láthatunk, mint nappal, de a hangok világa meglepő és intenzív élményt nyújt. Ha volt is pár túrázó a környéken, ilyenkor már nincs egy sem. Ha egy magaslaton hallható volt a távolban kanyargó sportmotorok zajszennyezése, a naplementével annak is vége, beáll a nagy fekete csönd… Egy-egy puska dörrenése a messzeségben, távoli repülő zaja emlékeztet arra, hogy azért még nem a világ végén vagyok (sajnos). A szemmel látható hegységperemi városok FM rádióját is befogom, ha akarom. Az ismeretlen hangok fejtegetése jó játék minden erdei éjszakára.

Rövid nyári éjszakák: Nyáron hosszúak a nappalok, rövidek az éjszakák. Ha csillagnézés után éjfél körül térünk nyugovóra, viszonylag kevés időnk marad a sötétből. Hajnali 4 körül már kel a nap és ébred a természet. 4–5 óra alvás azonban bőven elegendő.

Élet a nyári erdőben éjszaka: Nyáron élénk az erdő, a vegetáció dúsan tenyészik, az állatok élik a dolgos életüket, és közben minden készül a télre. A kintalvós túrák célja éppen az, hogy időzzek, időt töltsek a természetben, akár egyhelyben, megfigyeljem az erdő életét, ritmusát, része legyek az idő fordulásának. A szürkület idején hirtelen mozgolódni kezdenek az állatok, ekkor több a bóklászó őz, szarvas, csörtető vaddisznó. Szinte mindig eloldalog egy róka a közelemben. Egér és cickány is szem elé kerülhet. Baglyok, denevérek röppennek. Zavarni, bántani egyik sem fog, de a területileg illetékes róka közelebb lopakodhat, míg alszom, az ő terve a lopás. Szúnyogok, bagolylepék jelennek meg a lámpa fényében. Távol az emberektől – közel a természethez… Leírhatatlan az élmény, a szabadság és a béke, ami uralja a hegyeket évmilliók óta. De tudnunk kell, hogy mindez csak illúzió, hamiskás kép, mert a természet kíméletlen. Az éj órái az éjszakai ragadozók munkaideje. Korunkban, Európa közepén, a gondosan megválasztott hely és idő azonban nyugodt, hazánk nagyragadozói pedig félelemmel tekintenek ránk, nem vagyunk a zsákmányaik. Messziről észlelnek és kikerülnek, hagyják az embert aludni.

Hajnal, táborbontás: Már kora hajnalban dereng az égbolt keleten, ezzel elillan minden éjjeli varázs, fény- és hangjáték. Lehetne lustálkodni, de sokkal hasznosabb pakolni és megkeresni egy jó kis napfelkeltés helyet. A táborbontás elég egyszerű. Először a hálózsákot csomagolom el a kompressziós zsákjába, majd összehajtom a matracot. Utána lebontom a függőágyat, és mehet a zsákjába. Aztán lekerül a csomagtartókötél, mindent bezsákolni, és nyoma sincs az éjjeli táboromnak. Napfelkelte előtt és után bőven lesz idő elrendezni a felszerelést és megreggelizni.

Mosakodás: Lefekvés előtt fogmosás; és reggel vagy este, de mosakodni kellene. Erre alkalmas a forrás, ahol vizet veszek a nap folyamán valamikor. A felszerelésben szállított 3–4 liter vízből juthat egy kevés egy cicamosdásra. Mivel nyári meleg van és kerékpártúrán amúgy is természetes a folyamatos izzadás, kifejezetten jól esik egy kis pancsolás, ha van hol. A mély völgyek nagyobb patakjai és forrásai kiválóak, a hegytetők és a fennsíkok azonban igen szárazak. A kutatótúrák, a hegyi vizek 12 éves kutatása után eléggé képben vagyok a források és vízfolyások helyzetéről. Sokkal több víztér van a hegyekben, mint azt bárki gondolná, több, mint amit a térképek mutatnak. De évtizedes távlatokban sajnos egyértelmű, országos vízhozamcsökkenés és szárazodás zajlik. Sok forrás kiszáradt, a mocsárforrások, sarak nem jöhetnek szóba, a forráslápok szinte megközelíthetetlenek, a kishozamú erek feliszapolódtak. Ráadásul a többségük távol esik a jelzett turistautaktól és a műutaktól, erdészeti utaktól, a megközelítésük is engedélyköteles, de védi őket a nehéz terep és a sűrű növényzet. Vízbázisra, a forrásba és a patakba tisztálkodószer nem kerülhet, ezért leginkább tiszta víz és törölköző. Víz hiányában szárazborotválkozás egy krómozott késpenge tükrében. Tisztaság – fél egészség!

Luxus a nyári erdőben: Hozzáad az élményhez a luxus érzése. A teljes felszerelésem nálam, a hátamon és a kerékpáromon van, nem szorulok senkire, sem szolgáltatásra, sem gépjárműre. Függőággyal nincs szükségem fizetős szálláshelyekre, a hajdani turistaházak többségét amúgy is az autós kultúra vette birtokba. Szükség esetén építek, vagy találok fedelet. Főzőcskézhetek, finom és tápláló élelmem ad erőt, van vizem elegendő. Valódi, mesébe illő tájban vagyok, valódi hangokkal és látvánnyal körbevéve – ilyen élményeket manapság a legdrágább luxushotelek igyekeznek nyújtani a vendégnek. Csillaghotelben, a függőágyam kifejezett kényelemében alszom; szebb helyen, mint bárki más. A hegyekben alapból enyhébb a nyári forróság, hűvös éjszakákkal. Ráadásul még térerő is van egyre több helyen. Telefonálni innen sem fogok, meg már írni sem, de mutatok majd eszméletlen fotókat.

Feltételek, felkészülés: Jól összeállított felszerelés szükséges, kitalált és begyakorolt rutinok. Kiemelten fontos az önismeret, a testünk ismerete: hogyan bírjuk a nehéz menetfelszerelést, hogy haladunk kerékpárral mindenféle terepen, hogy reagálunk a váratlan helyzetekre, hogy bírjuk a meleget, az esetleges vízhiányt, váratlan lehűlést stb. Az edzettség nagyon fontos alapfeltétel, ami vagy rendszeres túrázással, vagy természetesebb életmóddal alakul ki.

Kitekintő: Korábban blogcikket írtam a nyári függőágyazás téli párjáról: “Éjszakázás télen a hegyekben, túra és sátrazás a fagyott erdő közepén, egyedül.”